Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-23 / 50. szám

Beatus ille, qui procul negotiis Ut prisca gens mortalium : Paterna rura bobus exercet suis Solutus omni fenore . . . Neque excitatur c'lassico miles truci. .. És irigyeltem a mezei gazda sorsát, a pusztai életet, hövá a külső világ zaja nem hatol, legfeljebb a legközelebb fekvő falu harangjának csengése s azRmberfc a magány mellett sem kinozzavaz -jegyedüllét annyira, mint kinozzák a művelf társadalom csalárd Ígéretei, ellentétei, melyek elvágnak minden utat, mi a lélekbe'oltott isteni célokhoz vezet. Azóta máskép gondolkozom. Tessék megpróbálni manapság Horatius Flaccusnak az ősei által szerzett földeken gazdálkodni. Majd nem fogja érezni, hogy távol van a „negotiumif-októl, (mely szó a római jogtudományban jogügyletet jelent) s a „fenus"-tól (melyet magyarra „fizettsóg"gel lehetne fordítani.) A gazdálkodónak először is sok baja van az időjárás viszontagságaival, a meteorológiai eshetőségekkel, úgymint: fagy, hévütés, árvíz, jégeső, aszály. Azután jő a Belzebubnak füvészkertje, u. m. aranka, szerbtövis, acat, konkoly és igy tovább; majd a kriptogámok osztályából : rozsda, mézharmat, zsiros üszög, por-üszög, lisztharmat, peronoszpóra, burgonyavész — s ki tudná mind felsorolni. Majd az állatvilág kicsiny démonjai ellen keíl a szegény gazdának irtó hadat üzenni s ezek : a mezei egér, a hörcsög, az ürge, a vetósfehéritő bogár, a marokkói és olasz sáska, a gabonazsizsik, a hesszeni légy, a gabona futrinka, a répa-bogár, a filloxéra, ormányos bogarak stb. Azután jön az állam, mint osztályos rokon és részt kór s a részt pénzben kell kifizetni: a földadó (25 ós fél százaléka a a kataszteri tiszta jövedelemnek), általános jövedelmi pótadó, községi adó, ármentesitő és belvizlevezető társulati hányad (kétféle is : egyik tőketörlesztés, másik fenntartás), megyei ós községi útadó, iskolaadó, betegsegélyzö pénztári 3 százalékos adó, tűzkár elleni biztositás. A gépekről, a belső és külső cselédekről, mezei munkás-sztrájkról és más egyebekről nem is beszélek. A fecskék már készülődnek a nagy útra, bikanyál úszkál a levegőbén, a nap tüzes ragyogása kezd sárgásra betegülni, a szőllőtőkéről mosolyog a piros szemű gerezd, midőn eladásra kerül a buza s a mezei gazda verejtékes munkájának eredményét zsebre dugja a — spekuláció. Igenis ez a legnagyobb ellensége a magyar gazdának : nem a drótfóreg, sem a vizimórnök kalkulusa, sem a csikóslábu buza légy. A spekuláció, a mely megengedett és meg nem engedett módon befolyásolja az árak alakulását. Ma már annyira nyakára nőtt a termelő osztálynak, hogy ámbár 1892. óta Magyarország és Ausztria gabona exportja megszűnt s a mi búzánk terem, azt eliogyasztjuk mi magunk ós osztrák tej testvéreink: mezőgazdasági válságról beszélhetünk. . A föld terményeit föl kell sza'haditiii.-i a spekuláció "hatalma aló:. Aztfal nem SMÍJ bad törődni, hogy ez a törekvés* néhány tóvárosi inalom ós termény nagykereskedő érdekeivel összeütközésben van. Sajnos, de köztudomásu dolog, hogy ma száz évre a francia forradalom vivmányai után, ötven évre, hogy a magyar föld szabaddá lett, a jobbágyok szabad földművelőkké lettek : a földbirtok nem birja megadni azt a jólétet, mint a forradalom előtt, vagyis a töld kevesebb hozadékot (azaz kamatot) hajt, mint annak előtte. Bernáth István, kitűnő nemzetgazda, Magyarország négy évi termését állit j a szembe s ezzel kimutatja, hogy az árak a termelt mennyiség nagy ingadozásai dacára sem változnak : lo75-ben termett 17 2 m. hl. ár 9.72 frt 1878-ban „ 303 „ „ „ 9"96 „ 1884-ben „ 37'8 „ „ „ 9'11 „ 1892-ben „ 50'2 „ „ „ 9'09 „ Vagyis egészen helytelenül okoskodik a gazda, azt hivén, ha több búzát termel, több lesz a jövedelme is. n. termelt menynyiség nagy ingadozást mutat s az ár alig változik. A határidő ós különbözeti üzletek nagymérvű elszaporodása lóvén az ok, a börzék kezéből az árak lenyomásának eszközét ki kell ragadni. A medvék (bears, igy hívják az angol börzéken az árcsökkentőket) s a bikák (bulls, igy hivják az angol börzén azokat, kiknek megélhetésüket az árak emelkedése biztosítja) s ezek a termelők harca a végletekig fog fokozódni. Minden üzletnek az áru tényleges átadásával kell végződnie. Angliában Ch. W. Schmith, egy liverpooli kereskedő, a ki 30 éven át foglalkozott ez ügy gyei, Isten ós az angol társadalom nevében indított meg egy mozgalmat a börzejátók s a nem létező mezőgazdasági termékek eladása ellen. A mi földbij tokosaink is mozognak s szemük nyiladoz. ^.z őrlési forgalomnak 1899-ik óv március 1-ón bekövetkezett megszüntetése : az első nagyobb lépés volt Megszününk export állam lenni s a buza árának minálunk épp oly nagynak kell lenni (sőt valamivel nagyobbnak), mint a nyugati államokban a világkonjunkturák által megszabott áraknak. A mult évi párisi nemzetközi gazda kongresszuson, melyet Dupuy földmivelésügyi minister nyitott meg, nagy lelkesedós között elhatározták, hogy a gabona-értékesítő szövetkezeteket az egész világon megfogják indítani. Mindennapi kenyerünk forog szóban s mezőgazdaságunk válságát nemcsak a körülmények szerencsétlen alakulása idézte elő, hanem közönyösségünk ós ólhetetlensógünk is. A vármegyei pénzt áráK és számvevőségek megszüntetése. A közigazgatás egyszerűsítésének folytatása w a törvényjavaslat, melyet Széli Klímán belügyminiszter a napokban a képviselőházhoz benyújtott s melyet a ház már tárgyalás alá is vett. A törvényjavaslat egyszerűen megszünteti a vármegyék pénztári kezelését és ezt a kir. adóhivatalokra bizza. Az ellenzék tárgyilagos okokat nem igen tud felhozni a javaslat ellen, s főleg azzal az érvvel igyekszik hangulatot kelteni, hogy a belügyminiszter „egyszerűsítés" örve alatt részletenként a közigazgatást államosítani s a vármegyék önkormányzati jogát megnyirbálni akarja. A miniszterelnök nagyon energikus hangon felelt az ellenzéki szónokok támadásaira |s válaszában hangsúlyozta, hogy mielőtt a törvényjavaslat benyújtását elhatározta volna, előbb lelkiismeretes tanulmányokat folytatott, szakfórfiak véleményét kérte ki, s a mi legfőbb érv a javaslat elfogadása mellett, hogy maguk a vármegyék örvendenek legjobban a pénztári Kezelés megszüntetésének. A törvényjavaslat lényege különben a következő: a vármegyék pénztári teendőit, ide értve a gyámpénztári teendőket, a vármegye székhelyén levő kir. adóhivatal, a vármegyei számvevőségi teendőkkel pedig a kir. pénzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségek látják el. A járásokban a pénztári teendőket a főszolgabirák szókhelyére nézve illetékes adóhivatal végzi. A járási számvevői teendők ellátása végett a pónzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségtől a tőszolgabirákhoz egy szakközeg (járási számvevő) osztatik be. A vármegyéknél rendszeresített főpénz tárnoki, főszám vevői, ellenőri, alpénztárnoki, alszámvevői s bármely más néven rendszeresített állások a törvény életbeléptetése napjával megszüntettetnek s az alkalmazásban levő hivatalnokok rendelkezési állo mányba helyeztetnek ; egyidejűleg azonban az állami pénztárakhoz, illetőleg a pónzügyigazgatóságok mellé rendelt számvevőségekhez jelenlegi illetményeikkel ideiglenesen beosztatnak s a mennyiben egy éven belől elhelyezhetők nem lennének, addig megszerzett nyugdíj, illetőleg végkielégitósi igényeiket az illető vármegyei nyugdíj-alap irányában érvényesíthetik. Azok a hivatalnokok ellenben, a kik az eddig elfoglalt állásuk államosítása dacára a kinevezést méltánylandó okok nélkül el nem fogadják, állásukról, s a menynyiben az illető törvényhatósági szabályrendeletek másként nem intézkednek, szerzett nyugdíj, illetve végkielégitósi igényükről lemondottaknak fognak tekintetni. Azok a megyei alkalmazottak, kik állami szolgálatba átvétetnek, az uj kinevezés alkalmával abba a fizetési kategóriába fognak soroztatni, melyben egyenlő kvalifi káció ós szolgálati év mellett a többi államhivatalnok van. A mennyiben pedig a törvény natosági szoigaiatDan magasabb hzétést 'élveztek, a többlet élvezetében továbbra is meghagyatnak mindaddig, mig az állami szolgálatban ezen fizetésnek megtelelő fokozatba elő nem lépnek. E szerint tehát az uj és régi fizetés, illetve lakpónz közötti kölömbözetet személyi pótlók gyanánt kapják meg. Nyugdij igényükbe a vármegyei szolgálatban eltöltött évek akkor is beszámíttatnak, ha nyugdíjaztatásuk alkalmával még nem bírnak 10 évi államszolgálattal. Az általuk a megyei nyugdij alapba befizetett nyugdij-járulók azonban, netán létező kamataival együtt az államkincstár javára esik. A törvényjavaslat pontról-pontra azon alapokon nyugszik, melyet lapunk egyik februári számában rövid dióhéjban foglalva mi kifejtettünk, s melyet akkor az érdekelt hivatalnokok chimarának tartottak. Küldöttség Hegedűsnél. - Köszönet a transzverzális utért. Hegedűs Sándor, mint maga is mondá, ritkán látott még olyan küldöttséget, aminő pénteken délután tisztelgett nála. Bókósmegye törvényhatóságának deputációja járt a miniszternél, egy deputáció, amely nem kórt, hanem — megköszönt valamit. — A legritkább eset, hogy ezért fáradjon Budapestre egy ilyen népes küldöttség — jegyezte meg mosolyogva H eg e d ü s, a kinek rendkívül jól esett Bókósvármegye figyelme. Az öröm és a meghatottság őszinte hangján, szokatlan melegséggel válaszolt a főispán bemutató szavaira s az alispán gyönyörű beszédére. Ez nem sablonos frázis: a fogadtatás minden részletéből, a miniszter magatartásából, szavaiból s mindazon aprólékosságokból, melyek a figyelő szemet el nem kerülik, mindenki, a ki már miniszteri fogadtatásokat látott, azt az impressziót nyerte, hogy csakugyan ilyen deputációkhoz nincsenek szokva a kegyelmes urak s azért kétszeresen jól esik a figyelem, a hála ós az elismerés ilyen megnyilatkozása. Pénteken délután öt órakor, a kereskedelemügyi minisztérium budai palotájában fogadta Hegedűs Sándor Békésvármegye küldöttségét, mely azért kereste fel, hogy megköszönje a III. állami transzverzális in ü u t a t. Tavasz óta épül az uj út, melynek eszméjét Fábry Sándor alispán vetette fel először Békésvármegye törvényhatóságában s melynek gyors létesítésével He gedüs Sándor nagy ajándékot adott, nemcsak Bókósvármegyónak, hanem az egész Altöld gazdaközönségének. A miniszter fogadó-szobájában várta a deputációt, melyet dr. L u k á c s György főispán rövid, de ékes szavakkal mutatott be. Hatalmasok gyakran látnak küldötteiét maguk előtt, a kik kérni szoktak, mi - úgymond — köszönni jöttünk. Megköszönni a miniszternek, hogy gyorsabban tesz, iunt ahogy ígéri és többet tesz, mint amennyi rév. Mikor kérni jött a vármegy kegyesen fogaid, kéri, hogy fogadja mo is kegyesen és sziveden, mikor a hála köszönet őszinte órzelfleit kívánja tolm csolni. — Nagyon szép! Nagyon köszönöm ! — mondá Hegedűs s mosolyogva hajolt pedig elrozsdásodott nagy kengyelvasat találtak.*) Aztipedig már biztosan tudjuk, hogy kengyelvasat először a ULnnok használtak, miből következténk, hogy az _ eltemetett vitéz -vagy ti un, vagy avar vitéz lehetett. Hogy a kereszténység első századaiban miféle népek laktak ezen a mi áldott jó ő'ildü határunkban, azt nóvszerint el lehet ugyan mondani; de mivel sem nyelvüket, sem óletsmódjukat, sem műveltségűket nem ismerjük, minden további késedelem nélkül átmenetünk azon korra, amikor itt r ó m a i gy armatok voltak. Ezt nemcsak történetírók állítják, hanem a földből kiásott római pénzek is bizonyítják. Haan Lajos, a boldog emlékezetű és nagytudományu csabai ev. lelkész egész gyűjteményt állított össze a Csaba határában Traján, Hadrián, Nerva, Antonius Pius, Mark Aurél ós Constantin korából napfényre hozott szebbnél-szebb római pénzekből. Az ő gondosságának köszönhetjük azt is, hogy egy ilyen római korból való leletnél bronz fibulák ós fülbevalók között egy római mester által készített csinos arany Iái cot is találtak, melyről egy arany gyürü függött le; a gyűrű kövére pedig Achilles és Penthesilae nevek voltak vésve*) Érdemesnek tartom a római kor maradványaira vonatkozói ;g idézni Haan Lajosnak érdekes feljegyzéseit. „A kanálison túl — úgymond — ott, hol most Bogár Dániel és Híike József (ma Rosenthal) házaik vannak, Breznyik * Békésm. tört. évk. III. 130. s köv. lap. *) Ezt a becses láncot Haán Pulszky Ferencnek adta el potom áron. A'régi római pénzekről Haan ezeket irja: „Én magam négy gyűjteményt csináltam az itt talált római régi pénzekből. Az elsőt még gyermekkoromban. Ez azonban elveszett, mig az iskolákba jártam. Másikat professor koromban. Ezt odaajándékoztam Munyay Tivadar volt eperjesi tanárnak. Harmadikat 185«-ban, Ezt ajándékba küldtem a szavasi főgimnáziumnak. A negyediket most (1862) gyűjtöm a csabai gimuázium számára . . . fájdalom a derék gyűjtő halála után azonban e gyűjtemény elkallódott. János kertjében az én professor koromban két egymásra borított, hamuval telt tál — és ettől nem messze egy szintén hamuval töltött cserép urna találtatott. A találó Valastyan nevü szűcs, megtudván, hogy azok emberi csontok maradványai, nem akarta háborgatni síri nyugalmukat, vissza ásta. Hol most, az úgynevezett kastélyon, a kanális partján Áchim Liker János szőlős kertje vau, 1858-ban szintén egy kis római urna találtatott, azután egy karddarab, két római pénz ós néhány lószerszámhoz tartozó bronz karika. Mire megtudtam, már csak a bronz karikát kaphattam meg, a többi elveszett. Hasonló hamu-vedret szántott ki a földből a kereki tanyáján Gajdács János. Ez is elveszett. „A Csaha ós Orosháza között fekvő földvári pusztán Boczkó Károly árendális földjén 1842-ben árokásáskor egy termés kövek közé három láb magas urna ásatott ki, melynek feneke aiatt egy jól conservált, tallér nagyságú ezüst római pénz volt. A birtokos távollétében az urnát árokra fektetve egy tudatlan ispán barbar röhögés között, négy csákányos emberrel szétverette, s minthogy abban hamunál egyebet nem találtak, a cserepeket szóthányták, az emlékpénzt pedig az arra menő házaló zsidónak eladták." „Midőn tavai (1861.) az én paplakomnak fundamentumát ásták, ott, ahol most a pince van, a föld felületétől egy ölnyire kiástak a földből két régi edényt, melyeknek már a formája is mutatja, hogy a magyarok előtti korból valók. Ezek szerencsésen az ón birtokomba jutottak, s most Antal öcsémgyüjtemónyóban vannak.*) Itt közlöm mind a kettőnek hü rajzát ..." Nem tudtam máskép. A széles koposi utcán jött, ment, tolongott a nép; a szakácsnők, szegényebb *) Haan Antal értékes gyűjteményét megvette Békésvármegye, s ez képezte a mostani vármegyei muzeum alapját. polgárnők siettek bevásárolni az ebédhez valót ; — iskolásfiuk ós leányok csinos ruháikban tanulták az első kacérkodást és nagyszólást ; a hivatalnokok siettek a sötét lyukakba s egy-egy nyugalmazott katonatiszt tempós lépteivel mutatta, hogy még ő is a társadalom egy kiegészítő tagja. Bent a kereskedői irodákban is megkezdődött már az élet, a fővárosi „Soll und Habén" élete. Öreg, kopasz, kopott ember dől a kis álló Íróasztalnak, mitsem törődve a künn lótók-futók zajával és számol. Azt se veszi észre, hogy felesége, egy kövér, jól táplált vastag asszony, már rég ott szemléli a kurta, fekete amerikai bőrdivánkán. — Mit számolsz ? bolond ! Er az valamit ? Nem megy, kát akkor nem megy. — Annyi. A bőrödet csak nem adott oda. Tógek is megcsalnak. No hát. Nem fizetek, meg nem fizetnek. No hát. Adj ebédhez valót. — Mindjárt itt lesz kilenc óra s valamit nekünk is enni kell. Veszek jó kukoricát s egy szép görögdinnyét. — Ugyan netörd a fejedet. Nem loptál. — De loptam. Rózi! — Mikor? — Loptam. — Oh, te együgyű. — Igenis. — Mit? — Nem tudok fizetni. — Nem jön be semmi. — Hát ez lopás ? — üki fizetni nem tud ? — No hát az nem fizet. — Az lop, mert megkárosít. Az egy gazember. — Es azt te mondod magadra ? Nem kiáltanád ki az utcán is, kogy : ón, Engel Fülöp, egy gazember vagyok. No csak adj pénzt, aztán megyek. — Itt semmi sincs, — emelt ki az öreg ember belső zsebéből egy viseletes, nagy, zöld bőrtárcát. — Azzal nekem semmit se mondasz, — neken legalább is öt forint kell. — Nincs fa, nincs zsir, szóval »emmi sincs. -- En nem segíthetek. — Akkor elviszek zálogházba egy vég finom vásznat. - Weisz és Kohn mindent lefoglalt, és csak ugy engedett tovább a boltban, ha minden darab árával pontosan beszámolok. — No hát számolj be vele hogy ezt a vásznat megettük. — Rézi, itt a becsület parancsol. — Hát mi az becsület ? Te bolond. Fel tudod azt váltani, vagy adnak ezért valamit ? Vén vagy nem tanultál annyit, hogy csak a pénznek van értéke, — másnak a világon semminek. No csak okoskodj, ón viszem a vásznat. — Azt nem. Az erős, kövér asszony odább lódította férjét, hóna alá kapta a vásznat, — ós indulni akart. — Rézi, ha adsz valamit a becsületemre, — azt ne tedd. — Adok valamit a gj'omrodra, hogy enned kell s a két leánynak is enni kell. Már a fizetésöket előre megettük, legalább enniök kell adnom. Te azt nem érted. Eredj ! Es dulakodni kezdett a két öreg, hogy az utcáról sokan befutottak, ós törekedtek pártállás szerint elhelyezkedni, mialatt az asszonyságnak sikerült elmenekülni a vászonnal. Aki az életet könnyű dldaláról veszi föl, az nem talál semmi különöset az ilyen helyzetben. Engel Fülöpnó beadta egy jó nevü zálogközvetitőben a vásznat s ez éppen nem nagy összeggel vígan sietett a piaezra. Sok jó czikket vásár'lt s azzal az ebéddel ami ebből ez anyagból kikerült, nem követelő ember tökéletesen megelégedhetett. A ki látta volna a jó öreg asszony eleven, piros arcát, nem gondolt volna az élet sötétebb oldalára. Az öreg Engel Fülöp keserűségben ujabb, meg ujabb határozatokat hozott. Feladott minden reményt. Nem látott mást maga előtt, mint az emberek, isme-