Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-19 / 75. szám

XXVlll. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Csütörtök, szeptember hó 19-én 75. szám BEKESME6YEI KQZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Lengnek a zászlók. Békéscsaba, szept. 18. Országszerte lengnek a zászlók, folyik a választási mozgalom, küzde nek a pártok mandátumért, a válasz­tók bizalmáért. Á jelszavak röpköd­nek, ígéretek jönnek hangosan ós suttogva — vajjm milyenek az egyes pártok választási esélyei ? Mint a mikor harcra készen szem­közt állanak a hadseregek, mielőtt a döntő küzdelembe lépnének, ugy lehet most is a szavazatok döntő harca előtt megtartani a nagy szem­lót, mely birálja az erőket minden részen s a mely megalkotnatja elő­zetes Ítéletét a várható eredményekre vonatkozólag. Nézzünk hát végig a pártokon, bíráljuk meg erőiket és ki­látásaikat. Az ellenzéki mezőn legelsőbb a függetlenségi Kossuth-párt jön számí­tásba, mint a számra legnagyobb el­lenzéki párt. Kétségtelen, hogy esz méinek és programjának hatása még mindig nagy a választóközönség egy nagy részére, mely esküszik a füg­getlenségi zászlóra és a Kossuth névre De viszont az is kétségtelen, hogy a viszonyok ujabb * alakulása folytán hódító erejéből mostanában mégis vészit sokat e párt. Oka en­nek egyrészt a függetlenségi háború a? Ugron-párttal, a mely háború, ha nem is a Kossuth-párt vereségével járt, de több olyan dologról rántotta le a leplet, ami azelőtt hatalmas vá­lasztási eszköz volt a párt kezében Oka továbbá az, hogy az önálló vám­terület követelménye ma már nem tisztán a Kossuth-párt programjában foglal helyet; hanem a gazdasági helyzet folytán sokan más pártiak, szabadelvüpártiak is hivei az önálló vámterületnek, és ez bizonyára inkább kárára lesz a Kossuth párt számbeli gyarapodására, mint hasznára. A második ellenzéki párt, mely a számításba veendő, a néppárt. Rém­meséket hallani arról, hogy e párt milyen kitűnően szervezkedett a vá­lasztásra, hogyan szervezkedett ós hogy mily nagy megerősödésre van kilátása. Csak az a baj, hogy e pom­pás híreket mind önmaga a néppárt terjeszti önmagáról, a valóságban azou­ban erősen trómáz a mostani válasz­tás néppárti eredményeitől. Terjed országszerte a felvilágosodás s minél jobban terjed, annál jobban háttérbe szorulnak a néppárti sötét árnyak. Nagy veszedelem e párt eddig nagy mértékben űzött agitációjára nézve a kancelparagrafus és bizonyos, hogy a reverendával, papi izgatással űzött néppárti izgatással a mostani válasz­táson csökkennie kell. Mivel pedig ez volt a néppárt győzelmeinek titka — világos, hogy itt is nem valami ró­zsásak a kilátások az uj választások eredményei tekintetében. Szóljunk-e az ellenzék harmadik csoportjáról: az Ugrón-pártról ? Ez le van verve, még pedig nem a legádá­zabb ellensége: a Kossuth-párt verte le, hanem saját vezére: Ugrón Gábor, ki egyik nap visszavonul, másik nap újra fellép, üldözve a Rimler röpira­taitól és fejetlenül hagyva pártját. S ha már most áttekintünk a másik mezőre, a szabadelvű pártra, ennek erejében, fényében, legújabb diadalában ismét mini olyan tünete­ket látunk, a melyek az ellenzék ki­látásait csökkentik ellenben a szabad­elvű pártnak s a szabadelvű eszmék­nek ujabb íónyes győzelmeire nyúj­tanak reménységet. A mit a párt ellenfelei kikezdeni akartak: a tiszta nemes szabadelvü­sógét Széli Kálmán a Szilágyiról tar­tott beszédében, szilárd egységességét pedig legutóbb a gazdasági ellenté­tekről mondott szónoklatában igazolta be fényesen, az egész országban fel­hangzó lelkes visszhangtól kisérve. S a mig a többi párt választási ki­áltványokkal fordul a néphez, addig e pártnak a feje, mint belügyminisz­ter, nemes intencióju körrendeletben csak egyre figyelmezteti a választá­sok vezetőit: a tiszta, becsületes vá­lasztások törvényére ós kötelességére. Hadd lengjenek hát a zászlók, hadd folyjon a választási mozgalom. Mindezekből fényes győzelmek remény­sége int a szabadelvű párt, a szabad­elvű eszmék és azok igazi hivei felé! Kamarák beszámolója. Az erőpróbák esztendeje. A beszámolók 6S prOgla mbeszódek világában szenteljünk egy kis figyelmet annak a beszámolónak, amit most adtak ki az ország kereskedelmi ós iparkamarái. Ama kissé triviális közmondással szólva, nézzünk utána annak is, amiből élünk. Hi ;zen különben is ugy áll a dolog, hogy ha x.ío,gyai'or3zág néps jCvltalanos jelétnek örvendene; ha minden foglalkozásbeli ág bőségesen el volna látva keresettel: akkor a politika terén se keletkeznének érdek­csoportok ; akkor nem versenyeznének egy­mással agrariusok és merkantilisták, hogy melyikük baján kell előbb és inkább se­gíteni. Ebből a szempontból is rendkívül fontos az a hatalmas mű, amelyet az or­szág kereskedelmi éa iparkamarái most közrebocsátottak ós Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek ajánlanak. A nagy terjedelmű munka, mint címe is mondja, a Szent István koronája alá tartozó or­szágok gazdasági állapotának ismertetése, mely az 1900. évről számol be nekünk. Tanulságokban gazdag könyv, amelyet érdemes végiglapoznunk, sőt tanulmányoz­nunk is. Az igazsághoz képest konstatál­nunk kell, hogy azok a tanulságok, ame­lyek a mü adataiból hozzánk szólanak, nem valami rózsásak, nem keltenek ben­nünk valami nagy diadalörömet. De az is bizonyos, hogy nem rabolják el a jobb jövőbe vetett reményeinket. A kamarák jelentése az 1900. évet mint rendkívül kedvezőtlen esztendőt tüntetik föl, mely sokkal rosszabb volt elődeinél. E szerencsétlen évben az aratás ós egyáltalában ja mező­gazdasági termelés messze mögötte maradt az előző évek eredményének, ama szoros és benső összefüggésnél fogva, mely a mezőgazdaság ós a közgazdaság többi ága­zata közt fennáll : a kereskedelem ós ipar is visszamaradtak a tejlődés utján. Sietünk azonban konstatálni, hogy visszaesés azért nem következett be, leg­fölebb pangás; s közgazdasági életünk­ben egyetlen pont se mutatkozik gyógyit­hatlan bajnak. Persze, hogy elég szomorú dolog a pangás is, a mikor a többi szeren­csésebb nemzetek mind lóhalálában sietnek előre. És sajnosan kell konstatálnunk a kamarák jelentéséből a vállalkozási kedv általános hanyatlását. Viszont ki kell emelnünk, hogy ezen a bajon a törvényhozás ós a kormány teljes erejével iparkodtak segíteni, erős kézzel tartva föl a hanyatlást. Magyarország a szociális politika terére lépett, természetesen nem hebehurgyán, de kellő megfontoltsággal. Az utóbbi időben támadt a mozgalom a magyar ipar pártolása ér­dekében is ós örömmel látjuk, hogy e mozgalomnak már is megvannak a maga gyümölcsei. Kívánatos tehát, hogy a ma­Békésmegyei Közlöny tárcája. A kis Tibike baja. Irta: Kohányi Róbert. A cseléd a gyors futástól lihegve je­lentette : — A doktor ur nincs odahaza. A Nagysága azt mondta, hogy csak hót óra­kor jön haza. A fiatal asszony kétségbe volt esve. AZ orvos csak hót órakor jön haza! . . . „hét órakor." Csak nem hagyhatja oly so­káig segély nélkül a kis Tibikét, az ő egyetlen, aranyos kis Tibikójét, mikor minden percnyi halogatás veszélyt jelent­het. Talán máris elkésett. Egy negyed óra előtt a daganat kis ujjának csak egy izü­letére szorítkozott, most már egész ujjára kiterjedt és a szúrás vagy csipés helye, mely eddig fehér volt, most sötét veres ós kékesen határolt. Gyürki, a férj megakarta nyugtatni: — De édes Margitom, ne izgasd ugy magadat. Megnéztem Tibike kezét. A baj nem lesz oly nagy, a milyennek te látod. Igaz, hogy a daganat nagy, de hátha csak egy méh vagy darázs csípte meg, a mi mindenesetre fájdalmas egy ilyen kis gyer­meknek, de nem életveszélyes. Gyürkiné e szavakból a férfiak ösmert szívtelenségét olvasta ki. Izgatottan vála­szolt : — Persze, hátha . . . hátha ... de hátha nem méh, hanem valamoly légy csipte meg, mely éppen egy állat hullájáról re­pült ide s hullamérgezóst idézett elő. Hi­szen a mult héten olvastuk, hogy ilyfor­mán pusztult el egy 16 éves fiu, kinek előbb a kezét, majd a karját vágták le, mert az orvos elkésve, csak akkor érke­zett meg, mikor a méreg már az egész test­ben elterjedt. Az aggodalom, mely a gyermeke éle­téért remegő anyát elfogta arra a vissza­emlékezésre az apára is átragadt, amit Margit azonnal észre is vett. Nedves szemeit férjére emelve s mint­egy enyhítésére előbbi hevességének, kórő­leg mondta: — Ugy-e látod, hogy igazam van ? Egy percnyi késés halált hozhat Édes Gyulám, kórlek menj, szaladj és keress bárhonnan egy orvost. Kérdezősködj a hol csak megtudod, hogy beteg van, tán nyo­mába akadsz egynek. Azután a szobaleányhoz fordult: — Juci, hozd ki hamar a tekintetes ur kalapját . . . igy ni! ... Nem kell más kabát, elég jó ez ! Csak menj, eregy • • • gyorsan ! S ezzel a szó teljes értelmében ki­tuszkolta férjét a szobából. — Jajj az orrom ! Ez a felkiáltás Gyürki űr ajkairól sza­ladt el, mielőtt a megnevezett testrészt marokká görbített kezével egyengette. A dolog ugy törtónt, hogy abban a percben, mikor Gyürki az ajtót kinyitotta volna, valaki azt kívülről erélyesen be­tolta . A belépő a házi-orvos volt, ki midőn látta, hogy az összeütközésnek semmi ko­moly következménye nem volt, tréfásan megjegyezte: — Más ember előbb lesz beteg, azután hivatja asj orvost, te előbb mógysz az orvosért s azután töreted be az orrod. Azután utána tette: — Megtudtam véletlenül, hogy keres­tetek. Mi a baj ? Ki a beteg ? Gyürki helyett a felesége válaszolt: — Jöjjön, jöjjön hamar doktor ur ! honnan és kitől hallotta a szerencsétlen­séget ? Csakhogy itt van! Tán nem késett még el . . . még megmentheti . . . S a doktort nem engedte szóhoz jutni, karjánál fogva a gyermekszobába húzta. — Kint játszott a gyermek a peszton­kával a kertben, — folytatta. A pesztonka egy percre magára hagyta Tibikét, hogy egy jázminbokorról egy ágacskát letörjön. A mint vissza fordult Tibikéhez, látja, hogy ez az ujját dörzsöli. Tibike eleinte elég csendesen viselte magát, de csakhamar fáj­dalmat kifejező hangokat adott, végre sírásba tört ki s mire ón odaértem, az ujja már fel volt dagadva. Nézze doktor ur, nézze milyen kékes vöröses a daganat! Istenem, Istenem ! . . . Az orvos néhány megnyugtató szó után megfogta a gyermek kezét, meg­tapogatta a daganatot, néhány kérdést intéz elébb az anyához, majd a cselédhez, csóválja a fejét, azután komoly, aggodalmas tekintettel Gyürüinóre nézve mondja: — Nagyságos asszonyom, a baj ko­moly. Ezt a gyermeket megcsípte — egy szúnyog. UnaJmas mese. Irta: Márton Gabi. Iróembernek (vagy mondjuk : nómber­nek) nincs titka. A mi szivén, az a tollán. Szeret? Tollat fog s megírja a sze relmót. Busul ? Vigasztalása ugyancsak ez. Dühös ? Pennát ragad s villámként cikáz­nak zivataros hangulati a papíron. S ha csalódik ? Elsírja keservét a — világnak. | A világnak, melynek csak egy atomja ő, s melynek nagyobb része kikacagja a naiv, kis csalódott iró-nómbert, aki azért csak ír . . . Ilyen hangulatok leptek meg ;most .... Most latin fordittás közben , . Előttem a könyv — mellette egy le­vólcsomó . . . A fentemiitett hangulatot nem a né­ma latinforditás, hanem ezek a levelek idézték elő. Egy csomó régi levél! . . . Eégi? A legutolsó egy hetes. Egy hét előtt és — most . . . Tulaj­donképen csekély különbség. n.kkor még hittem, reméltem és — szerettem. Most nem hiszek, nem remélek ós — csalódtam. Az efféle levelekről nem szokták kér­dezni, hogy ki irta őket. íródtak. . . . Volt egyszer egy férfi, aki unat­kozott s volt egyszer egy leány aki ideált keresett. Ez a • kót emberfia találkozott. A férfi meglelte unalmának elűzőjét, a leány a keresett ideált, A leány szeretett, a férfi — nem unatkozott. . . . Aztán szétváltak ismét utaik. Egy ideig még tart a varázs . . . Levéllel űzi el unalmát a férfi, levélbe önti szerel­mét a leány ... És aztán ... és aztán ennek is vége . . . A férfit nem elégítik ki a rajongó le­velek, ismét unatkozik és ismét talál unalom­űzőt. A leány pedig siratja a megtalált ós elveszített ideált — örökre. Eddig tart a mese. Most itt hevernek előttem a hazug, ámító levelek, melyek beszélnek nagy, ki­mondhatatlan nagy boldogságról, örök sze­relemről, egy szebb világról, melyben csak mi élünk.

Next

/
Thumbnails
Contents