Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-05-16 / 39. szám

A belügyminiszter kiküldte a szakközegét a kiházasitó és temetkezési egyletek megvizsgálására. A m. kir. törvényhatósági állatorvos jelenti, hogy a ragályos betegségek csak kis számmal és szórványosan fordultak elő. A takonykór Szarvason és Kondoroson lépett fel. Ezek után tudomásul vette a bizottság a földmivelésügyi miniszter két rendeletét: a dohánytermelők és dohánykertészek közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvény s a birtokosok és gazdatisztek közö.ti jogviszony szabályozásáról szóló törvény végrehajtása tárgyában. Az erdészeti albizottság jelentésót az erdők állapotáról tudomásul vették. Adó-ügyek. Csák György kir. pénzügyigazgató jelenti, hogy a folyó évi befizetés a mult évihez képest egyenes állami adóban 18.679 koronával kedvezőbb, had mentességi dijban 108 koronával kedvezőtlenebb volt. A csabai adókezelést megvizsgáltatta ós rendben találta. A pénzintézeteknél vizsgálat van folyamatban az adó-ügyeket illetőleg. Ami ritkán fordul elő, miniszteri rendeletre négy rendbeli adóleirás törtónt: Riszterer Gábor orosházi, Kabai Jánosné öcsödi, Varga Koritár Pál csabai és JBóda Sándor szeghalmi lakos adóját törölték. Több felebbezóst ós birság ügyet intéztek el ezenkívül. Felebbezések. Z ö 1 d y Géza dr. megyei főügyész egész csomó felebbezóst referált, melyek mind privát ügyek. Berliner József lakositási dijának leszállítása kapcsán fel fogják hivni Békés községet, hogy módosítsa szabályrendeletét. A „Szőnyegház" vállalatnak, mely pokrócokat szállított a közkórháznak, azzal utasították el a felebbezését, hogy per utján keresse a követelését. Gyula város nagy oláhvárosi kerületében december 29-ón megtartott képviselőtestületi tagválasztás ellen Körösladányi' Lázár és társai felebbeztek. Állítólag sza- t bálytalanságok fordultak elő a szavazatok , összeszámlálásánál. Az ügyész azt indítványozta, hogy rendelje el a bizottság a vizsgálatot s az iratokat adja vissza az alispánnak. Bodoky Zoltán a felebbezés elutasítását javasolta, Keller Imre a vizsgálat elrendelését kérte. A bizottság 8 szóval 6 ellen elutasította a felebbezóst, megerősítvén a választást. Kórházi szabályrendelet. Z ö 1 d y János dr. főorvos jelenti, hogy az egészségügy állapota általában kielégítő volt, csekélyebb javulás is tapasztalható, mert a heveny fertőző betegek száma 11 -el kevesbedett. A légzőszervek betegségei ós csúzos bántalmak fordultak elő legtöbb esetben, a leggyakoribb halálok a tüdőbaj. A difteritisz 1, a vörheny 15, a kanyaró, a hasihagymáz, a szamárhurut 1—1 halálozással fordult elő. A vörheny volt az uralkodó járvány, de szelíd lefolyású. Ezután terjesztette elő a főorvos a módosított közkórházi szabályrendeletet, mely nagy vitára szolgáltatott anyagot. László Elek dr. kifogásolja azt a rendelkezést, hogy az igazgató osztályt nem vezethet, valamint azt is, hogy szorosan meg vannak szabva az igazgató hivatalos órái. Ezenkívül több apró módosítást javasol s azt kívánja, hogy az orvosok privát foglalkozásáról szóló rész visszaható erővel ne birjon. Fábry Sándor alispán felvilágosításul megemlíti, hogy egyrészt az igazgató maga kérte, hogy mentsók fel az osztályvezetés alól, másrészt ezt határozottan kívánja a belügyminiszter. Azért természetesen gyógykezelhet az igazgató, arról szó sem lehet, hogy ennek eltiltása lett volna a cél, de az igazgatói teendők is egész embert kívánnak. Részletesen ismerteti a szabályrendelet történetét, melynek módosításánál dr. Raisz Gedeon miniszteri kiküldött tanácsai szerint jártak el Kéri a javaslat elfogadását. H a v i á r Dániel azt kívánja, hogy az igazgató ne legyen gondnok. Az indokolt, hogy a rendelet visszaható erővel is birjon; a vasúti orvosi állást nem tartja összefórhetőnek. Ladics György stiláris módosításokat ajánl s nem kívánja, hogy visszaható erővel birjon a rendelet. Havi ár Lajos azt indítványozza, hogy halasztassék a tárgyalás a jövő ülésre, amit azonban a főispán és az alispán határozottan elleneztek, mert a javas lat a vármegyei közgyűlés tárgysorozatára is ki van tűzve. Bodoky Zoltán főjegyző hivatkozik a módosításokat elrendelő miniszteri leiratra s elfogadásra ajánlja a javaslatot. Z ö 1 d y János főorvos eloszlatja az aggályokat, melyek felmerültek. Felolvasta az igazgató levelét, ki maga kérte, hogy mentsék fel az osztályvezetós alól s cáfolja a László dr. által felhozott érveket. H a v i á r Dánielnek a nyugdíjügyre vonatkozólag vannak aggályai, hogy nem fog-e abból teher hárulni a vármegyére P A tárgyalás elhalasztása mellett van. Fábry Sándor alispán e részben is megnyugtatja a felszólalót, Lukács György főispán pedig precizirozza a felszólalásokat, kardinális elvként állítván fel azt, hogy szerzett jogot érinteni nemszabad. Hosszan elnyúló vitatkozások ós magyarázgatások után végre szavazásra került a sor. A halasztó indítványt elvetették. Elfogadták az eredeti javaslatit, hogy az igazgató osztályt nem vezethet; a hivatalos órák délelőtt 9—«ll-ig állapitattak meg s elfogadták a főispán néhány apróbb módosítását. Összeférhetetlen a közkórházi orvosi állással: a vármegyei, járási és községi, valamint a vasúti orvosi állás. Ha a törvényhatóság azt találja, hogy a - kórházi orvost privát elfoglaltsága hivatalalos teendőiben akadályozza, felhívhatja, hogy egyikről vagy másikról mondjon le. A szerzett jogok nem érintetnek. Bevették a szövegezésbe, hogy az orvosok nyugdijából kifolyólag pótadó a vármegyét nem terhelheti. Ezekkel a változtatásokkal terjesztik a módosított szabályrendeletet a május I havi megyei közgyűlés elé. jn.z ülésen tárgyalt többi ügyről legI közelebb számolunk be. Irányi Dániel sirján. — A síremlék leleplezése. — A magyar politikai közélet egykori nemes alakjának: Irányi Dánielnek, Békés város, hót cikluson át volt orsz. képviselőjének művészi síremlékét nagyszabású és megható ünnepség keretében leplezték le vasárnap délelőtt Budapesten, a Kerepesi-uti temetőben. Az ünnepélyen rengeteg nagyszámú közönség jelent meg, köztük a kormány tagjai, az országgyűlési pártok képviselői, a függetlenségi körök, különféle testületek, az egyetemi ifjúság és a vidéki városok küldöttségei. Békés város küldöttségét R. Nagy István biró és Szatlimáry Gábor jegyző vezették Az ünnepség főrendezője: J u s t h Gyula fogadta a miniszterelnököt: Széli Kálmánt s a sorra érkező előkelőségeket, a kik közt ott volt: Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, Nemeskéri Kiss Pál államtitkár, Szilágyi Dezső, báró Podtnaniczky Frigyes, a szabadelvüpárt elnöke, gróf Apponyi Albert, AZ összes függetlenségi képviselők megjelentek fényes díszmagyarban. Az ünnep tizenegy órakor kezdődött, amikor Kossuth Ferenc, az orsz. függetlenségi párt elnöke poétikus s'.ép beszédet mondott. A beszéd végén lehullott a lepel a síremlékről, a közönség kalapot emelt s ugy éljenzett. Kossuth pedig átadta az emléket Halmos Jánosnak, Budapest főváros polgármesterének, a ki átvette azt a fővárosi hatóság őrizetébe, elhelyezvén rá egyszersmind a főváros babérkoszorúját. Ezután a képviselőház alelnöke: Dániel Gábor megemlékezvén a törvényhozó tes tület nevében a képviselőház néhai vezéralakjáról, elhelyezte a síron a képviselőház koszorúját. Utána Illyés Bálint képviselő magasztalta versben Irányi emlékezetét. A szép költemény elhangzása után Berzeviczy Albert képviselő, az orsz. szabadelvüpárt nevében emlékezett meg a sírban nyugvó hazafiról. Ezután M e s k ó László, Békés város országgyűlési képviselője, Békés város közönsége nevében mondott nagyhatású emlékbeszédet A magyar nemzet — úgymond — függetlenségi törekvéseiért lankadatlan buzgalommal harcoló vezérét, Békés város közönsége két évtized alatt hétszer, először óriási többséggel, utóbb mindig egyhangúlag megválasztott képviselőjét vesztette el akkor, a mikor Irány* Dániel örökre lehunyta szemeit. E jogon az országgyűlési függetlenségi ós 48-as párt után Békés város közönségéé az elsőség, hogy igaz hálája, soha meg nem szűnő elismerése ós mély tisztelettel párosult szeretete jeléül letegye örökké élő kegyeletével koszorúját Irányi Dániel síremlékére. Szavait igy fejezte be : Békés város közönsége, mely a függetlenségi ós 48-as eszmék mielőbbi győzelmi erényében teszi le a síremlékre a szivéből ki nem haló kegyelet koszorúját, örökké büszke lesz arra, hogy a kivívott diadal egyik vezérbajnoka az ő köréből indult harcba s az ö bizalmával fölfegyverkezve lépett a diadal útjára : Ü beszéd után Török Gábor a békési függetlenségi-pár kegyeletét tolmácsolta és koszorút helyezett az emlékre. H e n t a 11 e r Lajos országgyűlési képviselő a gyulai függetlenségi és 48-as párt koszorúját „A gyulai függetlenségi párt Irányi Dánielnek" felirattal, e szavak kíséretében tetto le a sírra: Justum ac tenacem propositi virum. A békési egyetemi ifjúság koszorúját Hajnal ós S t e i n egyetemi polgárok tették le. Ezeken kivül egész csomó koszorút helyeztek még el a küldöttségek s a Himnusz éneklése közben ért véget az ünnepély. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai, A képviselőházból. Budapest, május 15- (Saj. tud. távirata.) A képviselőházban folytatták az összeférhetlensógi törvényjavaslat részletes tárgyalását. Ma az ötödik szakasz első pontjáig jutottak. Idáig változatlanul fogadták el a javaslatot. Képviselők afférje. Budapest, május 15. (Saját tud. táv ) A képviselőház tegnapi ülésén az összefórhetlenségi törvényjavaslat tárgyalásánál, Arányi Miksa felszólalásakor K u b i k Béla sértő megjegyzést kiáltott közbe. Kubik este elutazott Budapestről, Arányi táviratilag provokáltatta P ulszky Guszti és Gajáry Ödön ált.il. ^ pá'') íj mi lesz. Elárverezett mulató. Budapest május 15. (Saját tudósít, táv.) A S o m o s s y-orfeumot ma elárverezték. Folyószámla tartozása fejében a Leszámitolóbank vette meg másfél millió koronáért. A Figaró és a németek. Budapest, május 15.(Saját tud. távirata.) Párisból sürgönyzik : A francia fővárosnak minden nap van szenzációja. A „Matin" ma azt irta, hogy a „Figaró"-t egy német szindikátus vette meg, hogy Franciaországban a német külpolitika érdekeit propagálja. Ezen gyanúsítás ellen a Figaró szerkesztője külön kiadásban tiltakozik s kijelenti, hogy a Matin ellen sajtópert indít. Eisülyedt gőzös. Budapest, május 15. (Saját tud. táv) Hamburgból sürgönyzik, hogy a kikötőtől nem messze a „Klió" nevű gőzös eisülyedt. A halottak száma ismeretlen. — Nem. — Barátom ! — szónokoltam meleg török-szimpatiával — bármennyire megrogytak is már a Padisah térdei, a bátorság még nem szállott inába. A múltkori földrengés alkalmával a szultán éppen a mecsetben volt, a báj rám ünnepen. A hatalmas lökésre azt ajánlották a nagyúrnak, hogy szógyen a futás, de hasznos. Meneküljön a legrövidebb uton : az ablakon. A szultán ezzel felelt az életéért aggódó basának : Csikin ! (takarodjék !) Mit szólsz ehhez ? — Azt, hogy a szultán életére nem kötnék életbiztosítást. Földrengéskor fedél ala*t maradni, egyenlő az öngyilkossággal! De most valamire kórlek . . . — Parancsolj velem ! — Ha azt akarod, hogy nyugodt éjszakám legyen, ne beszólj földrengésről. Tudod, nem jó az ördögöt falra festeni.. Abba is hagytuk a barátom idegeit csiklandozó témát; s az inzurgensek riadója mellett nyugovóra tértünk. Meg kell jegyeznem, hogy barátom a zenólő-órával egy szállásra került. Elárulhatom azt is, hogy lefekvéskor földrengés nélkül is mozgott már kissé lábai alatt a föld. Magam különös melankoliával küzködve, álmatlanul forogtam ágyamban. Hiányzott valami abból a hangulatból, a mely engen álomra szokott ringatni . . . Hamar rájöttem a dolog nyitjára . . . A zenólő-órának harmadik szobába is áthangzó tik-tak-ja megszűnt. Pedig a borostyán még nem volt a fejem alatt ! Lábujjhegyen, csak ugy sötétben átmentem a vendégszobába s meggyőződtem, hogy az udvari zenekar tényleg szünórát rendezett. De miért ? A honorárium — már mint a felhúzás — kijárt. Azaz hátha a vendéglátás hevében erről megfeledkeztem. Csendben székre álltam s az óra parányi sétálóján nagyot lendítve, hallgattam az eredményt. (Mert sötétben lesni nem lehet.) Örökségem a szokott pontossággal csinálta: tik-tak, tik-tak. Megnyugodtam s újra lefeküdtem. Ha önök azt hiszik, el is aludtam, csalódnak. Még el sem fújtam a gyertyát, a tik-tak már ujrá elhalt... Újra séta lábujjhegyen, csendes kapaszkodás a székre, lendítés az ingán, — s az óra életjelt adóit. De hát végre is : Kifogy az ember türelme, S furcsát sejt a boros elme . . . i±. hatodik lábujjhegyen való séta, székre kapaszkodás s inga lendítés után, kezdtem az okozat okát kutatni . . . Az óra fel van húzva, ergo járnia kellene . . . Ha nem jár, baja van! Ez a baj, a hogy örökségemet ismertem, csak rendkívüli lehet. Hátha éppen földrengés / . . . Hiszen barátom elmélete szerint, a vén anyaföld tobzódását tényleg az óraingák érzik meg legelőbb. Azután jön a falon függő képek tánca ; ezt követi ablak csörömpölés, kémény zuhanás s végre . . . De biz' a végét már magam sem kívántam fedél alatt bevárni, mert hogy nem is vagyok Padisah! Feltéptem az ablakot s k a szabadba ! . . . Mikor már a kert deres avarját éreztem lábam alatt, bátor hangon kiáltottam : — Óra-állás, földindulás! szaladj te is pajtás ! Rémes ablakcsörgés, még rémesebb jajkiáltás . . . s egy legrémesebb ugrás — aztán kebelbarátom eltűnt a föld szinóről. Sajnálnám ha a t. olvasót erre a sok rémes dologra ideggörcsök környékeznék. Igazán nem volna miért. A cigányasszony jóslata még nem teljesedett be barátomon. Csak az a pech esett meg vele, hogy ijedtében az ablaktól nem messze eső meszes gödörbe rohant. Elnyelte ugyan a föld, de élve vissza is adta, akár Jónást a cethal. Meleg vendégszeretettel én húztam ki a gödörből. Mikor a gödör szólón egymást átölelve vártuk a rettenetes véget, nem éppen dallamos fogvacogások között ilyen párbeszéd folyt köztünk : — Ledűlt ? — Micsoda? — A kémény ? — Nem. — Betörtek az ablakok ? — Nem, csak mi törtük ki. — Táncoltak a képek ? — Ki látná azt sötétben . . . — Hát mitől észlelted a földrengést ? — Hatszor állott meg egymásután a zenélő óra ! . . . Tehát akár hullámzó, akár lüktető, akár örvénylő alakban, de bizonyos, hogy hatszor rendült meg a föld ! Barátom, a ki eddig a nyavalyatörés stádiumához állott közel, — kacagni kezdett s kómónyrengető hahotával harsogta fülembe : — Hisz' az órát ón állítottam meg ! Erre a hat szóra mintha csakugyan megrendült volna alattam a föld Semmi kétség — gondoltam — barátomnak eszét vette a félelem s most hallucinál . . . De biz az nem hallucinált. Folyton növekvő hahotával magyarázta ki, hogy a zenólő-óra lármás tik-ták-ja, meg a negyedóránként felhangzó inzurgensek riadója, még a földrengésnél is jobban gyötörték idegeit. Hogy nyugodtan alhasson, megállította az órát. A vendéglátás hatása alatt azonban akkorra mindig újra elaludt, mikor én a sötétben műóráskodtam. Más szóval, minden eltökélt gonosz szándék nélkül, egészen öntudatlanul addig maceráltuk egymás idegeit, míg a meszesgödör szélén össze nem kerültünk, A nagybátyai örökségnek azonban örökre fucscs ! Mikor Kellően nekibátorodva fedél alá vonultunk, a csizmahúzót oly szelíd gerjedelemmel érdekeltem a zenólőórálioz, hogy a plóhre festett inzurgensek ezer sebet, ezer halált szenvedve hullották le a falról. Mit is érdemeltek volna mást ? Ha egy pityókos vendég inzultusától sem tudthk megvédeni becses riadójuk jó hírnevét, na meg az én házam tájékát a földrengéstől! Morál: A kontinensen gyűjtött nagybátyai örökség, nem ér egy hajító csizmahúzót ! Dolgos leányok. Irta: Lipcsey Ádám. Az alku nem így szólt. AZ arca-verejtékkel való kenyérkereset a férfi végzete a megbántott Jehova, boszus rendelése szerint, mig Évát ós maradékait csak az emberi nem tovább propagálása terheli ugyanezen magas és megfölebbezhetetlen itólet értelmében. Persze, a modern, a civilizált, az elbízott ember ellene lázad ós tör a többi között ennek az isteni intézménynek is. A kenyérkereset görnyesztő igájába fogja a teremtés gyönyörűségét s az elet minisztériumainak papnőjéből verseny-munkást csinál. Ezen már ne vitatkozzunk, mert igy van és minden valószínűség szerint igy is marad, azzal a kis változással, hogy a két nemet a kenyér-verseny mind élesebben, durvábban szembeállítja, elidegeníti egymástól. A negyvenes-ötvenes évek német romantikája még sokak előtt emlékezetes a régi jó Hacklánder érzékeny románjából, az „Európai rabszolgaólet"-ből. Bizony, van abban annyi könyfacsaró nyomorúság, vérlázító keserűség, mint a néhai „Tamás bátya kunyhójáéban.