Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-24 / 7. szám

XXVIII. évfolyam. B.-Csaba 1901. Csütörtök, január hó 24-én 7. szám. BEKESMEGYEI I0ZL0HY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként, kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Parlamenti reform. Budapest, január 22. A kúriai bíráskodásnak behozatalával kétségtelenül komoly és határozott lépést tettünk a választások tisztaságához vezető uton, mindazonáltal bizonyos, hogy messze vagyunk még az óhajtott ideáltól s előbb- utóbb el kell határozni magunkat a gyöke resebb reformra. Ilyen alapfeltételek mellett nagyon is érthető az ellenzéknek abbeli szándéka, hogy a szükségesnek látszó reformot taktikai okokból már most ki akarja "használni a maga céljaira. A belügyi vita éppen alkalmasnak látsfcott az ellenzéknek arra, hogy a lé"lés fölvetésével hangulatot keltsen ma^a iránt abban a közvéleményben, mely jó ideje, hogy teljesen közönyösen nézi az ellenzéki pártok torzsalkodását és tehetetlenségét. Holló Lajos, az Ugrón-párt vezérszónoka, hosszú és elég tartalmas beszédben tette szóvá a választási törvény reformkérdését, sőt Ugrón Gábor még a korona meggyanusitástól sem riadt vissza, csakhogy propagálhassa ezt az eszmét. S ugy hallatszik, hogy a Kossuth-páit is, megirigyelvén az Ugronék kezdeményezési dicsőségét, napok óta azon töri a fejét, miként találjon alkalmas módot a kérdésnek „sz.éles alapon" való megvitatására. Rakovszky István pedig nyomban Holló után kijelentette, hogy a néppárt is hajlandó támogatni az ellenzéki akciót> jóllehet ez a párt erősen konzervatív jellegénél fogva nem nagy barátja a gyökeres reformoknak De hát ne is aggódjék Rakovszky pirtjánakkonzervatizmusa miatt, mert legalább a mi a választási törvényt illeti, egyelőre s talán még jó sokára ugy sem lesz aktuális a parlamenti reform kérdése. Széli Kálmán nem az az államférfiú, aki ilyen nagyhorderejű, az állam létét érintő reformkérdést az ellenzéki taktika kedveért terelne a megoldás útjára. Kétségtelen egyébként, hogy maga a.z ellenzék, amidőn úgyszólván kapuzárás előtt hozakodik elő ezzel a reformmal, nem számit arra, hogy a kormány ós a parlament komolyan vegye ebbeli állásfoglalását, hanem bízik abban, hogy a kérdés fölvetésével mégis csak hangulatot kelthet maga iránt a választói jogra aspirálók nagy tömegében Széli Kálmán csakhamar keresztüllátott a szitán s könnyű szerrel leszerelte az ellenzéki ütegeket. De azért ő is a leghatározottabb módon beismerte a létező törvény fogyatékosságát s szükségesnek tartja annak reformját. Kijelentette azonban s pedig igen helyesen, .hogy ezt a nagy kér dést csak ugy incidentaliter s meggondolatlanul nem lehet megoldani. Kijelentései, melyek szabatosan körülirják a kormánynak ebben a kérdés ben vallott álláspontját, mély benyomást tettek az egész házra s az ellenzék komolyabb elemei sem zárkózhattak el argumentumainak ereje és igazsága elől. És azt hiszszük, hogy a miniszterelnök e kijelentései után az ellenzék sem fogja többé feszegetni a dolgot, ámbátor meglehet, hogy jobb fegyver hiányában, amint Ugrón is tette, ismételve visszatér erre a témára. Ám tegyen az ellenzék amit akar, cselekedjék ahogy jónak látja, annyi bizonyos, hogy az ország közvéleményét ma egészen más kérdések foglalkoztatják, mint a parlamenti reform ügye. Az ország gazdasági bajai és a megoldásra váró kulturális feladatok sokkal inkább érdeklik a közvéleményt, mint a suffrage universel ügye. Az ország közvéleménye" különben is előbb be akarja várni a kúriai bíráskodás hatását a választások tisztaságára s meg akar győződni : vájjon az uj parlament szel leme ós összeállítása elég garanciát nyújt-e arra, hogy képes lesz-e ön zetlen hazafias munkával megvalósítani a parlamenti reform nagy munkáját ? Csak lassan, csak óvatosan! Ez a mostani képviselőház — már csak az idő rövidségénél fogva is — csakugyan nem alkalmatos a nagy reform megoldására, Várjuk be az uj választásokat s várjuk be a kellő pillanatot, amikor a siker reményével hozzáfoghatunk e kérdés megoldásához. Nemsokára ismerni fogjuk a leg ujabb népszámlálás eredményeit. Is merni fogjuk azt a hatalmi viszonyt, melyben a faj magyarság áll a többi nemzetiségekkel szemben. Megismerjük népünk kulturális és gazdasági erejét s látni fogjuk a társadalmi osztályok tagozódását és térfoglalási irányzatát. Csak ha teljesen föl lesz dolgozva az összegyűjtött anyag, csak ha a reform kérdése minden oldalról kel lően meg lesz világítva, akkor foghatunk hozzá a nagy munkához. De kicsinyes fogásokkai s párttatikai célokból ne kompromittáljuk már előre 1 is ezt a nagy reformot. — Darányi miniszter a közérdekű öntöző csatornákról Nagy érdekű körrendeletet intézett a földmivelésügyi miniszter valamennyi ármentesitő és belvizlevezetö-társulathoz. A rendeletet lényegében a következőkben ismertetjük : A miniszter előrebocsátja, hogy a vizszabályozás óriási munkálatainak gyors kivitelében való serény tevékenység, melyet az árviz-iársulatok végeztek, benne azt a reményt keltették föl, hogy az öntöző-csatornák létesítése körül hasonló tevékenységet fog tapasztalni. Fölhívja a miniszter az árviztársulatok figyelmét a törvénynek arra a rendelkezésére, melylyel a csoportok szerint alakult öntözőcsatorna érdekeltségek az állam kedvezményeit vehetik igénybe. n.z ármentesitő és belvizlevezető-társulatoknak kell megállapítani az öntözés általános tervét és kereteit s biztositaniok kell hozzá az érdekeltek hajlandóságát is. a. társulatnak kell az érdekeltségeket összehívnia, a befektetésről, valamint az állami támogatás törvényszerű mértékéről is alaposan tájékoztatnia. Az öntöző csatornamüvek létesítése, üzembe állitsa, költségek fedezése tekintetében bőven tájékoztat, rendeletében a miniszter, azonfelül tnóg azt ajánlja figyelembe, hogy a társulatnak az öntözésnél felhasználható és már meglévő müveinek és munkálatainak költségei fel nem számithatók ós ezek az uj társulatok terhét nem alkothatják. Ez azonban nem fog a társulati közegek közreműködésére lankasztólag hatni, mert hiszen éppen az a cél s ezt óhajtja elérni a törvény az állam nagymértékű támogatásának biztosításával is, hogy az ily öntöző érdekeltségek megalakulása a költségek lehető apasztása által is elősegittessék. A miniszter rendeletét igy végzi: Hiszem, hogy a társulat az öntözés kérdésével behatóan foglalkozva, meg fogja találni a legcélravezetőbb formáját e kórdós előmozdításának s ezért fölkérem, hogy a kérdést közgyűlésében tárgyalva, elhatározásáról, esetleg intézkedéseiről megfelelő támogatás vagy útbaigazítás végett annak idején hozzám jelen| tést tegyen. Békésmegyei Közlöny tárcája. Viktória kirábno életéből. Hatvannégy év a trónon. — Az országlást Viktória királyné mindjárt azon a napon kezdte meg, a melyre virradólag a trón megürült, AZ ország miniszterei és nagyjai szigorúan ragaszkodván az Angliában oly aprólékosan szem előtt tartott formaságokhoz, IV. Vilmos halottas szobájából a haláleset hivatalos megállapítása után azonnal a Kensigtonpalotába, az özvegy Kent hercegnő rendes lakóhelyére siettek. Az idő még csak hajnal felé járt s igy a palotában még mindenki aludt. Viktória hercegnő felköltetvén, hirtelen magára kapott reggeli öltözetében s félig álmosan, félig sirva jelent meg a rá várakozók előtt, kik közül lord Melbourne miniszterelnök adta elő a korai látogatas okát és célját. Az ifjú uj királynő elfogultsága csak percekig tartott. Hamar összeszedte minden lelki és erkölcsi erejét s a jelen voltak mind megvallották, hogy a kisded termetű, karcsú, de kecses királyleány lényén egészen öntudatos fenség és fejedelmi méltóság áradt el. Ez első kihallgatást nyomban követte a City küldöttségének fogadása, majd pedig az első államtanácsülés, mely véletlenül éppen abban a teremben tartatott, a melyben 18 évvel azelőtt Viktória született. Az államtanács ülésére két nagybátyja, a sussexi és a cumberlandi herceg kisérte az uj királynét, hogy tanácsaikkal segítségére legyenek; neki azonban kevés szüksége volt e tapasztalt rokonokra; sőt kevéssel később, délelőtt 11 órakor, már egész bátran jelent meg s olvasta föl trónralépési nyilatkozatát az ország föméltóságai ós főrendei elölt. Mondhatni, hogy már e en az első napon meghódított minden szivét és megnyerte alattvalói tiszteletét ós szeretetét, mely később egyre fokozódott iránta mind e mai napig. Viktória királynő az országlás hivatalos átvétele után csak hónapok múlva költözött át a királyi palotába, hová természetesen édesanyja is vele ment, s ott tovább is együtt folytatták megszokott házi életüket, melynek szertartásnélkülisógót csak a koronkénti udvari ünnepélyek tették változatosabbá. zxji* államférfiak, mig a királynő egyéniségét ós hajlamait ki nem ismerték, attól tartottak, hogy a trónra jutott fiatal hölgy hajadon fog maradni, mint régibb elődje, Erzsébet királynő. De ezt az aggodalmat s hamar eloszlatta azzal, hogy férjéül választotta Albert szász-koburggothai herceget, vele egykorú unokatestvérét, azt az igen szép, igen müveit deli német herceget, a ki mint egy kisebb uralkodó-család sarja, sem szemilyi, sem politikai tekintetben nem keltett maga iránt féltékenységet az angol főranguaknál. A valóban szerelmi házasság 1840. jan. 24-ón köttetett meg s 21 évig, vagyis 1861 végéig a legteljesebb családi boldogság fészkévé tette az angol királyi palotát, ós példás szépségével, valamint a házas felek tapintatos megtartásával végképpen eltörölte azokat a kellemetlen emlékeket, a melyeket az előbbi uralkodók hagytak maguk után. E rendkívül szerencsés házasságból nyolc gyermek (4 hu és 4 leány) származott, kik közül a legidősebb Viktória hercegnő, 1858. január 25-ón Frigyes Vilmos porosz herceghez ment nőül, a mai német császár atyjához, ki csak száz napig viselhette a császári méltóságot. Másodszülöttjük Albert Eduárd walesi herceg és trónörökös, ki már maga is nagyapa. Többi gyermekei: Alfréd edinburgi herceg neje, Luiza, Campbell marquis neje, Arthur connaughti herceg, Lipót Albany hercege, a ki 1844-ben meghalt és Beatrix, Battenberg Henrik herceg neje. Már Lipót herceg halála is nagy gyászba borította az angol királyi házat; de sokkal nagyobb csapás volt a királynőre, hogy utolsó peroóig rajongva szeretett férie, a „Prince Consort" (hercegi féri) címmel megtisztelt Albert, 1861 dec. 14-ón rövid betegeskedés után, mondhatni váratlanul, elhunyt. Ez a nagy veszteség végképpen boldogtalanná tette Viktória, királynőt. Magányba vonult ós évek hosszú során át csak néha-néha fordult meg rendes székhelyén, Londonban ; az udvari ünnepélyeken pedig rendesen a trónörökössel ós j annak nejével helyettesittette magát. Legtöbbet tartózkodott nyáron a Londonhoz közeli Windsorban ós a Skóciába fekvő Balmoralban, télen pedig az enyheóghajlatu Wight szigeten, mind oly helyeken, a melyekhez felejthetetlen férjének legtöbb emlékezete fűződik. E meg nem szűnő gyászolás talán legmeghatób'ban nyilatkozik a királynő naplóiban, melyeket nyomtatásban is közétett. Hanem azért a magánybavonulással éppen nem zárkózott el uralkodói teendői elől s az államügyeket legkevésbé sem hanyagolta el. Uralkodása első napjától kezdve szigorúan szem előtt tartotta a nagy hivatásával együttjáró kötelezettségek pontos teljesítését. Már mint leánykirály is éppen ugy tündökölt a keresetlen szerénységtől, mint a hogy nagy bizalmat keltett maga iránt tiszta belátásával és tölfogásával, nemkülönben a kormányzás ügyei iránt való tökéletes érzékével. Az ő uralkodása alatt igazi valóságga lett az alkotmányos elv, hogy a fejedelem csak uralkodjék, de ne kormányozzon. A kormányzásban mindig szabad kezet engedett ugy a szabadelvű (whig), mint a konzervatív (tory) pártból alakult minisztériumoknak, bár hajlamai mindig a szabadelvűekhez vonzották; mert változatlan elve volt, hogy nem udvari, hanem a parlamenti alapokon nyugvó politikát kell űzni. E részben saját személyes akaratát soha sem kívánta külön érvényesiteni. Tökéletesen egy véleményben volt vele a férje is, ki soha ós sehol nem kívánt az országos politika intézésében vezérkedni, de azért természetesen mindig része volt a nagypolitikában, azon tanácsai révén, melyeket a királynő mindig a legnagyobb figyelemben részesített. Tudták ezt az államférfiak is ; mindazáltal soha sem kívántak e miatt megjegyzéseket tenni, mert tapasztalták, hogy a „hercegi férj

1' éppen oly buzgó támasza Anglia érdekeinek, a mily kevéssé kíván személyesen szerepelni, s a királynőhöz hasonlólag féltékeny gondot visel mind a közszabdságok fentartására, mind az ország közgazdasági haladására. Éppen azért Albert herceg elhalálozását Anglia is nagy veszteségnek tekintette magára nézve, s ha némely körök ós lapok fölpanaszolták is koronként a királynő teljes visszavonulását, a nagy közvélemény őszinte részvéttel ós gyöngéd elnézéssel viseltetett a királynőnek már majdnem négy évtized óta változatlanul viselt mély gyásza iránt, s éppen nem ütközött meg senki azon sem, hogy a királynő még fiának, a walesi hercegnek 1863. március 3-ikán A lexandra dán királyi hercegnővel a windsori kastély kápolnájában tartott esküvőjén is csak annyiban vett részt, hogy a szertartást egy karzati zárt erkélyről végignézte. Viktória királynő hosszú uralkodását a béke és haladás állandó ápolásán kívül egyebek közt az is jellemzi, hogy ez idő alatt Angliában a jelesnél-jelesebb államférfiaknak, tudósoknak, költőknek, művé • szeknek, közgazdasági, műszaki ós kereskedelmi kitűnőségeknek egész nagy serege tünt föl, a kik nem csak hazájukat, hanem általában az egész emberiséget igen sok ter-