Békésmegyei közlöny, 1902 (29. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1902-01-09 / 3. szám

ezért teljes iparunkat föl kellene áldoznunk. Ez a piac lenne pedig Ausztria — ha lehet, más külföldi állam —ha kell. Uj elöljárók. Előljáróságl választások a megyében. December végén és január első hetében nagyobbára lefolytak a községi elöljárói választások. Mindenütt meg volt az általános érdeklődés az elöljárók választása iránt, akik ezután fogják a községek ügyeit igazgatni. Csendben ós rendben nyilvánult a szavazók bizalma a megválasztottak iránt, izgalom sehol sem volt. Még néhány község van hátra a vármegyében, melyek január közepéig mindnyájan újra alakitják az elöljáróságot. Az ujabban megtörtént választásokról a következőkben számolunk be: Csabin. Nagy érdeklődés mellett folyt le Csabán az a fontos aktus, melynek során a községi közigazgatás napi teendőinek ellátása uj elöljáróság kezébe került. Őrömmel konstatáljuk, hogy a választás kedvező eredmónynyel zárult; kedvező eredmónynyel nem csak a tekintetben, hogy — amiben nem is kételkedtünk — arra alkalmas, érdemes egyéneket juttatott győzelemre, de azért is, mert a választó közönség, mely nagy tömegben élt alkotmányos jogával, a legpéldásabb rendben telj esitette kötelességót. E sikeres munkában óriás rósz jutoss a választást vezető S z t r a k a György főszolgabiró tapintatos intézkedéseinek, a melyekkel a több ezer főre menő közönségnek itt-ott kitörésre hangolt kedélyhullámait — egy kis berekedós árán ugyan — fegyelmeznie sikerült. * Délelőtt 9 órakor nyitotta meg a főszolgabiró a tisztújító székké alakult közgyűlést ; a választáshoz bizalmi férfiakul: Rosenth al Ignác, S z a 1 a y Gyula, Kiiment Z. János ésKocziszky Mihály képviselőket kérve fel. Tudomására hozza a járási hatóság a tisztújító széknek, hogy törvényben gyökerező jogánál fogva a birói székbe a következő csabai polgárokat jelöli: Z s i r o s Andrást, Kiiment Z. Györgyöt és Áchim F. Tamást; a főszolgabiró ezen bejelentését a közgyűlés helyeslőleg tudomásul veszi s a további tárgyalást a választás idejének tartamára felfüggeszti. Ezzel a főszolgabiró, a tisztuiitó székkel egyetemben a községháza udvarára vonult, ahol a választó közönség, ezret jóval meghaladó számra szaporodva, már türelmetlenül várta a választás kezdetét. A közönséget a jogok fontosságára, melyek nek gyakorlata előtt áll, kellően kioktatva, a választást gyors egymásutánban a következő eredménynyel ejtette meg: biró : Z s i r o s András, törvónybiró: K i t k a György, erzsóbethelyi albiró: Nóvák János, gazda : Z a h o r a n János, főpónztárnok: Fejér Béla, köz gyám : Németh Lajos, vásárbiró : F i 1 i p i n y i Lajos, gyámügyi esküdt: L e s z k ó János, katonaügyi esküdt: Filipinyi Samu, kerületi esküdtek: Vrbovszüi András (uj), Cser vénák György (uj), Molnár L. András (uj), U h r i n M. János (uj), Petrovszki S. János (uj), G r j e c s T. György (uj), Za korán György (uj), Kerepeczki György (uj), Baukó János (ezúttal már az ötödik ciklusban egyhangúlag megválasztva) ós Nóvák András (uj). A választás közfelkiáltással történt, csupán az iskolaügyi esküdti állásra kértek és rendeltek el névszerinti szavazást. Jelölve lettek ez állásra: Kristóffy Károly, S z p i s j á k János, Sztaricsk a y Károly ós Kvasz György; a jelöltek nevének kihirdetése alkalmával tisztán kivehető volt a közönség' hangulata, melylyel Kristóffy Károly ós Kvasz György mellé sorakozik. A névszerinti szavazás elrendeltetvén, a főszolgabíró két szavazatszedő küldöttséget alakított; az első szavazatszedő küldöttség, mely Rosenthal Ignác elnöklete alatt S z a 1 a y Gyula ós Bakos Mátyás bizalmi férfiakból állott, a végrehajtói teremben, — a Sz al ay József elnökből ós K 1 i m e n t Z. János ós Kocziszky Mihály bizalmi férfiakból alakult második szavazatszedő küldöttség az adószedők termében működött. A szavazók tizes csoportonként járultak a szav. zatszedő küldöttségek elé. Mig a szavazás folyt, az alatt Fábry Károly és B o h u s M. György képviselőkből álló küldöttség Z s i r o s András újonnan megválasztott birót, Maros György ós B a k o s Mátyás képviselők pedig K i t k a György ismételten a birói székbe helyezett törvónybirót a község négyesfogatán a községházára hozta, A megválasztottak, a kiket a választó-közönsóg zajos, lelkes, szűnni nem akaró óljenzósekkel fogadott, szívélyes szavakban köszönték meg a polgárság ismételten megnyilatkozott bizalmát, mindketten Ígérve, hogy tehetségük mértéke szerint mindenkor csak a jót ós igazat kívánják szolgálni. A névszerinti szavazás ezalatt V

21 órakor délben befejeztetett a következő eredmény szerint: leszavazott a két küldöttségnél összesen 589 szavazó ; ebből esett: Kristóffy Károlyra 283, Kvasz Györgyre 253, S z p i s j á k Jánosra 50 vagyis, erős küzdelem után iskolaügyi esküdtté Kristóffy Károly újra megválasztatott. A választás eredményét a képviselőtestület a folytatólagos tisztújító széken hallgatta meg. A főszolgabiró különösen a biróvá és törvónybiróvá újra megválasztott Zsiros Andrást és Kitka Györgyöí üdvözölte nagy melegséggel, melyre Zsiros András biró könnyekig meghatottan válaszolt. S z a 1 a y József pedig a képviselőtestület és választó közönség nevében köszönte meg szívélyesen Sztraka György főszolgabírónak azt a tapintatot, körültekintést és jóindulatot, melylyel a választást oly sikeresen vezette. Zajos éljenzés közben a közgyűlés délben 1 órakor berekesztetett. Körösladány. Körösladányban az év első napján történtek a választások. Megválasztattak : bírónak Vakarcs János, törvénybirónak Szathmári Lajos, pénztárnoknak T. Török Péter, ellenőrnek Füromi János, adószedőnek Török Sándor, közgyámnak Szekeres Bálint, gazdának Rácz Imre ; esküdteknek: Rácz János, Földi Imre, Szuromi Mihály, Murvai László, K. Molnár István. Sámson. Január 2-án volt Sámsonban az elöljárók választása s elöljárók lettek: biró E ö r ö m Ede tiszttartó, törvónybiró Szilágyi József, pénztáros Kovács Péter, közgyám Csongrádi Imre, esküdtek : Setóny Ferenc, Juhász Sándor Vörös Mihály, Szádi József. ^ótkomlos, Tótkomlóson szintén január 2-án voltak az elöljárói választások. A. választás eredménye a következő : megválasztották bírónak Motyo vszky Andrást, törvénybirónak M a c h á n Mihályt, pénztárnoknak Karkus Pált, ellenőrnek R-acskó Pált, közgyámnak Kmetykó Györgyöt, gazdának Karkus Jánost; esküdteknek : Korim Andrást, Oravecz Andrást, Gazsó Pált, Kmetykó Mátyást, Bobor Jánost. Kétegyháza. Pénteken tartották az elöljárói-Választásokat Kótegyházán, a hol megválasztattak: bírónak Szántó Péter, törvénybirónak Csáki János, S'pénztárnóknak Grósz Vazul, adószedőnek Málik ^.ndrás ; esküdteknek : Avrám Demeter, Grósz Onuc, Balla György, Körösi Demeter, közgyámnak Csorvási Szabó István, adóellenőrnek Pataki Szilárd. Békésen. Szerdán Békésen folytak le a választások. Megválasztották : bírónak Cs. Varga Andrást, törvénybirónak Öreg Gábort, gazdának Mester Gábort, közgyámnak Varga Györgyöt, pénztárosnak Papp Józsefet, községi ügyésznek dr. Igaz Pált. I ; fővárosban vizsgálat alá vegyék a szakértők. A Budapesti. Hírlap újságolta, hogy Petőfi koponyája valószínűleg a nagyszebeni muzeumban van. Petőfi fejét egy osztrák katonaorvos vágta volna le a hir szerint az orvos rokonainak utján került a ponya a muzeumba, melyet Jókai jr állítása szerint egy előreálló szeogról lehet megismerni. Békésszentandrás. \ Szentandrás községe is megválasztotta elöljáróit. Biró : B e n c s i k József, törvónybiró : Tolnai Márton, gazda: Bencsik Pál, közgyám: Fazekas J. Ferenc, pénztáros : Mátyás Ferenc, adópénztáros : Gazsó M. János, ellenőr: Bencsik Elek. k „Békésmegyei Közlöny" távirata, Petőfi koponyája. Budapest, január 8. (Saj. tud. távirata.) A Petőfi-társaság megbízottja K ó r y Gyula, ki a Petőfi-relikviák gyűjtésével foglalkozik, néhány nap előtt a koponya ügyben Széli Kálmán miniszterelnöknél járt ós referált az ügy állásáról. Széli Wlassits miniszterhez utasította, ki azonnal levelet irt M i hál y i balázsfalvi érseknek, hogy a múzeumban lévő összes koponyákat tétesse külön szekrénybe ós vegye őrizet alá. AZ érsek nemsokára válaszolt, hogy teljesítette a miniszter kívánságait. W 1 a s s i t s most felhívta a Petőfi-társaságot: küldje ki embereit, kik a koponyái kat Budapestre szállítsák, hogy azokat a A polgári kör közgyűlése. A polgári kör, Csaba polgári társadalmának egyik összetartó kapcsa, mely évtizedek óta hasznos szolgálatokat tesz a közéletben a személyes érintkezés, barátság ós összetartás terén, Vizkereszt napján tartotta évi rendes közgyűlését a kör helyiségeiben. Fábry Károly elnök üdvözlő szavakkal nyitotta meg a közgyűlést, melyen a tagok nagy számban jelenték'TSeg". A? ,<ais nöki megnyitó után KeHTény Mihály tiszteletbeli tag üdvözlő levelét oivasták fel, melyben az' Sifofflnld alkalmából szerencsét és buzgalmat kivén a. testületnek. Ezután Galli János közös tiszt terjesztette elő évi jelentését, maly szerint a körnek van 2 tiszteletbeli, 172 rendes taga. A tagok száma öttel szaparodott. Az emuit év folyamán több gyászeset érte a kört. J e n e y László, ifj. Csendes Ai.drás, Zámecsnyik Lajos, ifj. Zelenák J.nos, ifj. K1 i m e n t György, a körnek szeró-etben és tiszteletben álló tagjai elhaltak ; a részvétet jegyzőkönyvileg örökítették m/g. A mult óv minden kiválóbb es<mény nélkül folyt le a kör életében. Bevétel volt butordijakból 52 korona, tagdíjaktól 1192 korona, hátrálókos tagdijakból <75 k. AZ összes kiadásokat leszámítva, 5 3 kor. 82 fillér a maradvány. Nagy a tagoknak és a már kii'epet tagoknak hátraléka, amely összeg, ha befolyna, nagyot lendítene a kör anyag helyzetén. Kilépett tagok 590 koronává] vannak hátralókban, a rendes tagok összes hátraléka 848 koronára rug. A hátralékos összeg ez évben 65 kor. 50 fillérrel emelkedett. Felolvasták a kör vagyonáról szól< jelentést is, melyszerint készpénz van 51í kor. 82 fillér, a Kossuth-alap 628 kor. 9< fillér, hátralók 848 kor., összesen 2195 kor 78 fillér. Ha az összes hátralékok befolynának a leltáriak értékével együtt 5841 kor. 6í fillér képezné a kör vagyonát. • A könyvtárban 1757 kötet könyv van a közgyűlés megbízta a könyvtárnokokat u könyvek vételével. A jelentések után a tisztviselők választására került a sor, S i m k ó István kor elnöksége mellett. Egyhangúlag megválasztották elnöknek Fábry Károlyt, alelnök nek A c h i m J ánost, ügyésznek P ánd j Istvánt, számvevőknek U h r i n Andrást U h r i n Károlyt, T h u r y Lajost. A választmányból hat tagnak kell a: alapszabályok szerint kilépnie. A jelöl< bizottság tagjai voltak : Fábry Károly Áchim János, P á n d y István, K i s z e 1 y Pál, Rosenthal Ignác, A kandidálok jelöltjeit: S i m k ó Ist vánt, Turcsáu Pált, U h r i n Andrást Áchim F. Andrást, id. Such Jánost idegen, a ki valami tudós diák lehetett tán, ugy kivette belőle a szót, hogy azon vette magát észre : elárulta titkát. — No jó vitéz, ezen bajos segíteni, mert nem tanácsos ujjat húzni az egyházzal, könnyen oda maradhat az ember kezejis utána. De mondsza, szeret az a leány téged most is, képes volna-e megválni éretted a kolostortól. Tudd meg s én tán mégis segíthetek valahogy. Bálint azalatt Klára körül szorgoskodott a Péter húgának, Júliának társaságában és tudja Isten, hogy hogynem, Bálint és Júlia nagyon gyakran tekintettek lopva egymásra. Klára figyelő lelke csakhamar észrevette, hányadán van a dolog s el nem fojthatott egy-egy titkos sóhajt, mely — ki tudná — melyik szerelemnek szólt: a most fejlődőnek-e, vagy a keble mélyén eltemetettnek s újra feltámadónak . . . * — Ez az ntolsó szavad Klára ? — Ez Péter. Felejts el Péter örökre, de ne gyűlöld emlékemet. . . Engedj viszszamennem Krisztus urunk jegyesei közé. Néném — fordult a Péter anyjához — kísérj vissza hozzájok. Péter megsemmisülve ment ki a teremből, szerelmese pedig készülni kezdett az útra. — Jó, ha élve nem akartál, megsiratsz te halva, mondá az elkeseredett ifjú s nyergeltetett. Klára elindult az útra a Péter anyja társáságában s újra felölté régi ruháját. A szegény titkon, illő távolban kísérte tovahaladó szerelmesót, nem tudott elszakadni tőle. legalább addig akart közel lenni hozzája, mig az az irigy kolostor végleg el nem szakítja tőle. Egyszer csak meghorkan a lova. — Mit érzel, jó Ráróni? — kérdezte önkénytelenül s megsimogatta kedves paripáját Péter. De a ló csak nem akart tovahaladni. — Itt valami baj van —• szólt, felemelkedve nyergéből az ifjú s széjjel nézett maga körül. Egy kis tisztáson egy óriási medve kelt birokra valakivel. Látni lehetett, hogy nem az az öreg ember lesz a győztes az egyenetlen küzdelemben s igy Péter percig sem habozva, oda törtetett. A vad megérezte az uj ellenség jövetelót s feléje fordult azonnal. E percben tűnt szemükbe a küzdelem a kolostor felé haladóknak. Szivrepesztő sikoltás tört ki Klára ajakán s az anya megdermedve nézett a pontra, hol fia fölvette a harcot a vadállattal. Még lélegzetüket is elfojtották s ugy figyeltek minden neszre, mig végre diadalmasan előbukkant a férfi alakja. — Péter, élsz-e még? — kiáltották mindketten feléje önkénytelenül s az anya, meg Klára egymás keblére borulva, sírták el az öröm könnyeit. Most árulta el a leány, mennyire szereti volt jegyesét; most tudta meg az anya is s a fia is a valót. S a perc, melyet a véletlen szolgáltatott nékik, eldöntötte jövendőjüket . . . Péter karján vitte az öreg embert hozzájuk. Klára csak nézi, nézi az öreg arcot s egyszer csak sírva borul feléje. — Atyám, édes atyám, szólj, élsz-e még ? Az öreg remete fölnyitotta szemét, kőnyeK peregtek alá az arcán, mosolyogni is próbált, de a fájdalom legyőzte akaratát. Természetesen szó sem lehetett a koI lostorba való utazásról, vissza kellett fordulniok a várba, hogy a megtalált atyát ápolhassák. * Odahaza nagy örömmel fogadták a visszatérőket s Bálintot is nagyon meghatotta atyja szenvedő arca, fájdalma. PéI tert meg királyi küldött várta s az ifjú bámulva bontotta föl Mátyás király levelét, mert hiszen idegen ruhában Mátyás i látogatta meg tegnap hü vitézét várában. ! Rövid volt a levél, de Péter tudott olvasni a sorok között is s igy megtudta, hogy a király segítségére is számithat. Lett is ! olyan jó kedve tőle, hogy nem bírtak vele hozzátartozói, de csakhamar elkomolyodott: | hátha jegyese újra visszakívánkozik a kolostorba. Mikor az öreg Kesselőkői jobban lett, i elmondotta szenvedéseit, önsanyargatásait, | mindazt, a mi törtónt vele eltávozása óta, elmondotta azt is, miként értesült leánya elhatározásáról, hogy akart véle találkozni, még egyszer az életben de az a vadállat mindent meghiúsít, ha a derék ifjú nem jön segítségére. Bálint is szót kórt s húgához fordulva mondá: — Edes húgom, azt fogadtad, nem mósz addig férjhez, mig atyánkat meg nem leled ós most . . . — Hadd el bátyám, az akkor volt, akkor még nem voltam a szororok sorában. Most aztán Péteren volt a sor s végre is hűsége, állhatatossága, vitézsógegyőzedelmet vett Klára érzelmein: kezét nyújtotta az ifjú vitéznek. A királyi szóra az egyház is megbékült s rájuk adta áldását. — De a lakodalmunkat már csak eg; napra tesszük, mert ón a Júlia keze* kérném, ha ide adja, édes Néném, te ke gy elmed. Végig kísértük ismerőseinket szenve dóseiken, küzdelmeiken s csak a két öre^ Kesselőkőiről kell még egy-két szót ejte nünk. Az öcscse mit sem tudott a bátyj óletbenlótóről, azt hitte, régen kiszenve dett; elbucsuzásakor még annyira fel vol dúlva lelki világa, hogy kiszabadításán nem is gondolhatott. Különben utói ért Isten büntető keze s mikor bátyját elősző látta, az iszonyat eltorzította arcát s ful dokolva kiáltott: — Bátyám lelke, könyörülj rajtam.. Hiába volt a csititgatás, a bátya en gesztelő szava, dult idegrendszere felmondt a szolgálatot: megőrült s csendes őrültkén járt-kelt a várkertben, hol remete-kunyhe készített magának s a világ minden kin cséórt sem lehetett volna rávenni, hogy termekben lakjók . . . „Zordon, de ragyogó lovagkor ! kiéget piros éjszaki fény;" hunyjon el ismét su gárod . . . Fellobbanó fényénél láttuk en: beredet: a férfit, kinek eszményképe lovag volt s a nőt, ki a kolostorok csenc jében gondolta rendeltetését ós lelke nyi galmát feltalálni. Láttuk, micsoda erő mozgatták e kor lelkeit s ha tán vétett egyben-másban gyönge szavunk, bocsání adassék az elbeszélőnek, ki a legendái példák, hymnusok — ez érdekes közópko irodalmi fajok — mezejón tarlózva, igy kezett egy bokrétára valót öszszeszed* getni . . . 1