Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-06-06 / 45. szám

XXVIII. évfolyam. ~ j § B.-Csaba, 1901. Csütörtök, junius hó 6-án 45 szám BEKESH EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Katonaügyi kérdések. Budapest, jun. 5. A magyar delegáció hadügyi albizottságában igen érdekes viták folytak a katonai kérdések felöl. Szóba hozták mindenekelőtt; az újoncok létszámának felemeléséiiek kérdését és ezzel kapcsolatban f szegették a szolgálati idő megrövidítésének okait. A fölmerült fontosabb kérdések között foglalt helyet a katonai büntető törvénykönyv reformja és a katonaság élelmezése s a hadsereg fefszerelésénél a magyar ipar igénybevétele, az uj ágyuk beszerzése, a lőpor-egyedáruság, a tábori felkészek felekezeti egyenjogúsága stb Közjogi szempontból igen nevezetes kijelentést tett Szilágyi Dezső, a delegáció elnöke Ugyanis a delegáció tagjait figyelmeztette arra, hogy tartózkodjanak minden olyan követelésektől, a melyek a törvényhozás útjára tartoznak. A delegációnak nincs hatásköre arra, hogy jogszabályokat alkosson. A deiegíció feladata, hogy a közösügyi kiadások előirányzati részét lelkiismeretesen megállapítsa, abból a szempontból, vajjoa a szükségletek fennforognak-e. Továbbá a delegáció feladata, hogy alkotmányos ellenőrzést gyakoroljon a közösminiszterek működésével szemben. De minden oly kérdésben, a mely a törvényhozáshoz tartozik, tulajdonképpen a magyar kormány tagjai felelősek. Ezt a felelősséget nem engedte Szilágyi Dezső elhomályosítani, midőn kiemelte, hogy igenis lehet a közös hadügyminiszterhez kérdéseket intézni olyan ügyekben is, a melyek a törvényhozásra tartoznak, de ezzel a rrngyar miniszterelnök, illetőleg a honvédelmi miniszter felelősségét csökkenteni nem szabad. Igenis a magyar miniszterelnököt és honvédelmi minisztert kell kérdőre vonni azért, hogy mért nincs modern katonai büntető törvénykönyvünk ? Miért nincs sza bályozva a katonai beszállásolás, a tábori lelkészet ügye stb. Föltétlenül áll az is, hogy a katonai büntető törvénykönyvet a magyar törvényhozásnak kell megalkotni. De elismerjük, hogy ennek előkészítésében részt kell vennie a közös hadügyminiszternek is, valamint hozzá kell ahhoz járulni az osztrák honvédelmi miniszternek, illetve az osztrák kormánynak. Ennélfogva már az előkészítésben négy faktor szerepel, mivel a katonai büntető törvénykönyv közös ügy a két állam között. Sajnos, hogy mindeddig a katonai büntető törvénykönyv a tervezgetés stádiumában maradt és még alkotmányos tárgyalásra alkalmas javaslat sincs készen. Azt híresztelik ujabban, hogy egy javaslattervezetet a közös hadügyi minisztérium kidolgoztatott volna és ezt véleményezés végett megküldte a magyar kormánynak. Valóbanüdvözölnünk kellene ezt az eseményt, mert még eddig ennyire nem jutott a katonai büntető novella ügye. Azt nemcsak a kormányok, hanem a nagy közönség is érzi, hogy csakugyan szükség volna emberiesebb, modernebb, célszerűbb katonai büntető törvénykönyvre. Ennek pelig az lenne az alapelve, hogy tisztán a katonai kötelességek teljesítésének megsértésére vonatkozó büntettek és vét ségek tartoznának a katonai bünteti eljárás hatáskörébe. Ellenben a közönséges büntettek, mint a lopás, a sikkasztás, a magánosok elleni erő szak, nem katonai személyek bántalmazása, nem katonai szolgálatban elkövetett büntettek és vétségek, habár katonai személyek által követtetnek el, mégis a polgári büntetőtörvényszékek hatáskörébe tartoznának. Ez volna a legegyszerűbb megoldás: a hadbiróságokat csakis a szorosan vett katonai fegyelmi vétségekre ós bűntettekre nézve kellene felru házni birói hatáskörrel. Ezekre nézve egész bátran meghagyhatnók akár a mostani katonai bíróságokat Mert ezek mint szakbiróságok tökéletesen be tudnák tölteni helyüket. Ellenben minő nagy anomália, hogy egész más megítélés alá kerül, ha egy katona lop, vagy sikkaszt, mintha ugyanazt civil korában követné el? A lopás kell, hogy egyforma er-, kölcsi és büntetőjogi beszámítás alá tartozzék, akár katona, akár polgári! ember kövesse el azt, ha csak azt a; tarthatatlan előítéletet nem akarjuk | fönntartani, hogy különbség van a polgári ós katonai bocsület között és hogy a katonának több szüksége van a becsületre és magasabb igényei vannak a becsülethez, mint egy polgári embernek. Bartha Miklós Gyulán. — Beszámoló és jelölés. — Nagy és intelligens hallgatóság előtt tartota meg vasárnap beszámolóját Bartli a Miklós, Gyulaváros országgyűlési képviselője. Kíséretében voltak: Holló Lajos és Yisontai Soma országos képviselők, továbbá Bartók Lajos és L ov á s z y Márton, a „Magyarország" felelős szerkesztője. A választó polgárok a „Király" vendéglő előtti téren gyűltek össze s lankadatlan érdeklődéssel hallgatták a 31/2 óráig tartó beszédeket. Bartha Miklós nagyszabású szónoklatban, széles alapokon tágyalta a lefolyt évek eseményeit. Részletesen szólt az obstrukcióról, az ezt követő politikai alakulásokról és a mai állapotokról. Beszéde rendkívül színes, hatásos és mindvégig érdekfeszítő volt. Megokolta pártjának azt az elhatározását, hogy miért nem egyesülnek a Kossuth Ferenc vezetése alatt álló másik függetlenségi párttal. Figyelmezteti a közönséget, hogy a függetlenségi párt 30 év óta jóformán sohasem volt egységes, mindig voltak benne különböző árnyalatok és frakciók, de azért a párt a választókkal és más pártokkal szemben mindig egységesnek, egy pártnak tartotta magát. Most, ugy látszik, már nem ugy van, mert a gyűlölködésnek és a rágalomnak egész árja zudul szólóra ós társaira. Ilyen körülmények között igazán nehéz az egyesülésen sikerrel munkálkodni. Ma egy helyilapban egy levél jelent meg Kossuth Ferenctől, mely az ő pártjára hárítja az egyesülési kísérletek meghiúsulását és ezért Hentallert ajánlja képviselőnek Gyulára. Kossuth téved, mert a mikor ez a levél kelt, a tárgyalások még folyamatban voltak. Beszélt a Gyula városát érdeklő kérdésekről, nevezetesen a gimnáziumról és az ártér-fejlesztésnél tapasztalható szabálytalanságokról ; majd keserűséggel eltelten emiitette fel azokat a piszkolódások a t, melyekkel egyesek jónak látják személyét a választók előtt diszkreditálni. Szónoklatának nagy hatását mi sem bizonyítja jobban, mint az a lelkesültség, melylyel a választók egyhangúlag ismét őt jelöltek képviselőjüknek. A beszámoló után ugyanis Schriffert József pártelnök határozatilag kimondta, hogy a gyulai függetlenségi és 48-as párt Bartha Miklóst a jövő országgyűlésre is egyhangúlag képviselőjelöltjének 1 iáltja ki. Békésmegyei Közlöny tárcája. A vitézkedés vége. Irta: Reviczky László. Falu helyen — az uri osztályt tekintve — rendszeriet több leány van, mint fiatal ember. Ez természetes valami, mert az ifjaknak az a hivatása, hogy a városok légkörében fejlesszék képességeiket jövendő szárnyalásuk érdekében. Igy azután elhagyják korán a szülői házat, a kicsi falut, hogy a latin és görög grammatika mellett róla ábrándozzanak, vissza-vissza térve gondolatban a kedves fészekhez, melyből oly korán szánkra bocsáták . . . A leányok itthon vannak; vagy ha egy-két évre el is viszik őket az intézetbe, csak haza kerülnek megint, ékesíteni a családi hajlékot, üde piros arccal várni valakire, ki messze földről jő, hogy a választottját elvigye messzire. Az nem is valami nigy szerencse — mondja — Pártos Bösse, falun menni férjhez odavaló, tajt-pipás gavallérhoz, ki ugyan egykor szintén városbeli volt, de meg sem látszik rajta a városi szép idők emléke. Ilyen ember, ki ugyan hűségesen teljesiti hivatalát, mint segédjegyző, vagy másféle nem is vehető párti számba. Aztán meg meg is szokja az ember azt a köznapi ábrázatot, melyet, tulajdonosa csak azért jő megmutatni néna vidám leánykák társaságába, hogy élcelődjenek fölötte a borbély művészet pártolásának lanyha voltáról. — Ej-ej, Kapossi ur, megint begyepesedett az álla ! — Nem baj kérem. Eltakarom a szépségemet vasárnapig. Azután meg lesznek lepetve nagysádék. — Ugyan menjen. Hogy spórol! — Nem rég borotválkoztam. — Nem látszik. — Nem ám, mert nagyon megnézik. De hiába is borotválom, megint csak kinő. — Na ez szép ! Ugyan mi volna, ha mi a szobát csak ilyen időközökben takarítanánk., Jól néznénk ki ! — Oh, kérem az nagy külömbség. Könnyű a szobának, mikor azt nagysádék rendezik. Ilyen enyelgés közt foly a társalgás tovább. A fiatal ember teljes tudatával bir annak, hogy itt körülötte forog a világ. Es Kapossi János nem tehet róla, hogy cinikussá válik. Az ő szive teljes jóindulattal, nemes érzetekkel; dolgait pontosan végzi. De hát nincs, a mi felvillanyozná, verseny, melyben igyekeznie kellene szunnyadó jótulajdonságait kifejezésre juttatni A kis faluban csak néhányan voltak az „arany fiatalság" képviselői; egy-két házasulandó fiatal ember, meg a káplán. Mikor megjelentek hivatásukat itt megk. zdeni: fönt kezdték ők is. Kifogástalan gavallérsággal hódítottak a falu szépei között. Nyáron át ugyan nehezebb volt megtartani a renommét, mert hazajöttek az egyetemi hallgatók, még pedig ketten s ezek vitték a szerepet, de erre János és kebelbarátja, Hadar Pista, segédjegyző nem sokat adtak. — Mi most pihenünk egy kicsit — mondogatta Kapósai János — mig a lepkék begubóznak. Hadd mulassanak a fiatalok. Ősszel megint mienk az egész rózsás kert. Ez igy ment évről-évre. Egyszer azonban fokozottabb élénkség verte fel a falu csendjét. Nem lett általa semmi baj, sőt a falusiak bizonyos előnyöket értek el. Valami ünnepély készült táncmulatság{ gal, a mikor szükséges, hogy idegenek is , érdeklődjenek a siker érdekében. Nagy volt 1 az előkészület. A rendezés elfoglalt mindenkit. Híre volt, hogy ez alkalomra sokan fognak jönni. A leánykák suttogva beszéltek valami pesti Csábraghi Armandi ól, a ki megígérte Vészes Jenőnek, hogy vele jön néhány napra élvezni a falusi levegőt. Kapossi János észrevette a nagy érdeklődést, mely az ismeretlent mindenfelől várta. Vészes Jenő megírta róla, hogy milyen csinos, szellemes minta-gavallér, ki mindenütt hódit s a férfiak is bizonyos kitüntető előzékenységgel kényeztetik, a lányok meg valósággal rajongnak £rte! — Milyen boldog ifjú! mondja Kapossi a hol róla volt szó — vájjon hol végzi ? ! Ez a nagy érdeklődés azonban bizonyos ellenszénvet is támasztott a falubeli ifjaknál. — Majd meglássuk az úrfit! — Én rá se nézek, mondja Hadar Pista. Igy készültek az ismeretlen ellen, a ki csuda dolgot mivelne, ha még ezek után is rokonszenves tudna lenni. Itt-ott megnyilatkozott a vidékies önérzet is. — Ugyan Jancsi, pipáljuk le azt a cserebogarat. — Hagyjuk, hadd repüljön, majd falnak mén egyszer, mondja János. Node nem is ismerjük még, hátha derék cimbora ? ! — De már azt alig hiszem — szól Pista sötéten — nem lehet az cimbora, a ki Armand névre hallgat! — Hát hiszen nem ő választotta a nevét; lehet az alatt egy igazi Esvány is. — Gyujtsunk rá, végzi Hadar István, mint a ki már más valamire vinné a szót, de bizony Armand csak ott motoszkált már a falusi ifjak fejében. Min ennek eljő a napja s igy a falusi örömnap sem késett semmit. Előző napon érkeztek a pestiek. Megjött Vészes Jenő is Armand barátjával. Meg is látogatták a falubeli fiatalokat azonnal. Kapossi János ez időtáj t már gondolkozott is néha napján arrul, hogy megnősül ós nem fog messzire fáradni asszonyért; van itt helyben elég nyiló rózsa, azok közül választ. Ugy látszott, hogy Réfalvi Irénke felé vonzódik s amaz sem idegenkedik tőle. De itt van most ez az Armand is. Mindennap ott lesz Irénke közelében, mert Vészesék és Réfalviék rokonok is, szomszédok is ; az ördög sem alszik. Azon vette magát észre Kapossi, hogy tart egy kevéssé attól a pesti uri embertől, bár ő azt világért sem mutatná. — Majd meglássuk hát — mondogatta magában — soha sem volt ugy, hogy valahogyan ne lett volna ! Mást is, önmagát is igy szokta ö megnyugtatgatni Jenő és Armand megjelentek épen Kapossi lakásán. Jenő bemutatta barátját. Vigyázzatok rá, mert nagy kópé ! Valóban csinos fiatalember volt, a ki azonnal elkezdett csevegni s kissé élcelődött a falusi állapotok fölött. Kapossi szivarral kínálta. — Havanna ? — kérdi Armand kétes mosolylyal. — Ha volna — felel János — biz ez csak „dragadérosz" ; nekem nagyon jó, mert nem élek vele. — Talán a cigarettázásnak hivn Kapossi ur? — Nem biz én. Hajlamaim már korán a pipázás erányában vevék szárnyalásukat, feleli János virágos stílusban. — Hát az már a falusi életnek fűszere. Mi fővárosiak e téren is kénytelenek vagyunk kirukkolni. — Mig győzi a „tata", jegyzé meg János nem minden gúny nélkül. — Olyat választottunk, a ki győzi, mondja Armand büszkén. Vészes Jenő a holnapi mulatságra terelte a beszédet, hogy a tréfálkozásnak vége szakadjon. — Mit gondoltok urak, a holnapi mulatságról ?