Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-29 / 104. szám

évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, december hó 29-én. 104. szám BEKESME6YE POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A közigazgatás rendezése. Békéscsaba, dec. 29. . Azon tiz óv alatt, mióta a közigaz.ás államosítását tervezik, orőgeii megtisztultak a nézetek ,az állami ^miursztráció felől. A gyakorlati élet **sztalatai megtanítottak bennünket arra, hogy a reformot helyesen miiy irányba kell terelnünk. A. vármegye elvesztette régi jelenségét már 1848-ban, midőn a köz•^ti parlamentáris rendszert és a központi felelős miniszteri kormányndszert behozták. Azelőtt a vármegye szerves összefüggésben volt az országgyűléssel. A régi országgyűléseken minden nemes ember részt vehetett ~>tt üléssel, szavazattal birt. Az \ ónban később kivihetetlen lett, miőn a nemesek száma tetemesen megzaporodott, akkor, kezdetben szokás, césőbb törvény utján meg lőn határozva, hogy a nemesek a megyékben gyülekezzenek és a megyei közgyü lések kebeléből, külön-külön háromnégy követet küldjenek az országgyü lésre. Az országgyűlés eiső táblája tehát túlnyomó részben a megyei közgyűlések követeiből, nem pedig képviselőiből állott. És ez a megyei követ ' -"•esott a megye által adott utasítást követni, különben a megye visszahívta mást küldött helyette. Ez a viszony azonban megszűnt az országgyűlés és a megye között, mivel most a megyéből független ke rületek népképviseleti alapon küldik a képviselőket, akik minden utasitás nélkül, választóiktól teljesen függetle nül járnak el feladatukban. Ezen fejlődés következtében a megyei közgyűlések és a megyei törvényhatóság helyiérdekű hatóság lett, a megyei adminisztráció feladatai is jelentéke nyen megváltoztak. A bíróságok államosítása folytán megszűntek a megyei törvényszékek és a szolgabírói bíráskodás. Államosították a tanügyet a pénzügyi közigazgatást,, a közmunka. | és épitési ügyet, a közegészségügyet, | az állategészségügyet, a rendészetnek karhatalmi részét szintén stb, stb Most végül államosították a pénztárkezelést s a számvevőséget. De jóformán államosítva van már az egész közigazgatási hatáskör, melyet a vármegye végez; hisz mindezen ügyekben legfelső fokon a belügyminiszter határoz, és a megyei közegek csupán végrehajtói a központi hatalom akaratának. A törvény is ugy mondja, hogy a vármegyei törvényhatóság az ő vármegyei tisztviselőivel tulajdon képen közvetítője az állami közigazgatásnak. Az egész megyei közigazgatási hatalomból nem maradt meg más, minta megyei tisztviselők választása. De tisztán csak a választása. Mert a miniszter teljesen szabadon, a saját belátása és felelőssége mellett felfüggesztheti, fegyelmi alá vonhatja a megyei tisztviselőt, s azt el is mozdíthatja állásából. Ime tehát a megyei adminisztráció se nem-megyei, se nem állami, hanem olyan valami „mixtum compositum", amelynek nincs gazdája, de aminek mindenki parancsol. A megyei önkormányzat is a bel ügyminiszter gyámkodása alá került; mert határozatai túlnyomó részben, valamint az évi költségvetése is csakis akkor hajtható végre, ha a belügyminiszter nyiltan vagy hallgatag jóváhagyta. Ez nem önkormányzat, hanem a függésnek egy igen szerencsétlen formája, melynek semmi értelme sincs. Az állami érdek sem kapja meg a kellő védelmet, a megyei érdek sem talál független istápolást, mert. a törvényhatóság önrendelkezési joga korlátolt. A belügyminiszter rendelkezik a megyék erejével, pénzével, közegeivel. De meg van a keze kötve a belügyminiszternek abban, hogy nem maga válogatja ki a tisztviselőket és ki lehet téve annak; hogy a megyei közgyűlés megtagadja rendeleteinek végrehajtását s ezzel hosszú és kellemetlen huza-voni van egybekötve, s végre is az erősebb győz, és sokszor nem az, akinek igaza van. Ez a megyei önkormányzat, ez a megyei közigazgatás. Mindenki tudja, hogy rossz, mindenki érzi, hogy azt szükséges javítani es mégis a törekvések mindeddig meghiúsultak. Ujabban ugy a közigazgatási tudomány ós a közigazgatási ismeretek fejlődésével ós terjedésével, valamint az életszükségletek által is taníttatva,, arra a tisztultabb felfogásra jutottunk, hogy szerencsés reformot csak ugy tudunk csinálni, ha az önkormányzattól elválasztjuk a közigazgatási teendőket. Ez a legújabb és a miniszterelnök által kinyilatkoztatott közigazgatási reform kiindulási pontja. A törvényhatósági önkormányzatot igenis fönntartjuk és fejlesztjük. A közgyűlési terem nyerje vissza régi, magasztos szerepkörét. Legyen fókusa a közszellem megnyilatkozásának, legyen a közügyek iránti érdeklődés tüzének ébresztő, fenntartó helye. A közigazgatás terén pedig legyén a szerepeellenőrzés. Ne m.iga közvetlen a saját közegeivel intézze az ügyeket, hanem ellenőrizze az állami közegek által végzett adminisztrációt. S ha e tekihtetben hibát lát, megokolt panaszával forduljon az országgyűléshez, vagy a kormányhoz. A megyei önkormányzat valóbxn bírjon is szabad önrendelkezési joggal. Határozatai belügyminiszteri jóváhagyás nélkül hajtassanak végre Szigorúan' körvona lozni kell a korm iny felügyeleti jogát a törvényhatósági határozatokkal szemben, hogy a belügyminiszter kényekedve szerint ne avukőzzék a vármegyék dolgába Egészséges közszellem csak szabad önkormányzati testületekben fejlődhet ki. A mikor a törvényhatósági bizottsági tagok vagy fölfelé vagy lefelé elvesztik függetlenségüket: ez nem önkormányzat; ez szatírája az önkormányzatnak. Legyen erős és független a megyei közgyűlés; az összes közigazgatási teendőket pedig szigorúan fegyelmezett felelős állami tisztviselők végezzék. A megyék szabaduljanak meg azon terhes szolgálatoktól, a melyekkel ma is csak nagy nehezen birkoz • hatnak meg; viszont arra hivatott és feladataik magaslatán álló állami tisztviselők végezzék a közigazgatás teendőit gyorsan és megbízhatóan. Az adó és bevallása. Nem valami kellemes téma, de éppen azért irunk róla, hogy még kellemetlenebbé ne váljék. Alkalmat ad pedig az a körülmény, hogy itt van már az adó bevallások beadásának ideje az egész vármegyére nézve, a pónzügyigazgatóság rendelete folytán. Lapunk mai számában is van erre figyelmeztetés az adófizető polgároknak, JS. bevallás megírását senki se cselekszi szívesen ; még többen nem teszik körültekintő gondos figyelemmel, amivel pedig nem anynyira az államot károsítja meg az adófizető polgár, hanem saját magát. Mert az adótárgyak eltitkolásának felBékésmegyei Közlöny tárcaja. Áldja meg az Isten! ... Áldja meg az Isten hófehér kezed tt, A mely engem mindig jó uton vezetett Elbotlástól óva, S ha kő megütötte, ha tövis megtépte - Mikoron utamról hárítottad félre Tűrted mosolyogva. Áldja meg az Isten őrző két szemedet, A mely minden veszélyt már akkor észrevett Mig én nem is sejtém, ilynek csak mosolygó verőfényét láttam, .. .g könynyét úgy sírod — hogy nekem ne fájjon ! Előlem is rejtvén. , ja meg az Isten imádságos ajkad, Mely értem könyörgött - mikor búnak-bajnak Tengere szakadt rám S elvakult agyam az Isten ellen lázadt Irgalomért esdve, keresztény alázat Szavait zokogván. i meg az Isten a szived, a lelked, nek szelid lángja még itt is melenget Mfcssze idegenben . . . Áldja meg az Isten a lábad nyomát is ; A lábad nyomának legkisebb porát is Édes anyám, lelkem ! . . . Karaszy Ödön. Az aranyifjúság és a táne. Irta: Zalay Masa. II. Mi egy mai bálterem ? őszintén bevallhatjuk : — fanyar fórfiarcok gyönyörködtető kiállítása, —pedig a cigányzene pajkos melódiája rezg a virágillatos levegőben és a hölgyek, mint tündöklő, szines lepkeraj — lebegnek a sima parquetten, a tánc imádata ott ól enyelgő mozdulatukban, arcuk verőfényes mosolyában, de izzó tekintetük hasztalan lángol bele a férfiszivbe, mert abban nincs már egyetlen haldokló szikrája sem a tánc poétikus vágyának. Visszasírják a rococcó világ copfos lovagjait, a kikben nemcsak a bálterem ezeregyéjszakája, de.egy prózai veteményeskert is több költészetet nevelt. Hiszen ismerik önök azokat a finom pastell képeket, melyeken az empirruhás hölgy miniatűr öntözőkannával áll zöldelö saláták, piruló paradicsomok között és hajporos udvarlój mégis olyan hódolatteljes bókkal hajol előtte, mintha táncra kérné. A háttér lombos ágán gyanakvó csalogány hintázik, ós megtépett felhőfoszlányok közül a discrét hold álmatagon alámosolyog. Milyen kiálltó „pendent"-ja ez szecessziós korunknak ! Mi bizony nem állunk rococcó modellt a kalucsnis gavallérjaink előtt, a csalogányok sem ülnek fal egyhamar az ostoba látszatnak. Manap az olyan pillanat, mikor ketten ilyen festői poséeban hallgatnak — nem a szerelem zavara, — hanem az oggodalomé — mindkettő fontos számvetést csinál, idegesen oszt ós tiioon — ós csak akkor olvadnak fel csendtörő szóban, ha a végeredmény kielégítő De mert minékünk nőknek Achillesi sarkunk a mathezis — természetesen itt is, mint mindenütt — ismét a férfiak részére hajlik az előny. Hasztalan hisszük mi megingathat]an b.ilgasággal, hogy kezünk minden ujjára egy-egy táncos — az tiz táncos, — mikor elszámolni még sem tudjuk ezt a tizet. Mert ugyan /?/ táncol manap? Tudja Isten, a bálban minden férfi egészségügyi tanácsadó, szörnyen elijesztő példákkal variálják a tánc ártalmas voltát és érzékeny szivünk méltán ellágyul — nem megható jóindulaton, hanem a bölcs morálon, — a minek következtében agyonpiheijáb magunkat. Önöknek uraim fogalmuk sem lehet arról az inquisitroi tortúráról, amit egy először bálozó fiatal leány átszenved, mikor a cigány táncdarabot játszik és ezt olyan mozdulatlan nyugalommal kénytelen végig hallgatni, mint egy kesergő gyászindulót. Eltemetheti mellette rózsaszín ábrándjait, elhervadt egy éjszakán reményeinek Összes nyiló virága, — mint az önök rendezői chrisantheum jelvénye, amit kegyetlen udvariasságból eldobnak csak azért, hogy helyére a hölgyük csokrából tűzzenek egy szál piros szegfűt. Ez virágnyelven a táncban állandóságot jelent, vájjon tudják-e ezt önök ? Mert láttam már piros szegfűt is haldokolni a parquetten ós láttam lehajolni érette egy bájos fiital leányt, a ki felösmerte, hogy az ő csokrából hiányzik. Az ilyen eltiport kis virág románét olyan fájdalmas mint a milyen hétböznapi. A. férfi aki elveszti — ritkán keresi meg újra, és a leány, a ki megtalálja, nem ád már hitelt többé azoknak a balga meseszerű vallomásoknak, a melyekben napfényből és virágmézből két ember óráknál tovább is elél. Igen! igy vesztik el' illúziójukat az édes gyermek lányok, a kik bohón azt hiszik, hogy az első bál az a szines kaleidoszkóp, melyajö^Ő perspektíváját mutatja Valamikor csakugyan atáacban szövődtek az élet regényes episódj ii, — de akkor az arany ifjúság nem az illem kónyszereróből támadt, hanem kedvből és lelkesedésből. Varjukról lnillutinálok — kár! kár I — mely figyelmeztetve arra int, hogy kár az aranyifjúság eló hajítani a provokálás keztyiijét, mert ők nem azért emelik fel, hogy a jelentőségét akceptálják, hanem hogy kicsinylő elnézéssel udvariasan visszanyújtsák, ilyenformán értetvén még velünk, hogy míg nem vagyunk párbaj képesek. Addig tehát — mig a doktori diplománkhoz ezt kivívjuk, türjük Ja fegyverszünetet — de eljővén ez idő: a mikor önök fognak szégyenkezve, a legyőzőjük mögé rejtőzni avval a bizonyos zöldségfélével, amit a bál;eremben is árulnak, mi pedig a billiárd szobában karambolászunk ós gyártunk körörvendő epigrammákat Önökről, meg Morpheusról, akinek meghódolni kénytelenek. Ha többet érne Önöknek egy kicsiny kéz bátortalan szorítása, mint a versenytéri közönség tapsvihara! Higyjók el Uraim előttünk egy keringő király kedvesebb a világ ö-sszes bajnokainál! Aztán lássák, gavallér uraim, érhet sok leányt ilyen tükörbaleset, ós mindannyi szívesen vezekel érette 7 évig is, — ha ezt a hosszú időt vidáman áttáncolhatja ! Mert legyünk bárminő jó gazdasszonyok, — tud,' Isten a petrezselyem iránt előítéletesek vagyunk ós ha Önök ezt nem veszik tekintetbe, — vigyázzanak ! az is önöket bosszulja meg majdan a jövőben, az asszonyka által főzött első leves izén ós zamatján! Gyötrődés. Irta: Szabó Sándor. A ködön keresztültörő őszi napsugár piszkos vöröses barna szint vetett a fehéj párnára, Ü. gyönge ibolyaillatot, mely a beteg kezében lévő kis bokrétái ól áradt szót, elnyelte a gyógyszerek kellemetlen, nehéz szaga ós a szobában szomorú, busborongó csönd uralkodott.