Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-05-09 / 37. szám

XXVIII. évfolyam B.-Csaba, 1901. Csütörtök, május hó 9-én 37 szám. ¥ BB BEKESMEGYEI EOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Liberális kultur- politika. Budapest, máj. 8. A Pikler-ügyet a néppárti taktika karmai közé kerítette. Wlassics Gyula a képviselőház keddi ülésén épp oly tapintatos, mint határozott válaszával kiszabadította onnan. Röviden, alig néhány szóval válaszolt a miniszter az interpellációra. Ám e rövid válaszból a liberálizmus sas szárnyának csattogása hangzott ki. A büszke fejedelmi madár maga^ san, az emberi szabadság legmagasabb s legtisztább régióiba emelke dett. A képviselőház minden liberális érzésű és liberális gondolkozású tagja bensó' elégtétellel látta röpdösni a szabadelvű politika madarát ezekben a magas régiókban, a néppárti interpelláló nyílvesszője pedig őt ebben a nagy magasságban el nem érhette. Gyönge volt a kéz és remegett, a mely a nyílvesszőt ellőte, de meg hegyét is letörte Wlassics válaszának mindeneket kielégítő tartalma és állításainak feltétlen igazsága. A közoktatásügyi miniszter rövid, de nagyhatású beszéde három részből állott. Az első részben megállapította a tényállást. E tényállás az. hogy Pikler tanár a neki tulajdonított kijelentéseket nem mondta, kitűnik ez az ő nyilatkozatából, de kitűnik tanítványainak mindenben egyező ta nuságtételéből is. E tanuságtételben százakra menő egyetemi hallgató jelenti ki ünnepélyes formában, hogy Pikler tanár előadásaiba csak a rosszakarat és a rágalom magyarázhat bele oly dolgokat, a melyek akár a vallás, akár a hazaszeretet fogalmába ütköznének. E tanítványok kijelentésével szemben, micsoda értéke lehet azoknak a felolvasott idézeteknek, a miket válaszában Zichy Aladár gróf felhozott? Micsoda bizonyító erejük lehet oly idézeteknek, a melyeknek zavaros forrását az interpelláló meg nem nevezte s a melyekről maga is kijelentette, hogy azok nem a hitelesen közreadott, nem a professzor által helybenhagyott és a kiadásra jogosított jegyzetek nélkül valók. Á tényállást a közoktatásügyi miniszter ily módon megállapítván, két irányú kijelentést csatolt hozzá, az országos közvélemény megnyugtatására. Az egyik kijelentése az, hogy legfőbb felügyeleti jogából kifolyólag, az egyetem belső életének fegyelme és rendje felett őrködik s mindent, a mi abba ütközik, perhorreszkál ós szigorúan megtorol. A másik kijelentése az, hogy a kormány a tanszabadság nagy elvét a legteljesebb mértékben tiszteletben tartja, azt minden támadás ellen védi és oltalmazza, a liberális hagyományok e szent örökségét csorbittatni senkitől sem engedi A szellemi életnek, a tudományos kutatásnak, az emberi elme okosko dásának, a filozofálásnak szabadsága az emberiségnek drága java. Az emberi haladásnak nélkülözhetetlen feltétele. Nagy és súlyos szenvedéseknek, elszánt küzdelmeknek, a világ rendjét megváltoztató reform-törekvéseknek lepbecsesebb gyümölcse. Sok könynek, vérnek és politikai válságnak szülötte E nélkül az emberiség újra visszaeshetnék ama sötét korszakba, a melynek nyirkos és vigasztalan mélységé bői a győzelmes liberálizmus keze vezette ki a népöket és országokat. Hová jutnánk, ha a filozófia rendszerek birálatába belemenne a kormány, vagy az országgyűlés ? Hová jutnánk, ha az emberi elme tevékenységét, a melynek, mint a végtelen tengernek, határa nincs: szük korlátok közé szorítanánk? S ha e korlátokat külömböző nézetű és egymást felváltó pártkormányok és párthangulatok állítanák fel időrőlidőre ? Látni kellett volna a képviselőházat, mennyire felmelegedett Wlassics beszédére. A pártkereteket összedöntő liberális szellem a szó igaz és nemes értelmében feltüzelte a lelkeket. Az a liberális közszellem, a mely eltölti nemcsak a képviselőház többségének szivét, de a nemzeti társadalom roppant többségének szivét is. E közszellen ellen nem lehet kormányozni Magyarországot. E közszellemet a retrográd néppárt a maga rozsdás fegyvereivel át nem alakithatja és meg nem változtathatja. A kinek beszédére a liberális közszellem oly hatalmasan megmozdult: Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter sok győzelmet fog megszerezni a kormánynak és pártjának, minden izében liberális és nemzeti kultur-politikájával. A gazdasági egyletből. — Az uj titkár bemutatkozása. — "Vasárnap délután mutatkozott be az irazgató-választmánynak a Békésvármegyei Gazdasági Egylet uj titkára: Pfeiffer István, ki az elnök meleghangú üdvözlete után csinos beköszöntő-beszédet mondott s a választmány tagjai részéről a legrokonszenvesebb fogadtatásban részesült. Több fontos ügyet is elintézet ez ülésén az uj választmány. Az uj titkár. Dr. Zsilin s zky Endre igazgató-elnök megnyitván az ülést, meleg szavakban méltatta az újonnan választott titkár eddigi müködösét a gazdasági élet terén s reményét fejezte ki, hogy az uj állásában is meg fog felelni a várakozásnak. Rajta áll az egyletet produktív munkára képessé tenni s ezáltal eredményeket felmutatni. Szerencsét kiván iövendő működéséhez. (Éljenzés.) P f e i f f e r István megköszönvén a bizalmat, igéri hogy mindent el fog követni az egylet érdekében s szerény tehetségéhez képest igyekszik annak felvirágoztatását előmozditani. Részletes programmot jövő működéséről nem ad, mert ugy is egy a programmjaaz egylet minden tagjának, ennek a programnak teszi minden pontját magáévá, ezt igyekszik megvalósítani. Elmondhatja magáról, hogy valósággal az eke szarva mellől szólította ide a választmány megtisztelő bizalma, eddigi élete a verejtékező munkában folyt le, hol a szónoklat terén nem volt alkalma babérokat aratni, de megtanult ott fáradhatlanul dolgozni. Ezt a tudását hozta el ide, ehez kéri a választmány jóindulatu támogatását. A bizalmat mógegyszer megköszönve, állását elfoglalja. (Zajos éljenzés.) A jegyzőkönyv hitelesítésére V id o v s z k y Károlyt és Bajcsy Gusztávot kérte fel az elnök. Átiratok. A földmivelésügyi miniszter leiratban értesítette az egyletet, hogy a dohányügyben hozzá felterjesztett memorandumot áttanulmányozta, a helyesen és nagy szakértelemmel kifejtett érveket teljes mórtékükben méltányolta s azokat a pénzügyminiszterrel is közölte. Örvendetesen tudomásul vették. Az O. M. G. E. átiratát a tagosításra vonatkozó javaslattétel iránt — miután Békésmegye községei már tagositva vannak — egyszerűen tudomásul vették. A földmivelésügyi miniszter leiratban értesítette az egyletet, hogy a lópatkolási tanfolyamon közreműködött Tóth Ferenc m.kir. főállatorvosnak ésDuohon Ferenc gyógykovácsnak a tanfolyam elméleti ós gyakorlati vezetéseórt 800, illetve 200 korona tiszteletdijat utalványozott. A kerületi állattenyésztési felügyelő értesítette az egyletet, hogy a földmivelésügyi miniszter 800 koronát helyezett kilátásba kizárólag kisgazdák szarvasmarháiBékésmegyei Közlöny tárcája. A rózsák. Irta : Lengyel Laura. Egy fiatal pár ment a szóles Andrássyuton, ki a liget felé. Jegyesek voltak, de a mamát messzi maguk mögött hagyták. A. ligetnél megfordultak és a fasorban jöttek visszafelé. A leány erősen belekapaszkodott a férfi karjába ós halovány arccal, nagy kitágult szemmel beszélt összevissza, mint szoktak beszélni az emberek, ha a tavasz megmámorositja őket. — Látod a rózsákat ? — kérdezte a leány forró, mély hangon. Azokra a rózsákra gondolok, melyeket ma reggel küldtél nekem. Itt lebegnek körülöttem a levegőben, illatuk most is megrészegíti az agyamat. Soha sem láttam ón máskor ilyen rózsákat. Honnan vetted őket ? . . . Olyan kábító az illatuk, olyan bársonyos a szirmuk, olyan epedő a szinük . . . Elrabolták a többi virágok szépségét ós a föld ugy maradt szín, illat és disz nélkül. A férfi mosolygott. Igen kedvesnek találta a leány kedves, rapszodikus beszédét. Kedvesnek a különös mámort, melyben, fájdalom, nem osztozkodhatott teljes szívvel. O már máskor is küldött rózsákat, többé-kevésbbó érdemes hölgyeknek, a leány pedig még sohasem szorított virágot a szivéhez, az övén kivül. Sajnálta, hogy nem élheti át vele együtt azt a szent őrültséget, melyet első szerelemnek hívnak, de viszont érezte, hogy több rendbeli és súlyos visszaesései fölényt adnak neki és ez megnyugtatta. — Ma reggel — kezdte a leány — sokat gondolkoztam rajta, hogy honnan vehetted rózsáidat. Sok virágot láttam, de ehez foghatót soha. Csoda van benne ós csoda éri azt, ki egyik szirmát megcsókolta. Délelőtt a temp[omban voltunk ós mig a pap beszélt, ott lebegtek körülöttem, édes illatnyelven sugdostak fülembe . . . Még haragudtam is reájuk, mert hiszen templomban voltam s az ón Urammal, istenemmel akartam,találkozni ... A rózsák nem engedték ... A te arczodat hozták elembe, a te nevedet susogták fülembe és ez bün, tudom, hogy bün, de ón nem bánom, hogy vétkeztem. — Megfázol édes — mondta a fiatal ember gyöngéden és felhajtotta a leány kis kabátján a gallért. — Ugyan fázni? Nézd milyen forró a kezem. Azt akartam mondani, hogy egész nap velem voltak virágjaid. A lármás, kiállhatatlan körúton, a villamos vasút éles, kellemetlen csöngetése közt is hallottam hangjukat: itt vagyunk! Hiába vesznek körül csúf, otromba, emeletes házak, hideg, közömbös arcú emberek, por, sár, tolakodás, te virágoskertben fogsz járni most ós mindig. Mert mi hervadhatatlanok, mindig körülveszünk téged ós ott, ahol más ember csak egy kellemetlen, szürke nagy várost lát, te tündérkertben sétálsz. Es akkor arra gondoltam, hogy ezek a virágon nem kertben, nem üvegházban, hanem egyenesen a te szivedben teremnek. Igaz ez Béla? Igaz — hagyta rá a fiatal ember mosolyogva ós gyöngéd szeretettel. — Tudtam, hogy ugy van — folytatta diadalmasan a leány — bár nem említettem senkinek. Az emberek rosszak és ostobák — kinevettek volna. Mondd csak édes; szerettek-e már mi előttünk is az emberek. — Azt hiszem, hogy igen — mondta a fiatal ember, de nyomban megbánta amit mondott, mert a leány arcza elkomorult. — Nem, nem, az lehetetlen, a szerelmet csak a mi számunkra teremtette az Isten, ebben biztos vagyok. Forró és lázas volt a keze. Az áprilisi szól pedig erősen szembe fujt velük. A fiatal ur okos, értelmes ember volt, szépen megállította a lázban égő leányt: — Most pedig szépen visszafordulunk ós megkérjük a mamát, hogy kocsin menjünk haza; mert különben biztosan meg fogsz hűlni. — Szeretnék meghalni — monda a fiatal leány, szemét félig lehunyva, álmodozva — mig érzem virágjaid illatát, mig itt lebegnek körülöttem, mig tavasz van . . . Mert hátha egyszer vége lesz mindennek . . . Most már a fiatal urat is elragadta a szent őrültség. Magához szorította a leány kezét ós ugy mondta ki a hamis esküt, melyben hitt e pillanatban teljes szivével, egész lelkével: — Soha — soha nem lesz vége . . . ... A fasor másik oldalán egy fiatal asszony ós férfi halad egymás mellett Házastársak öt esztendő óta. Nem kíséri őket senki, nem is fogóznak egymás karjába. Lehet, hogy nem érzik szükségét, aztán meg az asszonyon hosszú divatos gallér van s ebben nem igen lehet karöltve sétálni. — Csúf, szeles idő — mondá az aszszony ós erősen összehúzta a gallérját. — Csúf, — hagyta rá a férfi — talán kocsiba ülnénk ós ugy mennénk haza ? — Nem, nem — felelt az asszony — fáj a fejem, mint mindig, ha sok vendégem van. Valóban jobb lett volna házasságunk ötödik évfordulóját szép csöndben, magunkban ünnepelni. Aztán meg az a sok virág . . . Apropos, honnan szerezted be a rózsacsokrodat ? Olyan erős ós átható szaga volt, most már biztosan tudom, hogy attól kaptam a főfájást, mert éjjelre bent hagytam a szobámban. — A belvárosban vettem Lujza kisasszonytól. — Lujza kisasszonytól? Lehetetlen, De külömben minden üzlet romlik mostanában. Emlékszem, milyen édes illatú virágokat szállitott nekem, mikor menyasszony voltam. Ez meg biztosan valami erőszakkal, mesterségesen preparált rózsa. Brr ! Méltó ehez a hideg, szeles tavaszhoz Igazán nem értem, hiszen nem vagyunk még olyan nagyon öregek, mégis kótsógbeejtőn tapasztaljuk, hogy változik minden: sem a tavasz, sem a rózsa nem a régi többé. — Nem — nem a régi — mondta határozottan a férfi. Ilyen csúnya szél sohasem volt abban az időben. Hiszen óraszámra kint ültünk a nagy kertben Nem is tudom mit csinál ezen a tavaszon a szerelmes ifjú? Fűtött szobában rogyik térdre az ideál előtt ós . . . — Ugyan hagyd el — szólt közbe kedvetlenül az asszony —- ma már nincsenek szerelmesek. Es elmélázva tette hozzá : — Talán mink voltunk az utolsók. A Fereiicz József kese rüviz világszerte ismert jó hirnevét kitűnő minőségének köszönheti, minek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb helyeken is, most már található és árusitva lesz. A Ferencz József keserüvizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorra-