Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-22 / 76. szám

minő eszközökkel, azt legvilágosabban mu­tatja Németországnak legújabb általános vámtarifa tervezete, mely hazánk gazda­sági és ipari köreiben általános megdöb­benést okozott. Ez is összetartásra ós kö­zös harcra hiv ki bennünket. Szerencse, hogy ily körülmények között Ausztrai ós Magyarország közötti közgazdasági viszony királyi döntés folytán, legalább ideiglene­sen elintéztetett. De ezzel még nem lett megoldva a mai korszak legégetőbb kérdése, t. i.: az általánosan érzett közgazdasági pan­gásnak megszüntetése. Ki ne érezné kö­zöttünk, hogy közgazdaságunk a világ­verseny következtében igen súlyos hely­zetbejutott ? ! Szenved a mezőgazda, mert nagy munkával és költséggel előállított terményeit nem képes kellőleg értékesíteni; sőt méltó panaszra van oka a kisiparos­nak, mert a gyáriparral, mely elnyomással fenyegeti, nem bir versenyezni, — ós sokat küzd a kereskedő is, mert a mezőgazda­ságnál ós a kéziparnál előállott pangást nem birja megszüntetni. Az üzletek üresek, a társadalom pénztelen, munka és kereset hiányzik, — ós mindezen veszélyes pangás daczára oly igények nőnek, melyeket ki­elégíteni nem lehet. Csoda-e, hogy az ország minden vidékén nagy az elógületlensóg ? Ezt az elégületlenséget, ezt a súlyos helyzetet, mely Európa minden államaiban egyiránt érezhető, egyes országok törvé­nyeivel egyszerre megváltoztatni nem lehet. Itt uj világrészekkel állunk szemben Ame­rika ós Ausztrália, Ázsia és Afrika vad népei mi velődnek, ós az általuk mivelós alá vett nagy terjedelmű földeken olcsón előállított termények lenyomják a mi drá­gán előállított czikkeinknek az árát. Fájda­lom, egyes nemzetek felett is ©rőt vett az önzés. Némelyek még tisztességtelen ver­senytől sem riadnak .vissza, ha ez által saját jólétüket biztositatni vélik. Azok a véres háborúk, melyek Kínában és Transz­válban részben még ma is folynak, na­gyobbára ilyen indokból származtak.Európa nagy nemzetei gyarmatpolitikát űznek, ós más világrészekben keresnek magoknak és terményeiknek piacot. Mi nem futhatunk ezekkel versenyt; mi saját gazdasági ós kulturális érdekeink védelmére ós fejlesztésére vagyunk utalva. A kormány viszonyainkhoz képest min­dent megtesz arra nézve, hogy a gazda­sági ós kulturális téren itt-ott mutatkozó osztályharcz megszüntetésével, a gazdaság egyes ágai összhangzatosan fejlesztessenek. Egységes gazdasági ós kulturális hala­dást óhajt, — ami csak ugy történhetik, ha az országban, s különösen itt az alföl­dön leginkább földmiveléssel foglalkozó népnek mezőgazdasági ós mivelődósi ér­dekeit lelkesen felkarolja, de a mellett az ipari és kereskedelmi érdekeket sem ha­nyagolja el. Mert a társadalmi életben ter­mészetszerűleg kifejlett külömböző fog­lalkozások egymásra oannak utaloa. jaL foldmivelő,°az iparos és kereskedő csak ugy boldogulhat, ha egymást támogatják, ha egymásnak törvényes ós tisztességes érde­keit előmozdítani igyekeznek. És ezen nagyfontosságú érdekek és czélok előmozdítása tekintetéből a lefolyt országgyűlés figyelemre méltó tevékenysé­get fejtett ki. Szabadjon ennek igazolására néhány uj törvényt idéznem. Ilyenek : a nyilvános betegápolásról, állami gyermek menhelyek­ről, a közsególyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról, az állatorvosi köz­szolgálat államosításáról, a közérdekű ön­töző csatornák létesítéséről, a kopár terü­letek erdősítéséről, a gazdasági munkás- ós cselédsegélyző pénztárak felállításáról, a gazdatisztek jogi helyzetéről, a munkaadók és munkások közötti jogviszonyról szóló s általában a mezőgazdaság érdekeinek elő­mozdítására irányuló törvények ós intéz­kedések egész sorozata. Ezzel párhuzamosan a forgalom könyi­tósére s a kereskedelem előmozdítására, vicinális és mezei vasutak hálózatának ki­bővítése s jelentékeny beruházások, vízsza­bályozási, hajózási vállalatok támogatása által bel- ós külkereskedelmünk emeltetett; sőt még a vizi munkálatoknál, az ut ós vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és szakmányosokról is gondoskodva lett. A kézi ós gyári ipar párhuzamosan fejlesz­tetett. És az anyagi érdekek mellett a szel­lemi közművelődés terén is sok törtónt. A lelkészek, tanárok ós tanítók anyagi hely­zetének fokozatos javításán kívül, a köz­oktatás csaknem minden ágában, az isko­lák külső szervezetében ós belterjes fejlesz­tésében hatalmas lépések történtek. Mert tudjuk, hogy népek ós nemzetek fenmara­dásának ós haladásának egyik leghatalma­sabb tényezője a kultura. Méltóztassanak szétnézni csak a mi vármegyénk területén Gyulán, Békésen, Szarvason, Orosházán és más kissebb községekben minő változások történtek a lefolyt öt óv alatt; és méltóz­tassanak a mi saját városunk kulturintó­zeteire tekinteni és látni fogják, hogy a lefolyt országgyűlés folyama alatt jelenté­kenyen haladtunk. Sok volna uraim, s egy besmámoló be­szód keretében szinte lehetetlen mindazon törvényeket előszámlálni, melyek az 1896— 1901-iki öt ülésszakában hozattak. Szabad­jon tehát még csak a közigazgatás egysze­rűsítésére, a vármegyék számvevőségi teen­dőire, árva- és gyámhatósági kiadásaira, ós a követválasztások tisztaságának meg­óvására czélzó kúriai bíráskodásra, és az orsz. képviselők összeférhetlenségére vo­natkozó törvényeket megemlítenem. Mindezek száraz adatok uraim; de meg kellett említenem, hogy kikerüljem azt a lehető szemrehányást, hogy beszá­moló helyett szónoki üres szólamokkal kí­vántam elfordítani t. polgártársaim figyel­mét saját működésemről. Nincs okom ilyen fogásokhoz nyúlni. Az ón helyzetem választó polgártársaimmal és az államkormánynyal szemben tiszta. En a szabadelvű pártnak ós kormányának hü katonájaként természetesen a szabad­elvű párt programja alapján működtem; mert engem a magyar nemzet politikai története tanított arra, hogy itt, ahol annyi vallási ós nyelvi, annyi társadalmi és köz­gazdasági ellentót van, csakis szabadelvű politikávallehet eredményesen kormányozni és a polgárok bókéjót fentartani. Elismerni és megvédeni mindenkinek törvényes jogát és szabadságát, s előmozdítani városomnak törvényes ós móltányos érdekeit, — ez volt az én főtörekvésem. Láttam, hogy városunk, mely már ré­gen nem falu ós még soká nem lehet igazi város, ezen átmeneti korszakában kissé elmaradt az ország hasouló nagyságú vá­rosai mögött. Sajnálattal tapasztaltam, hogy ellenfelei még hazafias érdemeit is kétségbe vonták csak azért, hogy ez által elszigeteljék ós hálaadásában megakadá­lyozzák. Kötelességemnek tartottam tehát, hogy a város javáért küzdő polgártársaimnak segítségére siessek. Ekkópen egy célra irány­zott vállvetett munkával és áldásthozó egyet­értéssel sikerült városunkat anyagi ós szel­lemi tekintetben előre vinni. Rendbehoztuk a városnak régtől fogva kellemetlenné vált patronatusi ügyét, minek folytán a város ós a r. kath. egyház közötti jó viszony helyre állott. Kieszközöltük a fogyasztási adónak a város kezelésében való hagyását, mi altal polgártársaink megszabadultak a bérlők végtelen zaklatásaitól. Keresztül vit­tük a 7rautmansdorf-téle nagy birtoknak vételét, mi által polgártársaink anyagi helyzete sok tekintetben megjavult. Szellemi téren való haladásunknak leg­szebb látható bizonysága az a szép nagy épület, melyben a nyolc osztályra kiegészí­tett Rudolf-főgimnázium van elhelyezve; ós aaok az állami magyar tannyelvű isko­lák, melyek ugy bent a városban, mint kint Erzsóbethelyen szerveztettek. Legfőbb örömömet képezi azonban az, hogy a pol­gári leányiskola államosítása mellett a fiúk számára is megnyithattuk a polgári isko­lát, melyért polgárságunk évtizedek óta hiába küzdött. Az iparostanonc iskola tá­mogatásán kivül, nagy lépést tettünk előre a városunkban szervezendő tanonc-otthon s továbbképző tanfolyam megkezdése által, mely intézet, ha kifejlődik, az iparosság­nak valóságos jótótemónyóvó leend. Mindez, uraim, sok fáradságba ós tö­mérdek pénzbe került. De városunk értel­mes közönsége, megértvén a haladó kor intő szózatát, nem rettent vissza a nehézsé­gektől. Bár nagy erőfeszítéssel, meghozta a kellő áldozatokat, — s ón boldognak ér­zem magamat, hogy ebben a nagy alko­tási munkában városunknak javára közre­működhettem. És ha van benne valami a nemes büsz­keségből, ugy az egyedül csak azon tu­datban és tiszta örömben nyilvánul, hogy tehetségemhez bépest szülővárosomnak ós kedves polgártársaimnak segítségére lehet­tem. De nem akarom Önöket, tisztelt uraim, beszédemmel fárasztani. Szeptember 9-ke óta nem vagyok már Önöknek országgyűlési képviselője. Elkö­vetkezett az idő, hogy legszebb polgári jogaikat néhány hót mulvg ismét szabadon gyakorolhatják, s megválaszthatják ország­gyűlési képviselőjüknek azt, aki iránt leg­több bizalommal viseltetnek. Itt nincs helye semmiféle külső kényszernek ; mert a bizo­dalom gyöngéd virág, melyhez durva kéz­zel nyúlni nem szabad. Csak akkor van igazi becse, ha a sziv tiszta forrásból ered. Midőn a múltban élvezett szives ba­rátságukért ismételten köszönetet mondok, végül cs k egyről kívánom Önöket bizto­sítani, t. i. arról, kogy bármikónt fog kiesni az uj választás, ón továbbra is az leszek, aki eddig voltam : jóakaró barátja polgár­társaimnak, hálás polgára városomnak, és rendületlen hü fia ós szolgája szeretett hazámnak. bizottsága. A bizottság felismerte az át­irat fontosságát és saját kebeléből bizott­ságot küldött ki azzal, hogy az ügyet tárgyalja le s az abban foglaltakra nézve terjesszen javaslatot a bizottság elé. A bizottság a napokban tárgyalta a szeged —nagyváradi vasúti összeköttetés kér­dését és beható eszmecsere után, a nem­zetgazdasági érdekek figyelembe vétele mellett, arra a megállapodásra jutott, hogy az Alföld vonatösszeköttetóse, a mely a mai állapotában tarthatatlan s a modern vasúti forgalomnak nem megfelelő, a leg­sürgősebben rendezendő. A bizottság véleménye az, hogy a köz­lekedés kis jóakarattal majdnem minden anyagi áldozat nélkül a legelőnyösebben megváltoztatható. Egyszerűen a két nagy­város között közlekedő vonatok indulási ós érkezési időpontja között fölmerülő vesz­teglóseket ki kellene küszöbölni, másrészt pedig a vasúti alépítmény által engedett mérvben a vonatok gyorsitandók lennének. A bizottság tehát azt javasolja, hogy feliratilag keressék meg a kereskedelem­ügyi miniszter, hogy Nagyváradon a Ko­lozsvárról érkező vonatokhoz, valamint Szegeden a Temesvár és Szabadka-felé köz­lekedő vonatokhoz, gyorsított sze­mólyvonatu közvetlen csatla­kozás létesíttessék. Ezen csatla­kozások lehetségesek lesznek, ha a Nagy­váradról induló 8092. számú személyvonat 10 óra 20 perc helyett 9 óra előtt indíttatik el, a mely vonat 11 órakor érkeznék Sze­geire s itt csatlakozna Temesvár felé 11 óra 45 perckor induló gyorsvonathoz ós Szabadka felé 11 óra 46 perkor induló sze­mélyvonathoz. Továbbá javasolja, hogy Szegedről induljon egy vonat 4 óra 25 percko rNagyvár a dra, mely vonat az időközben érkező személy ós gyorsvonat utasait szállíthatná Nagyváradra, illetőleg Kolozsvárra. Ezen vonat menetsebessége akként volna megállapítandó, hogy az 504. sz. erdélyi gyorsvonathoz nyerjen össze­köttetést. A menetrendnek javasolt módosítása folytán a jelenlegi 8906. számú vásárhely­szegedi és e 8967. sz. csáb a-g y u 1 a i vonat megszüntethető volna. Kérni kell azonban, hogy a Szegedről este j 6 óra 40 perckor induló 8913. számú ve­gyesvonat Csabánnevesztegeljen, I hanem a szükséges várakozás után egyfoly­tában tegye meg az utat Nagyvárad, ille­tőleg Szeged felé. A Szeged—Nagyvárad között közle­kedő gyorsvonat érdekében a „Gyulai ke­reskedők és kereskedő ifjak egyesülete" is kérvényt intézett a kereskedelmi minisz­terhez, csatlakozva ama mozgalomhoz, a melyet Bókósvármegye kezdeményezett, de Szeged és Nagyvárad városa, Biharvár­megye, a nagyváradi, szegedi ós aradi ke­reskedelmi óe iparkamarák is erősen pro­pagálnak. Uj vonatok Nagyvárad és Szeged között. A szegediek javaslata. Nagyvárad város törvényhatóságának azon átiratával, melyet a nagyvárad-szegedi vonat közlekedés reformálása érdekében intézett Szeged városához, legutóbbi ülé­sében foglalkozott a város közigazgatási Városi közgyűlés, — Saját tudósítónktól. — Harminc pontból állott Békéscsaba köz­ség szeptemberi közgyűlésének tárgysoro­zata, de azért senki sem gondolta, hogy délután is lesz folytatása. Voltak azonban fontos tárgyai: az erzsébethelyi uj patika, a tisztviselők fizetósrendezóse, a segédgyámi állás betöltése, melyek nagy vitákat pro­vokáltak, ugy hogy délig tizennégy pont­nál nem tudtak többet lerárgyalni. Részletes tudósításunk a közetkező : Királyi levél. Zsiros András biró megnyitván a gyűlést, állva hallgatta meg a képviselő­testület a királyi meghívólevelet az uj or­szággyűlés egy behívásáról. Hódolatteljesen tudomásul vették s a további teendőkre kiadták a központi választmánynak. A havi jelentések után tudomásul vette a közgyűlés a miniszteri leiratot a pol­gári leányiskola államosítása s az állami polgári fiúiskola létesítése tár­gyában. A polgári leányiskola leltára 60.402 koronában tünteti fel azt az értéket, amit a község átadott az allamnak. A főispán tudatta a községgel, hogy a Trautmansdorf-fóle 4OO.O00 koronás kölcsönt a pénzügyminiszter további egy évre meghosszabbította. A gyűlés jegy­zőkönyvileg fejezte ki köszönetét a fő­ispánnak. Élénk érdeklődéssel hallgatta a köz­gyűlés a belügyminiszteri leiratot a bir t ok­kezelő tanács feloszlatása ügyében. A miniszter tudvalevőleg felol­dotta ugy a község, mint a vármegye ha­tározatát s ujabb határozathozatálra vissza­küldte az egész ügyet. A szabályrendeleten maga a miniszter is ajánl módosításokat s ezeket megjelöli a leiratban. A tanács ja­vaslatára minden vita nélkül elhatározta a közgyűlés, hogy véleményezés céljából a birtokkezelő tanácshoz teszi át az ügyet. Tudomásul vette a gyűlés, hogy a csáb a—v ó s z t ő i uj vasút tervezői elnyerték az előmunkálati engedélyt. Tudomásul vették, hogy a boritaladót 25.806 koronáért, a husfogyasztási adót 20.468 koronáért, összesen 46.274 koroná­ért megváltotta a község. UJ gyógyszertár. Nagy vitát provokált az alispánnak az rendelete, melylyel áttette Törzs Kál­mán gyógyszerész kérvényét, az erzsóbet­helyi városrészben létesítendő u j ö n á 1 1 ó gyógyszertár engedélyezése iránt. A község természetesen csak véleményt mond, hogy kivánja-e a gyógyszertárt, mert az engedélyezés joga a belügyminiszteré. Es a képviselőtestület kimondta, hogy kí­vánja, holott egy hónappal ezelőtt S ü d y István gyógyszerész kérvényét pártolta, a ki fiók-gyógyszertárát akar Erzsóbethelyen felállítani. Most már a minisztertől függ, hogy melyiket fogja engedélyezni. Előbb az egészségügyi bizottság tár­gyalta az ügyet s 21 szavazattal 2 ellené­ben kimondta, hogy ma még nincs alapja az önálló gyógyszertár felállításának, te­hát nem véleményezi, annál is in­kább, mert az Erzsóbethelyhez legközelebb eső gyógyszertár részére fiók-gyógyszertár engedélyezését már javasolta. Szeberényi Lajos ós Beliczey Rezső ezzei szemben az önálló gyógyszer­tart pártolták s annak engedélyezését ja­vasolták. S z a 1 a y József az előző határozat fentartasát, vagyis n fiók-patikát kívánja. H a á n Béla szerint a fiók-gyógyszer­tár nem elégíti ki ugy az igényeket, mint az önálló. F á b r y Károly azt tartja, hogy a községnek következetesnek kell lennie. Az uj gyógyszertár engedélyezéséből kelet­kezni fog egy másik ügy : a vasut-utcai gyógyszerész beljebb fog kívánkozni. K o lpas zk y László és K o c z i s zky Mihály szóltak még az önálló gyógyszertár mellett s hosszas polémia után szavazásra került a sor. Az önálló gyógyszertár mellett 25-en, ellene 13-an szavaztak, a község tehát en­gedélyezte az uj patikát. Uj kölcsön. A 300.000 koronás uj kölcsön felvé­telére kót ajánlatot terjesztett elő a ta­nács. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár 95 1/4-es árfolyamon, Y2V0 értékesítési díj levonásával, 5'40% kamat mellett kínálja az ötvenéves törlesztóses kölcsönt, mig a Jelzálog Hitelbank 95-ös árfolyamon,5" 37% kamat mellett. Rosenthal Ignác ajánlja a köz­gyűlésnek, hogy a Hazai Első Takarék­pénztár ajánlatát fogadja el, mert ott nem kell zálogjog bekebelezés, annyivei tehát előnyösebb. A közgyűlés névszerinti szavazással, 32 szavazattal egyhangúlag határozta el, hogy a Hazai Első Takacókpónztártól veszi fel a kölcsönt. Tisztviselők fizetése. Legutóbbi számunkban egész terjedel­mében közöltük a kiküldött bizottság ja­vaslatát a városi tisztviselők fizetésrendezése ügyében. Amit javasolt a bizottság, részletesen meg is indokolta, mindenki belátta, hogy az mél­tányos és szükséges, mégis akadtak, a kik szerettek volna napirendre térni a dolog fölött. Vagy legalább is „halasztani" sze­rették volna. Nézetükkel azonban annyira magukra maradtak, hogy a szavazásnál nem mertek ellenpróbát kérni. Elsőnek Varságh Béla szólt a javas­lathoz s mivel az a községet nagyon csekély összeggel terheli, elfogadásra ajánlotta. Kolpaszky László jegyző az erzsébethelyi adószedő érdekében szólalt fel, a mire K 0 r 0 s y László elsőjegyaő adott felvilágosítást. Kocziszky Mihály a szorult anyagi viszonyok folytán ellenezte a javaslatot. K 0 r o s y László kimutatta, hogy az egész javaslat csak 1520 koronával terheli a községet, a mi oly csekély, hogy per­centuációban ki sem fejezhető. S z a 1 a y József csatlakozik Kocziszky­hoz, időszerűtlennek tartja a dolgot Beliczey Rezső szintén azt tartja, hogy rosszul van megválasztva az idő, de mégis elfogadja a javaslatot, mert rend­szert állapit meg. H á a n Béla kifogásolja, hogy a sze­mélyi pótlékok a törzsfizetéshez csatol­tatnak. K 0 r o s y László reflektált ismételten e felszólalásokra, aztán félállással szavaz­tak. Húszan állottak fel a javaslat mellett; e túlnyomó többséggel szemben a kisebb­ség nem kórt ellenpróbát. A segédgyámi állás. Az árvaszék javaslatot terjesztett a közgyűlés elé, hogy a megüresedett s e­gódgyámi állást március elsejéig ne töltsék be, addig megvizsgálják az ügy­menetet, hogy szükség van-e az állásra, vagy be lehet szüntetni ? Egy kissé furcsa az árvaszóknek az a javaslata, holott ná-

Next

/
Thumbnails
Contents