Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám
1901-10-27 / 86. szám
Hódi Márton (Orosháza), T é c s i József (Szeghalom), ifj. Szabó János (Köröstarcsa), Bay József (Gyulavári). Az egyházmegyei iskolák részéről: Jámbor Lajos békési tanitó. ^Egyházközségi presbyterek : Varga András (Békés), N y it r a i István (Szeghalom). Közgyűlést megelőzőleg, szerdán reggel 8 órakor hálaadó istentisztelet volt a reformátusok ó templomában, a hol S z eremley Sámuel lelkész mondott szép és megható imát, áldást kérve a közgyűlés munkálkodására. Istentisztelet végeztével a városháza közgyűlési termébe mentek a tagok, a hol Szabó János esperes először szintén egy magasan szárnyaló imát mondott, majd szívélyesen és meleg hangon üdvözölve a megjelenteket, a közgyűlést megnyitotta. A bejelentések során előterjesztetett, bogy az egyházmegyei tanácsbíróságra beadott szavazatokból dr. B a k s a Lajos 99, dr. Szegedi Kálmán 72 szavazattal választattak meg; az egyházmegyei jegyzősógre pedig Szabolcska Mihály, a temesvári egyház költőpapja. Az újonnan megválasztott tisztviselők az előirt hivatalos esküt nyomban le is tették, előbb azonban Szabó János esperes ós H a j n a 1 István világi gondnok szép beszédekkel üdvözölték őket, vázolván azokat a fontos ós nagy kötelességeket, melyeknek elvégzése az egyházi téren reájuk nehezedik. Most következett a közgyűlés legérdekesebb tárgya : Ráday Gedeon gróf főgondnok lemondásának a bejelentése. Futó Zoltán szentesi lelkész, egyházmegyei jegyző terjesztette elő, hogy az a bizottság, mely azért volt kiküldve, hogy a grófot lemondásának visszavonására felkérje, nem beszélhetett vele, mivel betegsége miatt a küldöttséget nem is fogadhatta. Ráday gróf különben ezt követőleg néhány napra levélben tudatta az esperessel, hogy betegségére való tekintettel, a főgondnoki tisztet továbbra nem vállalja el. Igy állván a dolgok s belátván az egyházmegyei közgyűlés, hogy az érdemekben gazdag grófot a főgondnoki szék betöltésére tovább meg nem nyerheti: Futó Zoltán szentesi leikész indítványára érdemeinek jegyzőkönyvi móltatása mellett megválasztotta őt örökös tiszteletbeli főgondnokául, elhatározván egyúttal, hogy a főgondnoki állást a jövő gyűlés alkalmával tölti be. Azután Szabó János esperes nagyérdekü jelentése tárgyal tátott és vétetett minden megjegyzés nélkül tudomásul, majd a külömböző egyházak ügyei kerültek napirendre. A „Téli Újság" ügyében azt határozta a közgyűlés, hogy ezt a hovatovább terjedő néplapot tulajdonából ezután sem bocsátja ugyan ki, de hogy szellemi nivóját s ezzel közkedveltségét is móg inkább emelhesse: í az eddigi szerkesztő, Buday János mellé társszerkesztőt választott Fekete Gyula lelkész személyében. A bérleti jogot pedig Budayra ruházta. Egyik legfontosabb munkája volt az egyházmegyei közgyűlésnek az országos belmissziói egylet alakítása. Az egyházmegye a mult évben egy Konfirmációi Kátéra hirdetett pályázatot 500 korona díjazással. Tiz pályamunka érkezett be. Ezek megbirálás alá vétettek. Különösen kettő emelkedett ki a tiz közül, e kettő közül is az nyerte meg legjobban a bírálók tetszését, melynek jeligéje : „Légy itélőm Uram". A pályázatban kitett és kívánt abszolút becsüsóget azonban ez sem ütötte meg némely fogyatkozása miatt, bár ennek módszere igen jó. Azért is uj pályázat kiírása rendeltetett el. Pályázat fog legközelebb kiíratni népies imakönyve írására is, a melyekben a tanulók, mesteremberek, cselédek, katonák stb. találnák meg Isten után szomjúhozó lelkük kielégítését. A bírósági ügyek közül megemlítjük Kun Béla volt vésztői lelkésznek perujitási ügyét. Az egyházmegye bírósága nem látott semmi indokot arra, hogy a perujitási kórelemnek kelyet adjon. Előrehaladván az idő, a közgyűlés tagjai délben közebódre gyűltek össze a „Nemzeti Szálloda" helyiségében, a hol számos pohárköszöntő mondatott. Délután 4 órakor a lelkészegye sülét tartotta meg közgyűlését. Politika és más egyebek. — Fővárosi levél. — - okt. 25. Őszi időben, mikor hullanak a levelek ós haldoklik a természet, akkor kél uj életre a képviselőház. Szombaton tartja első ülését, melyben száznegyven uj ember fogaz üvegtető alatt megjelenni.Madarász apó elfoglalja az elnöki széket s aztán lelép róla, mint már annyiszor. S ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez: Fabinyi Teofil vezeti a házat a király elé. Legelsőbben intézik el a miniszterelnök átiratát, melyben irva áll, hogy a király hétfőn mondja el a trónbeszédet. Kedden ismét felolvassák a király beszédét s a mandátumok beadására szerdán kerül a sor. Az igazolások után állnak fel azok a képviselők, kiket két kerület is a magáénak akar vallani, Hieronymin és R akovszky n kivül Barabás is ekkor mond le gyomai mandátumáról, kit megválasztottak a függetlenségi párt egyik alelnökének. S ekkor aztán megkezdődhetnek a gyomai kerületben a nyilvános kortesJtedések. Lemond még néhány képviselő a szigorú összeférhetetlenségi törvény miatt s azonkívül üres lesz néhány kerület — kinevezések folytán. Igy V e s z t e r Imre közjegyző lesz, Biró Lajost ós L a t in o v i t s Pált főispánnak nevezik ki. legyen elkészülve, mert holnap pénztár- és könyvvizsgálatot tart a bizottság." — Reges régi nóta ! Mire a megye-bizottság megkezdte működését a páncél-szobában, eldördült az a bizonyos revolver, mely nem Daán Béla kezéből hullt ki először hasonló alkalomból. Pompásan talált. Az öngyilkos élettelenül esett össze. Annak a halottnak most ez a neve: sikkasztó. És a másikat senki sem hivja többé édes asszonynak, de szerencsétlen, sőt nyomorult teremtésnek. S a gyermek ? No hát azt röviden csak ugy emlegetik: a sikkasztó árvája. És fűznek a jövőjóhez mindenféle előítéleteket. Ez nem jól van igy ! ezek az elnevezések nem igazságosak. Mert sokkal találóbb ez: gyáva férfi, tartalmatlan asszony ós egy szerencsétlen gyermek, akit lelkiismeretlen igaztalanság felelőssé tenni az apja vétkéért. Történet három szívről. A következő történet egy fiatal leányról szól, meg egy gyógyszerészről, a ki fehér mellényt viselt. A. leány fiatal volt és édes; ós illatos, mint a tavasz virágai, az arca napfónyragyogásu volt és örömtől sugárzott. Ilyen volt, a mikor megismertem. A gyógyszerész pedig a hétköznapi emberek közül való volt, hanem vasárnaponkint fehér mellényt viselt. Az én történetem éppen egy vasárnapi napon, künn a vidéken játszódik le, olyan meszszire a nagyvárostól, hogy az egész környéken egyetlen egy fehér mellény sem volt a gyógyszerészén kivül. Egy vasárnap reggel kopogást hallok az ajtómon és a mikor kinyitottam, előttem állott a gyógyszerész, a ki fehér mellényt viselt és többször egymás után igen mólyen meahajtotta magát. Nagyon illemtudó és in zavart volt. - Ezer bocsánatot kérek, mondta, de , kisasszony tegnap este, azután, hogy ön elment, ideadta az emlékkönyvét, hogy mind a ketten Írjunk bele. Itt van. De én — fájdalom — nem tudom, mit irjak. Ha talán doktor ur . . . Es egypárszor meghajtotta magát. — Gondolkozni fogok a dologról, szólottam barátságosan hozzá. Azután elővettem az emlékkönyvet, s a magam nevében Heine „Virághoz vagy hasonló" kezdetű versét irtam be. Ilyes célokra mindig ezt szoktam használni. Majd a régi papirosok között kezdtem kotorászni. A diákkori verseim között, gondoltam, majdcsak akadok egyre, mely meg fog felelni a gyógyszerésznek. Végre ezt a verset találtam : Bűbájos kép merül fel álmaimban: Kart karba öltve sétálunk mi ketten, Az erdő sűrű mélyén bujva-kelve, Szerelmi lázban égve, önfeledten. Édes! tündérként jársz halk lépteiddel. Szemedből vakitó napfény sugárzik . . . Pirosló ajkadat csókkal boritom És szűzi hamvas orcádnak rózsáit. Az édes álmodásra ébredés jő, Szivemben is felébred egy mohó vágy S betölti lelkem, mert az álmodott csók • Csak álom az, s jaj, sohasem valóság! . . Megmutattam ezt a verset a gyógyszerésznek s megengedtem neki, hogy felhasználhassa. Háromszor figyelmesen átolvasta s egészen belóvörösödött az elragadtatásba. — Igazán saját költeménye ez doktor urnák ? nyilatkozott szivének őszintesége. — Igen, . . . persze ! szóltam én. Meghatottan mondott köszönetet az engedelemért, hogy ezt a verset ő értékesítheti, s a mikor elhagyta a szobát, ugy éreztem, hogy a szivébe zárt engem. " Este a fiatal leány szüleinél egy kis társaság volt. Nagyobbára fiatal emberek, Kint ültünk a vadszőlővel befuttatott verendán s mindenféle pompás italtidogáltunk. A hogy ott ültem, elnéztem a fiatal leányt. Nem, már nem a régi volt. Nagyobbak voltak a szemei ós nyughatlanabbak, mint máskor ós az ajka is pirosabb j volt. Es türelmetlenül mozgolódott a szóken.j A legutóbbi minisztertanácson L uk á c s László pénzügyminiszter előterjesztést tett a magyar ipar nagymérvű pangása ügyében, a. vas- ós gépiparról, az építési iparról és az ezzel összefüggő iparágakról beszólt az előterjesztés. Nincs munka és közeledik a tói. Igy kétszeresen fenyegető a munkahiány. A minisztertanács megértette ezt ós humánus határozatot hozott. Felhatalmazta a minisztereket, hogy 40 millió értékű ipari megrendelést tehessenek, ós hogy az egyes tárcák költségvetésében, valamint a tavaly hozott beruházási törvényben előrelátott állami építkezéseket gyorsítsák. Negyven millió az iparnak! Álljunk meg egy kicsikét ennél a mondatnál. Hány embernek lesz ebből kenyere, keresete. De az állami épitkezósek a csabaiakat talán móg jobban érdeklik. Régen húzódik már a csabai állomás kibővítésének ügye, nem telne rá mostan? Ugy gondoljuk, jó volna a csabaiaknak egy kicsikét — mozogni ! A közös vámterületért. A Békésmegyei Gazdasági Egylet felirata. A gazdasági egylet igazgató-választmányának legutóbbi határozata, hogy a közös vámterület érdekében fog felírni, szerte a megyében meglepetést keltett. Annál is inkább, mikor a vármegye közönsége : a törvényhatósági gyűlésén az önálló vámterület mellett foglalt állást. Nem áll határozottan a közös vámterület mellé a gazdasági egyesület, bár kijelenti, hogy ezt, a gazdára nézve előnyösebbnek véli. Feltóteleket mond ki, melyeknek a vámszerződósbe való bevételét követeli. S ha a több feltétel közül egy is nem teljesíthető, az önálló vámterületet óhajtja. Az érdekes feliratot itt közöljük egész terjedelmében. Azon nyomasztó gazdasági állapotok, a melyekkel Magyarországon az őstermelés megküzdeni nem tud, gazdasági egyletünk tagjait is foglalkoztatván, mi se mulaszthatjuk el, hogy közgazdaságunkat érdeklő és annak létalapját érintő vámügyek megállapításához nézeteinket ne hangoztassuk. Ama fontos ós sokat vitatott kórdós elől, hogy Magyarországra melyik lenne hasznosabb, az önálló vagy a külön vámterület, kitérni mi sem akarunk, mert mi is át vagyunk hatva annak a tudatától, hogy hazánk közgazdasági fejlődésót mindenben előmozditani hivatásunk és kötelességünk, ós hogy egy ország közgazdasága csak ugy virágozhat, ha helyes az a vámpolitika, melyet vezetői megállapítanak és követnek. Ámbár teljesen azon meggyőződésben Többször, lopva rám nézett, még gyakrabban érte a gyógyszerészt pillantása. És a gyógyszerész ma móg a szokottnál is zavartabb volt. A mikor az innivalóra került a sor, a gyógyszerész meg én te-barátságot ittunk. Mi, fiatalok, kimentünk a mezőre játszani. Közben a nap a hegyek mögé csúszott és előtört az alkonyat. Abbahagytuk a játékot. Csoportokba verődtünk, tréfálóztunk és nevettünk, azalatt kint egyre sötétebb lett. Akkor a fiatla leány felém tartott, karon fogott s a közeli kiserdő felé vezetett. — Feleljen egy kérdésemre, fordult hozzám. Mondja, azt a verset igazán a patikus csinálta? A hangja remegett s a tekintetét félre vetette, mialatt beszólt. — Igen ! válaszoltam én. Az éjjel csinálta. Egész éjszaka hallottam, a mint a szobájában fel s alájárkál. A mikor ezeket mondtam, a szivemen valami átnyilallott. Mert láttam, hogy milyen csinos, milyen kívánatos ez a lány ós éreztem, hogy vétek őt megcsalni. — Ki tudja, gondoltam magamban, talán ez az a vétek, a melyről a Szentírás azt mondja, hogy soha meg nem bocsájtható. Az alkony már éjszakára vált s csillag ragyogása tört át a fák ágain, a mikor a társaság párosával útnak indult Es a mikor éjfél idején elbúcsúztam a társaságtól, megint csau visszamentem a kis erdőbe s ide-oda kószáltam benne. Hanem a hogy egészen bent voltam az erdő mélyén, észrevettem egy tölgyet, a melynek törzse szinte világitóan fehérlett. Kót fiatal teremtés állott ottan s csókolóztak. Es láttam, hogy az egyik a fiatal csinos leány volt, a másik pedig a gyógyszerész, a ki fehér mellényt viselt. Es a tölgy fehérlő törzsénél szorosan magához ölelte a fiatal leányt ós csókolta. A mint harmadszor megcsókolta, ón > megfordultam és lassan hazafelé mentem 1 és keservesen sirtam . . . Ford.: Vógvary Ferenc. élünk, hogy a magas kormány is mi ndent elkövet e téren, még azt hisszük, hogy ténykedése móg nagyobb erkölcsi sulylyal esik a latba Ausztriával szemben akkor, ha eljárásaiban és elhatározásaiban az ország közvéleménye nagy részére hivatkozhatik. Mi tehát jól megfontolva az 0. M. G. E. által alaposan kifejtett érveket a közös vámterület mellett, behatóan mérlegelve a legutóbbi, Fehérmegye által kimutatott elérhető hasznokat a külön vámterület felállításával ; arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha sikerülne a magas kormánynak nyers termelésünk megvédésére olyan magas vámokat kivívni, mint a milyet a német agráriusok terveznek, ha sikerülne állati termékeinknek Ausztriába mindenkor biztos piacot biztosítani, ha sikerülne iparunkat előbbre vinni az által, hogy a tömegesen beözönlő ipari termékekkel szemben a mi iparunk is felvehetne a versenyt, akkor a közös vámterület fenntartását véljük kimondandónak. Tudjuk azt, milyen nehéz feladat hárul reánk akkor, a midőn Magyarország gazdatársadalmának nagyrószóvel szemben állást foglalunk ama nagyszerit elv a min dénáron külön vámterület ellenzésével a közös vámterület mellett, de megtanított bennünket az idő arra, hogy reményeinknek csak igen kicsi része szokott a valóságban teljesülni. Már pedig a külön vámterület hivei, csupa reménybeli állapotokkal argumentálnak álláspontjuk mellett. Ugyanis reményük azt, hogy ha Ausztria kitiltja is nyerstermékeinket az ő piacáról, a külföldről hirtelen beözönlő nagy tőke a gyár iparfejlesztésére olyan rohamosan fogyasztó képessé teszi Magyarországot, hogy nyers termékeinkkel nem is szorulunk kivitelre, azokat itthon is értékesíthetjük, vagy a mennyiben mégis kiviteli feleslegünk maradna, azt a vámkülföldön mindig elhelyezhetjük ; nem számolnak a külföld védekezéseivel velünk szemben, a mit pedig a német agrariusoknak legújabban kipattant beviteli vámtervezete nagyon is indokolttá tenne. Reményük továbbá azt, hogy Ausztria nem is zárkózhat el terményeink elől, legközelebbről és első kézből kapván azokat, már csak ipari termékei behozatala érdekébe sem ós hogy ő vele csak olyan vagy móg tán jobb szomszédi viszonyban élhetünk ezután mint éltünk ezelőtt! Quis quid optat cito credit; de ez mind csak reménybeli állapot, és ha ez mind igy történhetne, tán nem akadna ember az ország ban a ki ne óhajtaná a külön vámterületet ! Do hát ha nem válik valóra ezen szép remények fele sem ? Mi lesz akkor ? Ha Ausztria csakugyan elzárja sorompóit a mi búzánk, a mi hizott marhánk, sertéseink, tojás, csirke, vaj és egyóbb nyers produktumaink elől, a mik pedig, ha Németország csakugyan megvalósítja magas vámjai tervezetét mind idehaza szorulnak, ha a külföldi tőke nem találja Magyarországot olyan Eldorádónak tekinteni ós nem özönlik be hozzánk olyan nagy mértékben gyár alapításra ós ipar teremtésre: mi lesz akkor a nyers terméssel foglalkozó magyar gazdából ? Ki menti meg akkor attól, hogy a saját zsírjában meg ne fuladjon ? Hol szerez akkor pénzt terhei fedezésére, ha termelvényeiórt pénzt árulni nem tud ? Ki és mi tartja vissza a tönkre jutástól vagy a kivándorlástól, és mi emeli megyarországot arra a fokra, hogy nyers termését felhasználni egymaga is képes legyen. Feltéve azonban, hogy ha beözönlik is a nagy tőke Magyarországra, akkor is csak a külföldnek adózunk ós az iparos osztály sem nyer ezáltal, mert a nagy ipar vám nélkül dolgozván olcsóbban adhatja termékeit, a mi szinte csak a kisiparost nyomja el; ós nem válik a kisiparos hasznára. Ha egypár évi jó termésünk lesz mit csinálunk buza vagy '•iszt fölöslegeinkkel, kinek adjuk el azt ós milyen áron ? Mert ma még legalább ott áll a magyar gazda, ha akár mennyi búzája termett is, ha bár olcsó áron, de eltudja adni, Ausztria biztos fogyasztó piacát képezvén. Ha a német agrár vámok érvényesülnek, hol helyezzük el árpa termésünket, a mely pedig Magyarország némely vidékén nagyobb számítással esik a latba mint a buza termés ! Sör gyáraink nincsenek, hogy magunk idebent feldolgozhatnánk, ismét csak nagyrészt Ausztriára leszünk ezzel is utalva. Számolva az adott körülményekkel és tényekkel a magyar mezőgazdaság szempontjából a gazdának érdekében áll inkább a közös mint a külö:a vámterület mellett érvelni. Elhisszük azt. hogy az ország ipara tán hamarább fellendülne igy mint amúgy, de Magyarország fennállása inkább a gazdaság felvirágzásától függ mint az ipar fejlettségétől. Évek óta látjuk azt, hogy ha a gazdának nincs pénze, pang a kereskedelem, panaszkodik az iparos, sőt panaszkodik Íróasztala meUj.ett az ügyvéd, még a gyógyszerész is! Magyarország fejletlen ipara előmozdításáért végső romi ásba kergetni a gazdaközönséget a legelhibázottabb politika volna! Iparunk fellendülhet az által, ha mi honi