Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-07-07 / 54. szám

XXViii. évioiyüffi. r 7 Békéscsaba, 1901 Vasárnap, julius hó 7-én 54 szán mm BEKESM EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Magyar gyáripar. Békéscsaba, jul. 6. Hát ilyen van? — kérdik sokan csodálkozva. Lehet ez a kérdés tu datlnnsőg vagy malicia, de mindenképen érdemes egy kissé tájékoztatni a közönséget., hogy igenis: van magyar gyáripar. Husz vaskos kötet fekszik előttünk: párját ritkitó mü közgazdasági irodalmunkban. Keletkezését köszöni annak a messzelátó s minden izében gyakorlati és hazafias szellemnek, a mely Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minsztert egy nagy, országos probléma megoldására sarkalta: a magyar ipar megteremtésére. Az ipar fejlesztés szerény jelszava mög'itt, a melylyel Hegedűs az ő nagyszabású akcióját megindította, voltaképpen a teremtő és alkotó erőnek, a szilárd akaratnak és az apostoli lelkesedésnek egy óriási summája rejlik, a melyet eleven, produktív erővé átformálni s ez erővel hazánk közgazdasági éle tét uj irányba terelni, Hegedűs Sán dórnak életcélja. A miniszter az ipar terén, a mikor resszortját átvette, talált kezdeményezéseket, intézményeket, kísérleteket és bizonyos eredményeket. De nem talált szilárd, megbízható a,lapot arra a nagy feladatra, a melyet célúi tűzött ki magának Nem ismerte s máig sem ismeri senki az országban az ipar tényleges állapotát, a terme lés és fogyasztás összes viszony \it, szóval a meglevő ipari erőt s annak érvényesülését. A kezdet tehát az volt, hogy meg kellett ismerni mindezeket. Meg kellett keresni és találni azt az erős alapot, amelyen Magyarország ipari jövőjét fel lehessen építeni. Ez az alapvető munka fekszik ma előttünk. Magyarország első gyári statisztikája, a mely egy egészen uja statisztikai tudomány által még nem kultivált módon készült Hegedűs Sándor még 1899. tavaszán rendelte el az összes gyárak szakszerű helyszíni felvételét. De nem a sab lónos kérdőivekkel, hanem speciális szakemberekkel eszközöltette a miniszter a felvételt, ugy, hogy az az anyag, a mely ily módon összehordatott ós feldolgoztatott, feltétlen hitelességű Hogy micsoda óriási munka cLZj 3j mely a 20 kötetben fel van halmozva, kiderül abból a tényből, hogy közel 2800 gyártelep vétetett fel még pedig minden, gyakorlatilag fontos szempontból; kezdve a személyi adatokon, végig a berendezés, a feldolgozott nyers anyag, az előállított iparcikkek mennyisége, értéke és értékesítése adatain át, a műszaki al kalmazottak és munkások statisztikájáig. A bevezetésben, melyet Szterényi József, az iparfejlesztési osztály főnő kének jeles tollából való alapos tanulmány, e munka ugy van megjelölve, mint iránytjelző, a melynek a nyomában rendszer legyen teremthető, az ország tényleges viszonyainak megfelelő rendszer. Igaz, hogy ez a mű csupán a gyáripart öleli fel, holott a termelésben nagy tényező a kisipar, sőt némely cikkben a háziipar is De az 1903-ban eszközlendő ujabb felvétel ezt is felfogja ölelni s akkor már teljes és tökéletes lesz az alapvetés munkája. Ebben a mostani 20 kötetben az 1898-iki állapotokról találjuk meg a kimerítő monográfiát. A munka némely részeiben meglepő adatokat tár elő. A felvett 2364 ipartelepen 3433 gőzkazán van 280,777 m

2 tüzfelületttel, ugyanezen gyárak motórikus ereje 262,070 lóerőt képvisel. Felette érdekesek a munkának a termelésre vonatkozó adatai, melyekből megtudjuk, hogy Magyarország 1898 évi gyári termelése iparcikkek ben 1,366,917.031 korona volt, ha nem is oly tekintélyes, mint az osztrák és német ipar, mégis tul vagyunk már a kezdeten. Összehasonlítva a német iparral, bizony igen szerény, mert egyedül a német textil-ipar termelése kétakkora értéket képvisel, mint a mi egész iparunk, de éppen azért fejlesz tenünk kell azt. Különösen akkor áll elő eunek égető szüksége, ha termelésünket a fogyasztással hasonlítjuk össze, a melyből például olyanok tűnnek ki, — csak néhány példát említünk — hogy textiliparunk csak 14 4 százalékát fedezi a hazai szükségleteknek ós ebben is a selyemszövés csak 1 17 százalékát, a len vászon-gyártás csuk 6 63 százalékát, a pamutszövés 3 56 százalékát, a kötszövés 6.56 százalékát, a gyapjúszövés pedig 9~59 százalékát. Megtudjuk ebből, hogy például gép iparunk az ország szükségletének csak 47'74 százalékát, papíriparunk 43'98 sz izalékát fedezte ós igy megtudjuk minden egyes iparágnál, hogy hazai' iparunk átlag nem fedezi az ország szükségleteinek még csak 25 százalékát sem, vagyis legfőbb ideje annak, hogy erőteljesebben fogjon hozzá az állam ós társadalom a m igyar ipxr nagyobb arányú ós rendszeres fejlesz téséhez Hogy ez mennyire szükséges és mily szerények azok az eszközök, melyeket az állam az iparpolitika rendelkezésére bocsát, arra nézve ez a munka igen becses adatokkal szolgál Szünidei munka. — julius 6. Van benne, valami különös, hogy szüneti időnek nevezzük a nyári hónapokat, mikor népünk nagy része teljes erővel a nehéz mezei munkára veti magát, hajnalhasadástól késő estig forró napon serényen dolgozik, hogy az esztendő munkájának gyümölcséi betakarítsa. Ebben is, mint más hasonló terminológiában, antidemokratikus érzelem jelét lehetne megpillantani, mintha a nemzetnek csak azt az aránylag csekély részét tartanok tényezőnek, mely a közügyek vezetését tartja kezében s mely a nyári hónapokban pihenést enged meg magának, hogy uj lélegzetet vegyen és rendes munkáját kipihenje. De mi sem lenne helytelenebb, mint e következtetés. Antidemokratikus érzelmet nem lehet vezető osztályunk szemére vetni. Lehetnek egyes kivételek, de hogy a legnehezebb munkájának idejét szünidőnek nevezzük, ez csak régi szójárás, mely mindinkább veszt jogosultságából. Tekintsük pl. a miniszterek szünidejét: a lábbadozó honvédelmi miniszter kivételével, a kabinet minden tagja tisztviselőivel egyetemben teljes működésben van. A jövő évi költségvetést az idén fokozott gondossággal kell összeállítani, mert a várakozások, melyeket a nemzet a Szélikormány további működéséhez fiiz, igen nagyok s a kabinet mindegyik tagja becsvágyat érez magában, hogy a közérdeket lehetőleg előmozdítsa. Itt van legelőbb is a tisztviselők mozgalma helyzetük javítása végett, a mi mindenképpen szép pénzbe fog kerülni, akármelyik végét fogjuk meg a dolognak. Széli Kálmán miniszterelnök nem áll az ügygyei szemben ridegen s a fizetésj a vitás kérdését alkalmasint a munkaidő jobb kihasználásával, illetve a közigazgatás javításával fogja összekötni, miáltai a mozBékésmegyei Közlöny tárcája. Levél. Egy hirt hallottam messziről felőled ; Sokaknak kedves — gyászos hir nekem. Hogy vőlegény vagy, esküvőre készülsz, Nászünnepélyre mással — nem velem ! Egy gyönge kis hang, hangja a reménynek Biztat, vigasztal, hogy az nem lehet! De a valóság éjfekete árnya Egyre kinozza fájó lelkemet! Oh, tudom én, hogy a remény csalóka, S az élet józan, sivár és hideg, Lerontja fényes álmaidnak várát, Nein bánva hogy fáj, sajog a szived. . . - Mért voltál balga? kérdi durván tőled, Miért futottál délibáb után ? Miért néztél az égő napsugárba? Miért vágyódtál boldogság után ? . . . És porba sújtva, vergődik az ember, Repülne újra; oh, de hasztalan ! Ám földön járni akkor sem akar még, S csak azon sir, hogy álma oda van! Hát vőlegény vagy, esküvőre készülsz? Kívánok én is minden jót neked ! . . . Feledjük el a mult időknek álmát, S ne űzzünk balgán kósza felleget . . . Unger Ila. Megháborgatva. Irta : Békefi Antal. A vonat odébb szaladt, egy feketeruhás no ottmaradt a homályban s miután a piros lámpásos embertől, a ki félig alvó fejjel biccentett a sötét váróterem felé, megtudta, hogy három óra hosszat kell várnia' a teleki gőzősre, letette a láncos kézitáskát a padra és mellé ült. Messziről még zörgött a. sin, zrr, zrr, a szól is fujt hangosan ós az asszony a kietlen, unalmas falusi perronon szóthordozva tekintetét, gondolta: szegény fejem, mit csináljak ón itt három óráig Senkit se látott, a falhoz vetette a hátát és valami csendes dalt dúdolgatott, de csak a fogai közt. A vöröslámpásos ember odament hozzá : — Úrasszony, tessen bemenni, már ég a lámpás. — Köszönöm. A feketeruhás nő bement a terembe és itt megismerkedett Babatsóy Kálmánnal, a kis akácfás falusi vasúti ház fiatal főnökével, három óra hosszat beszélgettek, mialatt a főnök kétszer megfeledkezett valahova sürgönyfeleletet adni, későn ment ki a hegyek alól jött vonat elé s elmondott mindent az életéről. — Szegényke, olyan fehér, mint ez a tejüveg, hozzányúlni sem merészelek . . . Csak ugy tartom szerelemmel, mint a virágot, bizony ápolgatni kell s vigyázni reá, hogy a hidegbe ki ne menjen. — Oh Istenem, szegény jó lélek. — Nagyon jó, hü teremtés, egy kis fehér ós törékeny rabszolga, aki mindig odaáll, ahol nincs útban. Ugy sajnálom, mint egy beteg gyermeket. Annál nincs szomorúbb, ugyebár ? — Nekem nem volt. Hiszen mondtam, egy, mondd egy napig voltam férjnél. És önöknek van gyermekök ? Az egynapos asszony kíváncsi volt a többire is. -— Nincs, felelt szomorúan a férfi, — pedig ugy érzem, hogy a gyermek az igazi kapocs a férfi és a feleség között. A fiatal asszony mosolyogva surrant át a tárgyon e kérdéssel : — Mit csinálnak hát itt egyedül ? — Én dolgozom, ő játszik. A feleségéről beszélt Babatsóy a barna szép asszonynak, aki csupa vér ós lélek. Lángoló a szeme, remeke ő maga azoknak a szépséges, teli asszonyoknak, akik szerelemre termettek. Hódi tó fej, melynek vonásaiban hasztalan keresne valaki plasztikai szépet. Lélek van a homlokán, a vérdus ajkakon. A megható történet, amit Babatsóy mondott az ő feliéi-, gyámoltalan asszonykájáról, érdeklődéssel hallgatta és arra élénken felelt, hogy a kis fehér állomástőnökné mindig csak játszik. — De jó dolga van. férfi kélönösen érezte magát. Mintha valami eltemetett vágya és álma ébredt volna föl tetszhalottá. mivoltából ós uralkodik rajta. Érezte, megfeledkezett magáról, hogy hitvese részére ós a maga részére szánalmat kér ettől az asszonytól, akit azelőtt sohase látott ós lehet, hogy többé sohase fog újra látni. E gondolatnál az asszony felé nyúlt, kissé, d? szenvedélyesen. — Ugy-e, hogy még látni fogom máskor is? Csodálkozva rázogatta az isteni barna asszony a fejét. Szempillái játszottak élénken nagy fekete szemén ós ugy nézett a megzavart emberre, hogy az, ha tud, olvashat a szeméből, az arcáról, ezt a gondolatot olvashatja ottan : — De hamar megbolondultál ? n. kis fehér gyámoltalan mit szólna hozzá ? Ezek a dolgok történtek sok más apró részlettel, mire lejárt az óra ós eljött a teleki gözös a szép utasért. — Még ráér, huszonöt percig vár minálunk. Még huszonöt perc. Kiszalad ós kiabált a piroslámpásos emberekre: kilences rakodni, két kocsi kapcsolás a jobb vágányról. Mihály barátom itt a kulcs, adjon jegyet. (Mihály barátom az ifjú gyakornok volt.) Aztán leszaladt az asszonyhoz és kérte, üljön még le mellé. — Szeretném kegyedet mindig látni. Hogy volna ez lehetséges ? Az asszony most már fölugrott, mint akit megbántottak. — Ön sért engem ós vétkezik a kis gyámoltalanja ellen. Babatsóy erős zavarral küzdött és a lelkiismerete is rátámadt: vétkezel, igaz ! De ez az asszony, aki a hegyek közül jött. őrületet hozott a számára és attól bűnös már is és még bűnösebb is tudna lenni. — Nem sértem asszonyom isten mentsen engem, de vádolni nagyon szeretném, hogy mért jött erre felénk a hegyek közül? — Istenem, hát olyan könnyen forr itt, e nyugalmas helyen a vér? — Azért, mert olyan nyugalmas. — Hinni lehet-e az ilyen gyermekes föllángolásnak? Egy térj, egy nős ember... — Akit reineteíakában meglep a bűbáj. — A bűn. — Legyen. — Hiszen ön engem nem ismer. — Elég, ha látom. — Hátha rossz vagyok ! — ükkor is hatna reám. Ugy jött, mintha álmaimból jött volna, amiket a beteg gyerinekasszony mellett álmodom. — Ilyenek önök. — Ha önöktől megbódulunk. Eölkapta az asszony a láncos kézitáskáját ós a férfi szemébe kacagott: — Szénfüst . . . Mindjárt megyünk és elszáll. Csöugetek . . . egy, kettő. Még egy van hátra . . . Eközben, mikor Babatsóy