Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) július-december • 53-104. szám

1901-07-04 / 53. szám

XXVIII. évfolyam, Békéscsaba, 1901 Csütörtök, julius hó 4 én 53. szárit. BEEESH as OZLONY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI D I J : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Kenyér és hivatal. Békéscsaba, jul. 3. Sokaljuk azt a temérdek pénzt, a melyet az állam elfizet hivatalnokainak, de keveseljük azt, a mit egynekegynek fizet. Ez ugyan paradoxon, de mégis igy van. Mennyi millió fogy el arra a bürokráciára, melyet az évtizedek törvényhozásai gyarapitottak fel oly igen. Ahány uj törvény, mindahányban valami uj hivatal Nem is csoda, hogy a mikor uj hivatalokra kell pénz, nem töró'dtünk azzal, hogy a régi hivatalnokok kapjanik nagyobb fizetést. Az a pénztöbblet, a melyet évről-évre uj hivatalokra költöttünk, tulajdenkép arra lett volna szánva, hogy a régi hivatalnokok helyzetén javítsunk. Mostanság kezdenek csalfa szelek fújdogálni, a melyek arról hoznak hirt, hogy kissé befelé is munkálkodunk, amúgy mélyebben szántunk. Egy-két ujabb közigazgatási reíonnjavaslat arra vall, hogy apasztani próbáljuk a hivatalnok ig munkáját, hogy kevesebb hivatalnok kelljen, vagy inkább igy kevés kelljen. Ez pedig tulajdonkép azt jelenti, hogy törődni kezdünk a hivatalnokok fizetésének javításával. Mert a kettő szorosan összefügg A budget évrőlévre természetszerűleg szaporolik. A hivatalnokság fizetésének tétele is természetes gyarapodást kell, hogy mutasson. Már most, ha ezt a gyara podást nem kell uj hivatalokra szánnunk, mert a munka apadóban lévén, nincs szükség uj hivatalokra, akkor a budgettétel többletét a már meglevő hivatalok dotálására használhatjuk. Megérezte ezt az irányzatot az ország tisztviselői kara Mintha szer vezett mozgalom kerekedett volna, az egé-jz országban egyszerre gyűlések, kongresszusok stb. kerekedtek s azt vettük észre hirtelen, hogy a hivatalnokok fizetésének dolga aktuális lett _ És sohase lehetett volna aktuálisabb, mint most a közigazgatást egy szerüsitő javaslatok tárgyalásakor. Csak akadjon, aki a nagy nyilvánosság szine előtt fennen hangoztassa azt az itt vázolt szoros összefüggést, mely az egyszerűsítések és a hivatalnoki fizetések emelése közt van. Oly nexus ez, melyet célszerű han goztatni most, mikor a bürokráciát egyszerűsítő irányzat nem átmeneti irányzatnak látszik, hanem olyan az, mely belátható időkre vezető motívumnak litszik adminisztrációnk intézésében. A mily fokban egyszerűsítik a bürokráciát, oly fokban tarthat majd i *ényt a hivatalnokság a fizetések javítására. Mert az államnak köteles j sége, hogy a rendelkezésére álló anyagi eszközeket ne vonja meg azoktól, a kiket az megillet. Sem ni két ! ség, a hivatalnokságot megilleti aj I kellő megélhetést biztosító fizetés és | a hivatalnokság kívánhatja, hogy a bürokrácia egyszerűsítése révén rajta nyerészkedni ne kívánjon az állam, hanem a mit az egyszerűsítés révén megtakarít az állam, azt szánja azoknak, a kiknél az egyszerűsítéseket i. ; instituálja. Most van hát ideje a hivatalnokok mozgalmának, nem azért, mintha most hirtelen holmi fizetéselemelésre számithatna az állam, hanem azért, mert most kell az intéző körökben ós a nagyközönség körében termő t ilajt lelni azoknak az eszméknek, melyek a hivatalnoki kar anyagi helyzetének javítását tűzték ki célul Erre a ta hjra már hulldogál az éltető eső az egyszerűsítő javaslatok formájában; mire a közigazgatási reform évtizedek óta tervezett megvalósítása megterem, akkorra a tisztviselők anyagi helyzetének javításának is testet kell öntenie. Mert az uj adminisztráció két sé^kivül független, erélyes ós inkorrupt tisztviselői kart akar az állam ügyeinek intézésénél látni, ezt pedig csak ugy érheti el, ha a tisztviselők anyagi helyzete kellőképen biztosítva van Enélkül hiába a reform. Az pedig tagadhatlan, hogy a mai tisztviselői kar jórésze nem bír a kellő anyagi függetlenséggel, mely hivatalban is függetlenséget redményez. Ezt az anyagi függetlenséget nem családi örökségek hajhászásával kell megszerezni, vagy holmi gazdag pártikkal, a milyenekről álmodoznak manapság már tisztviselői karunkban nyilván igen sokan Hanem ezt a függetlenséget és inegközelithetlensóget azzal szerzi meg tisztviselői karunknak az állam, ha tisztességes fizetést ád éi azt bizto sitja minden körülmények közt Határozott szolgálati szabályzatok, Határozott fizetési szabályzatok tisztességes mérvű fizetésekkel, ezek oly dolgok, a melyekben testileg, lelkileg és anyagilag romlatlan tisztviselői karral láthatja el az állam ügyeinek intézését. Nemzetközi lóvásár Csabán. — A gazdasági egyletből. — Nagyfontosságú ügyben tette meg a kezdeményező lépéseket a Bókésmegyei Gazdasági Egylet igazgató-választmánya legutóbb tartott ülésén. az érsekújvári mintára Békéscsabán rendezendő nemzetközi lóvásárok ügyében meghallgatván Pfeiffer István titkár jelentését — ki az ügy tanulmányozásával már korábban megbízatott — örömmel üdvözölte a választmány a nagyszabású eszmét s megbizta a titkárt a legmesszebbmenő intézkedések megtételével, teljes szabad kezet adván neki a nemzetközi vásár rendezése körül. Az előkészületek máris megtétettek. Csaba városát megkereste az egylet, hogy eszközölje ki a belügyminiszternél a vásárjog engedélyezését; részesítse a nagyarányú s közgazdasági és forgalmi szempontból nagyfontosságú vállalkozást anyagi támogatásban ; végül épitsen a vásártéren ejry pavillont. Az uradalmakat, nagybirtokosokat és lótenyésztő gazdákat aziránt kereste meg az egylet, hogy a vásárt eladó lovaik felhajtásával tegyék lehetővé és minél élénkebbé. A külföldi — osztrák, német, svájci, francia és angol — vevőkkel pedig tudatta, hogy Érsekújvár mintájára Csabán is nemzetközi lóvásárt fognak rendezni, egyben kérdést intézett hozzájuk, hogy a vásár megtartását mikor: ősszel-e vagy tavaszszal tartják megfelelőbbnek? Erre a kórBékésmegyei Közlöny tárcája. Te nem tudsz arról . . . Te nem tudsz arról semmit, hogy szeretlek És hogy tiéd a szivem dobbanása . . . Te nem tudod, hogy minden csöndes éjjel Tiéd a lelkem fényes álmodása. Te nem tudod, hogy csillagom, napom vagy, Amely világit olthatatlan fénnyel, És hogy te vagy a boldogság szivemnek, Amely erőt ád csillogó reménynyel. Még nem tudsz arról semmit, hogy szeretlek, De nemsokára itt lesz majd az óra, Hogy izzó vágygyal elmondom mit érzek És minden álmom jut a fordulóra. S vagy csillag gyul örök, nagy, égő fénynyel, A sötét, csendes, néma éjszakába, Vagy összetépve sok, szines reményem Megyek tovább cél nélkül — és hiába . . . És vagy elérem még itt lenn a földön Az üdvösséget és a menyországot ... Vagy tovább bolygok sajgó, néma kinnal Siratva szivem s egy édes virágot! Belencéresi Dezső. Ah, a szerelem! Ugy a színpadon, mint] az életben csak szivettépő paródiáját ismeri annak a szerelemnek, a melyről a költők románczaikban oly hévvel énekelnek . . . Az a közönséges, az az ostoba szerelem kellene neki, amely az iskolás leányok szivében ébred — s ez az, a miről ábrándozik. S mozdulatlanul ül a hintaszékben: hajával játszik a napsugár, mely ezen a tavaszi reggelen a szivébe lopódzott . . . A hü térj. Irta: Maurice Caba. A szép Mariette Darcy még nagyon álmos és nagyokat nyújtózkodik mályvaszinü pongyolájában. Mir e gondol vájjon Mariette, a csinos, divatos primadonna ? Arra, hogy unatkozik .. . Igen unatkozik ! . . Miért ? . . . Tik-tak . . . tik-tak . . . Csak a kandallón levő óra ketyegése hallatszik. Mariette szomorú . . . Szomorú azért, mert ő semmi egyébb, csak fényűzési cikk. S ami talán még nagyobb baj : sohasem volt szerelmes. Csöngetnek Bejön a szobaleány: — Asszonyom, a szinház-igazgató van itt egy úrral. — Add ide hamar a hálókabátomat. Mariette Darcy hamar a vállára kapja a köpenyét s eltűnik a budoárjában, ahol nagyjából felöltözködik. Aztán bemegy a szalonba, a hol két ur várakozik rá. Barbennois, az igazgató, már elhelyezkedett a kanapén ; a kísérője ellenben az ablaknál ül s egy partiturát nézeget, melyet az aztalon talált. Mariette beléptekor midaketten felállnak : — Kicsikém, — szól Barnebois atyai hangon, — bemutatom neked Georges Dépréz zenezerzőt, a ki olyan csinos zenét irt a Zenitához. A szöveget Max Veules barátod irta. Tudott hogy hónap kezdődnek a próbák ? — Depréz ime itt van, a ki a főszerepet játsza. Mariette kezett szoritott vele s végignézte. Milyen különös, gondolja magában, ennek nem hosszú a haja, nincsen bársony kabátja ós óriás nyakkendője. Milyen különös muzsikus ez ! Depréz merően ránéz s Mariette elpirul, mint valami iskolás kis leány. Ma reggel igazán nagyon ostoba ! S még Barbenois a Zenielőadásáról beszél, addig Mariette lopva a zenezerzőt nézegette. Nem csuí ez a muzsikus ! Fiatal, nagy fekete hajú, erélyesnek látszik ós mégis szelid a tekintete . . . Meglátszik rajta, hogy a férfiak tisztelik, a nők meg csodálják. Nagyon előkelőnek látszik s a kabátja gomblyukában ott van a becsületrend piros szallagja. Olyan kedélyesen és bizalmasan beszélget vele, mintha már régi jó barátja volna. Mikor Barbenois és Dépréz elment, Mariette olyan üresrnek képzelte a szalonját, mint ezelőtt soha. — Kedves, nagyon kedves ember, — gondolta magában Mariette ábrándozva. Mégis csak örülök neki, Hogy Zenitát én játszom. S a partiturát a kezébe véve, azonnal a zongorához ült s oly "buzgalommal látott, a munkához, mint eddig talán még soha. Három hót mult el. Dépréz darabjának a próbái végük felé közeledtek. Az újságok | sokat irtak az uj operettről s előre megjövendölték, hogy Mariette Zenitának, ennek a különösen fantasztikus cigány leánynak a szerepében nagy sikert fog aratni. A primadonna különben most már csupán a művészetnek élt. h.z egész világ nagy csodálkozására most már nem rendezett vidám vacsorákat s nem kocsizgatott elegáns fogatán a Bois-ban. Reggeltől estig tanult. Valósággal üldözte Dépróznek a zenéjét s minden gondolatát az uj operett melódiái foglalkoztatták. Olyan erényes volt, „hogy szinte meg se ismerték. Ö, a hires szépség, a nagy hóditó őrülten beleszeretett Déprézbe, a ki ugy tett, mintha észre sem venné ezt a nagy szerelmet. Pedig Mariette még soha senkivel szemben sem volt olyan hízelgő,_ olyan gyöngéd ós olyan szenvedélyes. S hiába csalogatta magához mindennap azzal az ürügygyei, hogy tanácsokat akar kérni tőle. Dépréz rendkívül udvarias volt ugyan vele szemben, de továbbra is ugy bánt vele, mint jó pajtással szokás bánni Végre azonban megtudta, hogy Dépréz miért olyan közönyös vele szemben. Egy főpróba alkalmával, mikor a szinpadon utcai ruhában félhangon énekelgetett Bressac baritonistával, észrevette, hogy Dépréz egymásután többször a színpad hátterébe megy s egy előkelő feketeruhás hölgygyei bizalmasan beszélget. Nyilvánvaló volt, hogy ez a hölgy nem a színtársulathoz tartozik. Vajjen felesége, vagy barátnője volt ez a hölgy ? Önkéntelenül is arra gondolt, hogy ez az a nő, akit Dópré szeret. S jól az arcába is nézett, mikor kimenet elhaladt mellette. Olyan kegyetlenül, mint ahogyan csak a nők tudják vetélytársaikat végignézni . . . Ma, ha Dépréz eljön hozzá, hogy a főpróbákat betejezzék, ki fogják vallatni, hogy ki ez a hölgy és szereti- e őt. Nyilik az ajtó ; ő az. Közönséges dolgokról beszélgetnek pár pillanatig, miközben nagyon megfigyeli őt. Szenvedélyesen néz a szemébe s reméli, hogy most végre zavarba hozza egy kissé. De Dépréz most is olyan nyugodt, hidegvérű, mint máskor, sőt mintha ma egy kis guny is volna a nyugalmában. .. . Végre is Mariette jön zavarba s zokogva igy szól: — Hát csakugyan nagyon rut vagyok ? . . . Bizonyosan az vagyok, mert egy fehér hajú hölgyet többre becsül, mint engem. Dépréz meglepetten néz rá, aztán komolyan igy szói: — Igaza van, Mariette : az én Madeleinemuek fehér a haja. De ha ezüstös haját csókolgatom, nem egy percnek a szenvedélye késztet csókra, hanem . tizenöt évi szerelemnek és tökéletes boldoságnak az emléke . . . Akarja talán a történetemet V Nagyon egyszerű, de talán kevésbé banális, mint sok más. Madeleine osztozott az örömömben ós a bánatomban, a szegénységemben ós a gazdaságomban egyaránt. Mosolyával mind a kettőnknek az életét derűssé tette s az ő mosolya volt az én életem fűszere akkor, mikor egy darab kenyér ós egy pohár viz az ebédem. És viszonzásul semmi egyebet nem kivánt tőlem, mint aiiogyan ö az enyém volt. Egyszer, csak egyetlen egyszer szegtem meg az iránta való hűséget s akkor nem is sok hija volt, hogy bele nem halt. Csak akkor tudtam meg, hogy csak a szerelem az örökkévaló s a szerelem a természet legédesebb törvénye, amely megvigásztalhat bennünket azért, hogy élünk. S akarja az uj kor csoda ját látni'? Nézzen rám, én vagyok a hü P