Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-05-19 / 40. szám

XXVIII. évfolyam. BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számu ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Magyarosodás. B.-Csaba, máj. 18. Sehol a világon oly nagy ok nincs a nemzeti jellegnek szóban, tettben és gondolkozásbin való terjesztésére törekedni, mint nálunk Magyaror szágon. Az egységes nagy fajok által alkotott államok sorsa a nemzetiség szempontjából biztositva van. Változhatnak a kormányok és kormányformák; lesújthatja őket a hadviselés terén ért balsiker, de azért élnek mint egyöntetű és egy érzelmű nemzet, minélfogva a bajoknak leküzdésénél belső ellenség nem gyengíti az egyet érző, egyformx aspirációkat tápláló népet. Ám egy pillantás Magyarország térképére és egy kis lapozgatás hazánk történelmében, meggyőzhet bennünket arról, hogy a mi sorsunk egy állandó, hol nyilvános, hol titkos, hol erősebb, hol gyengébb ellenséges áram lat által van fenyegetve, mely íwra csak az állami életnek különböző alakulásaira és fejlődésére, hanem magára nemzeti létünk fennállására is befolyással bir. Nem tehetünk róla, hogy a gondviselés számban kevésnek teremtette a magyart és hogy a népek államalkotó mozgalma alkalmával annyi idegen nemzetiség közé ékelte be. Az sem bününk, sőt erényüak, hogy eme különböző nemzetiségű népek felett a magyar, minfc tehetségeiben és államalkotó erejében hatalmasabb nép van hivatva fenhatóságot gyakorolni. Végre az sem a mi hibánk, hogy dacára annak az igazságos elbánásnak s azon testvéri szeretetnek, melylyel a hazánk földjén élő szláv, román és germán nemzetiségű honpolgárokat az alkotmányos élet jogaiban és áldásaiban részesítjük, azok sem hálával, sem rokonszenvvel, inkább ezen érzelmek ellenkezőjével viseltetnek irántunk. Ez egy tényleges állapot, méllyel le kell számolnunk; s melynek ismeretében a legtágabb körben s legmesszebb menő intézkedéseket kell megtennünk, hogy egyfelől saját népfajunkban a nemzetiségi érzést és a faji összetartozandóság érzését fokozzuk, hogy mlsfelől a más nemzetiségű honpolgárok körében a magyar nemzetiséghez való asszimilálódást lehetségessé tegyük ós előmozdítsuk. Törvényhozási és kormányi intézkedések erre nem elégségesek. A társadalomnak és a társadalom egyeseinek feladata és hivatása e nagy munkát elvégezni. Mint a hangyaraj sok apró tagja ösztönszerű egyetértéssel körulrajozza azt a tárgyat, melyet otthonába kiván vonni s az ezernyi apró csápok külön-külön lökésének együttes hatása folytán a szándék meg lesz valósítva, azonképpen köte lessége minden magyar embernek a magyarosítás nagy munkájában legjobb tudomása és tehetsége szerint résztvenni. Mi által ? Hogyan történjék ez ? Arra általános szabályt felállítani nem lehet Ezer és ezer alkalom és mód kiuálkozik arra, részben igenleges, részben nemleges alakban. Példaadás; rábeszélés; lelki érzelmek átültetése; az érintkezés révén elérhető hóditás stb mind egy-egy erőparány, mely a nagy kérdés sikeres megoldását egy-egy vonalnyival előbbre viheti. A fődolog azonban a saját nemzetiségünkhöz való ragaszkodás, annak saját magunk által való tiszteletben tartása; a nemzeti érzület egységének és erejének megszilárdítása; s annak szóban, tettben, írásban és képben való méltatása és érvényesítése. Egyik hatalmas eszköz az erőknek fokozása is. Anyagi, erkölcsi és szellemi kincsek és polgári erények gyűjtése által részben imponálhat, részben leszoríthatja a magyar faj az ellenséges érzületű nemzetiségeket. Élő példa előttünk, hogy németajkú honfitársaink, a kiket azonban feltétlenül jó ós hű magyar hazafiaknak kell tekintenünk, mindenhol, hova betelepedett szorgalma, kitartása és észszerű gazdalkodása által tért hódit a mai nemzetiségekkel szemben, kik ha elpusztulni nem akarnak, kénytelenek beolvadni A saját nemzetiségünk megóvására irányuló tevékenységet s a magyarosítás munkáját azonban még az osztrák befolyással szemben is érvé nyesitenünk kell; mert a Mária Terézia idejében olyan szomorú jelenségekben megnyilvánult elnémetesedés ós ellanyhulásnak kisebb-nagyobb fokban és külömböző formákban való megismétlődése kizártnak nem tekinthető És végre, ha a békés, tisztességes, barátságos uton megindult magyarosítás folyamata ellen a nemzetiségek részéről durva ellenállást, támadó szembeszállást, sőt állambontó törekvéseket tapasztalunk, ugy teljes joggal elvárhatjuk az államhatalomnak teljes tekintélyével és erejével való beavatkozását is. Vajha elkövetkeznék az az ideális állapot, hogy e haza összes polgárai szívben és lélekben magyarok legyenek Mi újság Belgrádban? - A szerb udvar botránya. — Az . utóbbi napokban kalandosabbnál kalandosabb hirek szivárogtak ki a belgrádi konakból, melyek furcsa színben tüntették fel Draga királynénak úgyszólván hivatalosan hirdetett lebetegedósót. E hírekkel szemben Belgrádból felkérték a lapokat a cáfolat közzétételére, most azonban oly dolgokról érkeznek tudósítások, melyek a megcáfolt híreket valóknak tűntetik fel. Sztegirev moszkvai egyetemi tanár, a leghíresebb orosz nőorvosok egyike, tegnapelőtt reggel asszisztensével együtt egy dunai gőzhajón elutazott a szerb fővárosból, miután a királynak ós a miniszterelröknek — az elsőnek több izben is — határozottan kijelentette, hogy a királyné rendes lebetegedósónek lehetőségében eddig sem hitt, de most sem hisz. Ily értelemben referált Ozarikov orosz követnek is, a ki haladéktalanul jelentést tett a cárnak. Draga királyné gyermekcsempészése tehát nem sikerült ós igy a napfényre került hallatlan udvari botránynak komoly következményei lehetnek. Első sorban is a cár fordulhat el Szerbiától, ahol valóságos középkori erkölcsök uralkodnak. Már pedig tudvalevő dolog, hogy Miklós cár, de különösen a cárnó rendkívül komolyan veszi a csaladi élet tisztaságát. A konakban az utóbbi napokban különös események történtek. Egy francia szülószmester, Caulleit, a kit Draga királyné még abból az időből ismer, a mikor mint Natália királyné udvarhölgye Párisban járt, állítólag beható vizsgálat után kijelentette, hogy a trónörökös megszületése már csak napokon múlik. Ezzel szemben Sztegirev azt a véleményt adta, hogy erről szó sem lehet. Sándor király a francia szülész véleményéhez csatlakozott. Sztegirev, a ki a cár meghívásából ós az ő költségén volt Belgrádban, e miatt annyira megsértődött, hogy véleményeit ezentúl nem személyesen, hanem csak Írásbeli üzenetek utján közölte a királylyal. Érdekes, hogy Caulleit már kilenc hónappal ezelőtt, a mikor a királyné meghívására vendég volt abban a kastélyban, a Békésmegyei Közlöny tárcája. Szt-IstYán körönd-templomában. — Római emlékeimből. — Irta : dr. Kontúr Béla. „Ha valaha a föld kifáraszt, ha az emberi nemet gyermekies küzdelmei és bohó vágyai miatt a törpék fajának kezded hinni; ha a lét silány igényeit gyűlölni vagy megvetni kényszerülsz és — hogy lelked ruganyossága szét ne törjék — szükséged van uj bizalomra Isten s ember iránt: akkor, kérlek, fogd kezedbe a vándorbotot, zarándokolj a Vatikán küszöbéhez, a „két hegyű város" maradványai közé . . . ." Kemény Zsigmond br. ... A kocsi egyet fordult ós zarándoktársammal s Horky Bódoggal, ő Szentségének, Krisztus helytartójának, a Nyugat pátriárkájának, az egyetemes Egyház szuverén fejedelménekhuszárjával (palafreniere) áthaladtunk nagy Constantinus lombövezte márványívein, miután kocsink végig döczögött a Yia di Santo Stephano hepehupás kövezetein, ott állottunk a Coelius dombon, a Palatínus hegytől délkeletre, szemben a Santa Maria in Dominiciával, a Santo Stephano rotondo, szent István vértanúnak körönd-temploma előtt. A mozdonyt fűtötték már, mely pár óra múlva engemet zarándok-társammal ünconába fog vinni s az áldott égi gömb lemenő fényben ragyogott, midőn Horky Bódog, a kinek simára beretvált arcán nem ismerted meg az egykori kikent bajszú deli magyar huszárt, a templom előcsarnokában becsengetett egy zöldre festett ajtón. Mig az egyházfi iött, szemügyre vettem a nagyszerű, köralaku bazilikát, melyet móg pogány építőmesterek építettek. Azt tudtam előtanulmányaimból, hogy a legrégibb keresztény templomba fogok belépni és magyar emlékekkel találkozandom s meglepődve állottam ott, mintha gyökeret vert volna lábam a hírből jól ismert s másképnek képzelt templom megpillantásánál, mely ott állott még amaz időknek előtte, a midőn a bölcs és jámbor Pál püspök a legelésző juhnyáj kolompján elmerengve, a harangoknak lőn feltalálójává. ' Azt hittem, hogy álmodom budapesti lakásomon s csak lelki szemeimmel látom a kereszténység fővárosát, a Caesarok és pápák szókhelyét, mely kétezer óv alatt kétszer hódította meg a világot s meg fogja hódítani harmadszor is a harmadik évezredben ! jn. gyönyörű alkonytól mintegy fátyolba borítva ott állott előttünk a nagy épület-tömb, mig a távolban a Santa Maria Maggiore templom két kis kupolája ós súgár-tornya jelölték az Esquilinus tiszteletreméltó szirt tetőjét; oldalvást ós közel hozzánk egy nagy sima fal tetején függő kert látszott s belőle mandulafenyők (Pinus Pinea L) ernyői, — évszázados, erőtől duzzadó törzsökre tűzve, nyúltak fel az átlátszó tömónykók égbe s a Villa Mattéin örök zöld ciprusok bólingattak feketén s magyal tölgyek állottak őrt, melyek télvíz idején is zöldek. Agyamon keresztülvillant mindaz, mit e templom felől fénykép-gyűjteményekben láttam s ismerőseimtől, kik püspökük akaratjára éveket töltöttek a kereszténység fővárosában, hallottam. A középkorban azt a hirt terjesztették, hogy Faunusnak, a jövendölés Istenének szolgált templomul s tény az, hogy az épület alapzata a későbbi római császárok idejéből való, a mikor is nagy vásárcsarnok volt az n. n.Macellum magaum. A sokszínű ós fénylő márványtól ragyogó épületet, mely azután elszegényedett, avagy pusztulásnak indult, Szt. Simplicius pápa 468 ban keresztény templommá alakította. Az idő vasfoga azonban kikezdette és az Zsigmond magyar király s kisóröjónek, Hunyadi Jánosnak Rómába törtónt bevonulásakor igen, 'de igen, meglátszott: falai tetőzet nélkül szűkölködtek, a fehér ós fekete márványmozaik kövecseit zápor esső mosta s végtelen szomorúság uralkodott e helyütt, tüskés kórók, gyepes hantok közepett kecskerágó bokrok jelezték a hajdani fa-ültetvényeket, melyek egykor az elhagyott templom, körül váltak díszre tavasznak évadján. És lőn, hogy az Üdvnek 1455-ik óvóben V. Miklós pápa ö Szentségének parancsolatjára helyre állították Ma már hiába keresnők a márvány-köntöst rajta, azonban igy is megragadja a szemlélőt, mágneshegyként nagy erővel húzza magához lelkünknek ércét s elragadtatásomban kőben megörökített apotheoziskónt tünók föl álmélkodó szemeimnek. V. Miklós pápa ezt a templomot a Rómában élő magyar pálosoknak engedte át, a kiknek rendjót egy magyar pap : Özséb esztergomi kanonok alapította, a kiknek Rómában levő tagjai ott hagyták a Salvatore in Unda szerény egyházat, melyet VII. Incze adományozott a magyar pálosoknak Krisztus áldott születése után 1454-ben. Százhuszonöt évig éltek ott a fehér csuhás barátok, „mint éjszaki ország csigái, melyek egy tengeri vihartól partra vetett óriási tengeri kagylóban ütók fel tanyájukat", midőn a pápa a templomot. ós a zárdát a magyar papnevelőnek a (Collegium Hungaricumnak) adományozza, mely egy óv múlva a német kollégiummal egyesül s a pálosokat a Stephano zárdából erőszakkal kiűzik. Beléptünk a templomba, melyet azért neveznek körőndösnek, mivel három körben van ópitve. A templomnak minden létező körönd-templom között a legnagyobb méretei vannak s az eredeti építményben, melynek átmérője 65 métert tőn ki, a jelenlegi átkaroló falat a középső oszlopsor képezte, s azzal egy külső, 10 méter távolságban fekvő, pillérektől tartott kőfal ölelkezett; ez a templom körül ma is látható. Igy tehát, mint említők, a templom testét három nagy körfal alkotta, melyeken négy keresztág tör keresztül. V. Miklós pápa építőmestere mellőzvén a külső falat, a középső oszlopsort néhány kápolna kivételével elfalaztatta, melyek közül mind világtörténelmet harsog és emberöltőkön át nemzedékeket nemzedékek után látott támadni ós elenyészni. Megolvastam az oszlopok számát: husz és harminchat oszlopot számláltam, melyek közül néhány márvány-oszlop, a legtöbbjót gránti'oól faragták. Az oldalfalakon hajmeresztő jelenetek vannak a martyrológiából, Tempesta ós Pomoncio müvei s középütt egy tahernakulum, melyet két magas gránitoszlop ós két pillér hordoz. Ide járnak istentiszteletre a magyar papnövendékek, kik, mint a bibornokok, vörös talárt viselnek annak jeléül, hogy a vallásért életüket is fel kell áldozni. S én leültem egy kőgarádicsra a főpásztori szók alá, melyről Nagy Gergely pápa tartott egyet homiliái közül s elmerültem gondolataimban . . . Eszembe jutott mindaz, mit az ó-keresztóny ópitósről tanultam, a görög-római minták szerint induló ó-keresztény templom, a hosszanti ós kereszthajók érintkezési pontján a főoltárral, fölötte a kót nagy