Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-08-08 / 63. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, augusztus hó 8-án 63 szám BEKESME&YEII0ZL0NT Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Az uj német vámtarifa. Budapest, aug. 7. A szenzációkban és kinos meglepetésekben egy idő óta hiányt nem szenvedő' Németország most ujnbb meglepetéssel szolgált. Egy szemfüles hirlapiró révén a világ egy évvel hamarább, mintsem kellett volna, ismerhette meg azokat a vámtételeket, melyeknek segítségével Németország védvámos politikáját folytatni óhajtja. Az uj tarifa szerint felemelik a búzának a vámját, felemelik az árpáét 3 márkával, a szarvasmarháét métermázsánként 12 márkával, a sertését 10 márkával, a lovakét végtelenül és igy tovább. Nem szándékozunk e helyütt a vámtételek boncolgatásával foglalkozni. Nem is az egyes vámtételek fontosak egyelőre, hanem maga az elv és az irány, mely ezek által kifejezésre jut. Az uj vámtarifa szerint Németország a jövőben olyan védvámos politikát szándékozik követni, aminőt csak par excellence mezőgazdasági állam követhet. Ha Magyarország rendezkedne be a jövőben ilyen alapon, az még érthető volna Mert mig iparának fejlődését egyrészt megakasztja a gazdag és régibb osztrák ipar, addig a mezőgazdaság helyzetét a román buza és a szerb sertés nehezíti meg. Ámde Németországban egészon másként állanak az ügyek. Á főkeresetforrását ez országnak az ipar nyújtja, mely folyton fejlődik és terjeszkedik. Alig érthető tehát, hogy egy ország, melynek érdekében van a szomszéd és a többi állámokka 1 barátságos vámviszonyban élni, hogy ipari termeivényeinek piacot biztosítson, a reá nézve csak másodrangú fontossággal biró mezőgazdaság kedvéért kalandos vámháborukba bocsátkozzék. A felemelt vámtételek elsősorban Magyarországot ós Ausztriát, azután Oroszgországot érintik. A mi mezőgazdaságunkra feltétlenül salyos csapást mérnek az uj vámtételek. Búzánknak ártani nem fognak, mert hiszen Amerikával már régen nem bírjuk a versenyt a német piacon, de károsodni fog árpatermelésünk, melynek kiszorítása, ugylátszik, elsőrendű fontossággal bir a németek előtt. Németország vámpolitikája tehát sújtja a magyar mezőgazdaságot és az osztrák közvetítő kereskedelmet. A Németország felé irányuló kivitelünk jelentékeny részét u *yanis Auszi tria bonyolítja le. Hogy milyen jelentékeny Ausztriának részesedése, kitü1 nik abból, hogy egész kivitelének 48 %-át a magyar mezőgazdasági termeivények adják. És valóban különös, hogy ilyen körülmények közt Németország az ipar nagyobbaránya támogatására mer gondolni. A kőszén ugyanis vámmentes marad. Ezzel azonban Németország kőszinkivitelét óhajtja csak biztosítani, mert hisz a kőszéntermeléssel Németországban olyan intenzive foglalkoznak, hogy koszinbevitelről szó sem lehet. Mintha tehát elfeledtek volna arra gondolni, hogy az elsősorban érintett államok retorziókkal fognak élni Állítják és igen könnyen | meglehet, hogy a most nyilvánosságra került vámtételek nem fognak törvényerőre emelkedni. Ez azonban ke veset változtat a helyzeten^ mert a fődolog az, hogy Németország mint ipari állam bement a mezőgazdaság túlzott védelmébe. Az európai államok vámpolitikája tehát alighanem jelentékenyen fog módosulni. Különösen Magyarország és Ausztria vámpoli tikájáralehetnek döntő hatással a német vámtételek. Mindazokra a vámkedvezményekre, melyeket a német iparnak nyújtani szándékoztunk, többé nincsen szükség. Németország mintegy belesodort bennünket az agrarvámokba. Elvégre a mezőgazdaságról gondoskodni csak kell, mivel a ma fennálló szerződések | mellett feltétlenül elpusztulna. Mi azt hisszük, hogy a német kormány inkább a vámbevételeket óhajtotta növelni, mintsem a mezőgazdaság helyzetét előmozdítani. Hogy erre az agrárvámok mutatkoztak alkalmasoknak, az inkább csak véletlen müve. Egy azonban bizonyos: Magyarországnak és Ausztriának védekeznie kell i a német vámokkal szemben. Bartha Miklós Gyulán. — Programbeszéd. Gyulán ismét lüktet az alkotmányos élet. Vasárnap délután oda érkezett Bartha Miklós két képviselőtársa: Holló Lajos ós VárossyGyula kíséretében s megtartotta programbeszédét. Ezt az alkalmat természetesen nem szalaszthatta el a Kossuth-párti „Egyetértés" I s vasárnapi számában szép kis leleplezéseket közöl ismét Bartháról A leleplező Kovács Lajos gyulai ügyvéd, ki azelőtt Bartha Miklós pártelnöke és főkortese volt, most azonban ő szervezi ellenében a Kossuthpártot. Kovács közli Bartha Miklós néhány hozzája intézett bizalmas levelét, arra a vádra pedig, hogy Bartha az ő apró szolgálatait egy nagyobb összeggel megfizette, igy felel: „Tény, hogy B. M. ur adott át nekem 200 forintot, de egyedül arra a célra, hogy ez összeggel én az Arad, Nagyvárad és más vidéki helyekről behozott választók költségeit fizessem ki. Ki is fizettem. A ki azt meri állitani, hogy B. M. nekem e 200 forintnál többet adott, az aljas, piszkos gazember." Elmondja azután Kovács, hogy Barthát csak ugy sikerült 88 szótöbbséggel megválasztani, hogy Barabás Béla ajánlotta. Otet mint pártelnököt két vendéglős perelte be Bartha tartozásaiért. Bartha azon sértéséért, hogy őt „egy mindenki által került zugprókátornak" nevezte, a fenyitő bíróságnál vesz elégtételt. Hogy a bizalmas, privát jellegű leveleket is sans gene közzéteszik, az jellemző a függetlenségiek harcmodorára. E téren lehetetlen követnünk őket. Ilyen bevezetés után érkezett Bartha Miklós vasárnap délután Gyulára. Valami túlságos lelkesedóst sem a fogadtatásnál, sem a programbeszéd alatt nem igen lehetett tapasztalni. A vasútnál K. S c h r i ff e r t József pártelnök fogadta a képviselőket. Zeneszóval ós bandériummal vonultak be, amit persze megbámult a kiváncsi nép. A „Magyar király" szálló előtti téren összegyűlt ugyan nagy tömeg, de ez se nem volt mind választó, se nem volt mind Barthapárti. Várossy Gyula mondta az üdvözletet a néphez. Azt mondta, hogy ő Kossuth Lajos ós Rákóczi Ferenc pártjából való. Bartha Miklóst „hazánk büszkeségének" nevezte s azt a meggyőződését fejezte ki, Békésmegyei Közlöny tárcája. Kertészleány. Kicsiny kezedből rózsabimbó, Égből leszálló áhitat ; Csókban fürösztöm nappal, este, Mert e rózsa te vagy magad. Oly üde, szép, mint tiszta lelked Csak e parányi rózsa itt. Mely titkon, édesen kibontja Illatárasztó szirmait. Tündérkert lett egész világom, Mióta megismertelek; E tündérkertből ki nem vágyom, Bolyongani mennék veled. Az örök üdv igéretföldje Szemed fényszóró sugara. Ajakad édes mosolygása, Nekem a mennyország maga. Nyílnak kertedben szép virágok Maréchalok; azáleák, Ha oda térek mitse' látok, Nem nézek másra, csak reád. A kertnek éke, fénye, disze Te vagy sugáros tiszta lény. Aranyhulláinos fürteiddel, Te vagy, te lész a disz, a fény. A költészet van kis lakodban Te magad, egy szép költemény. A magasztosat megimádni Szent arcodon tanultam én. Megváltasz hogyha rám tekintesz, Csókot szórok lábad nyomán ; Te életem fenkőlt derűje, Oh bűbájos kertészleány! Gyoma, 1901. Kunhegyi Miklós. Csak okosan. Irta: Catulle Mendes. Grófné: Ön az ? Annál jobb. Jöjjön, üljön ide, szükségem volt, hogy lássam a magát, egyetlen igazi, egyetlen jó barátom, hogy lássam s mindent elmondjak. Nagyon szenvedek. Lássa, egész pirosak a szemeim. Egy éje s egy napja forró könnyeket hullatok. Mert iszonyú dolog eset meg velem, olyan valami, a mit nem is tartottak lehetőnek. Tudja, jól tudja, hogy szerettem a grófot. Szivem, gondolataim, életem egészen neki áldoztam, mint a hogy virágot szórna egy bálvány elé. Jaj, a bálvány rátiport a világokra s egészen összezúzta őket. A férjem megcsal. Báró: Bizonyos benne ? Orófné: A Bouffes-szinháztól. Valami leány. Ugye nem is csinos ? És ostoba. Ha olvasná leveleit, valóságos szakácsnői hely esirás. Mondja csak igazán meg: csúnya vagyok, buta vagyok ? Nem ? No ós ő többre becsüli azt a teremtést. Ez rettenetes ! Báró: Bizony az, de kérem csillapodjék, ne legyen olyan ideges. Orófné: Könnyű azt mondani ! Báró: Beszélek férjável, megértetem magaviseletének szörnyű, hallatlan voltát. Orófné: Megtiltom, hogy felkeresse ! Bánata haszontalan volna. Már határoztam. Báró: Mit határozóit ? Elhagyni ? Az lehetetlen. Mikor valaki a mi osztályunkból s a mi verőnkből való, nem léhet a válás botrányának ki tenni magát. Grófné: Nem hagyom el. Báró: Hát mit csinál ? Grófné: Megboszulom magam Báró: Szintén megcsalja ? Grófné-. Meg. Báró: Ne tegye. Megvan őrülve ? Hát képes-e, igy tisztán, kegyes létére lesülyedni a házasságtörésig. S velem akarja elhitetni ? Grófné: Higyjen, amit tetszik Lesz nekem is szeretőm, mint a grófnak. Báró: Nem lesz. Grófné: Igazán ? S igy aztán megvetve, elhagyatva magamban fogok itthon ülni, mig ő távol tőlem vigan mulat ! Ne higyje ! Nem vagyok olyan erényes. Ne képzeljen jobbnak, mint amilyen vagyok. Mág eddig az. De a ma nem foglalja magába a holnapot. Asszony vagyok, mint sok más asszony s a tisztaság olyan, mint tavaszi hó, elolvad a napon. Mért ne tenném azt, amit a többi ? Mért sírjak, amikor ők kacagnak ? S most már ez nem is becstelenitő. Az ón jó hirem, nevem kétségtelen — ugy-e ? S tegnap a Bois-ban Ruremonda asszonynyal voltam, hol LurcySévi asszonynál ebédeltem. A micsoda elnézéssel viseltetik a világ irántok, lesz avval irántam is. Báró: Az ingerültség tévútra vezeti ! Nem kéri azt az elnézést, mert tudja, hogy milyen megvetés rejlik benne. Ugy néz ki, mintha a világ hallgatna, dehogy — csak halkan beszól. Oh, keserves szavakban, melyet az erénye vesztett nők kióreznek, ha nem is hallják meg. A világ végre is csak azért fogadja el őket, hogy annál keservesebben büntessen s ha látszólag bocsánatot is ád, van valami, amit megtagad : becsülését. Grófné: Mindegy — boldogok ! Báró: Boldogok ! Orófné: Azok. Báró: Mert szeretőjük van? Grófné: Azért. Báró: Asszonyom, Grebillon egy müvében azt mondja: A szerelem mindig kevesebb örömet szerez, mint amit igér s az erény sokkal többet, mint amit igér, sokkal többet, mint amit az ember várna tőle. Grófné: Nem tudtam, hogy maga s Grebillon ilyen bölcs erény hősök. Báró: S itt nem csak az erkölcsről van szó. Itt a boldogság is kockán forog. Minden férjes asszony, a ki megszűnik becsületes lenni, mert szeret, vagy gondolja, hogy szeret — valójában a legkeservesebb szenvedéseknek teszi ki magát s a bűnös szerelem a poklok kapuja itt a földön. Azt hiszi, hogy a férfi, megszűnik férfi lenni, mert szerető s nem férj ? Csupa' képzelődós. Ha férje megcsalta Constance Chaputval, a Bouffestől, a szeretője majd Rose Mousgonnal csalja meg a Nouveautes-től. S ime a megcsalatás érzelméhez hozzájárul, hogy maga is csalt. Grófné: Mégis megelégedettnek mutatják magukat, mosolyognak, diadalmaskodnak, azok az asszonyok, a kiket olyan szánalomra móltónak talál. Báró: Kényszerülve vannak erre a képmutatásra s hazudnak saját maguknak, mint ahogy hazudnak a világnak. Miért? Mert a boldogság hibájuk egyedüli mentsége. Egy asszonytól, akinek pár hete volt csak egy szeretője, ifju, szép, okos, jó, azt kérdeztem: — De hát legalább boldog ? — Annak kell lennem ! felelte könynyekbe törve ki. Grófné: Maga vádolja szerelmét. Megengedem. hogy akiket szeretünk, nem érdemlik meg, inkább, mint akihez férjhez megyünk. De vannak kivételek, ebben már bizonyos vagyok. Igen, vannak jó, gyöngéd férfiak, hévvel szeretők, tiszteletteljesek, akik hiven képesek szeretni, örökké s akik elfeledik, hogy nem állottunk eléggé ellent, a bukás bánatát . . . Báró: S hiszi, hogy van sok ilyen regényes hős ? Grófnő: Hiszem, hogy van — egy. Báró : Van — és kicsoda volna ? Grófnő'. Oh, báró, kényszerít, hogy megmondjam ? Báró: Grófné, grófné — ah Fólicienne, megőrjit, csupa boldogságtól. Térdre borulok előtted, bocsánatot iiórek. Igaz, káromoltam a szerelmet s megórdemlék minden büntetést, megtagadván a föld egyetlen boldogságát. De hogyan is remélhettem volna, hogy hozzám leereszkedsz, csodálatos kegyelmedben . . . Grófné: (félre) Reményiem nem hiszi, hogy felültem s nem látom, hogy hova törekszik immáron egy órája kiállhatatlan erkölcs-prédikációjával. Báró: (félre) Hitte-e vájjon egy pillanatig is, hogy nem látom mi célja egy óra óta.