Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-04-03 / 27. szám

XXIX. évfolyam. Békéscsaba, 1902. Csütörtök, április hó 3 án. 27. szám BEKESME6YE POLITIKAI LAP. KOZLONT Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 íilk Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fö-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Tavaszi remények. Megenyhült a lég, vidul a határ, a gyönyörű évszak eljövetele reménységet és enyhületet hoz a rideg tél alatt elkeseredett kedélyekbe. Mint a Messiást, ugy várja Magyarország népe a küzködéses nyomor, szociális és gazdasági válságok után azt a tavaszt, amely megfogja szabadítani a tömegeket a nyomasztó Ínségtől s behegeszti a sebeket, melyeket rossz esztendők ütöttek az ország testén. Nincs a magyar népnek olyan foglalkozási osztálya, melynek nem volna szüksége arra, hogy ez a tavasz fordulatot hozzon, amely kedvező és a nyomasztó gondoktól megszabadít, A fóldmivelő, iparos, kereskedő egyaránt nyög a nehéz viszonyok súlya alatt. Nem lehet elvitatni, hogy kedvező auspiciumok alatt indul meg a tavaszi élet lüktetése. A világpiacokon kedvező a hangulat, a pénz jóval olcsóbb lett s megtalálta a bankok pincéiből az utat a külvilágba. Nem kell egyébb csak munka s a vállalkozó kedv fellendülése. Különösen nálunk Magyarországon van szükség erre a kőt tényezőre, mely már három esztendő óta hiányzik. Papiroson egyébként már sikerült részben megoldani a problémát, ameny nyiben nagy állami munkák végrehajtása lett elhatározva s erre meg is szavazták a pénzt. De közmunka még mindig nincs és igy vállalkozás sincsen; pedig valósággal fellendülés számba menne, ha a tavasz beálltával a közmunkákat megkezdenék. Azon az illetékes helyen, ahol a legtöbb közmunka sorsát intézik, lényeges változás állott be. Hegedűs Sándor visszavonult és Horánszky Nándor lett a kereskedelmi miniszter. Tőle várja most az ország, hogy tettekre váltsa a jelszavakat s olyan kereskedelmi és ipari politikát csináljon, mely jobb legyen, mint az eddigiek voltak. Valamint duplán ad az, aki gyorsan ad, ugy duplán sikert ér el az a miniszter, aki minél hamarabb valósítja meg azon intézményeket, melyek a kereskedelmi és ipari fellendülés elősegítésére alkalmasak. Igaz, hogy már megszűnőben van a panasz az alacsony búzaárak miatt. Még messze vagyunk ugyan a jó búzaáraktól, de a pénz, amit most adnak crte, mégis elfogadható összeg. De mi haszna a jobb buza áraknak, ha aközterhek esztendőről- esztendőre mi nd nagyobb sulylyü nehezednek a gazdára aki mindinkább belebonyolodik az adóságok tengerébe. Keserves tél áll mögöttünk, szép tavasz van előttünk. Hogy remélni és bizni tudunk most, hogy nem csüggedünk a sok csalódás és kiábrándulás után sem, az már benne van a tavasz hangulatában. A csalódás erő, mely pezsgő életet önt a tavaszszal a nagy természet minden Hnyébe, beköltözik a csüggedő emberi lelkekbe is, bizalmat, reményt és munkakedvet keltve. S ha elmúlik a tavasz s az ember ismét belátja, hogy csalódott, eljön ine«int a tavasz s mi ismét bizunk a jövőben. Bizony nagy szerencse, hogy igy van, mert a mai viszonyok között csatc a remény az, mely az embernek erőt ad az élet terheinek elvise'ésére A magyar selyemipar. Selyemgombolyitó gyár Békéscsabán. Hirt adtunk a multkorában e lap hasábjain arról a jelentésről, amelyet B ez e r ó d j Pál országos felügyelő Magyarország selyemtenyósztéséről és selyemipa rának 1901. évi állapotáról a földmivelésügyi miniszter elé terjesztett. E jelentés szerint 2535 községben 95 888 család 1.469 klgr. 474 gr. petemennyiségből 1.576.665 klgr. 80 gr. selyemgubót termelt; a selyemtermelőknek 2-749.604 kor. 70 fill., a selyemiparral foglalkozóknak 1.260.001 kor. kereseti összeg fizettetett ki. A selyemtenyésztéssel foglalkozó községek száma 1901. évben 105-tel, a selyemtenyósztóssel foglalkozó családok száma pedig 8063-mal szaporodott. Ezen fokozatos gyarapodásból joggal lehet arra következtetni, hogy ennek a kereseti ágnak meghonosítására Magyarország általános viszonyai igen kedvezők, mert megtelel a nép hajlamának s gazdasági viszonyúinak, munkaalkalmat biztosit s igy a munkanélküliség szociális bajait enyhíti. A jelentós, dacára a kimutatott fokozatos fejlődésnek, arra a konklúzióra jut, hogy a selyemtenyósztők számát csökkenteni kell, mert mindinkább érezhető az a^sulyos országos baj, hogy nincs elegendő szederfa; vannak például községek, ahol a tenyésztőknek 15—35 kilométer távolságból kell beszerezniök szederfalevél szükségletüket ; Pestmegyéből a Dunán át Tolnimegyébe j árnak szederíalombért, az Aldunán, Moldva vidékén a tenyésztőket Szerbia látja el a szükséges eperfalevóllel. A szederfa állományának elégtelensége a termelt selyem minőségót is károsan befolyásolja. Pedig azt a nagy hírnevet, melyet fonógyáraink a külföldön, mondhatni Európaszerte élveznek, első sorban selymünk kiváló jóminőségének köszönuetjük, mert a magyar selymet — természet által adott tulajdonságai — a legjobbnak ismert selymek közé sorolják. A szépen fejlődő magyar selyemipart fenyegető válság kikerülése érdekéből állami intézkedést kér a selyemtenyésztési országos főfelügyelő, oly irányban, hogy az állatni, törvényhatósági és községi utaknak szederfával való kiültetése rendeltessék el. Vármegyénkben 1881. évben indult meg az első mozgalom, mely a lakosságot ez igen könnyű munkáju, tőkebefektetést nem igénylő kereseti forrást megkedveltette s ma 19 községünkben 341 család 3463 klgr. selyemgubóért 6576 korona keresetet élvez. Sajnos azonban, hogy mig az utolsó évben a tenyésztő családok száma harminccal szaporodott, addig a termelt anyag menynyisége mintegy 400 klgrmmal, a kereseti összeg pedig 1O0O koronával csökkent. A lefolyt husz esztendő alatt a vármegyénk területéri termelt 18,797 klgr. selyemgubóért 33,968 koronát fizetett ki az állam. A lassú, de fokozatos fejlődés folytán évekkel ezelőtt felállították Csabán a selyemgubóbeváltó hivatalt s a Csaba székhelylyel biró beváltó kerülethez Békésvármegye községein kivül a következő beváltó állomások soroltattak : Pestmegyéből Taskony, Aradból Borossebes, Láppá, Ujszentanna, Ujarad, Krassó-Szörónyből Facset, Csanádból Battonya, Makó, Biharból Nagyszalonta, Szilágyból Zsibó és Nagyderzsida, Szabolcsból Nyíregyháza, Bercel ós Cibakháza. Hogy a selyemgubó termelés vármegyénkben örvendetes haladást mutat, azt kivállóan szederfa állományunk fokozatos, tervszerű fejlesztésének köszönhetjük. VárBékésmegyei Közlöny tárcája, Most és ötven év előtt - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Benka Gyula. Elénk mozgolódás a vasúti állomásokon. Örömtől ragyogó ifjú arcok, élénk gondtalan csevegés, hangos üdvözlése az újonnan érkezőknek, bucsuzása a távozóknak. Megmozdult az egész ifjú Magyarország a mult héten. Haza utazott az az 58 ezer k'özópis kolai tanuló, ki az iskolai szünettől, a hazamenés vágyától, a régi ismerősökkel ós iskolatársakkal leendő találkozás reményétől és a tavaszi üde levegőtől áthatva, kipirult arccal ós örömtől repeső szivvel sietett kedves családi körébe. A vasúti utalás könynyedsége, biztossága, gyorsasága hogy megváltoztatta a mi kis világunkat rövid idő alatt! Csak az érzi azt legelevenebben, ki a tanulók ötven óv előtti utazását megfigyelte, vagy — mint én — maga is átélte. Ma egy pár órai robogás, egy-két állomást jelző fütty, egy két ellenőrzés nélkül elszívható cigaretta elhamvadása s otthon terem a távolból is a család szemefénye, hogy együtt ünnepeljen kedves övéivel. És ünnepli a gyönge értesítővel a hazaérkező a nagypéntek gyászünnepet ós a jó bizonyitványnyal kedves övéit meglepő ahusvótörömünnepót. Ma még ily személyes okok is befolynak a nagy ünnepek színezésébe. Nyereség, vagy tán veszteség ez a múlttal szemben ? Nem feszegetem Ötven évvel ezelőtt nem megosztályozott, de az iskolai óv végét biztató reménynyel váró tanuló ifjúság ment haza ünnepelni. De mennyivel kényelmetlenebb volt a haza utazás módja ötven évvel ezelőtt! Személyes elmónyeim egy kis töredékét vetem e sorokba, hogy állításomat érthetővé tegyem. A meghirdetett szünetek ötven évvel ezelőtt nagy tervezgetést keltettek a haza vágyó tanulóság körében. Ma, ha megérkezik a hazautazásra küldött pénz, alig kell a tanulónak valami mással törődnie, minthogy kellő időben kisétáljon a vasúthoz. Ötven évvel ezelőtt kinos kórdós volt legtöbbünk előtt: hogyan utazzunk haza a feneketlen tavaszi sártengerben ? Fuvarossal nem lehetett megalkudni. Rengeteg sokat kórt. Hazulról kocsit, lovat nem küldenek, mert egyrészt nincs is mindenkinek, másrészt nem is merik halálra gyötörni a szegény lovacskákat a feneketlen sárban. Se léghajó, se vizi ut, se vasút ! Es a bátrabb vállalkozók e nehézségek dacára is tervezgették. Összebeszéltek : menjünk gyalog! De könnyebb ezt kimondani, mint végrehajt.ini. Ejh ! majd csak a gyepes árok-partokon eljutunk egy napi gyalogol ás után SzarvastólCsabáig, mondták a bátrabbak. Aztán az uti fölszerelés első kelléke volt a füzesből vágott jó erős sótabot, talán olykor husáng. Ennek erősnek kellett lennie, hogy a sárba elsülyedö deák reá támaszkodhassók ós jó hosszúnak, hogy a kondorosi tanyasor bőszült kutyáival meglehessen küzdeni. Csomigot a lehető legkisebbet lehetett csak a vállalkozóknak magukkal vintiiök. ^ köny/ek ugy is nehezek Maradjanak itthon. A fehórnemüek fölöslegesek. Majd adnak otthon. Legtöbbször csak a rajtunk levővel indultunk a merész vállalatnak. Legfeljebb egy kis harapni való ós több szivni való foglalt helyet a duzzadó oldilasebekben, — aztán indulj ! Kora reggel keltünk útnak, mert még igy se volt biío íyo-s. hogy a bizonytalan időjárásban inéiy sarat taposva, eljuthatunk o borús és esői tavaszi napon Szarvasról Csabára. Megindult az úttalan sártengeren át a vándor tanulói csapat. Elől a legbátrabb ós legerősebb, közben a gyöngébbek s végül a kitartó sereghajtók. Eleinte tréfás ötletek s a helyzet komikumát szinező élcelődések fűszerezték az utazást. Tiz óra felé már a kondorosi tanyasor kutyáival küzdött a sárban cammogok csapatja. Lassan rövidült a sáros ut, már biztatólag villogott a kondorosi csárda fehér tűzfala, mikor a vezető bátorítása s a sereghajtók nógatása között ki-ki tört á fáradtak só híjtozása. No, majd lesz nagy pihenés a kondorosi csárdában ! Es a pihenés reménye — legalább néhány vándorló társunkra nézve — csakugyan valósult is, bár épen nem előnyösen. Alig hogy a kondorosi csárda ivójában a kecskelábú asztaloknál letelepedünk, bejöttek a talán épen reánk leskelődő zsandárok s kérték uti leveleinket. Kinos meglepetés ! Deák és uti levél ! Hallottuk ugyan mi már akkor a kondo rosi csárda mellett épült zsandárkaszárnyának hírét; sejtettük is, hogy a zsandárok nem annyira betyárfogásra, mint inkább arra vannak rendeltetve, hogy az utazókat zaklassák. De senkinek se jutott eszébe uti levelet vinni magával s értesítőket, meg bizonyítványokat csak oly tanuló vitt magával, ki az intézetet végleg elhagyni óhajtá. Naiv hitünkben meg voltunk mindnyájan nyugodva ubbiu, hogy a deákot mindenki — még ha zsandár is — megismeri. Minő kinos csalódás ! Épen bátor vezetőnk ós a sereghajtók egyike ke rültek a legnagyobb btjbi. Ezek szájukban felejtették a pipát, mikor a zsiudirokkal beszéltek, s azt hitték, hogy tentás ujaik felmutatásával is eléggé igazolják magukat. Micsoda tiszteletlenség volt ez a mindenható hivatalos hatalommal szemben, kivált ha azt az ötvenes évek zsandárjai képviselték ! Se szó, se beszéd. Vitték be bátor vezetőinket a lóistálóba s megfenyegették őket azzal, hogy akár hót számra fogva tartják, ha magukat mielőbb nei» igazolják, a. zsandári tekintély előtt meghódoló töredék csapat aztán hiába kért, könyörgött s legfeljebb azért nyerte meg a tovább cammogáshoz az engedélyt, hogy istálóba börtönzött társaik igazolását a csáb IÍ rokonoutól mielőbb kieszközölje. Csökkenő bátorsággal ós mind jobban érzett fáradsággal indult aztán a megcsökken!, utazócsapat Csaba felé. De bámulatos volt mégis az az összetartás, az a testvéri szeretet, mely e vándor csapatot áthatotta. Mikor Kiskondorosnál a csaknem üresen menő urasági kocsis a tanulók egyikét fölismerte s maga mellé a kocsira fölvenni akarta, az egész önóx-zettel mutatott reánk, társaira s moudá: ha ezeket is fölveszi, akkor felülünk; ha nem s tán csak engem egyedül: akkor majd csak tovább cammogunk A durva kocsis nem tudta becsülni a baráti összetartás e nyilatkozatát s elvágtatott. Igy jött a vándor csapat kimerülve s esőtől verve egy csabai tanyára alkonyatkor, hol éjjeli szállást kórt. A durva ós gyáva tanyás, ki már tudta azt, hogy az uti levél nélkül utazókat a zsandárok feltartóztatják, sőt azokat is büntetik, kik ilyeneket magukhoz befogadnak, még az istálóba se akarta beereszteni fáradt ós sáros csapatunkat. Ekkor azonban megszólalt a tanyásnóban az anyai sziv. Látta egyiknek-másiknak kimerültségét s rábeszélte durva fórjót, hogy a konyhába bebocsásson, hol a sütéshez készülő asszony a szalmára mutatva, kijelölte számunkra AZ éjjeli alvó helyet. Átnedvesedett ruhában, alig lehúzható csizmában, a tanyai kutyák örökös ugatása s a tanyásnó fűtése ós férjével s gyermekeivel való zsörtölődése miatt alig aludhattunk valamit, de legalább száraz helyen huztuk meg magunkat s egymást átölelve, felmelegedtünk. Kora reggel, miután egy kis meleg lángost nyomott kezeinkbe a szegény tanyásnó, újra dagasztani kezdte kis csapatunk az Alföld ragadós sarát. Igy jutottunk be végre Csabára, hol először is nem magunkkal törődtünk, de mentünk a Kondoroson fogva tartott barátaink szüleikhez s fölkórlük őket, hogy gyermekeik s a mi baráI taink érdekében mielőbb intézkedjenek.