Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-11-28 / 95. szám

XXVIII. évfolyam. Békéscsaba, 1901. Csütörtök, november hó 28 án 95. szám. # BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét il'ető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ; Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A mezőgazdaság érdekében. Budapest, nov. 25. A földmivelésügyi minisztérium jövő évi költségelőirányzata ismét hű ké­pét adja annak a fáradhatatlan és czéltudatos munkának, a melyet Da­rányi Ignácz íöldmivelésügyünk égető bajainak orvoslására, jelen válságá­nak leküzdésére és jövő felvirágzásá­nak előkészítésére kifejt. Egy nagy­arányú, rendszeres és az egész hely­zetet alaposan ismerő politikai és társadalmi munka diZj cl mely a föld­mivelésügyi kormány költségelőirány­zatából elénk tűnik. A földmivelés minden ágára kiterjedő figyelemmel s gondos szeretettel van az előirány­zat megszerkesztve s a gyakorlatilag elérhető és elérendő eredmények tüz­vék ki mindenben közvetlen célul. A mi azonban legjobban megkapja a figyelmet e költségvetési előirány­zatban, az egy oly eszme megvalósí­tásának az első lépése, a melynek hordereje messze túlmegy a földmi­velésügyi reszortnak különben is szé­les keretein s egy nagy nemzeti prob­léma megoldásának a csiráit rejti ma­gában. Bölcs mérséklettel, óvatos kéz­zel, de a szándékot nyíltan elárulva fog hozzá Darányi Ignácz a birtok­áthelyezés nagy kérdésének megol­dásához. Terve az, hogy az 1902. év­ben oly állami erdők kerülnek eladásra, a melyeknek talaja a mezőgazdasági mivelésre kiválóan alkalmas s a me­lyek oly helyeken fekszenek, a hol gazdasági és szociális szempontok a parcellánkinti eladást indokolttá teszik. Ezzel meg fog történni — mint maga a miniszter mondja előirány­zata indokolásában — az első lépés arra a rendkívül fontos közgazdasági akcióra nézve, a mely a kötött for galmu s mezőgazdasági müvelésre j alkalmas alföldi birtokoknak parcel­lázás utján történő értékesítését s az ekként felszabaduló tőkének hegy­vidéki erdőbirtokban való elhelyezé­sét célozza. Az állam, a midőn ezen kérdés gyakorlati megoldását kezde­ményezi, egyrészt példát nyújt a nagy­birtokosoknak arra nézve, hogy a bir­tokáthelyezéssel kapcsolatosan, kellő körültekintés mellett, az eddigi jöve­delmezőség a jövőre is biztositható, másrészt nemcsak kielégíti az Alföl­dön mindinkább mutatkozó földéhsé get s ez által legbiztosabb gátat vet a szociálizmus téves tanai elterjedé­sének, hanem egyszersmind meggátolja, hogy a hegyvidéki erdőterületek és ha­vasok külföldiek kezére kerüljenek. A földmivelésügyi miniszter ebben a hatalmas koncepcióban, a mely a jövő birtokpolitikájának széles kör-; vonalait rajzolja meg, igazolja azt a' felfogást, hogy a magyar faj terjesz­kedésének, nemzeti konszolidációjá­j nak utján a helytelen földbirtokvi­szonyok gátat képeznek és megjelöli az orvoslás módját a birtokrendszer megváltoztatásában. Tényleg ma már mindenki, a ki csak egy kissé is foglalkozott a föidbirtokviszonyok kér­désével, tudja, hogy vannak oly vidékei az országnak, a hol a kisbirtokosr i nézve a birtokszerzés rendkívül meg van nehezítve az által, hogy relatíve nagyon sok kötött birtokkal találja szemben magát. Abban is megegyez nek a kérdés alapos ismerői, hogy ezen a bajon fokozatosan, de erősza kos intézkedések nélkül csak ugy le het segíteni, ha módját leljük annak, hogy oly vidékekről, a hol túlságos sok a kötött birtok, az illető birtokos beleegyezésével, érdekeinek teljes kí­mélete mellett, áttelepittessék a kötött birtok más vidékre. Hogy mely vidé­kekre, erre a kérdésre a választ ön­ként kínálják Magyarország földrajzi és etnográfiái viszonyai A sik földön — ezt minden illetékes tényező be­látja — a szociális és birtokmegosz­lási szempontok gátolják ujabb hit­bizományok alakítását, ellenben az erdőgazdaságon ós a nemzetiségek­lak ta vidékeken gazdasági ós jiemzeti szempontok egyaránt ajánlják a hit­bizományi lekötöttséget. A kötött birtok áthelyezése a pe­rifériákra s a síkföld kötött birtokai­nak felszabadítása a mindinkább mu­tatkozó földéhség kielégítésére: ime, ez a nagy, mondhatni nemzetmentő eszme megjelenik Darányi Ignác po­litikájában, mint kézzelfogható való­ság. igaz, hogy csak kezdeményezés, példaadás formájában, de ott van és a benne rejlő igazság ós tendencia életet ad neki. A mi eddig távoli köd­kép gyanánt lebegett előttünk: a bir­tokáthelyezéssel kapcsolatos ujjáala kitás, a magyar faj terjeszkedésének és nemzeti konszolidációnk irányában, most eleven valóként kezd kibonta­kozni. Magyarország jövő képének a körvonalai láthatókká válnak abban a hazafias és nagy nemzetgazdasági koncepcióban, a mely e terv kezde­ményezésében ós példaadásában elénk tárul. A m. kir. földmivelésügyi minisztérium 1902. évi előirányzata, szemben a folyó évre megszavazott költségvetéssel, összesen 2,286.077 korona költségnövekedést mutat, amely többlet az egyes számadási ágaza­tok között oszlik meg. A többletnek az egyes számadási ága­zatok szerint való elosztásából kiemeljük különösen a következőket: A gazdasági tanintézetek és mezőgaz­dasági ismeretek terjesztése rendes kiadá­sával a többlet kerekszámban 100-000 ko­rona, ami az előző években létesített szak­oktatási intézmények fejlesztésével kap­csolatos költségek fedezésére szükséges. A népies téli tanfolyamok, gazdasági előadá­sok ós háziipari tanfolyamok a jövőben is az eddigi mértéknek megfelelően tartatnak meg, amelyek segélyével a gazdasági is­meretek évenkint mintegy 500.000 hallgató körében terjesztetnek. Ugyancsak a gazdaközönség érdekében gondoskodott a miniszter a tenyészállat fölöslegnek a külföldi piacokon való érté­kesítésének kezdeményezésével, valamint a baromfitenyósztési termékek kivitelének elő­mozdításával kapcsolatos költségek fede­zéséről. Tenyészállatokban immár fölöslegünk van, amely ha a külföldön el nem helyez­hető, az ország határain belül csakis tete­mes veszteséggel mint hízó, vagy igás állat értékesíthető ; mig a baromfi- és baromfi­termék-kivitel évenkint oly tetemes ösz­szeggel járul kereskedelmi mérlegünk ked­vező alakulásához, hogy mindkét intézkedés a gazdaközönség részéről csak a legna­gyobb elismeréssel találkozhatik. E tekin­tetben a miniszter figyelmét bizonynyal nem kerüli el az orosz kormány akciója, mely tenyészállatok tömeges beszerzésére irányul. Hasonlóképpen a gazdák érdekében figyelmet érdemel a társulati öntözőcsator­nák segélyezése, melyekre az 1900. évi XXX. törvénycikk alapján, az 1902. évre irányoztatik először elő az óvi 300.000 k. hitel, amelynek segélyével a mezőgazdasági szempontokból rendkívül nagy horderővel biró öntözőcsatornák rendszeres hálózata lesz kiépíthető. A selyemtenyésztésnek is évről-évre nagyobb bevételt köszönhetnek az azzal foglalkozók. Ez indította a' minisztert arra, hogy a selyemtenyésztés címén 500,000 Békésmegyei Közlöny tárcája. A vőlegény — Egy orvos naplójából. — Irta : Edmond Haranccurt. Egy kényes kérdést tárgyalnak most az irodalomban. Bezzeg minket, másféle orvosokat jobban köt a diskréció, mint titeket, regényírók ós drámai költők! Bi­zonyos, hogy a mostani törvényeket meg kell és meg is fogják változtatni: az álta lános érdek a jövő társadalomban le fogja győzni a magánérdekeket és akaratát ki íogja vinni. Hogy nekünk orvosoknak mily mértékben lesz szabad betegeink titkát, ha veszedelmet terjeszt elárulni, nem tudom. Erre kíváncsi vagyok. Voltam én is valaha fiatal ós épp oly szenvedelemmel ós kérlelhetetlen bátorsággal Ítéltem, mint a mai ifjak.— Amint tanul­mányaimat elvégeztem, vakmerően Párisban telepedtem le, bár nem volt egyebem, mint reményem és bátorságom. A szegény em­bereket gyógyítottam, mert ezek nem kö­vetelik meg az orvostól, hogy mindjárt hi­res legyen. A véletlen egy gazdag családhoz is elvitt és amint házi orvosuk lettem, felragyogott a csillagom. El is lehet kép­zelni, milyen odaadással gyógyítottam ki a tőkepénzeseket legkisebb bajukból. Egy­szerű, jóravaló emberek voltak, sőt jószi­vüek is, bár rengeteg vagyonuk volt. Csu­pán a családanya volt beteges természetű, a leánya és a férje kétségbe ejtettek volna egy egész orvosi akadémiát szokatlanul pompás egészségükkel. Különösen a leány ! Micsoda szép leány volt, valóságosremekmü. A természet ós a társadalom -ritkán hoz létre egy tökéletes lényt, mert hoí az egyik, hol a másik tényező mostoha vele szemben. Az én kis páciensemnek kedvességén ki­vül erősen kifejlett szervezete, a csigás haja alatt strucgyomra, vakító fehér farkas­foga, zavartalan jó kedve, egyenes jelleme, szivjósága, egy millió hozománya ós tizen­nyolc éves volt. Nem kell hinni, hogy szerelmes vol­tam belé, mert csak tudományos szem­pontból bámultam benne az erőt, amint a görög pogányság a félistenek közt szemé­lyesített meg. Csak olyankor beszéltem véle, ha hivatásom követelte s merő jó Íz­lésből tartózkodó voltam, hogy a szives családdal szemben tolakodó ne legyek. Egy napon az egyik tanáromtól, R. j hírneves orvostól levelet kaptam, amely-! ben meghívott magához Tüstént hozzá­siettem. — Kedves fiam — mondta nyájasan — egy kérdésem volna önhöz. Feleljen őszin­tén : Nincs-e az ön paciensei közt egy fiatal, gazdag leány, aki nemsokára férj­hez fog menni ? — Csakugyan kedves mesterem, egy nagyon gazdag család orvosa vagyok, hol van egy eladó leány. — Nem szóltak önnek valami házas­sági tervről? — Nem. — No hát legyen rajta, hogy szóba hoz­zák ön előtt is ós halasztassa el. A vőle­gény az ón paciensem. Tudja, hogy mit jelent ez és baját is könnyen ki fogja ta­lálni . . . A fiatalember siralmas állapotban van. Kérdezte tőlem, hogy nem házasodnók-e meg és azt feleltem neki, hogy épp oly joggal megölhetne bárkit az utcán. A fiatal ember kijelentette ugyan, hogy várni fog, de tudom, hogy eszeágában sincs ez. El fogja követni csakhamar a bünt, amire egy millió csábítja. Nem vagyok kíváncsi a menyasszony nevére, mert önt nevezte meg, mint a család háziorvosát. Ez nekem elég. Ezért fordultam önhöz. — Megijeszt, mesterem. Áz a fiatal leány, akiről szó van, maga a viruló egészség. — Mentse meg hát! — De hogyan ? — Egészen mellékes, hogy hogyan, mert kötelessége megtennie. Emberéletről van szó, sőt több emberéletről, mert ha az a házasság nem lesz meddő . . . — Rettenetes . . . — Cselekedni kell. Igaz, hogy a tár­sadalmi törvény betegeinkkel szemben titok­tartásra kötelez, de az erkölcsi törvény szava erősebb. A társadalmi törvényt meg lehet kerülni. A vőlegény ón rám ós nem önre bizta a titkát, tehát ön vele szemben semmire sincs kötelezve. Rajta hát, bará­tom. Jó szerencsét! A viszontlátásra ! Gyalogszerrel indultam el, hogy job­ban gondolkodhassam a dolgon. Nagyon lassan bandukoltam, mert nem tudtam el­határozásra jutni. Egy óra múlva már ha- j rozottan lépkedtem és ez bizonyította, hogy j célom helyes és igazságos. Ha az ember, kétségben volt a felől, hogy valami csele­kedete helyes-e, figyelje meg a lépéseit. Figyelje meg, hogy az akadályokat jobbra vagy balra kerüli-e meg : ha az ember balra tér ki a szembejövők elől, cselekedete nem helyes, lelke határozatlan, ha ellenben jobbra tér ki, minden jól vau ós minden sikerül. Végre megérkeztem a menyasszony apjához. Könnyű dolgom volt vele, hogy a házasságot szóba hozzam, mert az apa nagyon boldog volt miatta ós a boldog emberek beszédesek. Néhány diskrót ellen­vetésemet mondtam el neki, célozgattam a jegyesek közt levő korkülönbségre, a házasság védelmére. — Ugyan, hiszen a leányom valósá­gos akrobata. Lassankint kezdtem már pedzeni a szándékomat, beszéltem a fiatal emberekről, a nőtlen életről, a modern élet csábításairól, az éjjeli mulatóhelyekről. — Hallgasson meg orvos ur — szólt az apa — nem osztom aggodalmát, de köszönöm önnek mint barátsága jelét. El­fogom önhöz küldeni jövendőbeli vömet ós nem kételkedem, hogy ő is belefog egyezni hogy elmenjen önhöz. Beszéljen majd vele. Két nap telt el. Egyszer csak látom, hogy egy csinos, barna fiu, elegáns maga­tartással lép be. Ravasz szemű, akadozó beszódti volt és ez mindjárt nem tetszett nekem. Együg} rü mosolygással adta tud­tomra, hogy nem sokára feleségül veszi az ón kis kliensemet, akit áradozva dicsért. Ridegen azt kérdeztem tőle, hogy mit akar tőlem. Készséggel ós gyorsan felelt, mintha leckét mondaná el. — Részemről semmit sem kívánok, doktor ur, de apósom kívánta, hogy el­jöjjek önhöz. Egy családnak laz aggodal­máról van szó ós ez jogosult ilyen ese tekben. ^n tehát mint lovagias ember alá­vetem magam egy utolsó vizsgálat unal­mának, mert, uram, én ebben a mai exa­menes világban már nagyon sok vizsgá­latot áltam meg. Tessék rendelkezzék velem Egy óráig volt nálam. Egészsége kitűnő nek bizonyult, bármily aprólékosan vizs­gáltam meg. Nem tudom megérteni, ho gyan csalatkozhatott az ón tapasztalt, tu dós tanárom a diagnózisában. At kellet látnom, hogy felesleges izgatottságot okoz tam egy kedves családban. Közöltem az apával a vizsgálat ered menyét és nagyon megvolt vele elégedve A házasság csakhamar megtörtént. Ér nem voltam ott. Ha az orvosok elmenne nek az esküvőkre vagy a kereresztelőkre el kellene menniök a temetésekre is, ahc nem épp szívesen látott vendégek.

Next

/
Thumbnails
Contents