Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-02-07 / 11. szám

mennyiben az változatosabb ós az egészség követelményeinek megfelelőbb lesz. Igaz, hogy a konyha-kertészet igen jó ós elég nedves, vagy legalább könnyen nedvesíthető földet kiván, de van ilyen földje elég az országnak a Duna, Tisza és a hármas Körös vidékein. Azon földek, melyek állandóbb mo­csarak és belvizek által gabonatermelésre alkalmatlanokká vannak téve, a természet által is konyhakertészetre vannak predesz­tinálva, mert eléggé termékenyek és mivel a viz kisebb, sekély csatornák által köny­nyen szétverethető, öntözésre felhasznál­ható. Igaz, hogy a mely f'öldmives buzit fcec- ( Bojkott. Budapest, február 6. (Saj. tud. táv.) Bécsi távirat jelentése szerint az ottani marhakereskedők elhatározták, hogy hétfő­től kezdve magyar marhákat nem vesznek. A magyar marha bojkottját L u ó g e r polgármester is támogatja. Esküdtszéki tárgyalások. — Három bünügy. ­n. gyulai kir. törvényszéken hétfőn délelőtt ült össze a februári időszakra ki­sorsolt esküdtszók, hogy Ítéletet mondjon három bonyodalmas bűnügyben. A felolvasott vádirat szerint S z n o p e k György és hót társa, csorvási legények a büntető törvénykönyv 306. §-ába ütköző, halált okozó súlyos testi sértés bűntettével és a 308, §-ba ütköző súlyos testi sértés bűntettével vannak vádolva. A mult évben ugyanis a csorvási Rudolf-majorból nyol­can átmentek a Károly-majorba, bálba. Ott verekedés közben botokkal annyira elver­ték Őze Ferencet, hogy még aznap meg­halt, G 1 o z i k János pedig 24 nap alatt gyógyuló súlyos testi sértést szenvedett. Ezután a vádlottakat hallgatta ki az elnök. TVTt.~I ­melt, az nem kertészetre é.­mindenesatre vesen Xt r at a konyha­nem is ért hozzá. A kezdet nehéz. E tekintetben ugy a jxz első ügy cs>rvasi parass verekedé: é'öői származott, rneh, renc halálával és G1 ozi -legények j . Öze Fe-j lános sulvc k( iiü.ínyiv, mint -i güzflasiig! •"-•gyesiiletekre várakozik ugy. a kezdeményezés, mint az irányadás feladata. Alkalmas vidékeken feltétlenül szükséges, hogy ugy a kormány, mint a gazdasági egyesületek által kisebb minta-konyhakertészetek és ezenfelül ker­tésziskolák létesíttessenek. Ha a konyha-kertészet meghonosul, a kisebb darabokra felosztott kisbirtokok a mindinkább szaporodó földmives-családok tagjai kezében megmaradhatnak ós elég ió exisztenciát biztosithatnak Különben is a magyarnak nem lehet nagyobbszerü ideálja, mintáz egész Nagy­Alföldnek gazdasági szempontból való csatornázása. A ki ezt megvaló­sítja, az oly nagyszerű alkotást hoz létre, mintha aNagy-Alföldet még egyszer akkora területűvé tette volna. Mert az öntözött Nagy-Alföld termékeny földje és a nap­nak különösen julius —augusztusi nagyfokú energiája csodaterméseket hozna létre, ai állattenyésztést is eddig nem is képzelt magas fokra emelhetné. Ekkor lehetne csak igazán mondani, hogy Magyarország teijel-mózzel folyó or­szág. Az alföldnek általános csatornázása ma még utópiának látszik, de bizony en­nek okvetlenül be kell következni ós hi­szem is, hogy be fog következni, mert a lakosság folytonos szaporodása elkerülhe­tetlenné fogja tenni. Máday János. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai Miniszterek Bécsben. Budapest, február 6. (Saj. tud. táv.) Széli Kálmán miniszterelnök és Hege­dűs Sándor kereskedelemügyi miniszter ma hosszasan tanácskoztak Bécsben Kál­lap közös pénzügyminiszterrel a bosnyák vasutak dolgában. >v-rüvégzoíiótt IIf-i.Jön egész nap tárgyalta az esküdtszék ezt a rendkivül bonyodalmas ügyet, melynek homályosrész­leteit azonban az elnöklő biró: V. Szak­in áry Arisztid nagy tudása és éles szeme mégis megvilágította a bizonyitási eljárás során. Ebben az ügyben kedden délután hirdették ki az Ítéletet, aztán megkezdték a másik tárgyalását. A második ügy sokkal súlyosabb : apa­gyilkossággal volt vádolva Kovács Bá­lint orosházi legény, ki anyja védelmében egy doronggal leütötte az apját. Szerdán került a sor a harmadikra, egy rendkivül érdekes, de kényes részletekben szerfölött bővelkedő lopási ügyre. Jónás Dániel gyulai lakos és valami D ó s i Ju­lianna nevü asszony-személy a vádlottak ebben az ügyben, mely igen sokban ha­sonlatos a csabai Zsilák-fóle esethez, csak­hogy itt az áldozat nem az életével, ha­nem csak egy csomó pénzzel fizette meg az idillt. E két utóbbi ügyről legközelebb szá­molunk be, az elsőről alább következik a tudósítás. Az alaknlás. A tárgyalást mint elnök V. S z a k­m á r y Arisztid kir. törvényszéki biró ve­zette, szavazóbirák voltak : dr. T h o 11 Ist­ván és Hubay Lajos. jegyzőkönyvet Vandlik Vendel aljegyző vezeti. A vádat Tóth Ferenc kir. alügyész képviselte, hi­vatalból kirendelt védő dr. Frankó László ügyvéd. Szakértők : dr. SteinerZsigmond, dr. G,remspjerger Ferenc ós dr. Berkes Sándor orvosok. Mint magánvádlók Őze János, Öze Jánosné és G 1 o z i k János vannak jelen. Miután az elnök a vádlottakat ós ta­nukat az általános kérdésekre kihallgatta, az esküdtszék a következőkép alakult meg: Rendes esküdtek: Sin Sándor, Püski János, Gellay I. István, dr. Kin­cses Imre, Debreczeny Károly, Francisci Mihály, Bor Mihály, dr. Pándy István, Keller Imre, Konkoly Jenő, Szokolay Ger­gely, Pollák Kálmán. Pót-esküdtek: Szalay József, Pohl Gábor. e k Uyörgy a,z első vádlott Elmoiidirt «-?/ 'j'setét. Hornyán János hivta őket a Károly-majorba bálba, azt is mondta, hogy ott van egy haragosa: Glozik, a ki meg akarja verni. Összebeszéltek, hogy nem hagyják magukat, vittek botokat is. Hornyán adott egy vasas-botot, n. mint odaértek, Hornyán megszólította Glózikot: — Úgy hallom, komám, meg akartok verni? Amaz, mindjárt ütött, elfújták a mé­cset, neki hárman rohantak, ő csak egyet ütött meg, de az elesett mindjárt. Többet nem tud. Dudás Dezső szintén ugy adja elő az esetet. Neki is Hornyán adott egy szeges botot A verekedésben meg­ütött egy legényt, de nem tudja kit. H o,r n y á n János eleinte mindent tagad. Ő oda járt a Károly-majorba egy lányhoz, de nem hívott senkit, AZ egész cselédség meg volt hiva a bálba. Glózik a bálban őt megtámadta, de ő nem bántott senkit, se Glózikot, se Őzét. Bot se volt nála. Sznopek ós Dudás szemébe mondják neki, hogy hivta őket és kérte, hogy véd­jék meg; bot is volt nála. Azt is mondta, hogy ő lesz felelős mindenért. Hornyán János beismeri, hogy ő Glózikot fejbe verte, el is esett. Őt már előbb kétszer megverte Glózik, most vissza akarta adni a kölcsönt. Özét, azt hiszi, Sznopek ütötte le, de nem látta. Seben András, 10l-es baka, feszes haptákban áll s katonásan felelget. Azzal kezdi, hogy igenis bűnösnek érzi magát. Glózik öt fejbe verte, erre ő is ütött, csa­pott rá vagy tízszer, nem tudja, hogy minden ütés érte-e, de valószínűleg kapott a fejére. Sznopek mondta, hogy Özét va­lószínűleg ő ütötte meg. A vádlottak kö zött ez a legrokonszenvesebb. Látszik, hogy katona: egyenesen és őszintén felel min­den kérdésre. Kecskem éti János beismeri, hogy ő adta a botot Sznopeknek. A verekedés­ben nem vett részt, nem is látta. Bot nem volt nála. Lukoviczki György csak a bálba ment, nem akart verekedni, nem bántotta senki, ő se bántott senkit. Hornyán János mondta, hogy ne féljenek, ő lesz felelős mindenért. Fehér György nem verekedett, de kapott egy ütést. Elment mindjárt, nem látta a verekedést. A kit megvertek. Az első tanú Glózik J átios, akit a vádlottak elvertek. Azt állítja, hogy Hor­nyán János kezdte a verekedést; őtet ugy fejbe ütötte, hogy mindjárt elesett, esz­méletét veszítette s a tová»biakról nem tud semmit. Ugy vitték be a ssobába. Özét nem tudja ki ütötte meg. Hirom hétig feküdt, jobb szemére egészen megvakult. Kártérítésül 100 koronát kér. T h o 11 biró: Hogy került & vereke­désbe Öze? Tanú: Nem tudom. Őze táncolt, mi­kor Hornyán odajött hozzám. Frankó dr védő : A szemének az­előtt nem volt baja ? Tanú: Ne i — Bot magáDál nem volt? — Nem. Nem is ütöttem senkit. — A lámpát ki oltotta el ? — Nem tudom. — A többi vádlottak közül kit látott? — Senkit. Keller Imre esküdt intéz még kór­dóseket a tanukhoz, majd a vádlottak állít­ják, hogy volt Glóziknál bot és ütött is Hornyán Jánosra. A tanút megeskették. A tárgyalást ekkor az elnök délutánra halasztotta. Tanuk. Délután a tanukra került a sor. Uhlár Mihály azt látta, hogy Hornyán belekötött Glózikba, de többet nem látott, mert a lámpa elaludt. Kecskeméti Mihály súlyosan vall Hornyán Jánosra. Hornyán előbb vele fo­gott kezet, aztán megszólította a mellette álló Glozikot s mindjárt fejbe is vágta. Őzét bottal fejbe -ütötte valaki, de nem tudja ki. Hornyán persze tagad, de a tanú szer­mébe mondja Kis Kálmán, tizenhatéves gyerek, látta, hogy Hornyán ütött Glozikra. Öze valakivel huzakodott, azután az fej bevágta. Krnács Márton ugy vall mint az előbbiek, terhelően Hornyánra. — Szabó Károly, Szabó Ferenc, K o n d a c s András, M i­h á 1 k a András, V r e z g ó András, P a u­1 i k Pál, Mihalka/s-'-' Barát Már­ton szintén ugy v , oóbb-kevesebb eltéréssel. Ezután érdekesebb fordulatot vett a tárgyalás : a báli hölgy-koszorura került A sor. Sorra léptek elő a csorvási magyar lányok, ünneplőben kiöltözködve. Tizen­nyolc-husz éves, nagyobbrészt igen csinos lányok, feltűnően értelmesebben ós bát­rabban beszélnek, mint a legények. Sárközi Zsuzsanna, az első női tanú, bátran felelget. Határozottan állítja, hogy Hornyán kezdte a verekedést. Látta mikor Öze elesett, de nem tudja ki ütötte meg ; még vissza is jött ós még egyet ütött rá. Bella Julianna, Bella Mária, Nagy Julianna, L i p t á k Erzsébet, K u n s t á r Mária nagy egyhangúsággal vallanak. Azt látták, hogy Hornyán belekötött Glozikba, de az ütést nem, mert akkor már elsza­lad cak. Panaszosok. Öze János, az agyonvert legény öreg apja az esetről semmit se tud. ^ fia megölé­séért 1000 korona kártérítést kér, teme­tési költségek fejében 100 koronát. Az elnök megkérdi a vádlottakat : — Nem sokallják a költséget? — Sokalljuk, mert pénzünk nincs. Vilma, Marz Irén, Miklya Z. Jucika, Mich­nay Teréz, Patay Jucika, Rosenthal Mariska, Szalay Ágnes és Margit, Stojanovits Ilona és Sárika, Schossberger Margit, Tausz Giza, Wallinger Mariska (Békés), Zsilinszky Berta. Na, csakhogy idáig vagyok ! Szép tő­lem, ha ennyire is képes voltam, mert még most is fáradt vagyok egy kicsit, még most is kóvályog a fejemben a báli han­gulat . . . olyan rózsaszínű izé ... de ez nem tartozik a nagy nyilvánosság elé, csak annyit mondok még, hogy derék emberek a tisztviselők, a kik ilyen szép mulatságot rendeztek ós azt hiszem minden leány a ki ott volt ezt mondja, a ki peclig nem volt, sajnálhatja hogy otthon maradt. Viszontlátásra — a kalikó-bálban ! A mama leánya. Még nines későn. Irta: Jane Azur. (Elegáns ssoba ; a kandollóban parázsló tűz. Az asszony huszonötesztendős, szőke, na­gyon szép, karosszükben ül, elgondolkozva, az ölébe csukott könyv. A férfi harminc­éves, nagyon distingvált külsejű, az asztal­nál ül s újságot olvas.) A feleség (halkan): A.Z élet mégis csak mulatságos ! . . . A férj (feltekint): Nem mondhatnám... A féleség: Természetesen! Csak egy szót kell mondanom, hogy ön az ellenke­zőjót állítsa . . . A férj: Bocsánat! Meg tudná mondani, hogy mit talál olyan mulatságosnak az életben? A féleség: Ezerféle dolgot! Először is a magam szórakozásait, aztán pedig a mások gondjait . . . A férj : Áldott jó sziv ! A feles.óg: Éppen olyan, mint az öné, azzal a különbséggel, hogy én sokkal őszintébb vagyok s bevallom az önző voltomat! A férj (szárazon): Nem is volna könnyű eltitkolni . . . A féleség: Lássa, abban a pillanat­ban, mikor kiszaladt a szájamon az a meg­jegyzés, arra gondoltam, hogy már három éve, hogy házasok vagyunk. Három évvel ezelőtt még nagyon szeretett ... ne ta­gadja. En is szerettem. S egyszerre, senki sem tudja, hogy miért, a szerelem elröp­pent, illúzióival együtt . . . A férj : S ezt találta mulatságosnak? A feleség: Igen. A férj: Nincs igaza. Szomorú dolog ez. A feleség: Hm. Tudja-e, hogy rég nem mondott már nekem ilyen szeretetreméltó dolgot ? A férj (nagyon hidegen): Nem akarok szeretetreméltó lenni. Csak sajnálkozom. A feleség (ránéz a férjére): Nézze csak ! Nagyon ritkán esik meg, hogy igy együtt elbeszélgethetünk. Ma ön a rossz idő miatt úgyis kénytelen itthon maradni, nem használharnónk fel ezt az alkalmat, hogy nyíltan és őszintén feltárjuk egymás­nak azokat az okokat, amelyek távol tar­tanak egymástol bennünket ? A férj (összehajtogatja az újságot): Rendelkezésére állok ; kezdje el! Feleség: Jobb szeretném, ha előbb ön. . A férj : Jó! . . . Egyébbként, azt hiszem, hogy a mi a legjobban elidegení­tett egymástól bennünket, a mindennapi érintkezés volt. Azok a hibák, melyeket kölcsönösen felfedeztünk egymáson. A féleség: Meglehet. A nézeteink na­gyon is ellentétesek, a karakterünk nagyon is külömböző . . . Nekem például jó szivem van, önnek meg semmilyen sincs. Önző s bármit mondjon is, én nem vagyok az. A férj (gúnyosan): Folytassa csak, kérem. Ezek az apró részletek igazán érdekesek. A feleség : De csak nem fog meg­haragudni ? A. férj : En egy cseppet sem ! Ellen­kezően . . . A feleség: Tehát: Ön gőgös, még pedig a legnagyobb mértékben. Csak a nagyvi­lágban szeret élni, udvarol jobbra-b lra, anélkül, hogy eszébe jutna, hogy néha nekem is mondjon egy-eg • jó szót. Leg­alább is másfóiesztendő óta igy van . . . (elhallgat.) A férj : Végzett ? A feleség : Igen. A férj (feláll): Tehát most rajtam a sor ? Hallgasson meg: nekem van szivem, önnek nincs ; bennem megvam a meggyő­ződés bátorsága, önben nincs. Önző, s bármit mondjon is, ón nemvagyok az . . . .a. feleség (haragtól kipirult arccal) : Ez már mégis csak sok ! Gúnyolódni akar ? férj : Eszemágában sincs. Kimondom, amit gondolok. Ezért csak nem haragszik meg ? n. feleség (ironikusan): En ? Egy cseppet sem ! Ellenkezően . . . A férj (mosolyogva hajtja meg magát) . El kell ismernem, hogy ön szép, szellemes és okos. A feleség : S ón kijelentem, hogy ön­ben szintén megvan mind ez a jó tulaj­donság . . . a férj : Nagyszerű 1 Most már csak azt kell kiderítenünk, honnan van, hogy ma ilyen szépen egyetértünk . . . A feleség : Két esztendő óta először. Mert lássa, éppen két esztendeje, hogy önön a legelső . . . hogyan is mondjam . . . nem kellemes vonást vettem észre. A férj : Ugyankkor tettem önön ón is ezt a megfigyelést. A feleség : Pedig egészen jelentéktelen dolog volt. Nem tudom, emlékszik-e még az öreg Mathurinre ? A férj : Hogy emlókszem-e ! .a feleség: Mikor láttam, hogy ez a szegény ember könyörög önnek, hogy vár­jon még egy kissé, nedobja ki a bérletből, mikor csaknem tórdreborulva esengett, a gyerekeit s a nyomorúságát emlegette, s ön mégis hajhatatlan maradt : engem olyan különös érzés szállt meg. Mit vétett az a szegény ember ? Ő volt a hibás, hogy a rossz aratás miatt nem fizethette a bórt ? A férj : Igazán a szdvam is elakad! Mig Mathurin ott könyörgött, ön olyan közömbös arcot mutatott hogy ón szinte összeborsóztam töle ! . . . Bizonyára meg­könyörültem volna azon a szegény emberen, ha ön csak egyetlen egy szót szól, hacsak a szemével int! (Tompán.) De nem akar­tam gyengébb lenni egy asszonynál . . . A feleség: S ón, ón 1; aki alig birtam visszafojtani a könnyeimet, nem mertem semmit sem szólni . . . Tudja mit tettem másnap ? Ötszáz frankot küldtem a szegény öregnek s megígértem neki, hogy minden esztendőben annyit kap. A férj : S ón még ugyanaznap elmen­tem a jegyzőhöz s ezer frank évjáradékot biztosítottam Mathurinnek. (Megütközve tekintenek egymásra.) A feleség: ^ másik dolog, a mely önben felháborított, a hallgatása volt, mi­kor tavaly Dalmasóknál D'A.ncel s Jaz az orosz kalandor . . . Istenem hogy is hívták . . . olyan csunyául magtámadta legjobb barátainkat Briveséket. A férj : Az ön dolga lett volna felelni. Az asszony mindig jobban megtalálja a szavak mórtókét s rendet tud csinálni, anélkül, hogy sértene. En is nagyon hara­gudtam, az ön hallgatása miatt. A feleség : Ne g ndolja, hogy később

Next

/
Thumbnails
Contents