Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-05-12 / 38. szám

XXVIII. évfolyam. B.-Csaba, 1901. Vasárnap, május hó 12-én 38 szám. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A közigazgatás egyszerűsítése. — A beterjesztett törvényjavaslat. — Budapest, május 11. Széli Kálmán miniszterelnök mint belügyminiszter csütörtökön terjesztette a képviselőház elé a közigazgatási eljárásról szóló törvényjavaslatot, a mely hivatva van arra, hogy közigazgatásunk több rendbeli viszásságát, egy és más elavult rendszabályát megszüntesse s a közönségnek sokszor felhangzó panaszait lehetőleg orvosolja. A közigazgatás jelenlegi bajainak orvoslása, bonyodalmasságának és lassúságának megszüntetése, a legközvetlenebb érdeke az egész nagy közönségnek. Nincs olyan ember, aki az eddigi közigazgatási mizériák miatt ne panaszkodott volna, éreztík annak fonákságait maguk a tisztviselők is. Az elavult, tömérdek sok irkafirkával járó rendszert kiküszöbölni, modernebb, gyorsabb tempót hozni az adminisztráció gépezetébe, ez volt a je'szó, amit a belügyminiszter kiadott s melyet örömmel üdvözölt a közvélemény, mely a régi abdérai állapotokkal már torkig van régesrégen Az uj törvényjavaslat — melynek előkészítési munkájában tudvalevőleg a kor/nány elnök megbízásából dr. Fábry Sándor, Békésvármegye alispánja is élénk részt vett — nem hosszú, mindössze hét fejezete és 44 szakaszaiba.. Annál terjedelmesebb a megokolás. Ez valóban impozáns terjedelmű: közel kilencven nagy negyedrét lapos munka. A megokolás bevezetése a törvényjavaslat históriájával foglalkozik, azután csaknem minden szakaszhoz, vagy két három szakaszhoz együttvéve külön megokolást füz. A javaslat célja az, hogy „a mostani tarthatatlan állapotot" megszüntesse, addig is, mig a közigazgatás általános nagy reformmüve létesülhet. De átmenetről lévén szó, általános felforgatás, a jelenlegi közigazgatási tervezet lényeges megbolygatása nem lehet célja a törvényjavaslatnak. Az egyszerűsítés a fönnálló törvények korlátai közt mozog olyképpan, hogy az egyszerűsítés lendeleti uton lehetséges legyen. A tervbe vett egyszerűsítés a közigazgatás teendőinek következő anyagára irányul: I. Á jogorvoslati módozatok és határidők egységesítése. II. A rendőri büntetőbíráskodás terén az eljárás gyorsítása, a közönségnek az esetleges zaklatásoktól és hiábavaló költségektől, a hatóságok nak fölösleges munkától s időveszteségtől való megkímélése érdekében a hatósági fokozatoknak, a jogorvoslati módozatoknak és határidőknek egységes megállapítása, valamint a büntetőparancs intézményének életbelép tetése. III A kihágási büntetéspénzek rendeltetésének, szövevényes kezelésének, nyilvántartásának s elszámolásának egységes alapon való rendezése. IV. A kézbesítési ügynek modern rendezése. V. Az alakiságokkal teli mai ügy vitel egyszerűsítése, a vármegyei központi és járási, továbbá a községi (kör-)jegyzői, valamint a közigazga tási bizottsági és a gyámügyi ügyvitel szabályzatainak, a törvényhatósági és rendezett tanácsú városok s a községek ügyvitelére vonatkozó alap elveknek megállapítása. VI. A változott pénzforgalmi vi szonyoknak meg nem felelő vármegyei központi és járási, valamint a gyámpénztári pénzkezelés és számvitel szabályzitainak, a tövényhatósági és rendezett tanácsú városok s a községek pénzkezelésére és számvitelére vonatkozó alapelveknek megállapítása A törvényjavaslat a törvény életbeléptetési időpontját — tekintet tel a benne foglalt rendelkezések kü lönböző természetére ós a végrehaj tásiteendőkrendkivüli mennyiségére — naptárszerüleg előre meg nem határozza. Némely rendelkezés, ugy a kihágási büntetési pénzek egységes rendeltetését, a pénzkezelés ós a számvitel uj rendezését 1902. január elsején léptetik éleibe. A képviselőház közigazgatási bizottsága tegnap már ülést tartott Horánszky Nándor elnöklésével, a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. A bizottság a törvényjrvaslat előadójának Kristófig Józsefet választotta meg s elhatározta, hogy a törvényjavaslatot a jövő hét végén, alkalmasint pénteken tartandó ülésében fogja érdemleges tárgyalás alá venni. A Ház plénuma elé a delegációs ülések után kerül a javaslat. A kisiparos jövője. B.-Csaba, máj. 11. Midőn a kisiparos a múltban a céhrendszernek szigorú artikulussai szerint szolgálta a nagyközönséget s teljesítette hazafias kötelmeit, megelégedett állapotban élvezte fáradságos kézimunkájának gyümölcsét ez által a megelégedés, a boldogabb jólét honolt csaknem mindazon kisiparosnak családi tűzhelyénél, kik kellő szakértelemmel, ügyességgel, fegyelmezettrendszerrel folytatták mesterségüket. Ezen megelégedett családi jólét volt egyrészről a patriarkális életnek is a valódi alapja, ez kötötte a munkaadót a munkáshoz, a munkást a munkaadóhoz azon családias vonzalommal ós szeretettel, melynek annyi számos példáját látjuk a letűnt céh-életnek történetében. A cóhbeli kisiparos a fegyelmező rendszabályok által sok esetben kemény kötelességeknek volt ugyan alávetve, de másrészről erős oltalmat és védelmet talált a maga részére a cóhbeli élet védő szárnyai alatt. A kisiparos életekszisztenciája biztosabb alapon nyugodott a múltban a céhrendszer mellett, mint a jelenben. Mert védve volt a féktelen ós korlátlan versenynek pusztító hatása ellen, nem különben a munkásnak és megrendelőnek visszaélései ellen. Szóval fegyelem és védelem, egyetértés és összetartás volt a jelszava a régi céh-életnek, mely rendszer a valódi erkölcs alapját képezte a régebbi iparos-életnek ós fennállásának, amit aztán a behozott szabad iparrendszer elég meggondolatlanul minden átmenet nélkül egyszerre halomra döntött és az iparos-osztály nagy részét a végveszélybe taszította. Később a kormányemberek igyekeztek ujabb törvény által némi korlátot szabni a féktelensógnek, de az alap meg lett ingatva, a régi rendszernek pusztulnia kellett. Ezek után beállott az uj korszak, vagyis a jelenlegi, ami csaknem egészen készületlenül lepett meg bennünket és igy nagyon megnehezítette és egészen terhessé tette ránk nézve az élet uj küzdelmét, mely igen sok áldozatot követel, különösen a kisiparosok közül, kik a régi rendszerhez lévén szokva, az ujjal könnyen megbarátkozni nem képesek ós igy a haladás helyett a hanyatlásnak kell közöttük beállni. ' A nagy tőke, a gyáripar, a gőz és villamos erő, az ezerféle munkagép, az Békésmegyei Közlöny tárcája. Romanow őrnagy. Irta: Zalay Masa. Az asszonyok ott ültek a zongora j mellett egy kis török díványon és pajkosan suttogtak azon a félig halkitott áruló hangon, mely érdekes pikantériákat sejtet, a szalon másik oldalán fehérruhás leánycsoport állt néhány katonatiszttel, kik mostan felelgettek a naiv kérdésekre ós ezenközben vágyó pillantásokat vetettek az asszonyok zajos társaságára, honnan gyakran felhangzott egy-egy nevető hangfutam. Távolabb, a kandalló előtt idősebb hölgyek félig fekvő helyzetben, kényelmesen hátradőlve süppedő zsöllyékben henyéltek. A. háziasszony is velők volt, még mindig az őszutó szépségeivel bájolt az arca, keveset beszélt és akkor is minden árnyalata nélkül a vendégszeretők szívélyes mosolyának, szinte merevnek lehetett tartani kiassikus vonásait, ha néha ajkának különös, csaknem fájdalmas megvonaglása nem tette volna változatossá. Az őrnagyné, egy galambhaj u, de azért fiatalos csínnal öltözött hölgy beszólt, az otthonmaradt férjét emlegette panaszosan a kitől még mindig troubaduri hajlamokat követelt, aztán sóhajtva áttért a leánykorára ós kapcsolatosan egy férfinévre — a mitől megszisszent valaki. A háziaszszonyra néztek egyszerre, kérdő csodálattal, aztán újra odafigyeltek a beszélőre. — Igen ! akkor még Eomanow gróf is fiatal volt ós szép ! magas, nyúlánk alakja remekül festett, amint szilaj lovait megülte. Az időben kapta épp a 'főhadnagyi előléptetését. Városkánk minden hölgye korkülönbség nélkül érdeklődött iránta, bár nem érdemelte meg! Sértően távol tartotta magát tőlünk leányoktól, persze eleinte a csel egy kipróbált mesterfogásának tulajdonítottuk, hiszen móg fokozta az érdeket — de legkülönösebben az a rege, ami később elterjedt róla tovaszerte. Egy borotváltkópü libériás inas frissítőket szolgált körül, ez idő alatt sajátságos csend lett, osak mikor tovább haladt, kérdezte a háziaszszony illő közönynyel, csak éppen, hogy a fonalat hamarább megtalálja a, regélő : — És mit beszéltek róla ? Félrenézett, — oda, a hol a fiatal menyecskék tréfálkoztak. Az egyik élelmes hadnagy ügyes furfanggal már átpártolt hozzájok, igaz, hogy a kacagásuk nem volt olyan őszinte, mint eddig a zavartalan trióban, de élénken csevegtek most is. — Asszony szerepel a történetben! — intett szemével titokzatosan a fehérhajú delnő — egy szenvelgő, idegbajos asszony. Akik a kedvező véletlen folytán szerencsések voltak láthatni a fényképet, a mit a főhadnagy néha legvidámabb társaságban is önfeledten elnézett: mondják, hogy elég csinos volt és főleg arisztokratikusán finom vonásokkal birt. Most már bizonyosan olyan öreg, mint jómagam ós valószínűleg elfeledte a bohó főhadnagyot, aki oly regényes hűséggel adózott az emlékének, — avagy talán a leánya szerelmében éli át újra a régmúlt emlékeit? .. Valaki megütötte a zongora billentyűit, — a beszélő önkénytelenül elhallgatott ós odanézett. Miklóssy hadnagy játszott egy édesbús magyar ábrándot ós Ila, a bájos házikisasszony halk m dallal kisórte, mintha csak kettőjüknek énekelne. Az arcuk bíborra gyulladt, a szemök ragyogott ós olyan tekintetet váltottak, a melyben összeölelkezik a kölcsönös szerelem. Ugy látszott, mintha megfeledkeztek volna a környezetről ó« a társaság tapintatos távoltartással, de jóindulatu mosolylyal nézte őket, csak egyetlen asszonynak vonaglott a válla a görcsös néma zokogástól, melynek kinjait azután a könnyek, az el sirt könnyek tudják megváltani. Egy hasonló kép ólt emlékében, de annak háttere egy harmadik alakot is rejtett, aki olyan atyai jósággal, bizalommal ölelte magához a felesége szép fejét, mely felett mindvégig ott tündöklött a hűség aureolája. — És a folytatás? kérdezte egy kíváncsi hang, melynek tulajdonosnője álmosan lezárt pillákkal hanyatlott hátra a kerevet vánkosai közé. — Bonyodalom nincs ! felelte az őrnagyné ós mintha az erkölcs diadala csengett volna hangjában. A grófot eskü kötötte ahhoz a fogadalomhoz, hogy kerülni fogja örökké az asszonyt. Igen! az a gyenge, -vértelen asszony elég erős volt ilyen kegyetlen fogadalom követelésére; ós, hogy a főhadnagy a kinos száműzetést szenttül betartotta, arra biztosítók az ő szigorú jelleme! Férjem legónykorában benső barátja volt, de mindazáltal neki sem emiitette soha az imádottja nevét. A sors távol dobta egymástól a kót pajtást, a minek folytán baráti viszonyuk meglazult ugyan, de soha fel nem bomlott . . . Az asszonyok csalódottan néztek maguk elé, az egyik unottan elfordult, hogy egy albumot átlapozzon, de az őrnagyné gonoszkodó mosolya rögtön visszahódította őt. — Meg fogjátok ismerni a hősszereltnest! — hallszott biztatása, — és mikor a női szemek éhesen tapadtak a szóló ajakára, az őrnagyné lassan tagolva, hogy hallgatóit jobban meggyötörje — mondta tovább : mert hivatalosan ma értesült férjem, hogy gróf Romanowban uj ezredest nyer városunk garnizonja. A háziasszony éppen felemelkedett, hogy észrevétlenül elhagyja e kinzó színhelyet, midőn azonban az utolsó szavakat hallotta, elszállt a szívverése és kinyujtotkezóvel megragadta a nippekkel elhalmozott asztalkát, hogy az egyensúlyt lennt tartsa A másik pillanatban ott hevert lábai előtt millió apró darabban a sok apró csecsebecse ós ő szoborszerű mozdulatlansággal vált ki a többiek sikoltozó, megrémült tömegéből. Ila egy összetört porcellánszivet emelt fel sajnálkozva, bizonynyal kedves emlék volt az ajándékozójától, de amint Miklóssy néhány szót suttogott és gyengéden elvette kezéből, — nem ellenkezett, sőt megvigasztalódva, édesen mosolygott. A hadnagy kezet csókolt ós remegő ajakkal köszönt meg valamit . . . .aztán szokatlan csend lett, mint rendesen, ha senkinek sincs jelen a gondolata, az asszonyok felingerelt képzelete ezerféle változatban személyesítette az érdekes novellahőst ós titokban valamennyi irigyelte azt a szívtelen, exaltált asszonyt, ki ilyen hervadhatlan érzelmeket tudott gerjeszteni valaha ! az elnémult társaságot végre az őrnagyné kedves meghívása tette élénkké, aki férje rég nem látott jó barátjának : Romanow grófnak tiszteletére egy szoárót jelzett — tánccal egybekötve, amit a fiatalság zajos tapssal jutalmazott. Később szótoszlott a társaság ós a megkínzott háziasszony végre szobájába menekült, felszakította az ablakot: Istenem ! Istenem! sóhajtotta, kétségbeesetten tördelve fehér kezeit, aztán lehajtotta móg mindig szép szőke fejét — és sirt! . . . * Egy csókot siratott a hős asszony, aki megdacolt a saját szerelmével, — egy kért