Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-08 / 72. szám

hány a filoxérának, mely hazánk szőlőművelését majdnem teljesen tönkre tette, azonban ott a peronoszpóra, mely a filoxóramentes szőlőt is ugy agyon silányíthatja, hogy egy bögre bor sem jut a gazda asztalára s ihatik ő kigyelme aztán vizet, mint a halak. A szőlészeti vándortanitók azonban kioktatták a gazdát, hogy mikópen kell védekezni a peronosapóra ellen, de ehhez kell egy permetező-gép, néhány napszámos és „bordói ló", mely réagálioból és mészből készül s nem Adják ingyen sem a gépet, sem a rézgálieoldatot. Azután jő a „rhynchitis Bacchus" nevű orrmányos bogár, az „iloncák" átkozott hada, ezek ellen is kell védekezni, mert — különösen a párzás idején — nagy károkat tesznek. A szőlömoly és szőlösodró pille észjárásán is túljár a szőlős gazda mindama furfanggal, melyet a szőlészeti vándortanítótól lesett el, a kendermagbogár ellen pedig pulykákat hajtat a szőlőskertbe. Es most díszben áll a szőlő, a fürtök duzzadnak, zsendülnek. Most jönnek a darazsak és dongók, sőt az ég madarai is: a veréb, a sárga rigó, a seregély, meg az emlősök köaül a kutya, a róka ós „az érzéki okos lény" szintén megdézsmálják a fürtöket. Azok a szőlöbogyót felrágják, levét fölszívják és a megcsipkedett bogyó elkezd ecetesedni ós rothadni, az ember meg — „jogtalanul elsajátít." Végre Simon ós Juda előtt pincében van a mult, erjedésnek indul, forrani kezd ós nemsokára megtisztulván, farsangra borrá lesz ós ott hever a pincében, mert nem akad vevő. Pedig még mindig érheti baj a bort: megpimpásodhatik, megecetesedhetik; ha a hordót nem töltik fel időnként: nyúlóssá lehet, megkeveredhetik, megavulhat. Nem akad vevő. Nem kell bor senkinek. Hivatalos statisztikai adatok szerint 1885-ben 5—6 millió hektoliter bort termelt még Magyarorsaág, ma alig a negyed részét s a bornak nincs ára! Mi ez ? Vizet isznak-e-a magyarok, mint Ábrahám lemenő ágbeli rokonai ? Avagy fekete kávét, mint müzülman oldalrokonaink? Mi ennek az oka? Oka van kettő. Egyik az Olaszországgal kötött szerződésnek egy csekély jelentőségűnek látszó pontja s a — borpancsolók. Olaszországgal való kereskedelmi viszonyainkbanigen fontos szerepet játszik az a klauzula, melynek következtében az olasz bor az előbbi 20 frt helyett 3 frt 20 kr. vám mellett elárasztotta a monarkia mindkét felének piacait. Az olasz bor beözönlése 1898-ban érte el zenitjót, a midőn is a behozatal meghaladta az egy millió ós 500 ezer hektolitert, 30 millió forint értékben s ennek körülbelül kétharmada Magyarországra esik. Hogy ez a szőlős gazdákra nézve elviselhetetlen állapot, azt nem szükséges fejtegetnem. Az egész földtekén nem termelnek szőlőt s nem készítenek bort oly olcsón, mint Itáliában. Fákra, ren lesen eperfákra kúszik fel a szőlő s egyhangú soraik nem valami lebilincselő látványt nyújtanak. Gyakran csodálkoztam, midőn Itáliában időztem, hogy miként lehet a vörös bort (vino rosso) oly potom áron mérni, pedig a bor jó volt és erős, hogy viz nélkül inni nem volt tanácsos. S megkóstoltam a klasszikus világ hires borait: a caecubusit, falernumit, a massaacusit s a halusztató Lacryma Christit. (Oh Krisztuskám ! mórt nem könnyeztél Békésmegyében is! — fohászkodtam.) Ha még ezzel, ilyen borral árasztanák el borkereskedőink az országot, a fogyasztó közönség nem bánná, mert jutányos áron kapna tiszta és jó bort, de ezt az olasz bort is előbb pancsolják s úgy hozzák forgalomba. Mig a nyolcvanas években is vagy másfél millió métermázsa volt a kivitelünk, ma körülbelül annyi a behozatalunk s ez 40—50 millió forint különbség a terhünkre, közgazdaságunk főkönyvében. A mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról törvény van : az 1893. XVIII. t.-c. Az eme törvény ellen vétő lelketlen borkereskedőt 25—300 forintig s ezenkívül két hónapig terjedhető elzárással büntetheti a közigazgatási hatóság. Az utóbbi időben alkalmazzák is azt, de a 300 forint pénzbírságnak oda sem néz a „borbetyár," a ki immár százezreket szerzett ravasz fondorlattal, hamisítással. 1706-ban — közli Hanusz István — Ehrni Jakab pincemestert, mert bort hamisított, a hóhér fejezte le s a hamisitott bort a hóhér nyilvános helyen kiöntötte. II. Ulászló idejében Krakóban egy katolikus pap egy borhamisító olaszt, ki vizet kevert a borba, csak tiz korbácsütés árán oldozott fel. Tessék ezt a lelketlen hadat az államnak oly szigorúan büntetni, mint azt, a ki azon szándékkal, hogy másnak egészségét megrontsa, mérget vagy más alkalmas szert ad be, vagy bármi más módon alkalmaz. Torkig vagyunk már a közjogi szőrszálhasogatásokkal. A közgazdaság két nyilt sebére rámutattam. A sebek orvoslását a kormánytól, az államtól várjuk, mely a szőlőbirtokosokat ne hagyja tönkrejutni s teljes hatalmával a termelő erőket vegye pártfogásába. varos diszes uj méltóságot, a kormány kitüntető Nagyvárday bevezette őket a dolgozó szobájába. A háttéren rózsaselyem függönyzet takarta el avatatlan szemek elől azt, amiről az ifjú most elvonta a redőket. Gyönyörű, szende női arc volt. Oly szép, hogy a kis báróné elragadtatva csapta össze apró kezeit, aztán őszinte bámulattal Nagyvárdayra nézett, a ki egészen átszellemült a mult emlékeitől. — Ki ez a bűbájos hölgy ? — kérdezte elfogult csodálattal a báró. Nagyvárday megrezzenve, lebocsájtotta a függönyt. — Elmondhatom, annyival is inkább, mert e hölgy már nincs az élők között ós az élettörténetéből minden hűtlen asszony példát meríthet. Az utóbbi szavak nem voltak célzatosan mondva, de az asszony egy önkénytelen védekező mozdulattal elárulta magát. Fenyegetőleg nézett Nagyvárdayra, aztán rögtön az urára, a ki egykedvűen cigarettát sodort ós az arcán olyan gyanutlanság, olyan ártatlan nyugalom ült, mint egy gyermekéén. — a. legszebb asszony volt messze vidéken, — szólt Nagyvárday kegyelettel, belekezdve a mult történetébe, mire a kis báróné csodálkozva kapta fel aranyszőke fejét. — Asszony? . . . kérdezte ámuló tekintettel meredve Nagyvárdayra, aztán jelentőségteljesen elmosolyodott: Remélem nem volt csóktolvaj? . . . A hangja gúnyos árnyalatát nem akarta palástolni, de hirtelen elnémult, mikor az ifjú sújtó tekintete érte. A báró nem vett észre semmit, egészen átadta magát gondolatainak, csak akkor fordult újra feléjük, mikor Nagyvárday felelet nélkül hagyva az asszony közbeszólását, folytatta az elbeszélést. — Számtalan ifjú esdett szerelmeért, kik a földi javaknak birtokában voltak, ós rendelkeztek mindazzal, a mi a női sziveket meghódolásra készteti. Elbizottan közeledtek hozzá, de csalódtak. Az asszony megtartotta azt, a mit az oltár előtt ígért öreg, beteges férjének. Egy estélyen ismerkedtem meg vele, itt éreztem először zavart. Itt kezdődik az ón életem és bár szenvedésben tartalomdus volt, emléke boldogít örökké ! A kis báróné kicsinylóssel félrehúzta piros ajkát, mondani akart valamit, de Nagyvárday megelőzte. — Ne gondoljon semmit Méltóságos asszonyom, e nő szerelme különböző a többi asszonyótól. Meghalt, némán lemondva a boldogságról s csak akkor volt szabad nékem is tudnom érzelmeim viszonzását, mikor ő már ravatalon feküdt Nagyvárday hangja kissé remegett és kezébe temette halvány arcát. Nem könynyezett, csak a szemét zárta le ós néhány percig néma maradt, aztán odalépett ismét a képhez, félrevonta a függönyt és rámutatott a festményre: — Ez a nő méltó volt örök szerelemre, az én fehér asszonyom! Csodálatos ! A kis báróné szemei tele voltak gyöngyöző könnyekkel. Mi indította meg? Az elbeszélő fájdalmas hangja,vagy a történet ? . . . Felemelkedett, odasimult férjéhez, kezét kezébe vette, a fejét vállára hajtotta s hosszan, hálásan belenézett a szemébe. A hatalmas nagy embernek lángba borult az arca ettől a szokatlan gyengédségtől, félénk ügyetlenséggel ölelte magához egy pillanatra a megtért kis bűnöst s lecsókolta könnyeit. Mikor később a vendégek távozni készültek, az asszony határozott kérelmére férje vette kezébe a gyeplőt. Nagyvárday lóháton kisérte őket birtoka határáig ós ott elbúcsúzva, sokáig állt egy helyben, tekintetével követve őket. A fogat vigan robogott tovább a szivárvány alá, mit a nagy természet egy mesteri ecsetvonással alkotott kelet felé. Az aszszony piros napernyője, a mit a még mindég permetező eső ellen védelmül ismét kitárt, messze látszott ós hogy mindketten megmeneküljenek a vizcseppektől — szorosan egymásmellé simultak . . . A vásárhelyi beiktatás - Kiküldött tudósítónktól. Bókésvármegye népszerű főispánja, dr. Lukács György, csütörtökön foglalta el Hódmez ő-V ásárhely város főispáni székét, azt a melyre a király és bizalmából nemrég kineveztetett. Most már két szomszédos törvényhatóság ólén fogja azt a buzgó, eredménydus tevékenységet kifejteni, melynek annyiszor látta már tanuj eleit Bókésvármegye közönsége. Az uj főispán beiktatása nagy ünnepe volt Hódmező-Vásárhelynek. A város közönsége bandériummal, üdvözlő küldöttségekkel, fellobogózott házakkal, beláthatatlan hosszú kocsisorral s a szívélyes és ünnepélyes fogadtatás minden külső jelenségeivel várta ós fogadta az uj főispánt. S a mi a közönség hangulatát ós érzelmeit illeti, azt is elmondhatjuk, hogy tisztelettel, nyilt, őszinte szivélyességgel ós előlegezett bizalommal várta és fogadta a város egész közönsége. Bókésvármegye impozáns küldöttsége kísérte Lukács Györgyöt. Vásárhelyre. A vármegye közönsége ezáltal is meg akarta mutatni főispánja — most már közös főispánunk — iránti szeretetteljes ragaszkodását, hogy számra nézve is oly hatalmas küldöttséget küldött vele, a milyen még kevés főispánt kisért. Természetes, hogy Vásárhely közönsége örömmel fogadta a főispán kisóröit, a vendégszeretet és magyaros sziveslátás minden jeleivel valósággal elhalmozta őket. A fogadtatás. Mult számunkban emiitettük már, hogy az ünneplés szerdán délben itt Csabán kezdődött : S z i k s z a y Dénes városi tanácsos vezetésével küldöttség jött a főispán elé. Vásárhelyre fél órai késéssel, négy óra után érkezett meg a vonat. A város főutcái a délutáni órákban mozgalmas képet mutattak. Az Andrássyutca házai már délelőtt zászlódiszt öltöttek, zászlók lengettek a kót diadalkapun, melyek egyikén az újtemplom mellett „Isten hozott", a másikon pedig a Keleti-náz előtt „Siker koronázza működésedet" feliratok üdvözölték az érkező főispánt. A vasút perronját megtöltötte a közönség, a tisztikar, bizottsági tagok ós testületek. Az ipartestület, ipartársulatok ós az iparos ifjúság önkópző-egylete zászlók alatt vonultak ki. A vonatról leszálló főispánt Juh ász Mihály polgármester üdvözölte lelkes beszéddel. Az éljenzés lecsillapulta után általános figyelem közt s megujuló éljenzések által félbeszakítva, mondotta el dr. Lukács György főispán válaszát. Örömmel ós bizalommal lép e város földjére, nem idegenbe jön, hanem otthonból otthonba. Törekvése leend, hogy lélekben összeforrjon e nagy város polgársával. Minden erejével ós teljes lelkével igyekezni fog, hogy e város közönségének ós polgárságának érdekeit előmozdítsa. Szeretettel akar működni s a város közönségével bizalomban együvé forrni. Fogadják — végezte szavait — őszinte köszönetemet a kitüntető szives fogadtatásért a város egész közönsége, a megjelent testületek és magánosok. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a főispán a polgármester által kísérve ha-ladott ki a perronról. A Kossuth-téren a közben három ágyúlövés jelezte, hogy a menet az Andrássyutcába befordult. A Kossuth-téren és egész környékén óriási közönség hullámzott. A menet előtt a lovasbandéristák, Nagy Szabó Pál vezetése alatt száguldottak. Utánuk a főkapitány jött fogaton, teljes díszben, majd a főispán négyes fogaton a polgármesterrel. Végtelen kocsisor hozta s város vendégeit A mint a menet kifordult a vasúti állomástól, onnét egész le a szókházig óriási embertömeg állt élő sorfalat. Az egész vonalon az ablakból eleven virágerdő virított : tömve voltak a menetben gyönyörködő hölgyekkel. A szókház erkélyén tarka képet nyújtottak a hölgyek színes kalapjai ós meglibbenő selyemernyői. A főispánt a diszes székház előcsarnokában fehérruhás lánykák bájos csoportja fogadta és Szabó Gizella, a polgári leányiskola negyedig osatályu növendéke, Szabó János esperes leánya pompás fehér csokrot nyújtott át. A vendégek. Bókésvármegye küldöttségében, dr. Fábry Sándor alispán vezetésével, a következők vettek részt: gróf Bolza Géza orsz. képviselő, dr. Zöldy János, Lóderer Rudolf, Rezei Szilviusz, Deimel Lajos, Lukács Endre, Sztraka György, Var*ágh Béla, Korosy László, Rosenthal Ignác, Beliczey Géza, Haraszti Sándor, Seiler Gyula, dr. Frankó László, Zlinsaky István, dr. Szalay József, Schmidt Iván, Szabó Emil, Hajnal Béla, Wolfinger Miksa, ifj. Szabó János, Weisz Mór, Czinczár üdolf, Dömóny Lajos, Kolozsy Endre, Stanka György, Dióssy Béla, Petneházy Ferenc, Bézy Balázs, Dóghy Gyula, Horváth János, Szónássy József, Kóhn Dávid, Tobak István, Morvay Mihály, Vangyel Szilárd, Jankó György. Gyulaváros küldöttségének tagjai D u t k a y Béla polgármester vezetésével : Schrőder István, Wolf Zsigmond, Bulboca János, Szabolcs Dénes, Nagy Jenő, ilj. Góg Mihály, ifj. Miskucza György, Schmidt Gyula, Anuló Pál, Iván József, Márkus Mihály. Csongrádmegye küldöttsége: dr. Csathó Zsigmond alispán, Fekete Márton, Petrovits Soma ós dr. Cicatricis Lajos. Arad város küldöldöttsóge: Institorisz Kálmán főjegyző, Kristyóry János ós Deutsoh Bernát. Szeged város küldöttsége: Rainer József főkapitány, dr. Gaál Endre ós Csernovits Agenor. Csanádmegye küldöttsége : dr. Návay Lajos főjegyző ós több törvényhatósági b. tag. Ott volt továbbá : K á 1 1 a y Albert szegedi főispán, báró Peróny i Péter földbirtokos, a főispán sógora, Lukács Sándor pénzügyi tanácsos, a főispán öcscse, dr. Barabás Béla, dr. E n d r e y Gyula, E n y e d i Lukács és Lázár György orsz. képviselők, a szegedi kereskedelmi és iparkamara képviseletében Szarvady Lajos elnök ós K u b i n y i Zsigmond titkár. Díszelőadás. A megérkezés után a vendégek a székházban levő főispáni lakás pompás termeiben gazdag uzsonához ültek, majd szállásaikra siettek. Este 7 órakor Krecsányi Ignác színtársulata a főispáu tiszteletére díszelőadást rendezett, az amúgy is szük, de diszes színkör zsúfolásig megtelt, ott voltak az összes vendégek s Vásárhely minden előkelősége. Valóságos teatre paró volt ez, & nők estélyi toalettben, a férfiak feketében jelentek meg. Lukács György a baloldali proscónium páholyban Juhász Mihály polgármester, gróf Bolza Géza, báró P e r é n y i Péter társaságában foglalt helyet s természetesen, élénk érdeklődós tárgya volt. ojl előadás kitűnő volt, de a darabokat rosszul választották meg. Előbb „Az egyetlen leány" cimü ócska lengyel tárgyú vígjátékot, majd „A szerelmi varázsital" cimü még ócskább spanyol tárgyú, de német muzsikáju operettet adták elő. Előbbiben a drámai, utóbbiban az énekes társulat legkiválóbb tagjai működtek közre. Társasvaoaora. Előadás után a vásárhelyiek pompás uj Kaszinójában gyülekeaett össze a társaság vacsorára. A kedélyes hangulatban lefolyt vacsorán dr. Imre József, a kaszinó elnöke mondta az első felköszöntőt a főispánra. Lukáos György élénk tetszés mellett válaszolt. Fiúi szivvel ragaszkodik szeretett Békés vármegy éj éhez, melynek annyi jóságát és nemességót tapasztalta, hogy azt meghálálni gyönge s most, midőn uj közjogi frigyre lép a legnagyobb ós legmagyarabb magyar városok egyikével, keresi az egyensúlyt, hogy lelkét és énjét egyformán ossza meg a lsettő között. Összekötő kapcsot akar képezni a két testvér között. Endrey Gyula, Hódmező-Vásárhely város függetlenségi párti országgyűlési képviselője beszólt ezután. Bókósmegyéből eddig csak jó, kedves ós szép dolgokat kaptak, hiszi, hogy az uj főispánt is ugy fogják szeretni, amint szeretik Békésben. Tartós, maradandó főispánságot kiván neki. Juhász Mihály polgármester a főispán nejét köszöntötte fel kedves szavakkal. B a k s a Ferenc, volt polgármester, azt a diszes társaságot köszönti, mely elkisórte a főispánt. Üdvözli Bókósmegye küldöttségét és annak vezetőjét: Fábry Sándor alispánt. Ha meghódították sziveiket, adják cserébe a magukét. Fábry Sándor alispán válaszolt a beszédre, nagy hatást keltve lelkes szavaival. A békósmegyeiek szivéhez szóltak a felköszöntők ós nem fognak visszhang nélkül maradni. Majd átfordította a szót a főispánra s életpályája e jelentős napján az ő szerető édesanyját, a magyar uri aszszony és honleány mintaképét élteti. A társaság vidám hangulatban sokáig maradt együtt. A beiktatás. Csütörtökön délelőtt mozgalmas élet volt a városban. A vendégek és a törvényhatósági tagok kilenc órára összegyülekeztek a székházban, onnan vonultak impozáns menetben istentiszteletre. Elől kót diszbe öltözött hajdú haladt: a bókósmegyei fehér zsinoros világoskék, a vásárhelyi sárga zsinoros sötétkék mentében.