Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-28 / 34. szám

XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, április hó 28-án 34. szám. B! BEKESME6YEÍ KOZLONT POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számu ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. A magyar föld. Egészen különleges helyzete van hazánk mezőgazdaságának Európában. Nem vagyunk már a „keleti gazdaság" alantas nivóján, de nem is értük még el a nyugoti államok sokoldalú, tőkegazdag s nagy termés-átlagokkal dolgozó mezőgazdasági produkcióját. Ez a kivételes helyzet rendkívül súlyos feladatokat ró azok vállaira, a kik mezőgazdaságunk fejlesztésében a vezetésre vannak hivatva. Ezért nagy horderejű minálunk a földmivelésügyi resszortnak szakavatott s céltudatos vezetése; s ha mezőgazdaságunk az utóbbi években mindjobban érzi egy szerves akciónak s egy egészséges, rendszeres gazdasági politikának ál dásait, azt annak köszönhetjük, hogy Darányi Ignácban ez a resszort meg találta azt a vezetőt, a kire szüksége van. Az ő működése ugyanis nem irá nyúl pusztán az általános irányok és a nagy kérdések megoldására. A mellett, hogy ezeket gyakorlati érzékkel, viszonyainkhoz mérten gondos figye lemben részesiti s rövid időn a fontos problémák egész sorozatát oldotta meg, kezdve a munkástörvényeken, végig legújabb alkotásáig,a munkás és cselédpénztárakig: nem téveszti szetv előtt egy pillanatra sem azokat az apróbbnak látszó részleteket, a melyek a gyakorlati mezőgazdaságban a na iyobb értékfejlesztést, a föld nyújtotta kincsek erőteljesebb kihasználását van nak hivatva előmozdítani Évről évre a földmivelésügyi költségvetések, de a kibocsátott rendeletek, a sürün egymást követő intézkedések is tanús kodnak a mellett, hogy az eddigi egyoldalú magtermeléssel szemben uj és jövedelmezőbb termelési ágazatoknak felkarolását propagálja a földmivelés ügyi kormány. S ez az a tér, a hol még sok a tenni, az alkotni, a pótolni való. Itt kell megszerezni azokat az eszközöket, a melyekkel a kockázatos ós a konjunktúráktól függő magtermelés esetleges veszélyóitelhárithatjuk s a gazdaságok jövedelmezőségét s ezzel a föld értékét is növeljük. Az e célra irányuló akciók egész sorozatát indította már meg ós fejleszti tovább a földmivelósügyi kormány. Csak pár nap előtt, most vasárnap járt nálunk egyik megbízottja s meginditotta az akciót a tejszövet kezetek megalakítására. Ez a nagy horderejű mozgalom egész szarvasmarha tenyészetünket reformálni fogja s amellett anyagiakban uj ós bő forrást nyit a gazdák számára. Egészen el volt hanyagolva eddig, de nemsokára jobb sorsa jut a méhészet ügye. A miniszter törvényjavaslatot dolgoztat ki a méhészet gyakorlásáról s annak védelméről, Gödöllőn pedig nagyobbszabásu méhészeti intézetet állit fel. Ez az intézet gyakorlati központja, irányitója és fejlesztője lesz az egész országos méhészetnek, a mely ily módon egyik fontos tényezőjévé'válhat mezőgazda Ságunknak Nem kevésbé alapos és szakszerű gondozásban részesiti a földmivelésügyi kormány a selyemtenyésztést is, mint oly termelési mellékágat, a melyből' a köznép tetemes mellékjövedelemre tehet szert Épen igy iparkodik a miniszter a gyümölcsteuyésztóst fejleszteni, a mi szintén egyik jövedelmező mellékága a mezőgazdaságnak, ha kellő utasítás, ellenőrzés és az értékesítési mó dok szakszerű megállapítása támo gatja azt. Az ily mezőgazdasági detailmunkáknak még egy egész sora folyik szakadatlanul, de mindig céltudatosan ós gyakorlati irányban a földmivelósügyi minisztériumban A lenés keadertermelós, egyéb mezőgazdasági melléktermékek előállítási, a baromfi-tenyésztés, a haltenyósztés fejlesztése és ápolása: mind tényezői egyazon akciónak, a mely e részletkór lésekben is keresi és megtalálja az összefüggést az általános gazdasági politika irányával ós elveivel. Ezen az uton sikerült már sok közönyt és ellentállást megtörni, uj impulzust adni s megteremteni azt a hangulatot a gazdaközvélemónyben, a mely alkalmas a vezető és a vezetés iránt a bizalmat megszilárdi tani s az egyes exisztenciákat a megkezdett munkában való rkitartásra buzdítani. Ezen az uton fogjuk a legbiztosabban, mert gyakorlati uton ós lépésről lépesre elérni mezőgazdasági termelésünk regenerálását s a mi ennek legnagyobb és legkiváuatosabb |eredménye lesz: a magyar föld jövedelmezőségét ós értékemelkedését Közeledő áramlat. — Az egyház és az államok. — Nem egy tekintetben jogosulatlan a panasz amiatt, hogy Magyarország elma.rad a művelt nyugat mögött. Ennek az elmaradottságnak meg vannak a maga jó következményei, persze csak bizonyos tekintetben. Politikai, közgazdasági ós általános műveltségi tekintetben 20—20 évvel hátrább vagyunk a nyugat nagyhatalmainál. ÍUZ baj, melynek konstatálását nem szűnünk meg hangoztatni. Viszont azonban országunk 18-18 óta meg volt kiméivé azoktól a nagy társadalmi forrongásoktól, melyek az uj társadalmi ós politikai irányelvek kiforrásával járnak Borzasztó a társadalmi harc, melyet a régi rend az uj ellen; vér, vagyon ós néposztályok pusztulása, a nemzetek és : parlamentek kinos vajúdása között születik meg az uj rend. Mindenkor a művelt nyugat volt a szinhelye e küzdelemnek, ott van a nagy laboratórium, melyben az anyag káoszából kiforr a tiszta fém. Magyarország, mire a sor rákerül, ezt a tiszta femet kapja, véráldozat nélkül veszi át a nyugattól a már ott kipróbált ós bevált uj rendet. A mi elmaradottságunknak ez egy olyan kedvező eredménye, mely ellensúlyozza a hátrányait A nyugaton most ismét elvek ós hatalmak birkózása folyik. A nép ós alkotmányos képviseletének többsége a katolikus egyház ellen fordult, mely Garibaldi hadainak Rómába való vonulása óta ismét hatalmasan megerősödött, ugy a politikai ós erkölcsi befolyás, mint az anyagiak tekintetében. A presztízsüket féltő világi hatalmak, melyek most az általános választási jogot vallják szülőanyjuknak, tehát a nópfölsógre támaszkodnak, első sorban a szerzetes-rendek s ezek ólén a jezsuita-rend ellen indították meg az irtó háború jellegét magán viselő mozgalmat. -ti. francia szerzetes rendek testén most ütik a halálos sebet a kongregációkról szóló törvényjavaslattal. E törvény értelmében 1500 millió franknyi szerzetesi vagyon cserél gazdát, száz és száz iskola, vallásos társulat és apáca-zárda veszíti el a további fennállási jogát. Hétről hétre százszámra hagyják el a jezsuiták Franciaországot, ahol elvették tőlük a lót jogát. Portugáliában is hasonló sorsnak néznek elébe. Külsőségeiben még ádázabb a harc, mely Spanyolországban folyik a szerzetesek ellen. Itt felkelt az utca és fegyverek dörgése és kardok suhongása, bombák robbanása között halált üvölt a nép a jezsuitákra. De azért ne higyje senki, hogy az egyház, illettve a szerzetes rendek (a kettő nem mindig egy), árván ós elhagyatottan nézik a támadásokat. Védekezik az évszázados harcok alatt kipróbált fegyverekkel ós mindenütt oly hatalmas pártja van, melylyel bátran, még a győzelem reményében is felveheti az ellenfél odadobott kesztyűjét. S ezért, hogy mi lesz a kimenetele e nagy küzdelemnek, mely különben nem az első és nem is az utolsó az egyház történetében, az ötven esztendőn belül nem jósolhatja meg senki. Békésmegyei Közlöny tárcája. Mese a kincses tündérkirálylányról. Irta . Belencéresi Dezső. I. szürkülő hajnal sugarai mellett vetődött haza Borsa Ákos a redakcióból. Benyitott a kis szobába, melynek ablakán homályosan suhant be a reggel derengése. Leült az asztala mellé, mely tele volt lapokkal, könyvekkel, kéziratokkal, poétikus rendetlenségben. És nem volt álmos. A redakció mai izgatottsága s a hűvös reggeli levegő kiverte szeméből az álmot. Ránézett az asztalon fekvő, tegnap megk ezdt tf sVomáhcára, a melyen egy levél íeküd' '• ékoiiy |>apiron, kopott betűkkel nyomot? .aegitivó, volt. Átfutotta s mindjárt , irepüit fejéből a románc tündére és eszébe jutói i, '-gv ki*' falu. Messze, lenn, valahol a Tisza táján. Ahol egykor vesszőparipán lovagolt s ahol nem volt egy pár esztendeje. S felébredt benne a vágy, most ugy hirtelen . . . Előtűntek a régi alakok, a boldog napok. Vájjon emlékeznek-e rá ? Nem lehet . . . A régiek már nem, az ujak talán-talán a nevét ismerik, de bizonyosan nem tudják, hogy kicsoda. Most pedig mulatság lesz, itt a meghivó, lemehetne. Egy ember talán csak ismeri ! az, a ki a meghivót küldte. S el is határozta, hogy lemegy a kis faluba, mely talán sohasem iutott volna eszébe, ha a meghivót nem látja. Hosszú idő telt el azóta. Több belőle, mint kevesebb kinlódással . . . Lemegy, csakugyan lemegy, csak sürgős dolga ne akadjon a redakcióban. II. A teremben nem villamos csillár szórta alá a sugarakat. S nem ragyogtak délszaki virágok, hivalkodó, tündöklő pompával, illatozva szerte-szójjel. S nem ragyogott a gőgös selyem, meg a bársony ós nem szikrázott szemet kápráztatóan a gyémánt. Borsa ott állott a karszallagos rendezők mellett s elgondolkozva nézegetett széjjel. Mennyire más világ ez, mennyire más minden, mint ott fenn, a hol ő ól porban, füstben, lázban. Itt nincs unott mosolygás senkinek az arcán, nincs csinált hangulat ós léha, üres fecsegés. Hanem a szemekben, az arcon, ott rezeg az őszinte jókedv aranyos sugara. S már magában a — nem parfümnek, de üde, ólővirágoknak illatától terhes — levegőben benne van a fesztelen jókedv, melyet beszív mindenki a szivébe, meg a lelkébe. A. cigány játszott. Borsa már táncolt is, de most az újrázó csoportot figyelte. Hamarosan szétment a hire a teremben. Akadtak sokan, a kik ismerték a nevét, olvastak tőle egy-kót verset, de a kik nem hallottak róla, azok előtt is érdekes volt a — poéta. A rendező urak is tüntető szívességgel hordozták szét a teremben. S Borsa táncolt ós beszólt. S különösen a lányok kezdtek rajongani érte . . . Egy poéta, a ki olyan édes, bús, álmodó, dallamos verseket ír.. . Borsa tekintete megakadt egy lányon. Fekete volt a haja, fekete, tüzesen ragyogó a szeme, a dereka meg karcsú, szája pedig pici, vérpiros. A hajába egy piros rózsabimbó volt tűzve s Borsa, a mint nézte, érezte móg az illatát is a rózsának. A lány arca piros volt már az izgalomtól. S a szeme, az a sötét, ragyogó szeme, melyre Borsa még illő poétikus hasonlatot sem tudott találni, hirtelen a poétára cóvedt, mintha megérezte volna annak tekintetét, a mely csupa vágyódás, csupa izzó rajongás volt. Ezzel a leánynyal móg nem táncolt. De táncolni fog A cigány móg egy ujrát húzott, azután letette a vonót. Pihenni kell neki is. Borsa móg egyszer a piros rózsa felé nézett s belépett a másik terembe. III. A feketehajú leány pedig, a mint helyére vezette táncosa, megigazította hajában a piros rózsát s leült. Arra nézett, ahol Borsa állott. Azután szólt a táncosához. — Hát nekem miért nem mutatták be Borsa Ákost'? — Hát nem táncolt vele Piroska, nem is beszélt vele ? — Nem. — Akkor sietek és hivom a következőre. Jó ? — Menjen, szólt a lány. A szolgálatkész fiatalember, mint a forgószél termett Borsa mellett, a ki már asztalnál ült ós a legújabb külpolitikai híreket mesélte a kérdezgető öreg ügyvédnek, meg a jegyzőnek. — Egy percre kérem . . . Veér Piroska akarja megismerni. Borsa felállott, a fiatal ur karon kapta s vitte a táncterembe. — Veér Piroska nagyon kiváncsi és .. . — Ki az ? — A környék leggazdagabb lánya. Körül is röpködik alaposan . . . Nem látta ? Az elébb táncoltam vele ... Az a feketehajú lány ! Borsa arcán még akkor is ott volt a pirosság, mikor megállottak a lány előtt. — Borsa Akos vagyok, hajlott meg a poéta A lány kezét nyújtotta. — Valahára hozzám is eljut ? De ugy-e neveletlen falusi lány vagyok ? — Miért ? kérdezte Borsa. — Hogy én hivattam ide. — S ha nem hivatott volna, magam jöttem volna . . . — Igazán mondja? Vagy csak bókolni akar ? — Őszintén beszélek. A cigány ismét játszani kezdett s Borsa karján Piroskával a táncolók felé indult. — Lássa, szólt a lány, mennyire csodálják, bámulják s lefoglalják most, móg azok is, kik soha egy sorát sem olvasták ! — Es kegyed ? — Én, felelt Piroska s egy rozsaszin felhő futott végig az arcán, — olvasom. Ott van az asztalomon mind a verskötete. Borsa erősen belenézett abba a ragyogó fekete szembe s aztán kérdezte. — S mi az őszinte véleménye a verseimről. — Szépek . . . Szin, érzés . . . S hiszem is, hogy igaz érzés. De ... de, nagyon csapodár . . . Minden könyvében más leányról énekel. A poéta kissé lehajtotta a fejét, majd felnézett ós beszólt szenvedélyesen. — Nem tagadom. Igaz, amit utoljára mondott. S mondják is, hogy .nagyon, de nagyon csapodárok vagyunk. És móg sem ugy van. Szeretni tudok igazán és erősen. Az ideálomat. És keresem is foiyton . . . Néha azt hiszem, hogy már megtaláltam, ós később, később fájdalommal, keservesen látom be, hogy csalódtam. Nem volt az, akit én keresek . . . Olyan szomorú volt Borsa hangja és olyan őszinteség rezgett benne, hogy móg a lány is bánatosan nézett reá. — Az az ideál talán egy elérhetetlen eszményi alak. Égi ... S a kit én a földön keresek, de talán sohasem tudok megtalálni. Vagy ha megtalálom is, az élet, ez a kegyetlen élet elszakit tőle. Sohasem