Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-10-06 / 80. szám

építésére a bejárás megtartatott; a békési hid átópitésére az engedélyt külön kérte az alispán. Nagyobb közúti építkezés az idén a gyulavári i hídnak vashiddá való épitóse. Ezen hid munkái két vállalatba adattak; külön az alépítmény, külön a vas­szerkezet. Az alapozás munkálatai serényen halad előre, a vasszerkezet is gyártás alatt áll már. A III. transversalis ut földmunkái Szeghalomtól Orosházáig teljesen befejez­tettek, a költségek 83,000 koronára rúgtak. Miután az előirányzathoz képest a meg­takarítás lényeges és az előirányzat a beton­átereszek 10,000 koronányi költségeit is fedezi, intézkedtem, hogy ez évben lehető­leg ezek is felépíttessenek. Örömmel hozza az alispán a törvény­hatósági bizottság tudomására, hogy a tör­vényhatóság azon határozatát, melylyel a III. tranzverzális útba eső orosháza—puszta­földvár—apáczai útnak az 1902. évben leendő akkónti kiépítése határoztatott el, hogy az ópités költségeit a vármegye elő­legezi s a IH-ik tranzverzális ut állami építésének megkezdésekor a költségeket az állam a megyének megféri ti, a m. kir. kereskedelmi miniszter ur a megtérítési kötelezettség elvállalásával helybenhagyta ós a kórt 10000 m 3 alapkő szállítását azon­nal engedélyezte is. Ezen engedély folytán már a jövő tavasszal megindul a IÍI-ik tranzverzális-ut kiépítése s az orosháza— pusztaföldvári útszakaszon megkezdett rend­szert évről-évre egyes szakaszokon igénybe véve, remélhetőleg évekkel előbb leszünk képesek biztosítani ezen uj útvonal teljes kiépülését. A miniszteri leirat megérkezte után azonnal megtette az intézkedéseket a kövezési munkálat előkészítésére. A szükséges 10000 m 3 alapkő, valamint a többi anyagoknak beszerzése, kifuvaro­zása, továbbá az ut építésének költségei az útalap megtakarításaiból, esetleg köt­vényekkel lesznek fizetve, amelyek kibo­csátására a szokott módon felhatalmazást kérek. Megbízást kérek arra is, hogy a pusztaföldvári belső szakasz is építtessék, a mely nem lesz állf»ií ut, de melynek egyidejű kiépítése célszerű és gazdaságos. A szóban levő útvonal részletes ter­vezete munkában van s az közvetlenül fog a kereskedelemügyi miniszterhez felterjesz­tetni, a kinél már előzőleg kérelmezendő lenne az, hogy az ezen úthoz kellő kavicsot és zúzalékot a tél folyamán elkészíttesse és rendelkezésre bocsássa, továbbá hogy a IÍI-ik transversalis ut építéséhez az állam­vasutak vonalaira az I-ső transversalis út­nál érvényben volt 3.00 korona vonat­kilométerenkénti szállítási díjtételt enge­délyezze. Váratlan, csodálatraméltó eredmény s mondhatjuk az idei választáson leghatal­masabb győzelme a függetlenségi pártnak. Persze, a sors keze, a nép kegye és a választások esélyei kifürkészhetlenek. Bennünket, bókésmegyeieket, termé­szetesen első sorban a gyomai választó­kerület közönségét az érdekli legjobban, hogy Barabás Béla a két mandátum közül melyiket tartja- meg. Erre vonatkozólag háromféle verziót is megírhatunk. Mindenesetre magának Barabásnak személyes elhatározása s azon­kívül a pártszempontok a döntők. Dr. Barabás Béla a program beszédé­ben ugy nyilatkozott, hogy a gyomai vá­lasztó kerület közönségét, amely 10 esz­tendeje hűségesen kitartott mellette és a függetlenségi zászló mellett, semmi esetre sem fogja elhagyni. Lapunk felelős szer­kesztője előtt is ugyanígy nyilatkozott. Barabásnak e nyilatkozata után adjuk még egyik másik nyilatkozatát is, amelyet Aradon tett. Itt is megkérdezték tőle, hogy a nagyváradi vagy a gyomai mandátumot tartja-e meg? — Erre most nem felelhetek mondta Barabás. E pillanatban talán ón se tudom. Érzem, hogy legtöbben azt követelik majd tőlem, hogy Nagyváradon maradjak. De én nekem tekintenem kell gyomai választóimra, kik már két cikluson keresztül ajándékoztak meg bizalmukkal és akik most is, midőn igazán alig tettem valamit a győzelemért, lelkesedései megválasztottak. Ismételten mondom, erre a kérdésre most sem hatá­rozottan, sem határozatlanul nem felelhetek, sem pedig más kijelentést nem tehetek. A gyomai mandátumra vonatkozó har­madik verziót Kossuth Ferono után közöljük. Kossuth Ferencet, mint lapunk más helyén olvasható, Mezőberónyben is üd­vözölték. Itt Kossuth, mig a pesti vonat be nem érkezett a pályaudvarra, beszélge­tésbe ereszkedett a megjelentekkel. Midőn Barabás Bélára került a szó, Kossuth Ferenc azt mondta, hogy ő nem akar elébe vágni Barabás nyilatkozatának ( s nem akarja befolyásolni. De a nagyvá-1 Választások Békésmegyében. A gyomai kerület — újra választ? Péntek reggel már nemcsak a gyomai kerület — amelyet legközelebbről érint, — hanem az egész vármegye tudta a nagyváradi választás eredményét, hogy Tisza Kálmán a nagy közlegény megbukott ós Barabás Béla lett 283 szótöbbséggel megválasztva. radi győzelem mindenesetre dicsőséges 3 inegtartandónak véli. S ha Barabás Béla a nagyváradi mandátumot tartja meg, a gyomai kerület válasszon tetszése szerint akár helyi embert, akár országos nagy­ságot. Mondta még Kossuth Ferenc, hogy a Békésen elbukott Meskóórt igen kár, mert puritán, tehetséges függetlenségi ember. Különben — folytatta — Kecskeméti belé­pett pártunkba. Kecskemétivel kapcsolatosan megje­gyezte még egyik Kossuth Ferencet kisórő református képviselő, hogy a református felekezetbeli Skóciában járt papok majdnem mindegyikének van valami — bogara. Ilyen Kecskeméti is. Tehát mindeddig határozottan nem tudjuk, hogy Barabás melyik mandátumot tartja meg, mert e tekintetben Barabás még nem nyilatkozott. De a valószínűség,, a magasabb pártszempontok a mellett szól­nak, hogy a gyomai kerület fog újra vá­lasztani. Mert ha Nagyvárad választana újra, nem volna biztos, hogy megint a függet­fensógi zászló diadalmaskodik. Mig a gyo­mai kerület igy is, ugy is legvalószínűbb, hogy függetlenségi képviselőt választ. S most nézzük az esetleg bekövetke­zendő helyzetet. A Debreczeni zászló az uj választáson ismét lobogni fog. Hiszen 789 szavazatig vitte fel a gazdapárt Barabás 1113 szavazata ellenében, ami sammi esetre sem csúfos bukás. Emlegetik még, hogy Polónyi Géza, ki Szoboszlón kibukott, bol­dogítaná a gyomai kerületet. Beszélnek azonkívül még a volt békési képviselőről, Meskóról és a szarvasi jelöltről, Draskóczy­ról s akad még talán helyi jélölt is. Az orosházi választás. Mult számunkban az orosházi képvi­selőválasztásról nem adhattunk teljes tu­dósítást, mert a szavazás belenyúlt a késő éjszakába. Az első küldöttség zárórája ré­gen letelt már, mikor ójfélután egy órakor a második küldöttség elnöke is kitűzte a zárórát. Ezután hirdették ki a választás eredményét. Veres Józsefre 1521 Szalayra 1038 Klárikra 25 Várkonyira 24 választó szavazott és igy az orosházi ke­rület országgyűlési képviselője 434 ab­szolút többséggel Veres József lett. Veres választói lelkes türelemmel vár­ták meg az eredmény kihirdetését s az ennyire lelkesnek ós fényes nem remélt győzelem óriási lelkesedóst keltett. A sö­tét éjszakában dörgő éljenzóssel, zeneszó mellett vonult a fáklyás menet éjféli 2 órakor Veres lakására, hogy üdvözöljék s a községházára vigyék a mandátum átvé­i tele végett. A községházán ezalatt a man­! dátumot teljesen elkészítették s Bodoky Zoltán választási elnök nyújtotta át szép beszéd kíséretében a megválasztott képvi­selőnek. Veres meghatva köszönte meg polgár­társainak hatalmas módon nyilvánult bi­zalmát, majd a községházáról a polgári körbe indult a menet, hol késő reggelig ülték a fényes győzelem ünnepét. A csabai mandátum átadása. Zsilinsz ky Mihálynak, Csaba egy­hangú lelkesedéssel megválasztott képvi­selőjének, a mult számunkban felsorolt 20 tagu küldöttség K o r o s y László vezetése mellett szerdán délután nyújtotta át a mandátumot. Délután 4 órakor jelent meg a kül­döttség Zsilinszky Mihály Vas-utcai lakásán ós K o r o s y László átadta Békés­csaba egyhangú szeretetének, lelkesedésének ós bizalmának jelképét, a mandátumot. Korosy László szép beszédjére Z s i­linszky őszinte meghatottsággal válaszolt, újra megköszönte szülővárosának kitüntető bizalmát és ismételten igérte, hogy főköte­lessógónek fogja ismerni mindig Békéscsaba érdekeinek ápolását. A küldöttség tiszteletére az államtitkár a Pannónia szállóban vacsorát adott. Zsilinszky Mihály volt az első kép­viselő, aki vidékről mára választás napján megkapta mandátumát. Kossuth Feronc Gyulán. Péntek délután három órakor érkezett K o s s u t h Ferenc, Hentaller La­jos, Pap Elek ós Lukács Gyula tár­saságában Gyulára, hogy beszédet tartson Hentaller Lajos érdekében és visszacsalo­gassa az eltévelyedett és Bartha pártján levő híveket. A mezőberényi állomáson az intelli­gencia egy része fogadta Kossuthot. Kol­1 á r János, a berónyi függetlenségi párt elnöke üdvözölte néhány szóval, mire Kos­suth Ferenc leszállott az első osztályú ko­csiból ós röviden válaszolt, majd bemutat­ták neki a körülállókat. A békéscsabai pályaudvaron két kül­döttség is üdvözölte. A gyulai zöld tollas deputációt dr. B e r ó n y i Ármin vezette és ő is mondta az üdvözlő beszédet. Gyuláról szép számú küldöttség jött át Kossuth tiszteletére. A csabai pályaudvaron üdvözölte még F á b r y Károly is, a békéscsabai függet­lenségi érzelmű polgárok nevében, A gyulai állomáson tolongott a nép, alig lehetett mozdulni a nagy sokaságban. Midőn megérkezett a vonat, harsogó éljen­zésben tört ki a néptömeg. Kovács Lajos pártelnök üdvözölte Kossuth Feren­cet, kit számtalan fehérruhás leány egészen elárasztott virággal. A beszéd után a to­longó néptömeg dörgő éjjenekkel, lovas bandérium kisórte az érkezettedet a Kossuth­tórre. Itt K.ossuth Ferenc hosszabb be­szédet mondott a politikai helyzetről, Hen­taller érdemeiről s buzdította a polgárokat, hogy Hentaller Lajosra adják szavazataikat. Kossuth Ferenc szavait gyakorta sza­kította félbe nagy óljenriadal. Azután L u k á t s Gyula intézett be­szédet a közönséghez. O is beszélhetne fel­dúlt puha fészekről, mint a szemforgató Bartha Miklós. Veres József kitartó küzdelemre buzdította a gyulai népet. Érdekes ós szép beszódeben visszatekintett Gyula múltjára s összehasonlította azt Gyula jelenlegi helyzetével. Beszéde szintén nagy hatást tett a hallgató közönségre. Hentaller után Krasznay Ferenc beszólt és erősen Ugron-párt ellen, melynek jója azonnal elmerül. Fogta tehát a szo­bákban levő bútordarabokat s azokat ajtón, ablakon kihányva, igyekezett hajójátköny­nyiteni. Egy negyedik órahosszat állt háza előtt, kezében a kapukulcscsal. — Mit vár szomszéd? — Várom, mig a kapu a kulcshoz ér, felelt tántorogva a jámbor. Mig az ur a bálban mulatott, inasa otthon ugy benyakalt, hogy azt sem tudta : fiu-e, vagy leány? Virradatkor hazatérő ura sem állott sokkal különben. Véletlenül egy ágyba feküdtek. — Zsán! — hebegte az ur, ón ugy ér­zem, hogy valaki fekszik mellettem. —Én is! — felelt Zsán kurtán. — Hát dobd kii — parancsolja az ur. A szolgálatkész Zsán erre megragadta urát és kidobta. Maga azután kényelmesen aludt. Egy hires orosz, ki egyúttal természet­vizsgáló is volt, megállapította, hogy bor­tól beállított emberek hátra, a sörtől be­ázottak előre, a pálinkától berugottak pedig oldalt szoktak dőlni. Alapos volt tehát an­nak a fiatal asszonynak a vélekedése, aki midőn fiacskáját megkérdezte: — Melyik oldalon jön apád ? A gyermek ártatlan őszinteséggel be­vallotta : — Mind a kettőn. — A disznó már megint be van pá­linkázva. Deák Antal. Csalódás, Irta: Bárton Gaby. — Tehát bennem nem bízik ? — kérdi a férfi őszinte tekintetét a leányra emelve. — Magában sem kedves barátom. Maga sem külömb a többinél. Lássa ón már — bár ez szinte nevetséges az ón ajkamról — rengeteget csalódtam . . . Mind igy kezdte mint maga. Pár óráig — mondjuk — pár napig, bomlott, Jajongott értem. Szellemességem elragadta, szépségem meg­bűvölte, bájaim megszédítették . . . S mi­kor már lelkesedése kezdé fölmelegíteni, mikor a szerelem már-már engem is meg­ejtett s vágytam át látni, szerettem hall­gatni szorongását édes semissógekről . . . — Nos akkor édes barátom engem egyszerűen szörnyen unalmasnak talált s újra kezdte a bomlás, rajongást — másnál . . . Az első ilyen esetem majdnem végze­tessé, vált . . . Öh akkor még hittem, hogy az a regé­nyekben megénekelt nagy érzelem léte­zik . . . Hogy nem modern Csongor és Tünde . . . S Csongor ezer veszedelmen átvergő­dik, küzd, szenved, csakhogy végre Tündérje keblén megpihenhessen. Itt legyintett a kezével, mintha a hí­vatlan gondolatokat akarná elűzni. Majd egy sóhajjal igy folytatta: — Balga ábrándok ezek, jól tudora. De lássa ón sem vagyok különb a többi lánynál . . . Vannak nekem is álmaim, istenien szép álmaim szerelemről . . . boldogság­ról .. . Ah ha maga látná az ón ábrándképei­met ! Ha maga meg tudna engem érteni ! De nini hisz ez nem ón vagyok. Nem igy ismernek maguk engem! No nevessen maga is, ha valaminek — pláne nekem — felülkerekedik a szive s kéri jogait. Egy kicsikét engem is megragadott az érzelgősség. Eh semmi . . . Felejtse el amiket ösz­szefecsegtem. Most leszek ismét olyan, ami­nők maguk ismernek : hiu, kc-cér, szívtelen. ... A bálteremben sétáló párok gú­nyosan mosolyognak felém : a leányok ösz­szesugnak : — Na nézd, már megint fogott egyet. Mire a másik iszonyú szemforgatással megjegyzi: — Borzasztóan kacér egy lány! A cigány e percre harangoz be a né­gyesre, a férfi mint egy önkénytelenül fel­áll, meghajtja magát a leány előtt: — Ha nincs ellenére . . . — Én nem táncolok, de ha maga is ugy akarja, maradjon itt a négyes alatt. Jó ? — Vagy maga szeret táncolni? — Én épen nem, csupán forma volt az egész. Azt hittem maga talán . . . — Szó sincs róla. Gyűlölöm a táncot és minden efféle őrültséget. Ezért aztán némelyek komolynak tartanak . . . A fiatal ember mólyen elgondolkozik . . . Majd gyorsan mintegy lázasan beszól a lányhoz, közelebb húzódva hozzá: — nevessen, kacagjon bár fölöttem, de . . . én ... én szeretem magát . . . A leány vállat vont: — Persze mint a többiek. — Ne mondja ezt az istenre kérem ! Az én szerelmem, érzem nem muló fel­lobban ás, az én szerelmen igaz ós örök. Ez az ajk még sohasem hazudott. Bókokat nem mondok, hisz' az oly köznapias valami. De esküszöm, hogy leány ily hatással, mint maga móg soha sem volt reám. Kivagyok cserélve ; egy uj életet nyertem magam által . . . A leány kétkedően ós szomorúan mo­solygott : — Látja azt a halvány, szőke fiút, a ki a rendezővel szemben áll ? Ez volt akiben utolszor csalódtam. A medicus bálon ugyanazon szavakat hallottam tőle, meg­lehet magától most. Es nézze ma észre sem vesz . . . — Hej édes barátom nagyon megértem ón már ahhoz, hogy elcsavarja a fejemet! — Végtelenül sajnálom, hogy csak ilyen férfiakat ismert eddig. — De higyje meg, vannak móg ma is Csongorok ... S ha maga vállalkoznék Tünde szerepére, istenemre végig szen­vedném Csongor bujdosásának összeg ke­serveit . . . A leány már nem rázza kérdően fejét s a szemei valami csodás fényben égnek az utóbbi szavak hatása alatt, mintha azt gondolná: — Talán mégis . . . A férfi észreveszi e változást ós móg több hévvel folytatja: — És most mondja ki végre az üdvö­zítő igét, ne tekintsen engem olyannak mint a többit, óh mondja bizik-e hát bennem? A leány ? A szegény könyenhivő leány -— némi küzdés után — némán bólintott fejével . . . Egy hót múlva az athlóta bálban ta­lálkoztak ismét. A leány épen a kocsiba segítette édesanyját, mikor a fiatal ember odalépett. — Hát maguk itt voltak ? . . . Es már mennek is ? kérdezi. — Igen — felel a leány hidegen — egy kissé rosszul érzem magam. Jó éjszakát. A fiu móg fogva tartja a kezét s ugy kérdi: Mi baja! A leány busán mosolyog s a szeméből két könycsep gördül alá: — Semmi — édes barátom, épen semmi — csak tudja ismét — csalódtam . . .

Next

/
Thumbnails
Contents