Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-22 / 102. szám

XXVII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Vasárnap, december hó 22 én. 102. szám Sfi BEEESHE6TEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Telefon-szám 7. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. S7ámu ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik hetenként kétszer; vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MÁKOS GYÖRGY. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: TelefQn-szám 7. Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A grár és merkantil mozgalmak. Békéscsaba, dec. 22. Békésvármegye mult heti közgyűlésén a börze megadóztatására és a fedezetlen határidőüzletek beszüntetése tárgyában megindult diskusszió s ezt megelőzőleg a vármegyei gazdasági egyesületben lezajlott tárgyalás a mi vármegyénkben is sorompóba szóllitotta az agrár ós merkantil érdekeket, hogy ezek nem egymás mellett, de egymás ellen küzdjék meg a közgazdasági bajvívás szomorú ós áldatlan harcát. Szerencsére, ez esemény csak mintegy incidentaliter került a megyeház asztalára s a lefolyt vita keretében a megye közgazdaságának semmi fogyatkozása nem esett; de még az ily akadémikus eszmefuttatásokban is kerülendőnek tartjuk az agráriusok és merkantilisták között általában európaszerte duló harcnak lokalizált életre ébresztését Eredete e harcnak Németországban van, ahol a junkerek irtóháborút indítottak a kereskedők ellen. Németország védvámos politikája, mely hazánk nemzetgazdaságára is jelentékeny befolyást gyakorol, nem csekély mértékben a két egymással szemben álló fél háborúskodásának következménye. Legkevésbbé nálunk lehet annak jogosultsága, hogy a rossz német példát kövessük. Sőt éppen nálunk kellene a mezőgazdaságnak, a kereskedelemnek és iparnak közös erővel és egyetértéssel nemzetgazdasági viszonyaink felvirágoztatásán dolgozni. Mert a magyar mezőgazdaság fejlődése a magyar ipar jövőjétől függ s minthogy ez oly sok és nagy nehézségekkel kénytelen küzdeni, ezt a mezőgazda ság is megsínyli. Csak kifejlett honi ipar veheti elejét a mezőgazdasági termények elértéktelenülésónek s a talaj elszegényülésónek. Ha a mezőgazdaságot az iparnak kell emelni s virágoztatni, nagyon rendén van, hogy a mezőgazdaság is tegye meg a maga kötelességét, az ipar öregbitésére. De éppen ugy szükséges, hogy karöltve járjon a keres kedelemmel, mert ennek hivatása a mezőgazdaság terményeit értéke siteni. A hazánk jövőjében való hit a magyar nép szent evángóliuma. Aligha létezik Európában ország, melyet lakosai oly hőn s oly áldozatra készen szeretnének, mint Magyarországot. A hazafiság első erénye a magyarnak Csakhogy ezt az erényünket nem mindig helyesen érvényesítjük. Sokkal hatásosabbnak tartanók azt a hazafiságot, mely abban állana, hogy a hazáért egyetlen egy órát se töltene az ember haszontalan vitatkozással, hanem e helyet annál buzgóbban iparkodnék az ország hatalmát öregbíteni s pedig azzal, hogy mindenki a maga körében buzgólkodnék: az agrárius saját gazdaságán igyekeznék följebb vergődni, a kereskedő a föld terményeinek jobb értékesitését keresné és eszközölné, az iparos pedig szakmájában mindjobban tökéletesbülvén, gazdag jövedelmi forrást nyitna az országnak. Akkor az által, hogy ki-ki a maga körében a haladás előmozdításán dolgozik, az egész ne nzet műveltsége öregbül. Hazánk-nemzetgazdasági viszonyai pedig ily vállvetett munkássággal rendkívüli arányban javulnának. A nemzetgazdasági tényezők egyetértésére most nagyobb szükségünk van, mint valaha, az eshetőségre, hogy önálló vámterületünk lesz, mely kezdetben, sőt később is, fokozott feladatokat fog róni mindenkire. Torzsalkodásokkal ne rontsuk önmagunk erejét. * Közgyűlés Csabán. Lassan gyülekeztek a városatyák a csütörtöki közgyűlésre, ugy hogy 9 órára hirdetett ülés fél 10 órakor megnyittatván, alig találkozott két képviselő, a kiket a jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldeni lehetett. Tiz óra felé azonban a jelenlévők száma mindjobban szaporodott, ugy, hogy mire a gyűlés fontosabb tárgyai napirendre kerültek, mintegy 45 városatya érvényesíthette szavát a határozataiban. Különösebb vitára csak a birtokkezelő tanács javaslata adott alkalmat. E régen húzódó ügy az idők folyamán személyes ólét teljesen elvesztette, s örömmel regisztráljuk e helyen, hogy a széles mederban folyó vita egy pillanatra sem tért le a személyeskedés posványába, hanem mindvégig megtartotta a tárgyilagos diskusszió, s objektív érvekkel való kölcsönös meggyőzésnek magas színvonalát. A mult gyűlés határozatával újra megválasztott birtokkezelő tanács a sokat vitatott ügykezelési szabályrendeletet megsemmisítendőnek, a tanácsot ielan szervezetében feloszlandónak javasolta, mégis, hogy az ügyek további vitele megnyugtató megoldást nyerjen, indítványozta, hogy a közgyűlés a felmerülő in tézkedések, valamint a felügyelet és ellenőrzés hatályosabb foganatosítására 3 évről 3 évre választandó bizottságot küldjön ki szabályzatban körvonalozott hatáskörrel. A bizottság 4—6 képviselő testületi kiküldöttből s ezen kivül a bíróból, mint elnökből, elsőjegyző, gazdasági intéző és ügyészből alakíttatnék, üléseit rendszerint évnegyedenkint tartaná, az ügyek állásáról a közgyűléshez évnegyedes jelentést terjesztene ; a földvételi pénztár számadásait a közgyűlésnek bemutatná ; a bizottság határozatai a közgyűléshez megfelebezhetők. A közgyűlés e javaslatot névszerinti szavazás után," 23 szavazattal 13 ellen elfogadta s remélhető, hogy e határozat mindkét táborában megnyugvást idéz elő. Annyi kétségtelen, hogy e javaslat elfogadásával az uj szabályzat utján a képviselőtestületi közgyűlés sokkal több rendelkezési joghoz jutott, s főként vissza szerezte a szabályrendeletben konfiskált azon jogát, melyet részére a községi törvény 112. §-a, mint autonomikus szervezetnek kifejezetten biztosit, t. i. hogy a földvételi jogügyletből már most előreláthatólag származó pekutiiális felesleg hovafordításáról saját hatásbörében intézkedett. * A gyűlés lefolyásáról következőkben számolunk be: A.Z elöljáróság havi jelentése az adóbehajtás eredményéről, pénztárak vizsgálatáról, a kórház ós szegényház állapotáról és népmozgalomról rövidesen tudomásul vétetett. A Szák Kocsi s-tóle mintegy 2 évtizeden át húzódó hagyatéki ügyet a belügyminiszter leirata a lehető mihamarabbi befejezéshez juttatta. Az örökösök egyike, szabálytalan kezelés miatt| vizsgálatot kért a község volt közgyámja ellen ; a vizsgálatot a miniszter elrendelvén, a vármegyei közigazgatási bizottság ez eljárást egy kiküldött tagja utján foganatosította s a felmerült 306 korona vizsgálati költséget a község közpónztárából kivánta előlegeztetni. E üatározat ellen a község fokozatos felebbezéssel ólt; mig végre a belügyminiszter végső fokban a községnek igazat adott. Ezzel az állítólag mulasztást elkövetett volt közgyám ellen a számadási per azonnal megindul s a per eredményéhez képest a 306 korona vizsgálati költség is megtalálja a maga gazdáját. Alapítvány a szanatóriumnak. A vármegyei főispán felhívására az elöljárói tanács javasolja, miként a község az alföldi tüdőbetegek szanatóriumát tehetBékésmegyei Közlöny tárcája. Brebenyák gazduram paksusai. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Boldogult nagyapám kerek nyolcvan esztendővel ezelőtt, esküvője napján tette azt a büszke és meggondolatlan kijelentést, hogy ha felevagyonát elkártyázza s a megmaradt rósz felét cigányra veri el: még mindég marad annyija, hogy az unokája is elherdálhat vagy kétszáz holdat, hogy koldús legyen belőle. Nagyapám jóslata pompásan beütött. Rövid hat esztendei virágzás után egy napon reggel kopogtattak szobám ajtaján. Még annyi időm sem volt, hogy „nem szabad"-ot kiált hassak, már is belépett egy hirtelen szőke sovány ur, hónt alatt egy csomó paksamétával. A hirtelen szőke ur elhadarta nevét, de ón akkor sem értettem meg, azóta meg már ugy is elfelejtettem volna, igy hát nem is mondhatom meg, ki borja-csikaja volt. Mikor a bemutatkozáson túlesett, szerényen megkérdezte, hogy mit foglalhat ? — Foglaljon helyet — biztattam a nyájas idegent, mire ő kijelentette, hogy egyelőre csak minden ingó ós ingatlan vagyonomat foglalja le s előmutatta a végzést, mely rossz papírra litografálva a leg finomabb hivatalos stílusban adta tudtára azoknak, a kiket illet, hogy előzékeny hitelezőin fáradtságot és költséget nem kiméivé,- kimondották ellenem a — csődöt. — Itt tehát nincs többé szükség becses jelenlétemre, nyilatkoztattam ki a helyzethez illő komolyságg U. Hamarosan nyakamba kerítettem galléros köpönyegemet, — azt a melyiket most is viselek, — zsebre vágtam négy gallért, két pár kézelőt, meg a bajuszkötőmet, egy szánó pillantást vetettem nagyatyámnak a falon lógó arcképére s bevágtam mögöttem az ajtót. Bekutyagoltam a félórányira fekvő városba a vasúti állomáshoz, megváltottam egy haimad-osztálju jegyet, megittam kót stampedli papraneheztelőt s a legközelebbi vonattal elutaztam egyenesen Tótzaj zonba, hol is ép akkor segédjegyzőre volt szükség. Földes úr voltam, beamter leszek, punctum — pausa 1 Persze ugy kombináltam, hogy egy kis protekció, meg disznó nagy szerencse mellett egy óv alatt leteszem a jegyzői vizsgát, aztán az atyafiság gondja lesz, hogy valami zsiros jegyzősógbe bedugjanak, a hol fogadok egy okos embert segédnek, — pénzt persze nem bizok rá sem községit, sem államit, mert ha buta: elveszti, ha meg van esze: elkecskemétigyőzőzík vele ; magam persze meg eljárok vadászni főszolgabirámmal. Kót legyet ütök egy csapásra ! Az irodámat kifogástalan pedanteriával vezeti a segédem, különben elcsapon; nekem pedig az lesz a hírem megyeszerte, hogy a járás, sőt tán a megye legkiválóbb nótáriusa vagyok. Eszem ágába sem jutott, hogy a miniszternek kedve kerekedik a közigazgatást egyszerűsíteni s reményeim romjain felépíteni a zerge-utcai közigazgatási tanfolyamot. Igy jutottam csődbe másodszor, ütne bele az egyszerűsítés ! s bizony első elkeseredésemben g mdöltam valamit a családi kriptában szunyadó nagyapámról, a ki most valamelyik bárányfelhőből gusztálja drága unokáját s nagyot nevet a markába, mint hajdanta szokta, ha valami derék csinyje sikerült. Hát szó a mi szó, avval az erővel a dédunokáját is említhette volna lakodalma napján, nem muszájt az unokáját. Akkor én most szépen otthon hűsölhetnék az ősi kúrián, ezt a történetet pedig megírná az unokám, ha ugyan az is olyan oktondi volna, hogy öt koronáért tárcákat fikálna, a helyett, hogy szabad idejét, a mit az Isten is kizárólag ferblire teremtett, kártyaasztal mellett töltse el Rúgja bagoly, megírom hát én, legalább az unokámnak több ideje lesz ferblizni s visszanyeri az ősi nemesi birtokot .. . . . . Tótzaj zonban bemutatkoztam a jegyzőnek. — Solyomvári, fenyvesházi, alsó ós felső ártándi Ártándhy Mór, László Balambér vagyok Fenyvesházáról, itt vannak az irományaim, meg a keresztlevelem, ha tán a Mór név gyanús volna. Micsoda! ő maga hozott széket, hogy leülhessek, annyira odáig volt, mikor megtudta ki vagyok, a mit különben nem is csodálok, mert őt szegényt csak Kovácsnak hitták, az bizony és nem ch-vál vagy legalábbb is ts-sel, hanem simpla cs-vel irta a nevét. Közönséges paraszt-tamiliája volt az istenadtának. Hát mondom, mikor megtudta ki vagyok és mórtjöttem, rövidesen elutasította azt a kopott figurát, a ki szerényen húzódott meg az ajtó mellett, az is segédjegyző akart lenni ós hallatlan inpertinentia ! a segédjegyzői fizetéséből még az öreg édes anyját, meg egy iskolás lány húgát is segíteni vagy eltartani akarta. Hamarosan megegyeztünk. Mint e téren kezdő embert, „egyelőre" szerényebb fizetéssel alkalmazott. Az Írásomat meg sem nézte, pedig ha meglátja, négyszeres predikátumom dacára is alighanem visszahívja azt a másikat. 'Nem mondaatnám, hogy nagyon gavalláros fizetést ajánlott, — de hisz szegényt csak Kovács nak hivták ! ez mindent megmagyaráz. Dolgozni tud akármelyik paraszt is, de gavallér lenni csak gavallér ur tud. Elég az hozzá, hogy megegyeztünk. Valamivel kevesebb fizetést kaptam, mint a p rádés kocsisom bére volt. Készpénzt havi 60 koronát, aztán volt szabad laká som, meg tüzelőm. A szabad lakást ugy kell érteni, hogy aztán szabad volt az irodában, akár a bakterok szobájában laknom. Egyik lakás sem volt ínyemre. Kaptam magam, kinéztem egy szemre való özvegy hentesnót, megígértem neki, hogy mihelyt jegyző leszek, összepolgáriasodom vele, s hozzáköltözködtem teljes ellátásra. A teljes ellátás fejében tartoztam neki havonta 17 forinttal, jobban mondva még most is tartozom. Ez már családi betegség nálunk. Osi címerünkön is ökölbe szoritott véres kéz, zöld mezőben, ez a jelmondás áll: semper summa vi ; a mi magyarul annyit tesz, hogy: szorítsd hókás ! . . . Ha boldogult nagyapám tudott volna latinul, a 2000 holdunk még ma is megvolna, mert summa vi fogta volna; de ő csak , magyarul beszólt és igy a birtok elúszott. Én azonban kitűnő latin voltam, igy hát tartom magam erősen a nemesi jeligéhez . . . A jegyzősködésbe bámulatos rövid idő alatt belejöttem ! . . . Igaz, hogy olyan dolgot s->h'sem bízott rám a principálisom, a mihez ész kell, hanem a többit mind ón csináltam. Azt meg dicsekvés nélkül mondhatom, hogy a mit ón megcsináltam, azon nem mindenki tudott elmenni. Őszintén mondhatom, nehéz dolga van egy jegyzőnek. Az illetőség az semmi ! 1883. vagy 1886. — az ördög tudja már mely — óvi I. vagy XXII. — máig sem tudom — t.-e. ennyi meg ennyi §., oszt fertig ! Hanem a paksus 1 no az ugyancsak