Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1901-06-02 / 44. szám
XXVIII. évfolyam B.-Csaba, 1901. Vasárnap, junius hó 2-án 44 szám # BEKESM HS ZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A magyar paraszt. Vármegyénk kiváló alispánja a Bupapesti Naplóba e cimmel cikket irt, melyet az első helyen közölt. A mezőgazdasági szocializmus lényegét tárgyaló, annak gyógjútását helyesen megjelölő vezércikk az ország vezető köreiben föltűnést keltett s dr. Man.icl Pál országgyűlési képviselő reflektált is arra a lap következő számában, igy ir: „Olvasván a Budapesti Napló mai számában Fábry Sándor ur cikkét, kedvem kerekedett, hogy szivböl üdvözöljem, minthogy azonban személyesen ismerni nincs szerencsém, Írásban üdvözlöm. Ez ám az igazi agrárizmus, de egyszersmind ez az igazi szabadelvüség s az igazi hazafias cél is. Ez az igazi agrárizmus, mert népünk zömével, a töldmives osztálylyal, a röghöz kötött kis emberrel foglalkozik és azzal a még kisebb emberrel, aki dolgozik, izzad, fizet adót és véradót, de nem tud röghöz jutni, mert nem tud hozzá férni." Az alispán cikke pedig a következő: Piros pünkösd a magyar földmives legszebb ünnepe. A tikkasztó, poros nyár nem győzte még le a mosolygó, üde tavaszt, de sürü, zöld lombkoronával ékesek már a fák, zöld már a mező és madárdallal hangos a fűszeres levegő. Pünkösd napján hálás, boldog szívvel köszönti a magyar föld népe az ébredő természetet és mikor megkondul az imára hivő harangszó, az Istenházába sereglik agg, ifjú és gyermek, s megzendül a zsolozsma: „Jövel, Szent Lélek ^Úristen, Töltsd be sziveinket épen, Őrizz hamis tudománytól." Ez volt a képe a pünkösdnek a magyar Alföldön. Hála Istennek ez a képe legtöbb helyea még ma is De nem mindenütt Ahol a szocialisztikus agitáció már hatott, a templom helyett korcsmában jön össze a falu népe, pünkösd szent ünnepet hálaadás helyett demonstrációra használja; szeretetre bnzditó, istenes prédikáció helyett a íővárosból kirándult agitátorok gyűlöletet szitó szavait hallgatják. Röpködnek a hangzatos jelszavak: a népet a gazdasági függés bilincseiből kiszabadítani; a bérrendszert a társas munkával helyettesíteni, a munkaeszközöket az összesség tulajdonába átvezetni, a tőke uralmát megtörni És egyéb ilyen tanítások. A fővárosban is szocialista tüntetések voltak az ünnepen. A magyarországi központi szociáldemokrata párt, amely a szocializmust hazánkban szervezi s a központban és a vidéken irányítja, kongresszus tartására használta fel a kettős ünnepet, amely kongresszuson képviselve volt a nagy magyar Alföldnek igen sok községe Egyszerű parasztemberek mint szó nokok szerepeltek itt; felszólalásuk azonban vagy közönséges panasz volt az otthoni viszonyok miatt, vagy betanított frazeológia a nemzetközi szocializmus elveiről. Vájjon a magyarországi szociáldemokrata párt érdekképviselője-e a mi paraszt munkásnépünknek. A magyarországi szociáldemokrata párt az 1890-iki kongresszusának határozatai alapján kodifik Ut alapelvek szerint teljesen a nemzetközi szociáldemokrata párt alapelveire helyezkedik. A magyarországi szociáldemokrata párt programmja tehát teljesen a Lassale és Schaefflíe teóriáin alapszik, vagyis a magyarországi szervezett szocializmusnak nyiltan bevallott törekvése ugyanaz, ami az internacionális szocializmusé: a kollektivizmus, az összes termelési eszközöknek köztulajdonná való tétele. A magyarországi szocializmus súlypontja azonban az agrárszocializmusra esik. Nem a vezetők kicsiny csoportja, hanem a földmunkások nagy tömege és a magyar földhöz magához tapadó érdekek nagy súlya határozza meg ebben a földmivelő országban a szocializmus jellegét És vájjon a parasztság érdekeinek szempontjából van e jogosultsága annak, hogy a magyar parasztnép a nemzetközi szociáldemokrata elvek táborába toboroztassék ? Vájjon alkalmasak-e ezek a törekvések a mi munkásnépünk érdekeinek előbbre vitelére. Nem. A magyar paraszt kedvezőtlen anyagi helyzetének orvoslási módja egészen más, mint a gyáripari munkásoknál, mert a magyar paraszt sorsának biztosítása a földbirtok jellegében, a földnek nem kollektív, hanem megosztottan, gazdaságosabban való miveltetésében gyökerezik. A nagyipar termelő munkájához nagy tőke, nagy szervezet, a munkások tömegének együttes, összhang zatos működése kell. Itt még lehet talán némi reményt fűzni a szocialista törekvések szerint szervezendő kooperatív szövetkezetek munkájához, ?. közös birtokláshoz, a kollektivizmushoz, de a föld, amely kis részletekre szaggatva is munkálható s kicsinyben még jobban mivelhető, az individuális birtoklásra hivatott. Az ipari munkás, az internacionális szociálista a termelési tőke közös birtoklásáról, a kollektivizmusról álmodozik; a magyar „cucilista" a termelési eszköznek, a földnek egyéni birtokára vágyik. Ez akülömbség a külföldi szociálista és a mi paraszt szocialistánk között Valóságos megfordított szocializmus ez A gyáripari szocializmus törekvései párhuzamosan haladnak a közös birtoklás elveivel, a mezőgazdasági szocializmus törekvései — legalább még ez idő szerint - éppen ellentétes irányzatot követnek. A föld közös kirtoklása az ősi birtoklási rendszer volt, a mely a civilizációval megszűnt, bizonnyal nem azért, mert jó volt. A föld közös birtoklása Oroszországban, Svájcban és Jáva szigetén még részben fennálló közös birtoklás tanúsága szerint elnyomja az egyéni kezdeményezést, a takarékosság szellemét, akadálya a belterjes és sokoldalú gazdálkodásnak; sőt az együttes tulajdon rendszere' csökkentvén az egyéni felelősséget, előmozditja a lakosság gyors szaporodását s ez által növeli, a helyett, hogy megszüntetné a proletariátust.' Nem is vágyik a föld közös birtoklására a magyar p araszt. Jól tudja a mi okos parasztunk, hogy a föld hasznos munkálásához több kell, mint egy kooperative működő, birtokló testület szabályzata: a föld szeretete, birtokának érzete kell ahhoz! G-aáí Jenő földéhesnek nevezte el a magyar parasztot. Nem jó meghatározás ez. Szerelmes a magyar paraszt a földbe. Mint igéretföldjét, ugy foglalta el e szép országot Árpád hada; dobogó paripán száguldottá be tágas síkjait; íelkét itt járta át és edzette meg a szellő harci diadalra, s erősítette meg benne a szabadság érzetét. Az ősöktől örökölte át a magyar paraszt e föld iránt való szeretetét, mely egyre fejlődik abban, aki e földet miveli. Ösmeri minden barázdáját, rajta tölti el élte javát, nem fárad ki földje munkájában soha; hisz még ha az idegen földjén dolgozik is, nem sokalja a magyar paraszt a naponként Békésmegyei Közlöny tárcája. A ki nem tudott felejteni. Irta: Kohányi Róbert. Magda mohón szakította fel a rezeda illatos levelet, melynek borítékán Delényiné keze vonásait ismerte fel s a láthatólag reptiben irt következő sorokat olvasta : „Az itteni tani tó képző igazgatója két gyermeke mellé nevelőt keres. Mint hogy te most éppen szabad vagy, rád gondoltam s tégedet ajánltalak neki. ö általam kéret, hogy közöld vele feltételeidet. Az illető özvegy s háztartását egy idős nagynénje vezeti. A gyermekek 6—8 évesek. A nagyobbik leány, a kisebbik fiu. Mind kettő nagyon kedves s jól nevelt gyermek. Kérlek tehát közöld velem mielőbb elhatározásodat." Várnai Magdának ez az ajánlat éppen kapóra jött. Már majd egy tél éve, hogy hivatásának megfelelő foglalkozás nélkül van, a mi végtelenül izgatottá tette. Nem mintha valamiben hiányt szenvedett volna, mert fivére házában mindennel ellátták, a mire csak szüksége volt, de bántotta, hogy más, s nem a maga szerzette kenyerén keli élnie, s ezért nem sokat habozott, hanem azonnal megirta a feltételeket tartalmazó levelet barátnéjának, akitől már harmadnapra az elfogadó válasz is megjött. Delónyiné-Csathó Janka Magdának gyermekkori játszó s később iskolatársa volt. Tizennégy éves korukig oly benső barátság fűzte őket össze, hogy egymás nélkül el sem lehetett őket képzelni. Testvéreknek nézték a kik nem ösmerték. De ez a viszony egyszer csak megváltozott s Magda, miért miért nem ? mind hidegebb, hidegebb lett Jankával szemben, mig végre egészen visszavonult tőle. Igazi okát ennek ma sem tudja még. Legvalószínűbb az, hogy az előnyösen fejlődő, mindenkitől dédelgett s szüleitől elkényeztetett leány csekélyelni kezdte a kis hivatalnok szegény, s testi bájakban sem bővelkedő leányát. Mert tény, hogy Magdát a természet mindennel megajándékozta, a mit ember csak kivánhat. Eben fekete hajával, junói termetével, kedves mozdulataival mindenütt fellünt, a hol csak megjelent. A férfiak a szó teljes értelmében körül rajongták. Csoda-e ha ez önhitté, elbizakodottá tette, j Fejébe vette, hogy ő a sors ama kiválasz-! tottjai közé tartozik, kiknek a szerencse nagy összeggel adósa. Es ebben a hitben szülei ós rokonai részéről is támogatást nyert. Mikor aztán az élet nem váltotta be reményeit, s szüleit egy véletlen szerencsétlenség folytán elvesztette : arra a keserű tudatra ébredt, hogy a szerencsét kierőszakolni nem lehet. Mint huszonöt éves leány azután az önfentartási ösztöntől sarkalva, s a lassanként elmaradt udvarlók által szépsége hanyatlására figyelmeztetve, szakitott a szerencsés véletlenre alapított eddigi számításával s a tanítónői pályára lépett. Itt találkoztak ismét az egykori jó barátnők, hol megszakadt régi barátságukat megújították. — Te nem is közölted velem az igazgató nevét —mondja Janka Delényinének, ki őt a vonatnál várta. — Az titok, felelte Delényiné, midőn barátnéját a kocsiba segítette. O maga megkért, hogy ne áruljam el nevét. Ö ösmer téged. — 0 ösmer engem? Honnan? — Azt nem árulta el nekem. — Hogy néz ki? — Magas, barna, meglehető testes, szakállát angolosan viseli. — Milyen korú? — Lehet 35—40 között. Janka átfutotta gondolatban összes régi ós jelenlegi ösmerőseit, de nem talált azok közül egyet sem, a kire e személyleírás illett volna. Visszament egész gyermekkoráig, de csakhamar belátta, hogy ott keresgélni céltalan dolog, mert 10—20 óv előtti ősmerősei azóta nagyon sokat változtak. — Természetesen elkísérsz az igazgatóhoz ós bemutatsz neki? — Az magától értetik Az igazgató nem volt még otthon, mikor Delényiné Jankával nála bekopogtatott. Helyatte a gyermekek fogadták. — Itt a tanító néni, mutatta be Magdát Delényiné, aki a gyermekekkel már régebb óta barátságos lábon állott. — Hát a papa hol van? — Az iskolában van. — Hát a Guszti néni? — Az kint van a kertben. Mikor Janka a szép kót gyermeket s különösen a kis fiút meglátta, szivét valami különös édes melegség futotta át. Egyszerre végigvonult előtte egész múltja. Valami önvádtéle érzés támadt a lelkében, de hogy mirót, mi okozta azt, nem tudott magának számot adni. Delényiné egy-egy oldalpillantást vetett barátnőjére, a mit Magda nem vett észre. Annyira el volt merülve gondolataiba, s ama titokszerüség fátyolának vizsgálásába, melylyel az igazgató magát körül burkolta, hogy észre sem vette, mikor az ajtó kinyilt s előtte állott a házigazda. Delényiné törte meg a csendet. — Várnai Magda, a nevelőnő. Az igazgató, lehet hogy véletlenül, de lehet hogy szándékosan kissé, háttal fordult a nehéz függönyökkel befüggönyözött ablaknak ós igy Magdát teljesen szembe láthatta. Magda 30 eve dacára még mindég érdekes leány számba mehetett. Junoi termetéből, mely csak nemrégen még nem egy férfi szivét lázba hozott — sokat veszített bár, arcáról is eltűnt a fiatalság himpora, de fekete szemei még régi fenyőkben ragyogtak. Emelte érdekességét a pír, mely arcát elöntötte, amidőn szembe állott azzal az ösineretlen ösmerőssel, a ki kíváncsiságát nem kis mértékben ingerelte. Elfogódottságában, ami különben nem feküdt természetében, alig talált szavakat a társalgás megindításához. — Janka barátnőmtől hallom, hogy igazgató ur ösmer engem. — Őnagysága igazat mondott. S kegyed nem ösmer engem. Magdának ez a hang minden idegét rezgésbe hozta. A vér, mely az imént arcát elborította, most mind szive felé tódult. — Iván, mórt tette ezt ? megalázni akart ? — Legyen nyugodt, távol áll tőlem ez a szándék. — Hát mórt nem tudattavelem kilótót. — Mert akkor nem lett volna alkalmam magával ugy találkozni, ahogy ón óhajtottam, de mindenek előtt kérem, foglaljon helyet — de hova tünt el Delényiné őnagysága? — íordult az időközben bejött szobaleányhoz, aki a kis Olgával foglalkozott. — Kiment az Ernővel a nagynénihez. Leültek egymással szemben, Magda vette fel a beszéd fonalát. — De hát mi célja van ennek a találkozásnak, a mikor képzelheti, hogy nekem nem eshetik jól annak a háza kü-