Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-12 / 73. szám

XXVlil. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Csütörtök, szeptember hó 12-én 73. szám BEKESMEGY KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A királyi zárszó. Budapest, szept. 11. Ö felsége a koronás király hétfőn délelőtt berekesztette a magyar országgyűlés ötéves ciklusát. A nagy alkalomhoz méltó szavakban vett bucsut a magyar királyi országgyűléstől. Maga a trónbeszéd stilusa mintegy kifejezője az uj korszaknak Hangban előkelő és nyugodt s a tartalom súlyát a kifejezés válogatottsága még inkább kiemeli. Tömör, tárgyilagos tartalmát adja a trónbeszéd a most feloszlatott országgyűlés működésének; mintegy mérlegét késziti el annak a hazafias és hasznos munkának, a melyet öt óv alatt parlamentünk végzett. Művészi taglalással öleli fel s részletezi az egész anyagot s államférfiúi bölcseséggel és tapintattal itéli meg az országgyűlés tetteit ós alkotásait. Ennek a bölcsesógnek ós tapintatnak a nyoma látszik a trónbeszéd bevezető részében, a 'nely az obstrukció korszakáról emlékezik meg. Finoman, egy szerencsésen és tapintatosan megválasztott kifejezéssel emliti a „fennakadást, a mely egy időben az érdemleges tárgyalásokban beállott" s megelégedesse) konstatálja a pirlamenti béke helyreállítását, maga a parlament hazafias belátása által. Mindenekelőtt a vám- és kereskedelmi ügyekről emlékezik meg a trónbeszéd, konstatálván azt a sajnálatos tényt, hogy azokat nem lehetett az 1867 : XII. t. cikk szerint szabályozni. De egyben rámutat arra is, ós ebben rejlik e rész jelentősége, hogy ugy a vám- és kereskedelmi viszonyok, valamint a fogyasztási adók is, a kölcsönös méltányosság és a viszonosság alapján oly elintézést nyertek, a melyek az ország törvényes jogainak és pénzügyi érdekeinek megfelelnek. A mi a trónbeszódnek a közgazdasági törvényhozásra vonatkozó részeit illeti, nagy melegség árad ki belőlük az összes gazdasági tényezők iránt. Különös és fokozott figyelmet érdemel azon passzusa, a mely a kereskedelem és ipar érdekeit, az ország erejének emelésére és fejlődésére, épp oly fontosaknak nyilvánítja, mint a mezőgazdaságéit. A trónbeszód is hangos hirdetője tehát a közgazdasági ágak harmonikus fejlesztésének és ez meg fogja szilárdítani a bizalmat az iránt, hogy Magyarországon az egyoldalú gazdasági politikának nincs jövője. Rendkivül jóleső érzéssel fogja olvasni az egész ország a trónbeszódnek azt a részét, mely a nemzeti ós katonai szempontból nagyfontosságú ujabb állami alapítványi helyek létesítését ós egyáltalában a tisztképzés fejlődését emeli ki. Á magyar király, a legíőbb hadúr mutat rá lelkes szavakban a nemzeti vívmányra, a melyet a Ludovikának valóságos tiszti akadémiává törtónt szervezésével elértünk. Mint nagyfontosságú és az ország gyűlés tevékenységéből kimagasló alkotásokat említi a trónbeszód a bűnvádi perrendtartás életbeléptetését, továbbá a kúriai bíráskodásról és az összeférhetetlenségről hozott törvényeket. A külpolitikai passzus a maga egyszerűségében és tömör határozottságában megnyugvást ós bizalmat fog kelteni világszerte. A benső és jó egyetértést konstatálja a trónbeszéd szövetségeseinkkel és a jó, barátságos viszonyt minden külhatalommal. A béke áldásait igórik ezek a királyi szavak s a béke áldásaitól reméli királyunk a még ránk váró nagy feladatok megoldását. Mélyen meghat, szivünk legbensőbb húrjait érinti az a megemlékezés, a melylyel a trónbeszéd megdicsőült Erzsébet királynénk iránt tanúsított nemzeti kegyeletünket méltányolja. S a mily kitörül hetetlenül véste szivébe királyunk a nemzet kegyeletét, épp oly kitöriilhetetlenül vési be szivébe minden hüseges magyír allattvalója az atyai szeretetnek ós jóindulatnak a megnyilatkozását. Az ország erkölcsi, gazdasági és politikai előbbrehaladásának egyes mértföld-jelzői azok az alkotások, a melyeket a trónbeszód felsorol. De a jövő országgyűlés bizonyára meg fogja szívlelni a király azon szavait, hogy sok van még hátra szellemi és gazdasági erőink emelésére és intézményeink kiépitósére. A mit nagy ós nehéz feladatokat a most véget ért országgyűlés a másikra örökségképp hátrahagy, azt fokozott és kitartó munkássággal ós hazafias belátással kell ennek majdan megoldania. A vármegye a mult hóban. A közigazgatási bizottságból. A vármegyeház nagyterme csak ugy kongott az ürességtől, mikor a főispán hétfőn délelőtt megnyitotta a közigazgatási bizottság szeptember havi ülését. Alig van rá eset, hogy oly kevesen lettek volna „kb.

u gyűlésen, mint ezen, arra pedig épen nincsen, hogy oly hamar végeztek volna a tárgysorozattal. Negyed tízkor kezdődött a gyűlés s egy óra múlva már a jegyzőkönyv is hitelesítve volt. Hja az ősz, a hűvös idő, a hirtelen időváltozás! . . . Náthás, köhögős, csúzos ós reumás az egész világ s ennek hatása megérzik a közügyeken is. Aki el is megy a gyűlésekre, annak sincs kedve vitatkozni. .Részletes tudósításunk a következő : Alispáni Jelentés. Lukács György dr. főispán elnökölt agyülésen, melyen jelen voltak: dr. Fábry Sándor alispán, dr. B o d o k y Zoltán főjegyző, dr. Zöldy János főorvos, Csák György kir. pénzügyigazgató, H a v i á r Lajos kir. főmérnök, dr. Zöldy Géza m főügyész, Z 1 i n s z k y István közgazdasági előadó, V a r s á g h Béla, dr. Hajnal István, Eosenthal Ignác, Keller Imre. B o d o k y Zoltán dr. főjegyző olvasta fel az alispán augusztus havi jelentésót. Ugy a személy-, mint a vagyonbiztonság több esetben lett megtámadva, baleset is több fordult elő, öngyilkosság 5, öngyilkossági kísérlet 1, rendkívüli haláleset 3. Tűz 33 fordult elő augusztusban, ebből Békésre 9, Csabára ós Orosházára 3—3 esik, a többi közsógekse 1 —2. A gazdasági helyzet kielégítő, a kukoricatörós megkezdődött, de a gazdasági munkások keresete fogytán van. A hatóságok gondoskodni fognak más kereseti forrásokról. A törvényhatósági állatorvos jelentése szerint, az állategészségügy kedvező volt, kevés ragadós betegség fordult elő, a veszteség ezekben csak 4 drb. Sok betegség egészen megszűnt, a száj s körömfájás 1, a lépfene 3, a sertósorbánc 1, a sertésvész 5 községben fordult elő. Egészségügy. Zöldy János dr. főorvos jelenti, hogy a közegészségügy eléggé kedvező volt, sö.t jobb is, mint az előző hónapban, a heveiiyfertőző megbetegedések száma 23-al kevesbedett. Leginkább az emósztőszervek hurutos bántalmai fordultak elő, leggyakoribb halálok a tüdővósz. A difteritisz 1, a vörheny 12, a kanyaró 1, a hasihagymáz 3, a szamárhurut 3 halálozással fordult elő. A vörheny volt az uralkodó járvány, de tömegesen csak Vésztőn fordult elő. Adózás. Csák György kir. pónzügyigazgató jelenti, hogy augusztus végéig egyenes állami adóban 85.268 kor. 50 fillérrel, hadmentességi dijban 2549 kor. 90 fillérrel Békésmegyei Közlöny tárcája. Illúzió. Irta: Mányiné Prigl Olga. A nap még nem ment le egészen. Vörös korongja ott izzott a látóhatár szólén, a rengeteg pipacsos búzatáblák mögött. Hullámzott az eleven-zöld vetés az esti szélben ós csudás jó illat szállott föl belőle. Nem az üvegházi virágok illata, mely szódit, meglassítja ereinkben a vért, hanem a szabad puszta varázslatos ozonja, mely lelkesít, átjárja egész valónkat. Tele tüdővel szívjuk magunkba, szemeink csillognak és szeretnénk futni be a pipacsos búzatáblákba, mintha annak a szélén megkaphatnánk a lehajló égbolt kókeltő szárnyát, elvegyülhetnénk a selymes, habos bárányfellegek közé. Mint gyerekkorunkban hittük. Olykor szinte látni véltük az angyalkákat, a mint pajkosan odóbb-odébb rántják azt a kék köpönyeget, terelgetik a báránykákat, addigaddig, mig belefáradnak a kergetődzésbe. Mi gyerekek megnőttünk, de a lelkünk visszasírja az álmokat. Kell hogy képzelődjünk, hell hogy kergessünk valamit. Ezt az utolsó mondatot a kis szőke Bogáthinótól vettem át szorul szóra, a ki filozofálás kedvében ép ezeket mondta az udvarlójának, a ki nagy buzgalommal segített neki a gátoldalban nógylevelü lóherét keresni. A többi asszonyok messze elmaradtak tőlük. Szétszórva tarkálottak a tisztáson. Oldalt a kicsi erdő, a néhány fa, a hová a kirándulást tervezték, tele volt aggatva kalapokkal, napernyőkkel, mintha megannyi fantasztikus virág nyillott volna rajtuk. A nap vörös fénye, meg a felgyújtott tüzek sajatságos szinvegyületben találkozva, rózsaszínű árnyékot vetettek körülkörül mindenre, A zene is megszólalt. A sok madár is ijedten rebbent fel s kórálygotfc fészke körül aggodalmas siránkozással. A fürj is abbahagyta szólását, beljebb surrant a búzába, A zenére összekerültek mindannyian. Olyik ábrándosan ingatta fejét a zene ritmusain, egyes vállalkozó szellemű fiatal párok táncra kerekedtek ós fáradhatatlanul taposták a bepehupás gyöpöt. A viz felől hűvös szól kezdett fújni. A szőke asszony magára vette a kabátját, a világos nyári ruhája fölé. Egy kicsit meg is borzongott és arra gondolt, nem-e jobb volna otthon, kényelmes ruhában, még inkább a konvenczionális társalgás nyűge nélkül, vógigheverni a megszokott kicsi pamlagján s gondolkozni, — gondolkozni édes, zűrzavaros dologról, a mik csakúgy csapongnak, fonódnak egyikből a másikba, el is múlnak nemsoká, hogy helyet adjanak ismét egy másiknak. Mintha valaki illatos rózsalevéllel szóratná el magát. Csak összerezzent hirtelen. Joób Ta más állott előtte. Porosan, uti köpenybe, kis tollas vadászkalappal fején. Kerekre nyitott szemekkel nézett rá az asszony : — Maga itt ? Hát honnan tudta ? . . . — Megéreztem, — mondta a férfi. Kellemesen, lágyan csendült meg a hangja. Addigra körülfogták mindannyian. A fórliak hangosan éljenezték, az asszonyok kacagtak s hízelegtek neki, mint a cicák. Csak Bogáthinó maradt a üelyén, sőt még a kabátja gallérját is felgyűrte. A hosszuképü udvarlója melléje került valahogy ós lázasan nyújtotta át neki a klenódiumot, három szál nógylevelü lóhere képében, a miért felvert volt erdőt, mezőt, s minden helyt. — Egynél ha többet találunk, megtörik a bűbáj, — mondta az asszony nevetve, de azért csak feltűzte a bokrétája mellé. Sötétpiros rózsák voltak a keblén. Joób Tamás odakerült melléje megint. Erős, férfias vállán megfeszült a világos nyári öltöny ós csaknem egy fejjel nagyobb volt a többieknél. — Jöjjön, táncoljunk, — mondta az asszonynak halkan, de határozott hangon. Bogáthinó elnevette magát: — Hiszen sohase szokott táncolni ! — Akarom! mondta még határozottabban Joób Tamás és átfogta az asszony derekát. Oh terpsichore istennő ! — milyen szívből kacaghatsz te berkeidben, hogy ugy bolonddá tudtad tenni az embereket! Milyen feszesen lépkednek máskor, a ruhájuk se érhet egymáshoz anélkül, hogy abból mindjárt inzultus és lovagias verekedés ne támadjon. S most ? Kéz a kézben, egyik tekintet a másikban, egymáshoz simulva hallgatják a szivük dobogását, forró lehelletük perzseli egymást. És a morál ? Arra a pár órára legfölebb behunyja a szemeit. Az asszony kisiklott a férfi Karja alól : — Engedjen meg Joób, de én se szoktam'táncolni . . . A rózsák lehullottak kebléről s hogy egyszerre nyúltak utána mindaketten, ujjaik hegye összeért s a férfi nem akarta elengedni az asszony kezét. Bogáthinó bíborvörös lett. — Engedjen, mondta a fogai közül. Mit akar Joób ? . . . Tréfára akarta fogni a dolgot, de kacagása közben könnyei hullottak a piros rózsákra. A férfi megrendült: — Ida, hát magának mi baja? Micsoda gyerekség ? . . . Az asszony leszakított egy galagonyaágat ós a mögé rejtette az arcát. A férfi ott maradt mellette. Körülöttük ugy látszott, mintha senkisem törődött volna velük. A zene tombolt, a mit százszorosan visszazúgott az erdő. — Hát mit akar Ida ? — mondta szelídebben a férfi. Tudja, hogy szeretem és viszont ón is tudom, hogy maga is szeret engem. Minek kínoz hát tovább, mire való ez a kacérkodás ? Nincs közöttünk semmi, beszámoltam a multammal és maga . . maga is szenvedett már életében eleget. Lerótta kötelességét azok iránt, a kik már nem élnek, miért kinoz hát engem ? Az asszony csendesen zokogott. A férfi lassan odavonta remegő kis kezét: — Lássa, nincs tisztába magával, habozik, holott csak a szivére kellene hallgatnia. Mit mond a szive ? Nem szeretne-e menekülni innen ? Menekülni valami édes, magányos csöndességbe, ahol — és itt már többesszámban beszélt a férfi, — a hol mi ketten volnánk egyedül, senki más. Mi ketten és ezek a rózsák. Bűbájos, édes virágillat és csupa szerelem. Szerelem reggeltől estig, estétől reggelig. Szerelem, a milyenről csak a mesékben írnak már. AZ, asszony a fejét rázta. Szenvedélyesebben folytatta a férfi: — Hát nem többet ér egy percnyi mámor, eltöltött órák sóvárgó kínjainál ? Egy csöpp valóság ? Az asszony fölvetette a szemét: — A valóság ? — ismételte és egyszeribe kijózanodott a hangja. Keserűen nevetett: — Épen a valóságtól félek ón, mert a valóság mérgezte meg életemet. Jobb azt hinni, mintha örökké igy tartama.