Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-06 / 2. szám

így sém rózsás. Az a párezer ember, a ki a földnek mindössze 14 százalékon gazdálkodik, társadalmi és politikai tekintetben nem lenne képes a rá váró föladatokat kielégitően betölteni még akkor sem, ha erély és tudás tekintetében minden egyes tagja ideális szinvonalon állana is. Pedig, a mint mindnyájan tudjuk, nem áll ott. Nagy reformoknak, erős lelkek felbuzdulásának kell elkövetkezni, hogy ezen a helyzeten segitsünk. Vájjon megérjük-e ezt ? Ü. nagy forrásmunka egyes részeire bővebben kiterjeszkedni ma nem fogunk. Azt hiszszük, abból, a mit elmondtunk, megérthető lesz, mily fontos az a mü, a melyről szó van, mennyire méltó arra, hogy vele alaposan és komolyan foglalkozzanak mindazok, kik a magyar politikában szerepet játszani magukat hivatottaknak tartják. Társadalmunk tükrei. A magyar gavalléria. Ócska és viseltes, kopott rámájú kép előtt állok és már-már majdnem belemélyedek a szemlélődésbe, hogy vájjon mi van azon a kézi festményen lelket gyönyörködtető, a mint odakünn két katonatiszt kardcsörögtetve halad az utcán. És Valaki után haladnak. A valaki pedig uri asszony. Futó pillantással is összeállitom a ruhája számláját. Három-négyszáz forintra értékelem és bizonyára, ugy vélem, a függője se fals, mert nappal nem igen csillog az imitáció, de meg a gazdagot nem lehet ügyesen és elfogadhatóan affektálni, azt kell hinnem, hogy a katona-tisztek előkelő nő után sietnek oly feltűnően, hogy egyik a másikat lökdösi, mintha mondanák: — Barátom, ez már aztán teszi! És a hogy eltűnnek az utca forgalmában, megint visszatér a tekintetem arra a kopott képre, melyre a Lorántfy Zsuzsánna nevét utánozva ügyesen irta le a festő. A fejedelemnek: I. Rákóczy Ferenc nejének, a hős. lelkű asszonynak szelid vonásait nézem, majdnem kacagni szeretnék, hogy egy fej edelem-asszony r a ki épen csak olyan ruhába bujt, mint valami egyszerű paraszt asszony, akkor is ily egyszerű volt, midőn a sors keze fejedelmi rangra emelte, mint mikor férje még borsódmegyei főispán volt. Lelkemet gyönyörűségre hangolja az a tudatom, hogy Lorántfy Zsuzsánna mily derék, mily igazi magyar úrasszony volt, ki akkor is, midőn édes gyermekei nevelésével volt elfoglalva, oda haza ő vezeti a fonást, maga kenyeret süt, birtokában, mely elnyúlik a szepesi Kárpótoktól Erdélyig, ő rendelkezik, mint egy képzett gazdatiszt, de még az 1644-iki német háborúk dolgába is beavatkozik, ő fogad csapatokat, ő készitett puskaport, ő szállíttatja azt a fejedelem után a táborba. Van gondja mindenre, konyhára, gyermekei nevelésére, gazdálkodásra, e mellett a tudomány előhaladására, a mit bizonyit a sáros-pataki főiskola felállításával is. És én nem kétlem, hogy az egyszerű, de lélekben finom úrasszony bárhol megjelenik, bárhol megjelent, tisztelettel fogadják. .tíz ő egyszerűsége hódolatot nem követel, még is, minden férfi tisztelettel meghajlik előtte. Lám az utcán elsurranó úrasszony felöltözött selyembe, drágába, szecessziós ruhába, az arca olyan finom, mint a bársony, minden a mi rajta van: elegáns, korhű, járása könnyed, mosolygásában kimért, tartozkodó, meglehet: a mellett még olyan párfüm illatos, hogy a férfi feje kábul, tépelődik, bolondul — ós ez az uri aszszony felényi tekintélyt sem tud magának biztositani, ötödét se : mint Lorántfy Zsuzsanna. Feszegetem a régi időket ? Csupán azt konstatálom, hogy a mai ifjúság nem ismeri a történelmet. Az a hazafiság, mely a mell öklözésből és az üres szavakból áll, lári-fári. Tudni kellene mindnyájunknak, hogy a mi nemzetünket is a jellemek irányitották. A mi ifjúságunknak sem ártana, ha a világ egyik legnagyobb jellemének: Washingtonnak ismeretes 110 élete szabályát betanulná és abból alkalmazna ott egy-kettőt, mikor nőkkel találkozik. A történelemben annyi szép tettel találkozunk, midőn a magyar nőnek még volt tekintélye. Tessék azon is felbuzdulni. De nem üres, elcsépelt szavakkal. Mert a magyar gavalléria már olyat sülyedt, hogy már nemsokára a sár fenekére ér. Az nem tisztelet, ha a férfi a keztyüt ajkához érinti ós a szemüvegen azért vigyorog keresztül, mert a nő ajkán sok a kármin. A mai fiatal ember nem tesz kivételt a jó nő ós a céda között, mindenkin kármint, festéket lát, merész szavaival anynyira bántó, annyira sértő, hogy ma a gyöngéd nem valóban ott áll, hogy nincs támasza. Csak tessék a fővárosi újságok hireit is keresztül futni, meglássák, Önök is velem-fognak aggódni. Fényes nappal, emberek láttára inzultálják a nőt, nem a zsebmetszők, de a kik a lélek rábláshoz oly annyira értenek és a kik szabadon járnak az utcán. Ma alig mehet a nő az utcára. De alig mehet szinházba, hol addig feléledt hazaszeretete a hazafias darabokon, tisztult látköre az erkölcs ós sziv nemesítő társadalmi színmüvekben, ma olyanokat | lát, a miért Karánsebesen ott hagyják a színházat, a direktort könyörtelenül kifü- j työlik, de száz helyen tapssal fogadják ós c«ak azon örvendenek, ha az erkölcsön nagyot csúfolhatnak. Az a régi logika, hogy az állam élete az erkölcsös élettől függ, ma is beválik. Én félek, ha egyszer a nőnek nem lesz tisztelete, akkor rohamosan merülili fogunk. Mert a kit tisztelnek, az igyekszik a fokon fölfelé haladni, a- kit lenéznek, letipornak, az maga is, másokat is magával ránt az örvénybe. Eddig „gyönyörű szép, jó galambom" j járt a nótában, ma nem kell magyar nép-. dal, de kell vastag, cudar és arcpirító kupié, ostoba és szemtelen valcer, melyért nem is annyira lelkesülnek, mert már a durvaság nem is tudja a bárdolatlan neveletlenséget figyelemre felhívni. Ugy vélem pedig, hogy az a nő, neked férfi-nem, odatapad a szived tájékára, ii ki ott hallgatja ki dobbanását, vájjon mi bánt, mi keserít, gyöngéd szavával, mintha selyem kendővel törülné le a homlokodat, ha annak a nőnek van hite, felemel az ág magasságáig, ha annak a nőnek van érzése, megtisztít, mint az aranyat, a salaktól szokták, ha meg szerelme van i beléd oltja annak a fogalmát, hogy hazádért, a társadalomért, családodért dolgozni kell és mi sem természetes, a munka éltednek boldogabb napokat teremt, és ha letiprod azt a nőt, az nem glóriát von homlokodra, de tövist, mely alatt nem serked ki a megváltás vére, de magával ránt a tespedésben a pusztulásba. És mindezek eszembe jutnak sokszor, mikor arról hallok, hogy a férfiak ma máinem is mernek megnősülni, tőleg a fővárosban annyira félnek a nőtől, hogy eszükbe sem jut az, hogy családi tüzhetyet alapítsanak. És vájjon a nő ennek az oka? Nem a nő. Arról a tisztelt férfiak hallgatnak, mit mivelnek ők az életben, a mikor a mamájuk nem látja. És egy pár eltévedt leány viselkedését általánosítják az egéssre. Az is igaz ám, hogy az igények feltobzódásával sok rosszra vetemedik a nő, férfi egyaránt. Nem is csinálnak ma már abból titkot, ha nem a férj veszi a selyem ruhákat, de a házi barát. Az se ritka, hogy a házibarátnak különb joga van, mint a férjnek. És itt megint csak a az oka Legyen az a férfi tában szilárd, mondja ki: vább ! Higyjék el, sokkal többet használnak igy maguknak, de még hazájuknak is, ha feleségeik nem költekeznek pazarul, mert az egyszerűséggel nem hintünk el konkolyt, nem megy belé a gomba, hogy rothassza a társadalmat, hisz látjuk kisebb helyeken, hol nem annyira tobzódik a nagyzolás, aránytalanul nagyobb a boldogság, mint a nagy.városok légköreiben. Persze kellemetlen témát érintettem, de azért azt gondolom valótlant nem mondottam. Verner Jenö. férfi a bajnak férfias, akaraeddig, ne toAz ördög vejei. — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt Uram! Becses lapjának mult évi utolsó számában olvasván a kereskedelmi miniszterné ő kegyelmességének pompás cikkelyét: nA magyar ipar titkáról", melyben különösen a fogyasztók iránti figyelmet, előzékenységet ós szótartást ajánlja az iparosoknak: meg nem állhatom, hogy e dologról gyönge visszhangképen valamit ne mondjak. Szives engedelmével azt akarom régi i r á s o k b ó 1 bebizonyítani, hogy a kegyelmes asszony "épen a feión ">r-üta b szöget, midőn a magyar ipa: 'íiliendűlőnek egyik rugójaképen a s z ó t • r t ó e t emeli ki. Van ugyanis az én édes . áumal a sok régi könyve között egy I<i8i-b3i való irott kódexe is, mélyet. „A Nem- v

er

a. zetes Thaba János Nagy Jó- \\..-<:, •• csuelletes Urának Szivesisen Ajánl \ Körmöndi*) Orthodoxa és .Reform" Sehol.'- &! p. t. Méltatlann Directora: Bakaa T György ... ad Diem S. .JoL&mii?*, tehát Jánosnapi ajándékul. Ez a kétszáz oldalra terjodő kóde>. igen sok érdekes dolgot tartalmaz, '<;..:•;. nősen nyelvtörténeti szempontból. M r ilyen, ösmertetve is lett a Czelder-f'-" „Figyelő" 1882. évi folyamában. Hogy pedig ennek az avatag' rá nalt mi köze légyen a magyar iparhoz és a kegyelmes asszony cikkelyéhez, azt az ?<nal megtudjuk, ha a kódexet a 147. lapon fölütjük. Itt a szépen kicikornyázott írásból a következőket olvassuk. INVENTIO Antiquorum Doctorn,.. „Mesterséges találmántt olv..--r >. Régieknél, a Szarvas, avagy Czéj/Ai-es Vétkeknek eredeti felől: És valaki találta

1 ugyan leg-elösször, az edgy át.: • v ' • •, i nézett Christus Urunknak mond.ín: fi: a Sátánt mondgya minden Gonosságoknak Találójának, okának lenni. Az INVENTIO, avagy Talál mány éz: Az Eördögh meg-házasodott, és vette Házas-Társul magának, INlQUlTá 1 EM az az: az HAMISSÁGOT. És Ettől nemzett Tiz Leányokatt, melyeknek- Kjieriozét! bizonyos RendbéliEmbereknek II ázasitoita."' Ha célunk és a terjedelem engedné, érdekes volna talán mind a kilőne. Wu-y sorsát ösmertetni, de legyen kiég itt osak , az, amit a hatodikról olvasunk: „Hatodik Leánya vólt az írd < i. MENDACIUM; az az: HAZUGGÁ

1E noha minden Ember hazug, a miatt Sz: Pál szól: Rom: 3: 4, Mindazon,41 tal házasította a Mester-Embereknek, kik® igen talállyák a bizonyossá hagy • I ,, Hanem igy szólnak: lm ma, im ]<>b ugy tarttyák szóval az Emberek"u " íme, itt van egy 216 éves irott 1 nyitók, sőt mivel a kódex ez/ ; dolgot mint „régi tudósok talál mán emlitij itt van egy ősrégi hagyomány nézve, hogy a kegyelmes assz; > ''I ea t 9ni ható nyilatkozatot tett, midőn, it #zóta az iparosoknak lelkére kötötte. Részünkről ezek után csak vat a csot adjuk még az iparosoknak, bőripart föllenditeni akarják, akkor legeli is — szűnjenek meg az ördög vejei !f Igen és kövessék lelkesen azok eszméket, a melyeket a kegyeh ós kitűnő férje tűztek elébök. Rám pedig, ki most ezt a kikürtölöm, ne haragudjanak r iparosok, mert biztosíthatom dl kódex szerint az ördög leányai csak ők, hanem a más rendbeli megkapják a maguk porciója rtást i, az \rany- i asszony g a derék í

f hogy a íözül nem mberek is b.Z Körmönd, ma Körmend Vaan ,n.zt hiszem, hogy ö volt az egyedüli udvarlóm, a ki ártatlanul szeretett, abban meg bizonyos vagyok, hogy csupán csak őt szerettem önzetlen szerelmemmel. Az ő szerelme különös módon nyilatkozott. Legalább is különös volt ez a mód az utóbbi udvarlók szerelmes leveleihez, virágcsokraihoz, éjjeli zenéihez ós egyéb udvarlási sziinptomáihoz képest. Együtt ragozgattunk evvel a derék ifjúval. És pedig csupa véletlenségből mindig a „szeretni" igének tárgyas alakját. Eltetszik találni, hogy ez a „tárgy" én voltam. Mikor reggelenként a ködös pesti utcákon, a könyveinkkel a hónunk alatt ballagtunk az iskolába: ez a jóravaló fiatal emberke már megjósolta, hogy „a jövő század művészetének egén nagysád lesz a legfényesebb, legragyogóbb, legkitűnőbb csillag." Akkor én is igy voltam meggyőződve. Azóta letűnt a hanyatló század, pirkad az uj század művészetének az egén, de én még mindig a homályban vagyok. Szegény ifjú barátom, még nihány hónap és ha akkor sem tűnik fel, akkor te rosszul jósoltál, iskolába menet, az utcán a reggeli ködben, a mikor annyi lágysággal, annyi ártatlansággal és olyan alaptalan ürességgel deklináltuk, hogy szeretlek . . . sze-; retsz ... és stb. stb. Téged csakugyan szerettelek, mei# határtalanul fiatal voltam. Ahhoz pedig egyéb ugy sem kell, mint a fiatalság. Ez a fiatalság, — t. i. a határtalan fiatalság — meg volt még akkor is, mikor a zeneakadémiába beiratkoztam. (Ez volt az első lépés az előbb emiitett „égi pályámon.") Nem emlitném a multamnak ezt a fázisát, ha második udvarlómnak az eszményig lesoványodott alakja nem fűződnék hozzá. De hozzá fűződik. A zeneakadémiának ugyanis a mellett, hogy zenélni tanítanak benne, megvan az az előnye, hogy tanítványai rang- és nemkülömbség nélkül vannak megválogatva. Közöttünk nem volt rang — csak nemkülömbség — és ezt a kelyzetet használta ő ki arra, hogy szenvedélyével megtiszteljen. .tizonkivül, hogy nekem udvarolt, hegedűs volt. Sötét fekete haja hullámzott alá művészi rendetlenségben elrendezve. Én egy étiekpróbán ismerkedtem meg vele; egy végzetes énekpróbán. Ott gyúlt fel sz

:vemben az a láng, a melyet most ezentúl táplálnunk kellett. De hogyan? Elhatároztuk, hogy kitűnő hegedümüvósznői tehetségem van, a mely csak ő rá várt, hogy csiráiból "'- fejlődjek. Egyszóval hegedümesterem let

4:. É^ ós az j imént felfedezett tehetségem, i^zasan vártuk őt minden hegedű órára. És ő i. Fejlesztő tehetségeimet • különösön eugc.n magam, szerény csekélységemben. Általában inkább a sziv húrjain .játszott ós ját szatott, mint a hegedűn. A művészet elemeinél kellett kezdenünk. Először is a zenéről általában kezdett speaceket tartani. Lebet, hogy jobban is tanítottak ennél az átszellemült hegedűsnél, de nagyobb tűzzel soha. Elmondta, hogy a zene akifejezhetetlen érzelmek kifejezése ; hogy ilyen szerelem az ő szerelme, a melyet irántam érez. A zene-elmélet ilyetén elemeivel tehát tisztában lettünk volna. Most iöttek a praxis elemei Először a hegedűt kellett a nyakam alá szorítanom. Elmagyarázta, hogy ezáltal biztos állást kölcsönözünk a hegedűnek ós hogy egy ilyen biztos állásért feláldozná egész életét. Hanem a tanulmányaim során még is arról kellett meggyőződnöm, hogy abszolúte tehetségtelen ós alkalmatlan vagyok erre a nemes művészetre. A kezem állítólag roppant gyenge volt, a miért is állandóan az övében tartotta, hogy férfi támasza legyen. Egyszóval, a legjobb akarat mellett sem haladtam semmire. Azonkívül pedig a kérdés gazdasági oldala kedves szüleimet igen érintette és igy az aranjuezi pásztor hegedüóráknak vége lett. Szegény sáppadt, átszellemült jó muzsikusom ! A mi viszonyunkat végleg elhegedülte SzentDávid. Ezek után pedig a világot jelentő deszkákra, lóptoin, a mely deszkák 'bizony vagy legyalulva nincsenek, vagy túlságos síkosra vannak preparálva, — egyszóval igen könnyű elbukni rajtok; csak akarni kell. De ha az ember, illetve színésznő, nem is akar, mindig akad ember, a ki akarjon.' Az első ilyen akarnokaim. jogászok *

roltak, a kik ha egyebet nem is tettek, legalább rajongva akartak. Talajdonkópeni iT-V klóknak csak ezeket lehetne neveznem, •l. ezek „imponálni" akartak. Egyik se j olyan lenni, mint mindenki. Az egyik világgyiilölö volt. Ez rendesen mélabús arccal ós pesszimista ötleteivel akart imponálni. Kijelentette, hogy megveti, gyűlöli, az egész világot ós, hogy ón megtiszteltetésnek vehetem, ha egész mindenségben engem szdVet egyegül ós legjobban. Mindaddig meg voltam tisztelve, míg meg nem tudtam, hogy többen vagyunk ilyen megtisztelt „egyedüliek" és hogy az egész városban nem volt egy hölgy sem, a ki a megvetett gyűlölt világegyetemből egyszer ki ne vétetett volna. A másik gentleman volt. Egészen korrekt embert magán kiviil nem ismert ós ón ismét „tisztelt hölgy" lettem, hogy a világ egyetlen korrekt, szeplőtelen jellemű embere nekem udvarol. Voltak köztük azután, ezek közt a jogászok közt gazdagok, szegények, előkelők és nyárspolgárok eg3

Taránt. Én azt a különös nemzetgazdasági megfigyelést tettem, hogy minél előkelőbb volt valamelyik, annál kevesebb volt nála az „ész". De különben mit is szólok én olyan tudományhoz, a mihez nem értek ; mert hiszen az előkelőség, nem azt jelentette, hogy a „gazdaság" ós igy az egész kérdés nem a nemzetgazdászat, hanem a társadalmi problémához tartozott. Azért is lehet őket igazi ud\ rló! n k mi,üősiteni, mert komoly vége egyik üg. letnek sem lett; az igazi udvarló padig arról novoaotca, h"gy soha seju ieiiet n'-.la valami komolyabb bajtól tartani. Egy igazi udvarlónál pld. egy i. komolyabb baj : a házasság, ki var. z. Habár nekünk színésznőknek nem i : • udvarolnak, hogy elvegyenek. 1(1$ ebógy azt tessék hinni, hogy ez uj igazság, amií • • • jöttem rá. Ez régi, de sajnos künk azért udvarolnak, mert vau abi an valami különös, hogy az ember egy <M •"> hölgynek udvarol,, a ki nem csak mind -j a földön jár, hanem a szinpaöoi is. A nemcsak pogácsát süt és „jó.leái j u ? a papa és mama szeret, mert . hanem a kinek a naivságából letörölt valamit 'a routin; az élet és a Ksinpad routinja. Udvaroltak azonkívül még .tisztek h. az örök ifjú hadsereg, akinek, ha előnyük nines is mindég megnl ir I AZ formis, a mi tulajdonképpen a tö. fiat sr i ón találtam ki.) • i-:. Ilyen félemberek és emberjei"':. A varoltak nekem. Voltak olyanok is köz: a kik nem értek meg a nyilvánosság orvosok, ügyvédek és egyéb beszámíthat^' állapotban levő urak. Hiszen a.z is vv.Lt tulajdonképpen a baj, hogy ezok. «« l <-:'t. emberek mindég beszámítható úllapot.j ;•:> vannak ós sohasem követnek, el inegguf-. dolatlaüságot. Nos ugy-ó volt elé^ udvar| lóm? Legalább is több, mint'a mennyit anyájas olvasó türelméért tőlem megérdemt ü De ezentúl már nem lesz. Éij.'iú ; ' az egy, az igazi, az egyetlen, a ki nemcsak a színésznőt látta bennem és a ki.t ón is külömbnek láttam mindenki másnál — eljött a vőlegényem. Ó mellettem lesz most már az "g isz életen keresztül, udvarlókra tehát — fii szükségem.