Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-12-08 / 98. szám

adatokat, melyek Csabának, az utolsó 15 év alatt létesített intézetekre fordított költségeit tüntetik fel; kijelentésével annak, hogy ezen összegek, minden állami segélyforrás igénybe vétele nélkül, tisztán a községi közpénztárból fedeztettek, s ma is a közjövedelemből törlesztetnek : Megvásárolta a község a közbirtokossági javakat 660.000 K. építette a gyalogs. laktanyát 500.030 „ (ebben az összegben nincs benne a telek értéke, melyet a község e célra a sajátjából adományozott) építette az állami méntelep laktanyáját 220.000 „ (mely költségben nincs bele számítva a község által adományozott telek értéke) az állami földmives iskola céljaira földbirtokot adományozott 140.000 „ fúratott két ártézi kutat . . 150.000 „ községi kezelésbe vette, kiegészítette, s a f. évben az áll. rendelkezése alá bocsájtotta a polgári leányiskolát; ez iskola kiegészítésének költsége . . . 30.000 „ a békéscsabai ág. ev. egyház tulajdonát képező s államsegélyen létesült Rudolf-főgy m n a • sium fenntartásához .... 200-000 „ tőkének megfelelő évi segéllyel járul, építtetett 5 tanyai közs. isk. 30.000 „ felépítette az áll. fiu népiskolát 60.000 „ jövő évben felépiti az állami leánynópiskolát, az állami polgári fiúiskolát ós az iparos tanonc-otthont, melyre .... 240.000 „ van előirányozva ; tervbe vette s a legközelebbi jövőben foganatba veszi a nyilvánossági joggal felruli. községi kórháznak kibővítését, mely . 60.000 „ költséget vesz igénybe, az alföldi első gazdasági vasút részvénytárs., nak részvényese 100.000 „ tőkével ; az automobil vasútnak rószv. 100.000 „ tőkével; építette a körgátat s benne két fa- s ezek haszuavehetetlensége után 2 beton-zsilipet öszszesen 340.000 „ költséggel. Megindult a tárgyalás a vámos utaknak megváltása iránt s ha e tárgyalások az óhajtott sikerre vezetnek, ugy a község a közel jövőben ismét 400.000 kor. gyümölcsöző kiadás előtt áll. Emlithetnők még, hogy a mult évben 12.000 kor. államsegély mellett 36.000 korona költséggel mintegy 240 hold területen a község öntözött-rét vállalatot létesített; de hát nem akarjuk a számokat gyarapítani. Igy is, az utolsó 15 év lefolyása alatt ime összesen . 2,930.000 K. ! összeget fordított Békéscsaba község fokozatos előhaladásának gyarapítására. Hálásan elismerjük, hogy Békéscsaba község közönségének eme czéltudatos áldozatkészsége túlnyomó részben csak azért válhatott az általánosan tapasztalható fejlődós hatékony eszközóvó, mert a kormányhatóság —látva az előrehaladás biztosítékait — sohasem mulasztotta el jóindulatu erkölcsi támogatásának erejével a község vállalkozásait istápolni ós sikeresiteni; de a kormányhatalomnak Békéscsaba által soha elegendőképen meg nem hálálható ezen erkölcsi támogatása, az állami költségvetés egyetlen egy árva fillérjét soha nem igényelte. Nem volna teljesen ősziute e kimutatás, hogy ugy mondjuk: leleplezés, ha a hála igaz érzelmeivel nem konstatálnék, hogy Bókésvármegye közönségének évi 16.000 korona nagylelkű aozzájárulása adott inpulsust annak idején a gyalogsági laktanya létesítésének. S mindebből mi a tanúság ? Nézetünk szerint csakis az lehet, hogy: amely község a fejlődő élet igényeihez képest haladni kiván, annak nem szabad visszariadni az anyagi áldozatoktól! Nem még akkor sem, ha a pénzbeli áldozat nem hozza meg a szemmel látható, kézzel fogható pekunialis hasznot. Magunk is meghökkentünk, a mikor arra végeredményre jutottunk, (hogy a 15 esztendei tőkebefektetés 2,890.000 koronát igényelt; különösen tépelődtünk ez eredmény felett, a mikor a létesített intézmények között a közbirtokossági javakon, a gyalogsági laktanyán, a méntelepen kivül hasznot hajtó ^vállalkozást éppenséggel nem találtunk. De egy kis összehasonlító mérleg megnyugtatta aggodalmainkat, a minthogy — hisszük — meg fogj a nyugtatni a békéscsabai községi képviselőtestület azon igen tisztelt tagjait is, akik nem is olyan régen rémképeket festettek Békéscsaba anyagi tönkrejutásáról. íme a mérleg : Békéscsabának költsógsógvetóse az 1888. évben : 39.000 kor. bevétellel 145.00

0 „ kiadással 106.80J kor. pótadó utján fedezendő hiánnyal, -az 1902. évi költségvetés pedig : 210 000 korona bevétellel 416.500 „ kiadással 206.500 korona pótadó utján fedezendő hiánnyal zárult; vagyis mig a lefolyt 15 esztendő alatt a kiadás alig háromszoros, addig a bevétel csaknem hatszoros összegre emelkedett. A mi annyit jelent, hogy a község vagyonának jövedelmezősége a legkedvezőbb mértékben gyarapodott. Büszke lehet Békéscsaba, hogy a haladás, a fejlődés érdekében, — idegen segedelem igénybe vétele nélkül, — meghozott tetemes anyagi áldozatait nemcsak a község erkölcsi erejének gyarapítására, hanem egyúttal anyagi jövedelmeinek fokozására tudja hasznosítani. Es ha igy tesz minden község, ugy Bókésvármegye valóban nagy, hatalmas és boldog leend. ^ Szoeiálizmus a közigazgatásban. Lukács György főispán cikke. A „Jogállam" cimü, nemrég megindult államtudományi szemlében dr. Lukács Györgynek, Bókésvármegye főispánjának rendkívül érdekes ós tanulságos cikke jelent meg, mely az igazságok egész sorát tartalmazza ós hű tükre főispánunk nagy elméjének ós nagy tudásának. A közigazgatás szociális kötelességeiről beszól dr. Lukács György. Teljes egészében nem adhatjuk a nevezetes cikket, melynek méltó helye volt a „Jogállam"ban, de főbb részleteit a következőkben ismertetjük: Alig van fogalom, mely oly eltérő meghatározásokban részesülne, a mély alá oly különböző tartalmi vonatkozásokat csoportositnának, mint a szocializmus fogalma, mondja főispánunk. Nem megy belé e jelszóval és elnevezéssel kapcsolatos dolgok tömkelegébe, gyakorlati szemüvegen keresztül akarja látolgatni a szocializmus kérdését a közigazgatási tevékenység szempontjából. Józan, okos irányú szocializmus alatt érti a gyöngébbnek mesterséges védelmét, oly mórtókig, amely annak az élet versenyében való megíllhatását biztosítja. Ez nem kegyelem erősebbek részéről, hanem jól felfogott önérdekük, mert a magára hagyatottság folytán eltiprott exisztencia nyomában keserűség ós elégületlensóg támad, mely kitöréseiben a társadalmat veszélyezteti. De a mesterséges támogatásnak óvatosnak, okosnak, csak bizonyos mórtókig terjedőnek szabad lenni ós soha oly mérvűnek, hogy a munkátlanság melegágj'ává lehessen. Rossz irányban indul a társadalmi és állami szoeiálizmus, ha a henye exisztenciáknak nyújt megélhetést. Minden közigazgatási tevékenység arra törekszik, hogy a vagyontalan elemnek,— melyben meg van a munkakózség, — a megélhetés feltóteleit biztosítsa : bölcs pre venciót gyakorol. Megelőzi az elégedetlenség meggyökerezósót és kitöréseit. A gyöngébbeknek ily módon való mesterséges segítése: az állami szocializmus nem uj dolog. Együtt jár a fejlett állami ós társadalmi élettel. Az újkori állami és társadalmi szervezetben egyforma feltételek vannak megállapítva mindenkire nézve az érvényesülésre, erői szabad fejlesztésére, a haladásra. Napjainkban azonban már az sem elegendő, hogy egyforma feltótelek legyenek mindenkinek haladására, fejlődésére megállapítva. A szabad verseny már korrekcióra szorul. A korrekció abban áll, hogy azoknak, akik adott körülményeiknél fogva gyöngébbek a versenyben, bizonyos mértékű mesterséges előny nyújtassák. Az az állam, mely programjába nem akarja felvennni a józan, okos szocializmust, az önmaga növeli a bajt Sokkal akcióképesebb az a közület, mely a mérsékelt állami szocializmus irányát követi. Mindenek előtt meg kell ismertetni a gyöngéket azzal a nagy talizmánnal, azzal a rendkívüli erővel, a mely egyesülésben, a társulásban, szövetkezésben rejlik. Mesterségesen is kell módot nyújtani, hogy a kis erők tömörüljenek és egymást kölcsö nősen segítve, mint a nagy egyed lépjenek fel a gazdasági ós társadalmi életben. Az után jogszabályokat kell alkotni, melyek biztosítják azt, hogy a kis existentiák a gazdaságilag ós müveltsógileg erős exisztenciákkal való magánjogi vonatkozásainkban ki ne használtassanak, gyöngesógük ki ne zsákmányoltassók. Törvényben kell megállapítani egyes határozmányokat, melyek a munkás ós munkaadó közötti viszonyt szabályozzák, amelyek különben a szabad egyezkedés terére tartoznának, de amelyeket az abszolút szabadság terén hagyni nem szabad. Kötelessége továbbá az államnak ós a társadalomnak, a mennyire káros az ingyen eltartás, mint rendszer — éppen annyira jogosult az a kívánság, hogy mindenkinek legyen munkája, üizen a téren aztán nagyszámú és sokoldalú a közigazgatás feladata. Első sorban is a meglevő munkaalkalmak közvetítése, társadalmi és a közélet alakulásának szemmel tartása ós irányítása oly célból, hogy a munkaalkalmak a szükségelt arányban fejlődjenek. Különösen jelentős az e téren való közreműködés hazánkban, a hol például az alföldön az agrár-szociálizmus egyik főoka a munkaalkalmak egyenlőtlenségében rejlik, mert nyáron az aratási nagy munkaidőben roppant tömege tolul össze a munkának, az óv egyéb részében, főleg télen, pedig kevés, vagy éppenséggel egészen hiányzik a munkaalkalom. Széles teret keli nyitni a mesterséges támogatásnak a filantrópia terén. De nem elég az elaggottak gyámolitása ós a betegek segélyezése, hanem — ós nemzetgazdaságilag ennek van talán legnagyobb hordereje — kiváltképpen nagy súlyt kell fektetni a gyermekmentósre. Hazánk igazán nagyon hátra van a haladás sok minden terén. A gyermekmentés terén azonban a legutolsó időben oly óriási haladást tett, hogy mondhatnók vezet Európában. A hét éven alóli elhagyott gyermekek, gondozásának ügyét teljeseu rendezték. És megindította törvényhozásunk a hót éven felüli elhagyott gyermekek gondozásának rendezését is. még élénken emlékeznek. A megtestesült pontosság és lelkiismeretség volt: a nagy toronyóranem jár pontosabban mint ahogy ő járt lakásáról a gimnáziumba, mely akkor még a régi rozoga, parasztház épületben volt. Megkívánta a komoly munkát tanítványaitól s nem volt rosszabb dolga nála mint a hanyag tanulónak ; ő nem elégedett meg azzal, hogy a gyermek nem akar tanulni; azért küldték az iskolába, mondotta, hogy végezze kötelességét, azaz tanuljon. A munkára szoktatásban bámulatos kitartást mutatott s valódi művész volt. A szobrász kiválogatja a kőanyagból a szebb, használható darabokat, a többit eldobja ; Horváth akármilyen tanuló-anyagot kapott, nem válogatott benne, nem dobta el a hasznavehetetlent, de azt is használhatóvá, tette; nem volt oly rosz tanuló, a kit a munkának ha nem is szeretetéig de elvégzésére ne szoktatott volna reá. A kiből ő nem faragott hasznavehető embert, az mehetett akárhová, jobb iskolát nem talált. Mikor kikerültünk keze alól, a lelkiismere' tés munka, melyet szigorúan s következetesen megkövetelt mindenkitől, mint láthatlan zsarnok uralkodott felettünk; nem láttuk ezt a kényszerítő erőt, de minden cselekvésünkben követtük, mert hát fiatal vérünkbe ós fogékony lelkünkbe oltotta a mester. Ha nevelésében nem használt a szép szó és buzdítás, sokat tett az eleinte retteget, de később megszokott, sőt megkedvelt „sárga koma," a mint a nádpálcát tréfásan nevezte; de a botütóseiböl is, melyek pedig elég gyakoriak voltak, kiérezhető volt az a jóság, az a szeretet és szelídség, mely apró kék szeméből kisugározott; nem azért verte a hanyag tanulót, hogy büntesse vagy fájdalmat okozzon neki, de hogy rákényszerítse a munkára, mert a tanulás volt a fő és elmulaszthatlan dolog; már pedig ő minden áron munkás embereket akart nevelni, ha törik-szakad. Melyik tanítványa ne emlékeznék kellemesen a „múlatás" címén ismert jelenetekre, midőn az egész osztályt ott marasztalta tanulásra, ha egy-két tanuló nem tudta a leckéjét s akkor külön órákon mindenkit maga kérdezett ki ; de a fő dolog volt nála, hogy mindenki elvégezze kötelességet s ezt senki sem mulaszthatja el. Az élet szétszórt minket, volt tanítványait a világba s bárhol is találkoztunk ketten-hárman, az élet küzdelmei közt üdítő volt a szeretett mester emlékeinek fölelevenitóse s hálával gondoltunk reá. Ha büntetett is, szeretetből tette s a roszat nem gyűlölte, de hivatásának tartotta a rosszat jóvá tenni. Hogy városunk s lakosságunk, a magyar nemzeti testtől elszigetelt ez az oázis, mely másfél századon át képes volt vezetői segítségével a magyarság zömétől órintetlénüTTotttattani magát s ellenállani, most a haladás ésMagyarosodás utján van, a nemzeti test vérkeringésébe belejüfe)tts azon állapotban van, hogy városunk a magyarság eszméitől áthatva a nemzettel együfet órez és gondolkodik egészben véve, ne feledjük, hogy ezen átalakulásban nagy része van Horváth János lankadatlan szellemének s küzdelmeinek. A nagy idők szellemét ő ültette át szivünkbe s az mint Krisztus csodakenyere megszokszorosodott tanítványai és ismerősei szivében. i v mi földi volt belőle, a teste, azt visszaadtuk az anyaföldnek; a mi isteni ós szellemi, abból lelkünkbe jut^a egy-egy rész, mint termő talajba a mag, láchatlanul működik az élőkben megnevezhetlen alakban : a hazaszeretetben. O szeretett mindenkit a haza javára; ez töltötte be s töltötte be minden cselekvését. A város lakossága ós tanítványai hálájukat rónák le, ha ezen szeretet ós lankadatlan kitartás fejében az elhunyt emlékét valami áldásos, jótékony alkotás alakjában megörökítenék. Bánkúti B. Zoltán. hazáért s a szelíd leikét A kúra. Irta: Fraugols Coppée. I. Az ezredorvos valami tiz latin kifejezést mondott Alfréd de Toussardnak, azt hitte, hogy a főhadnagy előtt ezzel csudálatosan megnagyobbodik a doktori tekintélye. A vadásztiszt fáradt lomhasággal szólt: — Igen, igen, kedves doktor. Ez mind szép. De azt mondd meg, mikor múlik már el ez a tompa suly, amely a fejemre nehezedik ? Bizony Isten, ha künn vagyunk gyakorlaton, vannak pillanataim, amikor félek, hogy a legénység észreveszi a tudatlanságomat . . . — No de főhadnagy . . . — Igy van ez, hidd el. Elszorul a torkom, a legegyszerűbb vezényszó sem tud belőle kijönni, a legénység meg csak nóz-nóz, hogy mi lelt . . . nem vagyok eö—már jó katona. Az ezredorvos professzori komolyságot erőltetett a hangjába: — Az ezredesed, ugy tudom, egészen más vóleméünyel van felőled. Ha tehát szerény akartál lenni, ezzel a beszéddel ál szerény lettél. Légy csak nyugodt. Idegállapot ez az egész. Néhány hónapig tartsd csak be pontosan a kúrát, ismét a régi jókedvű Alfréd lesz belőled. A vadászt, szt nem felelt egy szót sem, de a tekintete ezt mondta: — Tulajdonképp roppant nagyképű szamár vagy te ha a kúráddal akarsz segíteni az én bajomon. AZ ezredorvos ellenben azt olvasta ki a tiszt tekintetéből, hogy ez most már engedelmes beteg lesz ós magával megelégedve szólt: — Isten áldjon meg, kedves főhadnagy. Még a héten benézek hozzád. Ne kuksolj ám mindig itthon. Szórakozzál. Keresd a társaságot. Minden jó lesz, ismét egészséges leszesz. No Isten veled. A főhadnagy csak dohogta utána : — Minden jó lesz. Igen, Majd teszek róla, hogy jó legyen. Felvette a kardját, fejébe vágta a sapkáját és natározatlan lépésekkel hagyta el a kaszárnyát. Egyszerre csak azt vette észre, hogy künn van a boulevard forgatagában. Zsibongott a feje, nem tudott magának számot adui, hogy miért jött ő éppen erre. Valamelyik utca sarkán odaáilott elébe egy ujságárusitó asszony : — Tessék, tiszt ur, újság. A főhadnagy egy pillantásra csak rábámult a halaványkópü nőre, odaadott neki néhány fillért, azután melegen kérdezte: — Asszony maga ? — Nem ón, tiszt ur ! De nemsokára az leszek. — Szóval: jegyese van ? — Igen. Már a Mathieu is tett félre néhány frankot, most ón ,is csak takarítok valamit, azután megesküszünk. Annyi melegséggel mondotta, hogy „megesküszünk", ugy villogott a boldogság a szeméből, hogy akaratlanul is közelebb húzódott hozzá a főhadnagy : — Szeretik egymást ? A nő nem feleit mindjárt. Meglepte, hogy ily bizalmasan beszól vele egy idegen tiszt ur, azután halk sóhaj hagyta el az ajkát. — Nagyon — nagyon. A tiszt arca vonaglott. Papírpénzt vett elő, a nő kezébe gyűrte s alig hallhatóan mondotta: — Ez a kelengyéhez való. Legyenek boldogok. Az újságos asszony a pénzbe merevedett, szólni akart, utána akart rohanni a tisztnek, de a boldogság fogva tartotta lábát. A főhadnagy előtt egyszerre ugy tűnt fel, hogy most már tud világosan gondolkodni. — No ! . . . Erre már előbb is rájöhettem volna. Rugalmas erőt érzett a testében, rohant haza, elővett egy iv papirost ós csak kót sort irt reá: