Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-09 / 46. szám

melléklet a Békésmegyei tizlöny 1901. évi 46-ik számához. csabai állomást, viseli a felelőségte

es főnöki állást, minden kellemes és kellemetlen járulékaival, Istenem, hány vonatot szalasztott e idő alatt ki meg be, hány szegény eltévedt utar igazított a helyes útra, hány szép asszonynak segített a várakozás unalmait elűzni. . . Már ez a harminc esz-'ndő elég ok lett volna a jubilálásra, de hozzájött még tavasszal a „pléhgallér" is. Tudniillik a f-ellenőrré való előléptetés, amivel arany-gallér jár é megfelelő magnum áldomás. És közeledett má»s végén a Nándor-napja szóval nagyon összeg-ulekeztek Stáci bácsi feje fölött a vészes fellegek Ez a hármas alkalom meg is szülte végre a ban'etet, kénytelen volt feláldozni magát a közszeret&nek s végig hallgatni a sok-sok beszédet. Hivataltársii kezdték az ünneplést. Összegyülekezett az egész személyzet, hivatalnokok, altisztek, s a harminc éves szolgálat emlékéül meglepték a főnököt egy gyönyörű képpel. A kép életnagyságban ábrázolja őt magát, olyan élethűséggel, oly karakterisztikusan, hogy szinte megszólal. Az állomási személyzet nevében O a s n e r Vilmos ellenőr szép beszéd kiseretében adta át a képet, mely ifj. K o c z i h a András vasúti alkalmazott ügyes kezét dicséri. Ez az egyszerű krétarajz elárulja, hogy tehetséges művész válhatnék belőle, ha alkalma volna kiképeztetni magát. Szombaton este volt a lakoma. Az indóház előtti „vasuti kert" lombsátra alatt 70 tagu társaság gyülekezett össze ; ott voltak az összes vasuti-tisztviselők eljöttek a vonalról is a tiszttársak és Aradról az üzletvezetőségtől :Steingassnerés Schmidt felügyelők, Qaskó és Szczerbovszky titkárok. Ott voltak nagy számmal az állomásfőnök csabai barátai és tisztelői is, kik szintén részt kértek az ünneplésből. A kuglizó megnyitásával kezdődött a vidám est s pompás vacsorával folytatódott, melyen impozánsul nyilatkozott meg a Stáci iránti általános szeretet. A tiszttársak nevében B e n e Gyula ellenőr mondta a; első üdvözletet, amit Caucig Nándor meghatva köszönt meg. G a s k ó Béla titkár a helybeli ven légeket éltette, kiknek részéről Zlinszky István, R o f, e n t h á 1 Ignác, dr P á n d y István és S e i 1 e r E

:ek mondtak felköszöntőket s igen hatásosan beszélt R e z e y Szilviusz kir. tanfelügyelő. Vidá\n hangulatban igy jubilálták meg a népszerű állomásfőnölöt. Pista bácsi búcsúja. Egy nagy darab élet költözött el Csabáról. Pista bácsi, mindnyájunk Pista bácsija - más néven Zlinszky István, a Ferencz József-rend lovagja - titkári állásával egyült itt hagyta Csabát s elment az ő második otthonába: Szarvasra. Nehéz volna pár sorban kifejteni, hogy kije és mije volt Pista bácsi a csabai társadalomnak. Mert hogy legismertebb, legnépszerűbb embere volt, az még nem minden. Lelke volt ö minden társaságnak, szeretetreméltó, vidám lelke, különösen az ő szűkebb körének: az asztaltársaságának. Idegenből ideszakadt legényemberek vannak abban az asztaltársaságban, biró, jogász, ujságiró és mérnök vegyesen, a kikhez a benszülött „kültagok" diszes gárdája sorakozik. A társaság tagjai persze gyakran változtak, jöttekmentek, csak az elnök maradt állandó, az elnökségben is, a szeretetben és a népizerüségben is Pista bácsi most itthagyta az ő társaságát. Senki sem veszített annyit, mint ez a társaság. Nemcsak „fej" nélkül maradt, de mintha a lelke is elszállott volna. Csupa nőtlen fiatal emberből áll, de az az ezüstös hajú „ifjú öreg" volt a legfiatalabb. Csabán tartózkodása utolsó napján: hétfőn este elhucsuztatta a társaság Pista bácsit. Tizenöten voltak együtt, bel- és kül-tagok, a szomorúan vig estélyen. B a b ó Andor hivatalos bucsuzása után megeredt a többiek nyelve is; igy tetézték még a búcsúzás fájdalmát sok beszéddel . . . Pista bácsi különben megígérte, hogy minden hónapban legalább egyszer, ha erre akad dolga, meglátogatja az árván maradt társaságot Esküdtszéki tárgyalások. Felmentett gyilkos. A juniusi ülésszak harmadik napján egy szerencsétlen gyomai ifjúnak: C s. Kovács Lajosnak ügye került tárgyalás alá. A hallgatóság részvéttel eltelten hallgatta vallomását, melyből kiderült, hogy jogos önvédelem közben oltotta ki bántalmazójának: Gál Károlynak életét. Előadását a tanuk is megerősitettók s az esküdtek verdiktje alapján a biróság felmentette a vádlottat. A biróság ugyanazon tagokból állott, mint az első napon: védőként Kovács Lajos ügyvéd szerepelt. Esküdtekül a következők lettek kisorsolva: Péter András, Fischer Sámuel, Horváth Mihály, Kondacs István, Szabó János, Bula Sándor, Rákóczy Lajos, Oláh Mihály, Stark Gusztáv, dr. Kovács László, Benedikty Gyula ós Jankó József; póttagok voltak: Dutkay Béla és Zvaratkó Pál. Halálos ütés. Szakmáry Arisztid esküdtbirósági elnök néhány irat felolvastatása után elrendelte vádlott előállitását, ki szuronyos börtönőr kíséretében jött a terembe. Nyúlánk termetű, szimpatikus arcú fiatalember, ki a hozzá intézett kérdésekre őszintén előadta az esc "t, hogyan ós mint törtónt a szerencsétlenség. Nemcsak a hallgatóság, de az esküdtek is fokozódó érdeklődéssel fordultak a boldogtalan Cs. Kovács Lajos felé, ki alig 20 éves korában emberölés miatt kénytelen a biróság előtt magát védelmezni. Vallomásának veleje az volt, hogy Gáli Károlyt, kit életétől akarata ellenére megfosztott, Gyomán házsártos, részeges és a kegyetlenségig durva emberként ismertek. Velük egy házban lakott, mert nagynénjével : Cs. Kovács Eszterrel élt vadházasságban s ez édesanyjával: Cs. Kovács Juliannával közös tulajdonul bírta azt a házat, hol Gál őket, úgyszólván kiskoruktól kezdve folyton kínozta Nemcsak vele és testvéreivel, de édesanyjával is kegyetlenül bánt. Hogy magát föntarthassa, szolgálatba állott, de Gál Károly még is kifosztotta Nem tudott tőle másként szabadulna, mint az által, hogy Aradra ment lakni. Itt megismerkedett kedvesével: J ó z s a Erzsébettel, kinek társaságában Gyomára ment. a. leány beteg volt, azért anyai örökében, a saját házukban akart vele meghúzódni. Mikor Gál Károly meglátta, szidalommal fogadta s kijelentette, a háznál ő az ur, ott az ő parancsát kell megfogadni. Miután a leány nagyon roszul volt, lefektette, maga pedig elment nagybátyjá hoz s annál húzódott meg. A f. évi febr. 10-én éppen a leánynál volt, midőn Gált nagy zajjal hallotta közeledni. Alig lépett ki azonban a szobából, ez már ott termett ós őt csúf szidalommal illette. Futásra vette a dolgot s a mint a tornácon végig szaladt, egy vasvillát kapott fel, hogy legyen magát mivel védelmezni, ha a durva ember megtámadja. Gál egy rövid, vastag botot fogott kezébe s azzal üldözésére indult. Látta hogy nem menekülhet előle, azért berohant a N a g y Benedek portájára, a kapu ajtót maga után becsukta. Annyi ideje már nem volt, hogy tovább meneküljön, Gál benyúlt a léces kapun és a kilincset akarta kinyitni. Ekkor rémületében felkapta a vasviilát, a f ejóre csapott, mire üldözője összeroskadt. Még kettőt ütött rajta, hogy ártalmatlanná tegye s midőn látta ellenfelének aléltságát, kiment az udvarról azzal a szándékkal, hogy jelentkezik a községháznál. Később T a r i Imre rendőrrel együtt hazaszállították Gált lakására, hol a kapott fejsérülés következtében elhunyt. Tanuk. Első sorban vádlott testvérei: Cs. Kovács Julcsa, Antal ós Eszter hallgattattak ki, kik mindnyájan igazolták, hogy Gál kegyetlen, részeges ós durva ember volt, velők folyton rosszul bánt, a lakásból igen sokszor kizavarta őket, végül is kénytelenek voltak idegenekhez menekülni. Nagy Lajosnó látta, mikor a szerencsétlenséget megelőzőleg Gál kergette vádlottat, ki Nagy Benedek udvarára menekült. Gált nagyon gonosz indulatu és rosz embernek ismerte, azért azt mondotta sógornójának: Nádudvari Julcsának, ne menjenek ki az udvarra, nehogy tanuskodniok kellessék. Az ablakon keresztül látták, mikor Gál ki akarta nyitni a kaput, e Közben vádlott egyet ütött fejére mire ő is, sógornéja is megijedtek, az ablakfüggönyt leeresztették s csak az ütések puffanását hallották. Ugyanígy vallott Nagy Sándorné is. Csapó Gergely tanú szintén látta a verekedést s mikor Gál összeesett, tisztában volt vele, hogy nagy baj történt. Cs. Kovács Lajostól kérdezte is, mit csináltál ? mire ez azt válaszolta, megvertem Gál Károlyt. Különben ez a tanú szintén izgága, házsártos és megfórhetetlen természetű embernek ismerte Gált, ki réme volt a környékben lakóknak. A beidézett többi tanú is tulnyomólag igy vallott, ezzel teljesen igazolták a jogos önvédelem fenforgását. Vád- és védbeszédek. Tóth Ferenc közvádló azt vitatta, hogy vádlottnak nem volt oka Gál Károlyt agyonütni, mert mikor az utcaajtón belül volt, menekülhetett volna előle, miután elég idővel rendelkezett; különben is olyan állásban voltak, hogy a kapun kivül álló sértett ha botjával hozzá ís üt, nem találhatja, mert biztosítva volt az esetleges bántalmazás ellen, igy tehát jogos önvédelemről szó sem lehet, ez okból kérte az esküdteket, hogy vádlottat erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében mondják ki bűnösnek. Kovács Lajos védő ügyvéd hatásos beszédben csoportosította össze a mentő okokat, melyek a szerencsétlen fiút öntudatlanul is bűnbe sodorták. Különösen azt a lelkiállapotot rajzolta megkapó színekkel. a miben akkor volt vádlott, midőn Gál őt üldözőbe vette. Igyekezett az esküdtekben a szánalom érzését felkelteni ós bebizonyítani a jogos önvédelem fenforgását, ineiy törvényeink szerint nem büntethető. Felmentő Ítélet. a. biróság a következő kérdést intézte az esküdtekhez: Bünös-e vádlott abban, hogy Gál Károlyt erős felindulásban keletkezett s rögtön végrehajtott ölési szándókkal annak fejére intézett vasvilla ütések által megölte ? Az esküdtek határozatát dr. Kovács László hirdette meg, mely élénk megelégedést keltett. Az esküdtek jogos önvédelemnek minősítették vádlott cselekedetót s igy nem találták bűnösnek. Ehhez képest a biróság felmentő ítéletet hozott s vádlottat rögtön szabadlábra helyeztette, ki örömtől dagadó szívvel ment haza Gyomára. A dobozi orgyilkosok. Az eddigi egykedvűséget lázas érdeklődós váltotta fel, a pénteki tárgyalás alkalmával zsúfolásig megtelt az esküdtbirósági nagyterem s a hallgatóság gyilkos hőségben, fojtó párázatban szorongott a számára fentartott helyen. Növelte az érdekességet az is, hogy a dobozi orgyilkosok : özv. Kárnyá czki Lajosnó ós Komáromi Gábor ügyében a vád képviseletét dr. T a s s y Pál nagy; váradi főügyész vette át. A biróság V. Szakmáry Arisztid elnöklete alatt Hubay Lajos ós dr. Tholt Istvánt birák s dr. K is_s Gyula jegyzőből állott. Védőkként dr. Frankó László ós dr. Berényi Ármin ügyvédek szerepeltek. Azonkívül Tóth Ferenc alügyósz is megjelent, hogy a mennyiben szükség volna rá, a kellő felvilágosításokat a főügyésznek megadhassa. Mióta az esküdtbíróság intézménye életbelépett, ez alkalomml történt meg először a gyulai törvényszéknél, hogy a kisorsolt esküdtekből a védők visszavetési jogukkal éltek. Igy aztán a következők maradtak ben a biróságban: Fischer Sámuel, Sal József, Kohlmann Ferenc, Herczegh Géza, dr. Kovács László, Dutkay Béla, Hinger Tivadar, Benedikty Gyula, Kondacs István, Péter András, Fürdők István ós Jankó József. Póttagok : Kiiment Z. János és Bula Sándor. A védők által visszavetettek: Oláh Mihály, Szabó János, Nagy Imre, Zvaratkó Pál, ifj. B. Szabó Sándor és Horváth Mihály. Az a fegyver, mellyel Komáromi Gábor a boldogtalan orvvadász : Kárnyáczki életét kioltotta, szintén a teremben van elhelyezve. Egyszerű, kétcsövű Lancasterpuska, melynek csöve, miután hosszabb idö óta nem volt tisztogatva, meglehetős fekete. Bűnjelként szerepel a szerencsétlen áldozat fegyvere is, ez azonban rozsdafoltokkal borított. Vádlottak. A szomorú eset hősei egykedvű közömbösséggel léptek a terembe. Komáromi magas, nyúlánk, erőteljes, fiatal ember, őszinte, keresetlen modorban előadott vallomásával a hallgatóság rokonszenvét megnyerte. Nem ugy a felbujtó, hűtlen asszony : özv. Kárnyáczki Lajosnó. Már a megjelenése sem bizalomgerjesztő ; arcát vörös kiütés teszi kellemetlenné, magaviselete pedig olyan kihívó s anynyira híjával van minden nemesebb érzésnek, hogy a hallgatóság megütődve hallja nyelveskedósét. A szerető. Elsőnek mint közvetlen tettes Komáromi Gábor lett kihallgatva, alig 24 éves s eddig fedhetlen előéletű volt. Kárnyáczkinóval hosszabb időn át szerelmi viszonyt folytatott s különösen olyankor fordult meg a menyecskénél, mikor férje lesbe ment ki az erdőbe. Kárnyáczki dologtalan, henye életet élt, kinek legkedvesebb foglalkozása az orv-aadászat volt. A neje nem szerette s valahányszor szerelmi találkán volt nála, folyton arra kérte, pusztítsa el a férjét, mert az nem való semmire Kezdetben nem volt hajlandó s azt mondotta az asszonynak, élj csak te a férjeddel, de az kijelentette, sohasem egyezik bele abba, hogy más nőt keressen magának, mert ha ezt megtudja, elpusztítja a földszínéről. A folytonos ösztönzések végül is arra birták, hogy komolyan fontolóra vegye Kárnyáczki elpusztítását. Többször megígérte az asszonynak, hogy ha kimennek az erdőbe, lelövi, de mikor kivitelre került a dolog, visszarettent elhatározásától. Azon a végzetes napon, melyen a gyilkosságot véghez vitte, háromszor is kérte őt Kárnyáczkinó, vállsa szavát s lőj je agyon férjét, mert ellenkező esetben ő fogja fenyegetését beváltani. Hogy szabaduljon az asszony követelésétől, újból ígéretet tett neki. Kárnyáczkival együtt mentek ki az erdőre, s ott lesbe ültek. Útközben a felett gondolkozott, hogyan és hol lőjje agyon vadász cimboráját. Ezt már akkor megtehette volna., mikor közelében ült, de erre nem vitte rá lelkiismerete. Habozása közben telt az idő, ugy hogy a szürkület is beállott. Ekkor a gáton hazafelé indultak. Menetközben eSzébe jutott, ha most sem öli meg Kárnyáczkit, ugy az asszony móg őt mérgezi meg. Háromnégy lépésnyire hátramaradt, a gyanutlanul előtte haladó emberre emelte fegyverét, a hátaközepóbe célzott s elsütötte. Kárnyáczki futólépésben szaladt néhány lépést előre, azután nem messze attól a helytől, hol a lövést kapta, egy bokor aljában összerogyott s holtan terült el. Nem merte megnézni, hogyan vergődik a havon, hanem ellenkező irányban hazaszaladt s elmondotta az asszonynak, hogy a férjét agyonlőtte. Kárnyáczkinó megvolt elégedve az eredménnyel és ott tartotta magánál. As asszony. Özv. Kárnyáczky Lajosnó Szűcs Julianna mereven tagadott mindent, hevesen bizonykolta, hogy sohasem volt viszonya Komáromival, valamint arra sem bujtotta fel, hogy a férjét eltegye láb alól. Ez a mit tett, saját elhatározásából tette, azért,ő nem felelős. Állítása mellett megmaradt akkor is, midőn szeretőjével szembesítették. Izgatott feleselés támadt köztük. A lelketlen asszony hazugságnak bélyegezett mindent, mit . megtagadott szerető vallott. El n ö k : Hát önnek nem volt viszonya Komáromival ? Vádlott: Soha semmi közöm sem volt hozzá. Elnök: Talán csak imádkozni járt önhöz ez a legény ? K o m a r o m i: Dehogy, szerettük mi egymást. Tanuk. A biróság összesen 19 tanút idézett be, kik azonban csak mellékkörülményeket igazolhattak, miután a gyilkosság elkövetésénél senki sem volt jelen. Igen érdekes jelenetek játszódtak le, mikor a tanukat Kárnyáczkinóval szembesítették: mindegyiket lenyelvelte, hogy igy, megy ugy hazudik. Ha valamelyik tanú rosszat mondott róla, ő is előállott mindenféle leleplezésekkel. Balogh Lajos azt igazolta, hogy mikor Kárnyáczki keresésére indulta';, az asszony is velők ment s móg ő indítványozta, hogy a „Makkos"-ba menjünk, mert alkalmasint ott lesz. Mikor a halottra rátaláltak, ő annyira megborzadt az eltorzult arctól, hogy az étel sem esett neki jól. Kárnyáczkyné azonban ezzel nem törődött, hanem jóízűen evett. Ez gyanúsnak tűnt fel előtte s ennek kifejezést is adott mások előtt. Pap Gábor a mult óv októberében a korcsmában találkozott Kárnyáczkinóval s ekkor észrevette, hogy mikor behomályosodott, Komáromival ölelkezett és csókolózott. Máskor pedig a lakásukra ment, az asszony éppen fát vágott, mondotta is neki: — Hát te vágod a fát? — A férjem nem való semmire, nem csinál az egész nap semmit, nem is bánnám, ha valaki agyonlőné, jól megfizetnék neki érte. A gyilkos testvére. K o m a r o m i János testvér-bátyja vádlottnak. Hallotta, hogy Kárnyáczkinó biztatta az öcscsót, hogy lőjje agyon Kárnyáczkit, mert neki nem kell. Kárnyáczkiné és az Ocscse szerették egymást, látta őket ölelkezni, csókolózni. Háromszor is hallotta, hogy Kárnyáczkinó biztatta Komáromi Gábort, hogy lőjje le az urát. Kárnyáczkinó szemébe tagadja, hogy ő biztatta volna Komáromi Gábort a gyilkosságra. K omáromi János fentartja vallomását, az asszony felesel vele: — Hazudsz 1 Tán azért biztattam volna, hogy ilyen emberekkel váltsam fel, mint ti? Komáromi Gábor megerősíti a tanú vallomását. Kárnyáczkiné védője ellenzi tanú meghiteltetését, de a törvényszók elrendeli. Széplaki Gábor zenész hallotta a korcsmában, mikor Kárnyáczkinó azt mondta: — Nem jött haza az uram. Hej, h a agyon lőtték volna, de nagyot innék rá! Látta, hogy Komáromi, me

0 Kárnyáczkiné nagyon „tűsük egymást". Szerelmi viszony volt közöttük. Kárnyáczkiné nem tagadja, hogy elment a korcsmába, de nem mondta amit a tanú mondott. Mikor tanú szemébe mondja, azzal vág vissza : — Látja ke' hogy hazudik, aznap nem is voltam a korcsmában ! P á 1 Gergely zenész, hallotta Kárnyáczkinétől, hogy Livánta bárcsak valaki agyon ütné az urát. A kis gyerektől hallotta, mikor Kárnyáczki eltűnt, hogy az anyja azt mondta, hogy most majd Gábor lesz az apja.