Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-13 / 47. szám

XXVIII. évfolyam Békéscsaba, 1901. Csütörtök, junius hó 13-án 47 sz ám BEEESH POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számu ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttór-ben egy sor közlési dija 50 fii. Aratási kilátások. Békéscsaba, jun. 12. Aggodalmas napokat él ilyenkor a gazda. Csak néhány hét még és meg fogja tudni, vájjon az, amire pénzt, időt és gondot fordított az egész éven át, megfogja-e fizetni azt, ami érte jár, visszaadja-e a föld, mit beléje vetett s ha igen: liányszorosan fogja ezt visszaadni? Érthető tehát, hogy a gazda remegő szívvel figyeli ilyenkor a felhők járását s a hőmérő változását. Hiszen úgyszólván ezektől függ sorsa, gazdasága. Függ első sorban a természet jóvoltától, mely érzelmeit a felhők és a hőmérő utján nyilvánitja a gazdának De a gazdával együtt érez ilyenkor az egész társadalom. Mert bár a napi küzdelmek más és más álláspontok szerint sorakoztatják az embereket, a döntő pillanatban mégis érzi és tudja mindenki, hogy Magyarország jövője az aratástól függ és igy mindenkire érdekkel bir a búzának az ára, melynek alakulását lényegesen befolyásolja az eső és szárazság. Az eső ezúttal nagyon váratott magára. Az ország minden részéből panaszok jöttek a szárazság miatt s nagyon sok vidéken már a vetések teljes elpusztulásától féltek. A búzának az ára tehát jelentékenyen emelkedett. A döntő órában azonban hullani kezdtek az esőnek arany cseppjei s az egész ország fellélegzett. A búzának kezdett alábbszállani az ára. De ez a helyzet nem volt tartós Mert ha Magyarországon volt is eső, de nem volt déli Oroszországban. A vetések állása ott nagyon kedvezőtlen S ha hamarosan változás nem áll be, éhínségtől is komolyan lehet tartani. Igy változik tehát a helyzet napról-napra és igy fog változni mind addig, amig a termés teljesen beraktározvi, a természet szeszélye alól mentesítve nem lesz. A búzaárak tehát attól függnek, hogy miként Ítélik meg a helyzetet. Ha a hirek kedvezők lesznek nálunk is és a külföldön, akkor a buza-árak előreláthatólag esni, ellenkező esetben pedig emelkedni fognak. Az itt elmondottakból is kitűnik, hogy ama bizonyos hírektől mennyi minden függ. Mert ha megvan a termés, az ár még mindig fontos tényező. Előnyösnek a helyzetet csak akkor nevezhetjük, hajó aratás mellett magasak a gabonaárak, amelyek pedig a termésről szóló hirek szerint alakulnak. Ezért tartották szükségesnek a hivatalos termésbecslések megszerkesztését a földművelési minisztériumban. Időről-időre összegezik a gazdasági tudósítóktól beérkezett jelentéseket s hivatalos formában nyilvánosságra hozzák azokat. Talán mondanunk sem kell, hogy milyen nagy érdek fűződik ezekhez a jelentésekhez és el kell ismernünk Darányi Ignác érdemeit, amiért minden igyekezetével oda hatott, hogy ezek a hivatalos termésbecslések lehetőleg hü kópét adják a való helyzetnek, Ezen igyekezete azonban, sajnos, félig kárba veszett, mert a hivatalos termésbecslések mai formájukban a kitűzött célnak nem felelnek meg. Mivel e hivatalos becslések a földmivelésügyi minisztériumból kerülnek ki, a kereskedők agrár tendenciákat vélnek bennük felismerni, mig a gazdák, a kik legtöbbször saját termésük állása szerint merlegelik a helyzetet, megbízhatóságában kételkednek. Ismételten hangoztatjuk, hogy meggyőződésünk szerint ugy a miniszter, mint a minisztériumot a legjobb in tenciók vezérlik. Semmiesetre sem kívánatos azonban, hogy a vetések állásáról beérkezett jelentéseket a földmüvelésügyi minisztériumban generalizálják. Erre abszolúte nincsen szükség s csak káros hatásokat szülhet. Mert az ilyen összefoglalásoknál nagyon könnyen érvényesülhet az egyéni nézet, mert mint ilyen lehet becses és'.helyes, amit azonban a közérdek szempontjából hivatalos mezbe öltöztetni nem szabad. Ne generalizáljanak tehát a föld mivélesügyi minisztériumban s mindenekelőtt ne becsüljék fel a várható termést, mielőtt a gazdáktól számszerű adatokkal nem rendelkeznének. Legbecsesebb szolgálatot ugy a mező gazdaságnak, mint a kereskedelemnek a gazdasági tudósitók részletes jelentéseinek ismertetésével tehetnének. Ezekből a lelkiismeretes tudósításokból azután kiki maga vonhatná le a maga következtetéseit. A. közigazgatási bizottságból, - Beszámoló májusról. — Kánikulai ülése volt hétfőn délelőtt a vármegyei közigazgatási bizottságnak. kisteremből ugyan átköltözött a bizottság a nagy ülésterembe, mégis sok egy kicsit ilyen hőségben 3—4 órát vóg'g ülni. A tárgyalásnak olyan kánikulai íze volt: unalmas, hosszú referádák, egyhaugu határozatok, semmi észrevétel, semmi vitatkozás. Akadt ugyan egy-két érdekesebb ügy is a sok száraz akta között, de legtöbbször hiába kérdezte az elnöklő főispán : — Van-e valami észrevételük az uraknak ? — Nincs, nincs ! AUspáni jelentés. Dr. Bodoky Zoltán főjegyző terjesztette elő az alispán havi jelentését. Május hó folyamán a személybiztonság teljesen kedvező volt, csak 2 kisebb verekedéssel lett megzavarva. A vagyonbiztonság kisebbnagyobb lopásokkal 15 esetben támadtatott meg. Baleset 2 fordult elő, Öngyilkosság 13, tüz 17. Az állategészségügy kedvezőtlen volt. Szokatlan nagy számban léptek fel ragadós betegségek. Békéscsaba községben a sertésvész járványosán fellépett, azonkívül 3 községben fordult elő. A vetések állása helyenként nagyon jó, másutt közép terméssel biztató. A jég Békésen és Gyulán károkat okozott, helyenkint a rozsda is fellépett. A munkások helyzete elég mostoha volt. Az aratási szerződések megköttettek. Súrlódások nem fordultak elő. Az italmérósi illeték felszólamlási bizottságba elnök-helyettesül fiosenthál Ignácot választotta meg a bizottság. Dr. Winternitz Antal felebbezósóre Pusztaföldvár községet kötelezte a bizottság a helyettesítési dijak megfizetésére. Egy csomó pótadó ügyet intéztek el ezután s tudomásul veútók az uj községnevekről szóló miniszteri rendeletet. Egészségügy. Dr. Zöldy János főorvos jelenti, hogy a közegészségügyi viszonyok általában kielégítők voltak, a heveny-fertőző megbete| gedések 22-vel, a halálozások 1-el csökkentek. Leginkább a légzőszervek bántalmai fordultak elő. Leggyakoribb halálok a bélI hurut és tüdővósz. A diftória 6, a vörheny 11, a káöyaró 1 halálesettel fordult elő. 2X.it uralkodó járvány még mindig a vörheny, de csökken. _ Békésmegyei Közlöny tárcája. Rege. Irta: Zalay Masa. Elvad Manna kosarat adott egyik udvarlójának. Ez mindeddig móg nem ok arra, hogy valaki megütközzék, mindazáltal a városban egyébről sem beszéltek és a nagytöbbség elítélte a leány cselekedetót. Talán nem is alap nélkül ! Marina egész télen Balatondy karjaiban táncolta át a szupékat és az ő kezére támaszkodott a hosszú korcsolyaszezon vidám délutánjain, meghallgatta suttogásait ós épp oly halkan válaszolt, elfogadta naponta hófehér kaméliáit és vizitéit, sőt engedelmet adott arra is, hogy irjon néki, ha egy-egy dologgal túlterhelt napon meg nem látogathatta. Rohamléptekkel haladtak a kibontakozás felé, jóllehet, a házasságról soha egyikük sem beszólt, de Balatondynak csakis ez volt terve és életcélja és ha néha egy pillanatra erőt vett rajta a lángolás, forró kézszoritásban nyilvánult, amit Marina ugyanugy viszonzott és ilyenkor bájos zavar uralta vonásait. Mindez bizonnyal csakis az óhajtott viszontszerelem biztató jele lehet ós Balatondy egy pillanatig sem kétkedett azon, hogy a leány elutasíthatná,"H3ár, mint önérzetes férfi, mindig elpirült, valahányszor Marina ezreket meghaladó hozományára gondolt és párhuzamba állította az ő saját szerény jövedelmével. Ügyvédi irodája nem volt az elsők egyike ós nem is palotában nyillott, mint a többié, a kiknél a kapzsiság vágyától elcsitul a lelkiismeret szava. Egy kicsiny, kerttől övezett házbari lakott, a hol a vadszőlő szerelmesen összefonódó indája csaknem elrejtette szerényen alkalmazott névtábláját, zajtalanul és feltűnés nélkül jártak hozzá bizalmi ügyeikkel az eszéhez folyamodók, de a hirnév messze kerülte és ambíciója mindjobban lankadt. És mégis, házassági szándókát nem érdek, hanem becsületes, igaz vonzalom sugallta. Marina gyermekded kedélye üditőieg hatott reá komoly elfoglaltsága után és óhajtva vágyott arra a megszentelt együttlétre, a mikor állandóan gyönyörködhetik édes közelében. Különösen most volt csaknem elviselhetlen a leány távolléte, aki egy hétig nagynénje betegágágyánál tartózkodott a fővárosban. Balatondy ideges türelmetlenj séggel várta haza, mert ez idő alatt érzelmei olyan önző módon jutottak felszínre, hogy komolyan elhatározta magát együtt. létük legelső alkalmával ajánlatát megtenni. A viszontlátás vágyó örömével sietett fel a lépcsőcsarnok vörös szőnyegén, móg távol volt ugyan az illemláto_iatások órája, de az ő szerelmes szive nem tűrt halasztást. A szalonban Marina fogadta. Rózsaszín selyem pongyolában állt a konzol előtt ós zavartan igazított egy makacs szallagcsokrot, aztán vendégéhez fordult, gyenge pír öntötte el arcát, a hangja fájdalmasan megrezzent, mikor üdvözölte ós a tekintetét bátortalanul a szőnyegen jártatta. Annyi elfogultság jellemezte különben örökpajzán modorát, hogy Balatondy megdöbbenve, de kicsiny kezét szokásszerüen fogva tartva — csodálattal nézett a kedves, zavart arcba. — Marina ! kórlelte szelíden, Marina lágyan simogatta a fehér kezeket ós ajkához emelte, mint rendesen, ha valamire kérte őt De a leány hirtelen elvonta jobbját és olyan szomorúan nézett reá, hogy Balatondy azonnal visszalépett. Marina különös ellenkezése meglepte annál is inkább, mert a leány bámulatos felindulása szokatlan volt előtte. Áztán ismét közeledett felé és nyugodt ünnepélyességgel mondta. — Talán meglepte, hogy ilyenkor jöttein? . . . De nem tehettem máskép! a szivem fellázadt a józan ész ellen Marina! ón kérni jöttem, alázatosan, én, a l szegény koldus, a mindenekben dúsgazdag leányhoz, emelje fel a tolakodót magához, avagy szálljon alá hozzá — de nyújtsa kezét az egész életre! Hozzálépett, hogy karjaiba öleljo és megízlelje az első csók gyönyörét. Marina halkan kiáltott, mely ugy hangzott, mint egy halálraítélt kegyelmi esdeklóse, aztán reáborult Balatondy vállára ós felhangzott kínosan elfojtott zokogása. Igy álltak néhány pillanatig mozdulatlanul, mig végre a leány erőszakosan kibontakozott az édes kai-okból ós könyörgőleg összetette kezét: — Hagyjon el! esdekelt, hagyjon el, hogy,erőm legyen ígéretem teljesítéséhez. És mikor Balatondy kérdőleg nézett reá, Marina egy aranyozott oldalasztalra mutatott, a melyen ideges kezektől feltépett levél hevert, arcképpel borítva. A férfi kezébe vette, hogy az óhajtott magyarázatot megtalálja. Amint reápillantott, a pármai ibolya erős illatát érezte körötte a levegőben, egy kiáltozó papagály kellemetlen egyhangú fecsegését hallucinálta és halk csattauását titkos szerelmes csókoknak. Ah ! mikor volt az ! Felismerte a bátor tekintetű katonatisztet, a kinek őszülő szép feje oly előnyösen tüntette fel férfias vonásait, össze is tegeződtek valamikor régen s habár az elhaladó évek különös maszkot erőltetnek az emberre, Balatondy keserű gúnynyal irigyelte tőle, hogy hozzá móg a természet is kegyesebb volt, növelvén érdekességót a fehérbe játszó körszakállal, amit oly hóditónak ismertek az asszonyok. Egy vonása sem mozdult, annyi nyugalommal helyezte vissza a képet. Körülbelül tisztában volt a helyzettel ós mégis kétkedett ébrenlétében, újra ránézett a fotográfia fényes lapjára, aztán lehajolt egészen közel, néhány elrejtett betű kacóa táncot lejtett szeme előtt, azokat nézte. -- Marinának ! — szerető jegyese olvasta alig hallhatólag — az ajka megrándult cinikus mosolyától, nem volt színész, hogy szcónákat rögtönözzön ós hűtlenséggel, csapodár könnyelműséggel vádoljon egy játszi leányt! 0 csak mosolyogni tudott ezen, de mennyi benső kínnal ! Egyetlen szemrehányó szóval sem illette a leányt, a ki teljesen megtörve, bocsánatkérő tekintettel állt előtte, szép volt, nagyon szép ! A könnyek még nem száradtak fel pilláin, kebióböi még feltört egy-egy elhaló fuldoklás, de Balatondy idegenkedve fordult el tőle. — Bocsásson meg ! — mondotta — ezt a kudarcot megérdemeltem vakmerő kórelmemért ós ne sirjon ! — tette hozzá komoly figyelmeztetéssel, mert vőlegényének bizonynyal nem hízelegne, ha okát tudná, engem pedig meg nem engesztel vele. Kiment az előszobáig, aztán újra visszatért, hogy valamit megkérdezzen. Marina még mindig ott állt, a hol elhagyta, oly mozdulatlanul, mintha megdermedt volna a diszes napkeleti növények között. Beteges halványság fosztotta meg üde életszínétől, fáradt volt a mozdulat, melylyel megtámaszkodott a kerevet faragottmüvü támlányán ós annyira erőtlen, hogy Balatondy szánalommal vizsgálta őt. — Marina! — gyorsan kijavította a bizalmas megszólítást : — kisasszony ! engedje tudnom legalább azt, hogy távolléte csupán ürügy volt bizalmam kijátszására, a melyben Raimund öntudatlanul működött közre? . . . A leány ijedt csodálattal nézett reá könnyes .szemével. — Ön ismeri őt ? kérdezte szorongva. Ah! milyen szánandó gyávasággal remegett a hang, mely máskor felette állt a mennyei szeráfok égi dalának. — Ismerem! mondta i férfi kelletlenül és szigorú lovagias jelleme akadá-