Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-05-02 / 35. szám

érzi annak, hogy azt magának követelje. Igen ! Az igazságosság s a közjólét parancsoló szükségessége mindez. S ugyanezért nincs okunk rá, hogy egymást hallgatólag mellőzük, annyival is inkább, mert a mi erőnk az önöké és csekélyebb mérvben megforditva. Mit jelenthet tehát az önök nyilatkozata az iparos-munkások szavazati jogát illetőleg? Önök a munkásság nagy zömének elhallgatásával abba a hibába esnek, a mit másokban ostoroznak. Mert megmaradna a szolgaság ugy a mint van, az önök csekélységével szemben, mig a szabadság abban nyilvánulhat, hogy engedelmeskedünk oly törvényeknek mit magunk alkottunk magunknak. Miket fűzzek még e nyilvánvaló igazságokhoz? Semmit. Igazság ós béke velünk. Gyoma, április 28. B. Molnár Imre. Budapesti levél. — Hangulat az utcán, korzón. Városliget és a Stefania-ut. Barnum and Bailey. Külföldi színészek. A tavaszi enyhe szellő a gyönyörűen kizöldült vadgesztenye ós jávorfák levelei között suhan tova. S mikor még el sem érkezett május, már akkor is májusi hangulat uralkodott mindenfelé. A kávéházak, éttermek már elfoglalták az aszfaltot. S állanak már a kis rácskeritósek, melyen belől az apró márványasztalok, nádszókek s néhány kirakott oleander mutatj a — a ligetet. A melyben a bámulni s magát bámultatni óhajtó pesti emberfia közvetlen közelről élvezheti a főváros zsibongását s az utca szines, tarka képét ós a pikkolóját. A Váci-utca, a Kossuth Lajos-utca, a korzó ragyog a nap sugárözönében. Telje sen elönti a sétáló közönség s a virágos női kalapok, blúzok tengerében bámulhatjuk a színek pompáját, A korzón a rengő Duna locsogó habjait, a mit fodroz a szellő s a melynek tükrében az öreg Gellérthegy tavaszi ruhát öltve nézi magamagát. S a Duna partján végig futó villamos vonalon — mely a korzón kivül, de vele egy vonalban van ópitve — siklanak az uj karcsú, narancssárga villamos kocsik ós hasitják a Duna vizét a propellerek. S a ligetet, a városligetet. Budapest tüdejét már mindig zsongó sokaság lepi el. A Stefánia-uton szüntelen robognak, a csak gyalogos, szerény halandót elgázolással fenyegetve, a pompás magánfog tok, gummiradlerek ós számozatlan fiakkerek. S tele van szinig a tavaszi levegő kacagással, zsivajjal s az elárusítók csalogató hangos szavaival. Megnyilt már a hullámhinta, a töméntelen „ringlispíl

1', a százféle mutatványos bódé, Variete-szinház, Dalos-színház. E kis színházat Zöldi Márton szervezte pár éve, de azóta bizony sülyedt a művészi színvonalról. Mindenfelé szól a zene s az ezerféle kintorna, rezes banda, citerás kar által előcsalt dallamok összeolvadnak a kacagással, a kiáltó hangok zűrzavarával, a kocsirobogással ... Es ez a városligeti hangulat! A mit zöldülten mosolyogva, szellőtől suhogó lombokkal hallgatnak a liget százados, öreg fái. S a nép, az istenadta nép, élvezi a szabad délutánt . . . Szédülő fejjel száll le a cicus szive kifent bajuszu huszárjával a forgó hintáról, hogy a krajcáros fonográfon meghallgassa a burok csatadalát, citeraszó mellett igya meg a kávéját és végül kipihenje izgalmait a Barokaldi-cirkuszban, mely büszkén nevezi magát „néparónának" ! Cirkusz !. . . 'Nos tehát igen. Barnum elment. Hogy mindennemű ós sokíéle, szelid és vad barmaival és egyéb igen ritka „ingóságaival" bámulatba ejtse a vidéket. Csabát is meglátogatja nemsokára, hogy aztán minél tömegesebben kapja viszsza a „vizit" et S ezért — talán nem leszek unalmas — ha egyet-mást elmondok a világ állítólag legnagyobb látványosságáról ! Az első az, hogy ugy Pesten, mint vidéken láttunk már sokkal rendezettebb nagy cirkuszokat. Második az, hogy nagyobb hatást ér el Barnum and Bailey a mennyiséggel, a tömeggel, mint a minőséggel. E kijelentéssel nem akarom lerántani a cirkusz „művészi nivóját", de jól tudom, hogy a vidéken is ismeretes valamelyeskópen az amerikai reklám fogalma. A cirkusz óriási elipszis alakú. A fókuszok felé vannak az 1 kor. 20 filléres, mellettük a drágább, a közép felé a páholyhelyek. Egyszerre három köröndön s két emelvényen játszanak s a szegény halandó, ki két szemével sem nézhet egyszerre kétfelé, hogy láthatna akkor ötfelé! Igaz, hogy némely köröndön egyformák a mutatványok, de mig a légben nyaktörően munkálkodik a lóg királynője, addig a porondon John Bull mókázik, kutyák footballoznak ós két emelet magas, rézsútos létrán suhan le a biciklista. Tessék ezt egyszerre „élvezni"! S az ülőhelyek — ezek már igazán amerikaiak. Mert az ember orra ülés közben igen közeli összeköttetésbe jön — a térdével. S mikor két órai ülés után feiáll a szegény „elpuhult" európai észlóny, hát móg két óráig simogatja a lábát ós nyujtózkodhatik, mig kiáll a görcs a derekából. S a ki óhajt fogalmat szerezni az eredeti amerikai otromba viccekről, okvetlen nézze meg a cirkuszelőadás után a Variete-szinházt. A mire én több betűt ne n is pocsékolok ! Nem mondom, hogy ne menjen el valaki Barnum-ba, csak menjen el mindenki. És lássa, hogy mi az az amerikai élelmesség, mit a ma, yar nem fog megtanulni soha ! . . . S most miután Barnum elment, szó eshetne talán, ha nem venne valaki zo!íon, a magyar művészetről is. . . De — s ennél a kis szócskáról meg kell állani. ... Mert Budapesten, Magyarország szép •fövárossában, a haza szivében mostanában a kültöldi művészetről lehet -irui. Mig Barnum itt volt, a Magyar Színházban M e a 1 y kisasszony a francia szubrett aratta a sikert. Hétfőn ért véget szintén nagy „művészi eredmónynyel" a Deutsches Theater vendégszereplése a Vígszínházban, elsején kezdte el előadásait a Berliner Theater a Magyar Színházban, ráadásul Keglevich intendáns most hivta meg a Bécsben vendégszereplő híres-neves francia táncosnőt: Clo de Merőde-ot, ki egyidőben hősnője volt a párisi pletykáknak, mikor a II Lipót belga király figyelmét magára vonta. S a szellemes franciák a belgák fejedelmét el is nevezték — csípősen — Cleopoldnak. A kisasszony a párisi Nagy Opera táncosnője volt s a szecessziós frizurájával — fülre fésült haj középen elválasztva — ismertté tette nevét az egész világon. Most vendégszereplésekkel keresi gyémántjait A magyar művészetről, a tárlatról jövőre ír Barangó. Vábisztási mozgalmak — Saját tudósítóinktól. Gyulán már most i.s nagy a kavarodás s még nagyobb lesz a választások alatt. Ahány párt-árnyalat, ahány frakció vagy érdek-csoport, annyi a jelölt s a legkülömbözőbb elemek csoportosulása észlelhető, amint folyik a taktikázás. Vasárnap délután a párttagok élénk részvéte mellett népes értekezletet tartott a gyulai 48-as párt Kossuthista árnyalata a Király-vendéglőben. Nehogy rendzavarás forduljon elő, a végrehajtó-bizottság meghívó jegyeket bocsátott ki s csak annak felmutatása mellett léphettek a párttagok a terembe. Az értekezleten mint közpouti kiküldött P a p p Eiek országgyűlési képviselő jelent meg s tü'.es beszédben hivta fel a választókat a függetlenségi elvek melletti kitartásra. A gyűlésen határozatilag kimondatott, hogy a gyulai függetlenségipárt Kossuth Ferenc programmja alapján sz ervezkedik. Pártelnökül az eddigi elnök: Kovács Lajos ügyvéd választatott meg. Jelölés még nem törtónt. Ez tehát nyilt szakadás a Bartha-pái ttól, melynek szintén vannak hivei. A gyulai Kossuthistáknak kedvenc te --eddig, li'-o-v H e p. t y .U-j^t l.' V menne.! .ideiembe és min len h e, hogy a vasárnapi gyűlésen v»-g - , fog történni a jelölés. Hogy nem igy törtónt, ez azt -mutatja, hogyaz újjáalakít >ttKossuthpárt'oan sem valami nagy lehet az egyet ér'^és. Hir szerint a h e 1 y i aspiransok miatt nem lehetett Hentaller jelöltí sógót proklamálni. Az bizonyos, hogy ha B a r t h a Miklós újból fellép — és eddig semmi jel sincs, ; mely azt mutatná, hogy nem lép fel — a választók egy tekintélyes része az ő jelöltségét fogja támogatni. Ily körülmények között nem lehetetlen, hogy a kormánypárt sikeres eredmónynyel fogja végig küzdeni a választási csatát, föltéve, hogy olyan jelöltetsikerül találnia, ki Gyulánnópszerüséggel bir. Mint már említettük, a vármegye közbecsülésben álló főjegyzőjének dr. Bodoky Zoltánnak van legtöbb kilátása arra, hogy a szabadelvüpárt zászlóját diadalra vigye. A főjegyző vezérlete alatt alló újság ugyan azt irja, hogy „legszívesebben vennék dr. Lukács György főispán jelölését", — nagy kérdés azonban, vájjon a főispán hajlandó lesz-e elvállalni a jelöltséget ? Akármint van is, legfőbb ideje volna, hogy megmozduljon végre a gyulai szabadelvüpárt is. Hogy nagy harc lesz Gyulán, annak előre vetett árnyéka az a két újság, mely a mult héten indult meg. Legelső számaikban a jelölésekről cikkeznek s legelső számaik nyiltteróben megindult az épületes harc a vasárnapi gyűlés miatt. Orosházán pár nap múlva szintén meg fog törni az eddigi csend. A függetlenségi párt most már végleg megállapodott Veres József jelöltségében, amit legközelebb publikálni fognak. A szabadelvüpárt is megmozdult: pénteken vagy szombaton lesz a szervezkedőgyülés, melynek legelső feladata az elnökválasztás. Az hátráltatta eddig is a dolgot, hogy az elnök személyében nem tudtak megállapodni. A jelölt'" már meg volna: dr. Szalay József tb. főszolgabíró. Voltak ugyan móg mások is líOmbinációban, de ezek most már mind 'elestek. JX szociálisták valószínűleg k/ét jelöltet fognak állítani : egyik részük Várkonyi Istvánt, a másik Mező fi Vilmost óhajtjaLegföllebb az esetleges pótválasztásra lehetnek ismét befolyással. M&jusi hangulatok. f — Rímes móka. — , Itt vagy megint virágos május ! Szerelmeseknek hónapja . . . kín- rím gyártó Bájaidat mohón kapja. Lant, tilinkó és füzfasíp Hangja tölti be a berket . . . A csalódott és boldog szivek Rőfszámra zengnek éneket. Egyik bús gerlehangon jajong Júliája szerelmeért; Másik, a fül'milével ujong A sikeren, a mit elért. Dalos madár puha kis fészkét, A vén legény magasztalja ; De Júlia sziik hozománya Korcsrna-kosztnál marasztalja. gyűrt ingujjal, köténynyel maga előtt, a tanulás maradhat tőle bókosségben ! Miska tehát Langi Mihály uram jóhirű asztalos műhelyébe került, oly kikötéssel azonban, hogy a majsztram a gyermekből szorgalmas, munkás, becsületes mester-embert

1 neveljen, a fiút folyton a műhelyben foglalkoztassa, a mesterséghez azonban szorosan nem tartozó külső munkáktól : gyerekdajkálástól, disznó legeltetéstől, vízhordástól, mosogatástól kímélje meg. Fogadkozott is a mester mindenre, de sajnos, a kötés csak írott malaszt maradt, -tv felavatott asztalosinas keservesen tapasztalta új állapotának mindjárt első napjaiban, hogy az a valami, a mit majszterné nagyasszonyom avúlt csuporban többi inas bajtársainak is napi étkezésül száraz kenyér kíséretében' közös martalókúl juttatott, nem olyan eledel, mint a minőhöz a jó nagybátyja, nagynóne ós Vidovszky néni asztalánál hozzá- j szokott, hogy az udvarra terített vaceV' s egy szűk, alacsony, bűzhödt levegő r<!

<i fülke emeletes fekvőhelyére dobr>ti szalma zsák nem az a tiszta, puha, meleg nyoszolya, melyben eddig oly boldogan aludta gyermek-álmait. De azért lelkesedéssel volt telve pályája iránt, s szívesen szenvedte ez első csalódásokat azon dicsőségért > í f hogy annak a mesternek kezei alá kei > a ki az egész környéket ellátta ka'/'

uria

i> útszéli csudálatos keresztekkel, s.

zépséges szép tulipános ládákkal, s a kin1 6Z művészete iránt Miska sz

1'- jcskójót kéjes csodálat töltötte me^t. Asztalos pálvaját e jelszó alatt kezdte meg: „MUSsa! enyvet melegíteni!" ami téle?üí' át, farkas-ordító hidegben, nem tartozott a legkellemetlenebb foglalkozások közé; de János, az első legény, oly gyakorta ismételgette e jelsszót, hogy utóbb, szegény Miska e felhívás hallatára csaknem holdkórossá vált. Nem különben a kedvesebb emlékek közé tartozik az is, mikor Ancsa, a majszter termetes szolgáló leánya, hajnali 3 órakor szívesen költögette az aszt.-ilos műhely személyzetét: „Chorka hlapczi !" hogy e nemes konyhahölgy orditására Jerichó falai is romba dőltek volna. Az oeg épen a megkülömböztetett szívességek közé tartozott, ha János, a kinek kegyét a mi fiatal asztalos inasunknak különös mólon sikerű K megnyernie, faszeg faragással bízta meg szegény Miskát. Volt neki egy szép ezüst pohara s ezüst evőeszköze, a meljek^. nek azonban Langiné nagyasszonyom lukull^si lakomái mellett alig volt rendeltetésűk ; e szerszámokat János a Miska gyereknél megsejdítvén, síkjuk azg&nak tulajdonjogát egy fényes ezüst £

au

é

r ellenében nagához váltania.! 'tallért viszont Miski'i sietett egy pÍK Ufop múlva János gyönyörűségesen pirosif'gyapjú kendőjóért vissagjC

se

i'élni. étként foganatosított cser*; "gylet &•/<<• ,kaij a jó Vidovszky néni r osjeröl _ a h< v * Miska minden vasárnap ebédre,y

0.' ... atalos - nem találkozott kellő méltányosai. Mmd^k'az' oan az asztalos í^asság kedélyes vonása, vözé tartoznak rövidesen bekövetkezett az úgynevezett „festóktörés" ' hónapok >

aosszu során ke>tt

V

) 'üogy Miska egy már. hintett festókport, olaj és fire erekkel tartozott olajfestókké elegem. korsz' ' res> várineisz gv

;

< És bekövetkezett a nem szeretem napok szomorú sorozata, melyekben az enyvmelegités, festéktörés, lelket zsibbasztó egyformaságban váltakoztak hol a majszter uramtól, hol az elsölegé'iytől nyert nyaki sekkel, itt-ott nadrágszíj verésekke' szomorú egyformaságot szinte iiditöleg törte meg, ha a majsztram le/gényei néhanéha egyórt-másért: pipadohányért, gyufamasináért, ivóvízért küldözgették. A gyermekkor illúziói szertefoszlottak, s a szegény inas gyermek egész éjszakáit keserves sírás között töltötte. Nem kívánt volna ő már egykét, csak hogy végre az asztalos mgcsíerség titkaiba is bevezessék, fürészt, £Tyalut, fúrót adjanak kezeibe, de a folytonos enyvolva-ztás, móg inkább azonban a féstéktörés íélekbutitó munkája minden reményt kioltottak kesergő szivéből. Ünnepnap volt reá nézve, ha nagy ritkán valami durva paraszt munkát bíztak kezeire, s a mikor a bútor da:íab'cn .]ól-rosszúl összetákolnia sikerült, íelkéfi.®^ jóleső megelégedését rendesen megzav

r

ta azon körülmény, hogy a kész munka ;»imára gyalult fényes ; fehér lapját valami ell$.'

1ilhatlan erő kényszere alatt a füle.mö<*ó d l»

ot

t durva ácspl.jbásszal csudálatos ^-lakokkal tele rajzolván : e miivóaek szr mlélgetésóbe merült gyermeket uram üstök-czibálással figyelmeztetgette inas állapotának egyóbb kötelességeire. Műhely, udvar seprés, a kész sifonérnak talicskán való haza-szállitása, ablakok, ajtók, kapuk, temetőben sírkerítések mázolása, kukoricza morzsolás, vizhordás hoztak változatosságot a lelkileg testileg meggyötört gyermek keserves napjaiba, míg végre inaskodásának harmadik esztendejében itnnyira vitte, hogy az első politúros szekrényt elkészíthette. A sors s gazdája durvasága, kíméletlensége, kegyetlensége végre annyira kiürítették a szenvedő gyermek türelmét, nogy megelégelve a testi és lelki kínokat,, melyeket napról-napra szenvednie kellett: búcsút vett majsztram kapufélfájától — megszökött. Tudta, hogy szigorú nagybátyja a szökést megtorlatlanúl nem hagyja, de szívesen hívta ki maga ellen a kemény nagybátya szeretettel teljes atyai szigorát, csak azoktól a durvaságoktól szabadúlhasson, melyeknek az asztalos műhelyben napnap után eléje nézett. Reök István haragjától csak a jó Mari néni anyai gondossága mentette meg a megszökött gyermeket, de a dolog vége az lett, hogy csak megint vissza kellett térnie gazdájához. Sorsa azonban valamivel mégis jobbra fordúlt; fiatalabb inas került a mesterhez, a ki a szegény Miskát felváltotta a szenvedésekben. Migvégreütött a szabadulás órája; 1858 évben Munkácsy felszabadúlt, legónynyé lett, s elhagyva Békés-Csabát, Aradra távozott . . . * .. . S mikor harminc esztendei tivoliét után, 1888-ban körünkbe visszatért, az egykor mezítlábos, festéktőltali-tarka kópüinas, mint az egész világ által tisztelt legnag}'obb magyar festő-művész kereste fel volt gazdájának özvegyét, Langi Mihály né nagyasszonyt, hogy hálás szívvel köszönje meg neki mindazt, ami asztalosinas éveinek küzdelmeiben lelkét megedzette a sors minden csapásai ellen. Legyen áldott dicső emlékezete !