Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-31 / 87. szám

mód, az kényszerbeli. Megalkotása a nagy iparnak, mely felülről lefelé kónyszeriti az ipar fejlődését. Ezzel a móddal azonban a nemzeti ipart megteremteni nem lehet. A meglevő kis iparnak okvetlen szüksége van a nagy iparra, de ha a kis ipar fejletlen, minden erővel párhuzamosan kell azt fejleszteni a nagy iparral. Természetes, hogy a fejletlen erősebb támogatást igényel, mint a fejlett. A természet is erre tanit bennünket. A természet védekezése még az állatokat is arra ösztönzi, hogy kicsinyeit mindaddig nevelje, amig önállóvá válnak. A család ugyanazt teszi gyermekeivel, ugyanolyan kötelesség háramlik a kormányra és közintézményekre, hogy minden tényezőt, mely átjövő fejlődés feltételeit bir ja magában, föltótlenül fejlessze ós támogassa miifdaddig, amig önállóvá válik. Nálunk ilyen fejletlen, tehát védtelen a kisipar, ugyancsak a kiskereskedelem is. Nagyipar ós nagy kereskedelem birja fejlettségében az önvédelem erejét s rajtok kivül támogatást csak akkor igényelhetnek, ha nem csupán öncélnak, hanem a köznek is szolgálnak. Van azonban egy más veszedelmes akadálya annak, hogy az emiitett 33 esztendő alatt miért nem fejlődhetett ki nálunk, még viszonylagosan sem, a honi ipar. És ezen ok a legveszedelmesebb meggátlója minden ez irányú fejlődésnek. Nyiltan rámutatunk erre, hogy teljes valóságában megismerjük az ellenséget, melylyel küzdenünk kell. Ez az ellenség a tisztességtelen kereskedelem és jórészt maga a törvény, a mely nem védi meg kellőkép a tisztességes munkát a tisztességtelennel szemben. Pedig hogy képzelhető el hazai iparunk önnálló fejlődése tisztességes kereskedelem nélkül ?! A honi ipar bármily kezdetleges is, a tisztességes versennyel csak megtudna küzdeni bizonyos arányig, de mikor a külföld olcsó cikkei a tisztességtelen kereskedelem utján jutnak forgalomba, nem veheti fel a küzdelmet. De hogy is versenyezhetne a tisztességesen induló ipar a kiegyezett kereskedőkkel, a csődtömegek áruraktáraival és egyéb tisztességtelen módon forgalomba hozott ipari cikkekkel, amelyek az előállítási áron alul 20—30 százalókkal lesznek elárusítva ? És ha a honi ipar a legkiválóbb ós versenyképes cikkeket állítja is elő, készítsen bármily remek cipőt, kitűnő szép kalapot és kiváló zsebkést, — adja bár olcsóbban a külföldnél: — a legtöbb kereskedők még sem vásárolja azokat a honi iparostól, mert a honi ipar az ő szűkre szabott hitelviszonyainál fogva készpénzen kénytelen eladni kószitményeit. A korlátlan hitellel biró kereskedő "pedig hitelével vásárol. S inkább drágábban a külföldről, de hitelbe ! Mert hiszen a letelt határidőn tul abból a hitelből lealkudhatik 20—50 százalékot és igy olcsóbban adhatja a drágább külföldi cikket, mint a honi olcsóbbat. HogyaD versenyezzen a hazai ipar ilyen áramlattal szemben? ! Képtelenség. Ha van már ipar, az tönkre megy, ha még fejletlen, nem fejlődhetik tovább. A tisztességtelen versenyre számító kereskedő azonban vagyonilag mindig megerősödve kerülnek ki a törvény enyhe kezei közül. Addig tehát ne ábrándozzunk ipari fejlődésről Magyarországon, amig maga a törvény nem teljesiti szigorúan kötelességét. Ha mi arra akarunk törekedni, hogy közgazdasági önállóságunk legfőbb tényezőjéhez, az önálló vámterülethez juthassunk, akkor meg kell figyelnünk azon okokat, amelyek az odáig jutás útjában állanak. Meg kell az utat tisztítani a tisztességtelen áramlatoktól. Meg kell védenünk a tisztességes ipart és kereskedelmet a tisztességtelen ellen. E nélkül minden küzdésünk meddő marad. A. kereskedelemügyi miniszter nagy és nemes törekvése, hogy Magyarországból minden áron ipari államot is fejlesszen, nagyon fontos ós mindenekfelett figyelemreméltó. Fontos kötelességet ró a kamarákra mert hiszen ezen törekvés végrehajtásánál az oroszlán rósz a kamarákra hárul. Ha mi ipari és kereskedelmi állammá akarunk fejlődni —ós azzá kell fejlődnünk — ha közgazdaságilag fejlődni akarunk, akkor már a kiindulásnak is olyannak kell lenai, ami magába rejtse a jövő fejlődós biztositékát. Tehát első sorban a tisztességes munkának kell tiszteletet szerezni. Minimálissá kell lefokozni a tisztességtelen versenyt. Lépjen a törvény komolyan a nagy cél szolgálatába, mert hiszen az ország fejlődéséről van szó, amely országnak nem csupán a szemrevaló fejlesztése a legtöbb cél, hanem tisztességében ós erkölcsében való konszolidálása. A mely országban az ipar ós kereskedelem szigorúan tisztességes, ott a nagy közönség tisztességórzóse is olyan arányban fejlődik és fordul becsülósóvel az ipar és kereskedelem felé. Amely országnak ipara, kereskedelmi forgalma tisztességtelen, ott a nagy közönség tisztesség-érzéke kónyszerüleg is irányitódik ós átalakitódik. Mert nagy fejlesztési faktor az ipar és kereskedelem ! Az terjeszti a közműveltséget, ha jó, — rontja a közízlést ós közmorált, ha rossz. Nincs és nem lehet oly nagy áldozat, amit egy nemzetnek hoznia keli, hogy iparát ós kereskedelmét tisztességessé és izmossá tegye. Miként az egyes családok szolidan rendezett vagyoni helyzete szerzi meg a tiszteletet és közbecsülést a társadalomban, ugy a nemzetek szolid ipari ós kereskedelmi fejlettsége szerzi meg a tekintélyt és- tiszteletet a többi nemzetekkel szemben. Tosztverseny. A szellemesség pályadíja. A csabai tornaegylet vacsoráján. Még kevés a cim, még most se méltatja eléggé a tornaegylet vacsoráját, a milyen vacsora alig termett még a föld kerekségén. S hogy a vacsorán nagy számmal jelentek meg s hogy kedélyes hangulat uralkodott - dacára annak, hogy e kitétel szállóige lett már - most ez alkalommal nem odacsapott frázis, hanem őszinte valóság. Remekbe gondolta, a ki kigondolta e vacsora eszméjét, illetőleg ez eszmés vacsorát. . . Eszmés a szó szoros értelmében, tekintve most — hallgatva akkor — a beszédeket. Valami derű ömlött széjjél a levegőben s derítette jókedvre azokat, kik ezen a - szinte bohém - vacsorán megjelentek. A magyar beszélő nemzet, régen tudja mindenki, sőt jobban mondva, toasztozó nemzet. S S t e 11 e r Árpád elnök első beszéde után, melyben az az egylet tagjait éltette, az agilis - ez se frázis - titkár, dr. M a r g- ó c s y Miklós indítványára kimondták, hogy a ki beszél: egy korona .fájdalom dijat" fizet az egylet javára. A szóáradat bevezetésére dr. T a r d o s Dezső vállalkozott s elsőnek ő téttette le a garast, illetőleg a koronát. S beszélt, még pedig olyan szellemmel, olyan ügyességgel, hogy a célzásokkal s átutalásokkal egymaga vagy 20 koronás csalt ki mások zsebéből az egylet javára. Schreyer Józsefnek — kit mindenki becsül és szeret — 10 koronát sikerült köszöntője után, dr. S a i 1 e r Vilmos egy aranyat tűzött ki a fiatalság által mondandó legszellemesebb toisztra. De e pályadíjnak is az volt a kikötése, hogy a legszellemesebb toasztozó nyeri meg, de az arany az egyleté lesz. Rosenthal Adolf személyhez kötötten ajánlott 20 koronát ugyanazon célra egy 15 perces beszédért. S megindult a szó-küzdelem. F á b r y Károly versenyen kivül mondott egy toasztot, mely csupa lendület volt, s melyben 3.Z A egészséges testben, egészséges lélek" jeligét variálta ugy, hogy tudjon a fiatalság egészséges lélekkel lelkesülni a hazáért és egészséges testtel küzdeni a haza függetlenségéért. Szinte el se lehetne referálni a sok szellemes toasztot, mely a küzdelemben felmerült, illetőleg elhangzott. A vége az volt, hogy a felállított zsűri - mert ez is volt ám - a 10 koronás aranyat Szabadi Oszkár ügyvédsegédnek ítélte oda „kitűnő munkáért", vagyis szellemes beszédért, melyben volt a gesztenyés embertől kezdve, biciklis dobozi kiránduló odisseája, a Közlöny, Pemetefű megrovási kalandja, váltóláz, de mind ez esprittel garnírozva. S az étlap, vagyis tulajdonképpen az étel az egyszerűen felséges volt. Malactokány, túrós csusza, de olyan, amelyért a temetőből is visszajön az ember. H a r 11 Albert konyhája különben ismert és közkedvelt, de olyan vacsorát tán ő se tud többet főzetni, mint ez volt. Purcsi jeles zenekara húzta a nótákat egyremásra s még ez is fokozta a hangulatot, az egylet pénztára pedig mintegy 80 koronával gyarapodott. No de „vederemo" ! Lesz még vacsora ! Alföldi szinikerület. A békéscsabai szinügyi bizottság által az „Alföldi szini kerület" megalakítása tárgyában felvetett eszme ismét egy lépéssel közelebb jut a megvalósuláshoz. A vármegyei főispán, a ki lelkesen karolja fel a vármegye minden ügyét, már az országos anketten nyomós érvekkel támogatta a Nagy Magyar Alföld kulturális életében egy uj, egészséges irányt jelölő ezen eszmét, s most, hogy a kérdés a tervezgetés stádiumából kezd kibontakozni, s határozott alakot ölteni: nem késik a tőle már megszokott nagy tudással, s meleg ügyszeretettel támogatni, helyes irányba terelni mindazon törekvéseket, melyek a vidéki színészet rendezésével megteremteni hivatvák azt a kedvező helyzetet, a mely a társadalom legnemesebb s: qrakoztatása mellett, a vidéki színészethez fűződő nagyérdekű kulturális misszió sikeres megoldását lehetővé teszi. Bölcsen mondja a Békéscsaba közönségéhez intézett főispáni leirat, hogy a társadalom fejlett műizléssel biró rétege, mely a színészetet pártolja s ennek áldozatot hozni kész, joggal követelheti meg, hogy a színészet neki valódi műélvezetet nyújtson. A jó erőkből álló s a mai kor színvonalán álló színtársulatok csak ugy prosperálhatnak s a műpártoló közönség igényeit csak ugy elégíthetik ki, ha működésüket a közönség állandó támogatásában részesíti. Ez viszont csak ugy lehetséges, ha az egyébként élénk forgalommal és termékeny közélettel biró, de az önálló szinpártolásra talán nem eléggé erős nagyobb városok, abból a célból, hogy egy elsőrangú vidéki színtársulatnak biztos és állandó existenciát nyújtsanak, — szövetkeznek. A. helyzetnek az a magas színvonalon álló nemes jellemzése, meiy a vármegyei főispán leiratának minden sorából visszatükrözik, nemcsak annak hathatós biztosítéka, hogy az alföldi szinikerület sig a legkisebb félelmet sem mutatta a i lósi képviselő, egyik fővárosi lapban meghaláltól. | jelent alábbi gyönyörű leírását. Meghatva járok a kivilágott sírok közt; j A jelen ténye ez az ünnepélyes látoa gyászolók mindegyikének fájdalmát ere-1 g

atás, de több ennél: a multak káprázatos zem, zokogásuk visszhangzik szivemben , „.-'•• • logó sereg valami nagy tükrön állana. Feltűnő sok a képviselők közt a huszártiszti egyenruha, de nem árt az a jelenésnek, hisz a huszármondur az igazi, ősmagyar • ' 1 - idek és z-' 7 király. Felocsúdik a fényes gyülekezet is. Megzörrennek a kardok, csengve, bongva vonul ki a menet, fel a trónterembe.