Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-09-05 / 71. szám

XXV111. évfolyam. Békéscsaba, 1901 Csütörtök, szeptember hó 5-én 71. szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Közgazdaság a politikában. Békéscsaba, szept. 4. A jelen kedvezőtlen gazdasági viszonyainak közepette, egyedül csak az nyújtja a javulás reményét, hogy az országos politika küzdőterén az úgynevezett gazdasági kérdések is tért hódítottak maguknak. Politizálni elvégre mindenki tud. SŐt éppen azt látjuk, hogy a civilizáció meglehetős alacsony fokán álló balkán népek szinte utólérhetlenek a politikában. Csakhogy, mig -emezeknél a politikai kérdések úgyszólván személyi kérdések csupán, addig a nagy és civilizált népek politikai vitatkozásának tárgyát általános, az egész nemzetet érdeklőkérdések képezik. Az 1895. óvi programbeszédekben csak elvétve találunk gazdasági életünkre vonatkozó fejtegetéseket. Eltekintve a resszortminiszterek beszámolóitól, a képviselő-jelöltek beszédeinek tárgyát csaknem kizárólag pártpolitikai kérdések képezték. Az eddig elhangzott program-beszédekből konstatálhatjuk az örvendetes fordulatot. A jelölt ma nem arról beszél már, hogy a párt, melyhez ellenfele tartozik, megfelelt e az országgal szemben vállalt kötelezettségének, hanem beszél az aktuális kérdésekről, a gazdasági bajokról, melyek az ország népét egyaránt sújtják. Örvendetesnek mondjuk ezt a for dulatot, mert a ki ismeri jelenlegi gazdasági helyzetünket, az tudni fogja, hogy incidentaliter azon segiteni nem lehet. Sokkal mélyebben rejlő bajok sújtják ezen ország népét, semhogy azokon hatalmas eszközök nélkül segiteni lehetne. Ezeknek az eszközöknek azonban csak a törvényhozás van birtokában. Hiába kelnek ki egyesek az ellen, hogy odajufottunk, hogy mindenki támogatást és segítséget vár az államtól, való tény, hogy a mai stádiumban az egyes már nem képes sülyedő hajóját egymaga parthoz segiteni s igy mások segitsésegitgeért kell folyamodnia. A felett lehetne talán vitatkozni, hogy miért van ez igy. És e vita fo lyamán oda kellene konkludálnunk, hogy gazdasági bajaink kútforrása abban anembánomságban rejlik, melylyel gazdasági ügyeinket rendeztük. Vettünk fel kölcsönöket; a müveit nyugat módjára építkeztünk és áldoztunk a humanizmus és civilizáció oltárán, meg a saját egyéni szükségleteinkre, szóval fokoztuk kiadásainkat, anélkül, hogy a jövedelmek fokozatos szaporodásával törődtünk volna. íme a hitel elfogyott s eljutottunk a zsákutcába, melyből váltig szabadulni óhajtanánk. Á felelősség ezért azonban elsősorban a törvényhozást illeti. Mint a nép képviselőiből álló testületnek, látnia kellett volna a keletkező bajt ós gondoskodni az ellenszerekről. Érthető tehát, hogy ha Horánszky Nándor minapi beszámolójának különös fontosságot tulajdonítunk. Mi e helyen nem a politikust méltányoljuk, hanem a közgazdászt, ki felismerve e bajokat, egész figyelmét a gazdasági bajok orvoslására fordítja. A dolgok részleteibe Horánszky ezúttal még nem bocsátkozott De felemiitette a bajokat és szólt az orvoslás módjáról s mindezekből meggyőződést merítettünk arra nézve, hogy mértékadó politikusaink helyesen fogják fel a helyzetet. Horánszky az ország minden gazdasági faktorát egyformán becsüli, egyforma támogatásban akarja részesíteni, mivel azokat egymást kiegészítő részeknek tekinti Ez a dolgok lényege. Ha ez a felfogás általánosítva lesz, miben kételkedni okunk nincsen, akkor kvótaemelés, német vámtarifa vagy a kiegyezés könnyen elbírálható dolgok lesznek. Az erők együttműködése megadja a mérlegelés lehetőségét. Megállapítható lesz, hogy mi mennyivel árt és használ és hogy mit tehetünk ellene. Az erők széthúzása esetén a gazdasági romlás vár erre az országra. Ha a különböző faktorok a helyett, hogy a fejlesztésre forditanák még meglevő ereiket, egymás ellen használják fel azt, hiába áltatjuk magunkat, be fog következni a végromlás. Választások október 1-én. — Fővárosi tudósítónktól. — Budapest, szept. 4. Kedden délelőtt a hosszú nyári szünet után összeült a képviselőház, hogy meghallgassa — a halálos ítéletet. Lázas türelmetlenséggel várták Széli Kálmán miniszterelnök felszólalását, ki a Ház további munkásságának megállapítása kapcsán, a feloszlatás időpontjáról is tájékoztatta a hallgatóságot. — Ez az országgyűlés — igy kezdte — végső napj ait óli; mandátuma november hó 3-án véget ér. A kormány sok oknál fogva, alapos megfontolás után, helyesebbnek tartotta, hogy a választók nyugalma ós elhatározási szabadsága érdekében az országgyűlés alkotmányos munkára minólelőbb összegyűlhessen. A kormány nevében kijelentem, hogy azon hódolatteljes előterjesztést tettük a koronának, hogy az országgyűlést berekessze és feloszlassa és e célból az országgyűlés tagjait folyó hó 9-ón fogadja. A miniszterelnök szavait mély csend követte; minden kifogás, minden további szó nélkül tudomásul vették az enunciációt. A képviselőház tehát hétfőn, szeptember 9-én oszlik fel. Az erre vonatkozó királyi kézirat a hivatalos lap szeptember 10-iki számában fog megjelenni. Az uj választások törvényesen megengedett legrövidebb határidőn belül fognak kiíratni. A képviselők körében elterjedt hírek szerint a fővárosban már október elsején lesz a választás. A választások október 1—10-ig fognak országszerte megejtetni. Minthogy országszerte a választások az első napon szoktak megejtetni, igen valószínű, hogy a legtöbb választás október 1-ón, kedden lesz. A második, harmadik napra aránylag már kevés választás esik. A makói kitüntetések Békésmegyei kiállítók dijai. Kézhez kaptuk a makói ipar és mezőgazdasági kiállítás zsűrijének ítéletét. Békésmegyei kiállítók elég nagy számmal fordulnak elő a kitüntetettek névsorában. 6-an kaptak első, 27-en második, 6-an harmadik dijat, a tanonc-kiállítás dijaiból pedig 4 jutott Bókésmegyónek. Kitüntetést nyertek a következők: I. Nagy díszoklevelet és kiállítási érmet: I. csoport: Sal József asztalos Gyula. (Jó ízlésért és kitűnő munkáért.) V. csoport : 'Békés Gyula fényképész Gyula. (Művészi kivitelű fényképért.) fieisner Emánuel gyufagyáros Gyula. (Versenyképességért.) jjllami kosárfonó tanműhely Békés. (Szakszerű, Ízléses munkáért és nagybani termelésért,) VI. csoport: Kötött- és szöoött-áru gyár Gyula (A munka jóságáért, a készítésre fordított jó ízlésért ós aránylagos olcsóságért.) VII. csoport: Weisz Mór ós Társa Békésmegyei Közlöny tárcája. Szeptember. - Hangulatok. - Bűnös iskolák. — Az élet. Vidámság. - Komédia. — Krizantémum. - Tavasz az őszben. — Valami apró, tréfás dalban eldaloltuk volt a múltkor, hogy ez a nyárvégi állapot ellágyitja, szentimentálissá teszi legtöbb embertársunkat. Ilyenkor legjobb izlésü emberek el merik mondani a legszemérmetlenebbül banális igazságaikat. El merik ? Sőt megkövetelik, hogy el is órzókenyedjünk rajtuk. Olyan édes, ostoba naivság tapad ilyenkor reánk !... „Szállong az emlék-falevél . . .", — daloltunk egy ifju dalunkban, — kórődzünk a múltban, - mondjuk most . . . Primitív ember ösztön mive ez. A versenylovak sorsa jut eszünkbe: az okvetlen elkerülhetetlen letörés... Le . . . letörünk. Pedig nem hittük ezt valamikor. Mikor is ? Igen-igen, a Zsókák, Margitok, titkos szivarok és szekundák édes, balga korában . . . No hát természetes, hogy elszabadul belőlünk az a nem intelligens, butácska sóhajtás: —- Hajh, ha még egyszer gyermek = diák = fiatal = szerelmes = erős = ostoba lehetnék . . . Mi elhajítottuk magunktól a banális, őszi hangulat-nyomások terhét, ám mégis csak ugy hidegverejtókezziik ki magunkból a lágy érzéseket. Ellágyit pediglen bennünket az élet serdülőinek, ártatlan bárányainak látása. Az életkedv micsoda lármás himnuszával tódul az ifju sereg az iskolába, első bilincsei közé a kényszerűségnek. Azaz a másodikba. Mert első a megszületés, második az iskola, harmadik a robotos élet. Ü. három nagy osztálynak mennyi genusa ós speciese van aztán még! . . . Mondunk egy csunyául letárgyalt, ócska, gimnázista igazságot, mert ama ócskák közül való, a melyek még sokáig lesznek — ócskák. Az iskolák bűnösök. Hogy megmosolyognak most erre minket. Szinte látjuk. Mert hát olyan ócska kis szentencia ez már. Az iskola tévútra vezeti a gyermekeket, hogy aztán az élet kijózaníthassa. Mert igy van. Nem kell tán többet szólni róla. Mi a betűvetés után a magyar társadalmi, köz ós egyéb állapotok, a magyar élet igazságtalanságairól oktatnók ki a kis elk észületleneket. Mert mindnyájunk nagy lelketlensóge, hogy századok óta s még századokig kibocsátottak s kibocsátjuk a mi serdületleneinket az életbe avval a hittel, hogy az ólét szép s Róma ledől, rabigába görnyed. Oh sötét, titkolt tragédiák milliói, ha megelevenednétek, ha beszélnétek helyettem. Talán-talán egy szörnyű ácskaság kiesnék a világ megkopott, félkerekü, szomorú kocsijából . . . Hát, gyermekek, maguk is hallották ugy-e, hogy a miniszterelnök bácsi a napokban puszilózott azokkal, a kikkel együtt drukkolt — épen* ugy, mint magácskák — nqgyven évvel ezelőtt az iskola-padokban. Édes gyermekek, nehogy maguk valami bolondosat álmodjanak. Valami nagyon bolondosat, a milyet mi — óh szomorúság — mind álmodtank. Nehogy azt álmodják, hogy ha az ember derék, szorgalmas, eminens és munkás, hát még miniszterelnök is lehet Ahogy mi magunkra emlékezünk, hát magácskák még ilyet fognak álmodni. Ne tegyék ezt gyermekek. Ha a tanár bácsi mondja, akkor se higyjók el. Nem igaz ez gyermekek . . . De nekünk nem szabad erről többet beszólni maguknak, gyermekek. — Mi marad akkor az életnek ? — kiáltanának nagyon dühösen reánk a magácskák tanárai . . . Buh — hát nem el vagyunk már mindjárt mi is lágyulva. Tegyék le most, gyermekek a lapot, mert vidulni akarunk. Vidulni ? Hát van vidámság az életben ? Van. Egészen a világoslátásig tart. Azután nincs. A ki világosan lát emberekbe ós dolgokba, az izgatottságba hozhatja az idegeit asszonnyal, pezsgővel, pónzvadászattal, mi mással. De nem mulat. Nem kacag. Mosolyogni sem tud igazán. Bizonyára hallottak önök már a novella-irók „állandó gúnyos mosoly"-áról. Kérjük, irigyeljék meg „állandó gúnyos mosoly u-ról ő boldogságát. .ti. ki már a nil admiralit is csaosi tanácsnak tartja, az már mosolyogni gúnyosan sem tud . . . Az ember megcsinálta a festett világot. Valami nagy divináció hatotta át, mikor megteremtette. A festett világ megteremtése pokoli letárgyalása az egész való világnak, id est: életnek. A leg butásabb színházi smokkról is igy gondolkozunk mi: — Ez a jámbor csacsi nem is tudja, hogy ő micsoda intelligens ember . . . Hiszen ön tudatlanul benne lakozik a lelkében, az egész élet lebecsülése . . . A komédiák közt aztán nincs különbség. Mindegyik különb, mint az ó 1 e t. Ma Zacconi ragad ki — áldassók érte - a világból, holnap a Tokai-nővérek tarantellája kelt fel bennünket egy vágyott világban. Utáljuk a nagykópűeket, a kik ily tisztán nem tudnak látni . . . Még nem is oly rég keservesen panaszkodtunk a nyári nap indiszkrót forrósága ellen és bántuk, hogy nyaralásunkat a kellőnél előbb szakítottuk félbe ós ime, egy varázsütésre itt vagyunk az ősz „csöndes, borongós" hangulatának közepén. Ugyan korán érkezett meg a szeszélyes, ideges ősz ós mintha bántotta volna szemét a sok fehér szalmakalap, szines tarka ruha, mert rászólt az emberekre : — Felöltőket akarok látni! — Tüstént kérem alásan ós azonnal — felelt az emberiség és . . . Nos, nem veszem el a krokikban utazó szellemes kartársak kenyerét ós nem merítem ki fantáziámat mindazon utak-módok leírásához, amelyeken át jut el a közönség ifja és örege a felöltőviselós bol' dogságához. Tény, hogy az őszi divat kellő közepébe jutottunk már s a krizantémum is megjelenik a gomblyukakban. El-eltünedeztek nemsokára a kávóházelőtti kis kertek, a „sin de vesző" (klasszikus kifejezés) leanderekkel egyetemben, az uszoda ugróján sem virít az úszáskor használatos inexpresszibel és a szigorúan lefüggönyözött ablakokból is bájos arcocskák mosolyognak elő.