Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-25 / 33. szám

XXVIII évfolyam. B.-Csaba 1901. Csütörtök, április hó 25-én 33 szám. BE EE S HE POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számu ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. - Negyedévre 3* kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számu ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. Két trónörökös. Budapest, április 24. A német trónörökös bécsi látogatását nemcsak nálunk, de mindenütt, ahol figyelemmel kisérik a dinasztiák egymással való érintkezéseit, jelentős politikai eseménynek minősítették. Nem azért, mintha a fiatal Hohenzollern ezúttal valami speciális megbízatásban járt volna el a Habsburgi udvarnál, hanem azért, mert jövetelének és fogadtatásának körülményei, kiváltképpen pedig az öreg király és a trónörökös között váltott felköszöntők hatalmas bizonyítékai annak, hogy a német-osztrák-magyar fegyverbarátság és a hármas-szövetség fennáll érintetlenül. A külföldi sajtó tendenciózus közleményei és atouloni flottademonstráció után jólesett a magj ar embernek arról meggyőződni, hogy a Habsburg és a Hohenzollerni ház tovább is a legbensőbb viszonyban él egymással s hogy a szövetség bensőségét semmiféle intrikákkal n<*m lehetett meggyöngíteni A német trónörökös látogatása fölött érzett örömünkbe csak az vegyitett némi ürömcseppet, hogy nem fogadhattuk a magyar király székvárosában is azt a fejedelmi hírnököt, aki az országunk és a monerkia biz' mságát érintő örvendetes híradásnak •/olt előkelő közvetítője. ríem sokáig foglalkozhatott azonoan a közvélemény a német trónörökös személyével, mert csakhamar ós egészen váratlanul Szt-lstván koronájának várományosa és Ausztria trónörököse irányította magára a figyelmet. A magyar és az osztrák trón örököse önszántából elvállalta az osztrák Katholischer Schulverein védnökségét s midőn a kör elnöksége nála tisztelgett, kijelentette, hogy nemcsak helyesli az egyesület klerikális irányzatát, de annak politikai szereplésével is azonositotta magát, kijelentvén, hogy ha kell, nemcsak szóval, de tettel is rendelkezésére áll az egyesületnek. Különösen élesen kelt ki a Schönerer-pártiak ellen, a kiknek „Los von Rom" hangzatos jelszavuk tulajdonképpen azt jelenti: Los von Oesterreich. A trónörökös e váratlan ós jelentőségteljes nyilatkozata rettenetes mértékben felkavarta az osztrák közvéleményt, olyannyira, hogy dr. Körber miniszterelnök nem mert szolidaritást vállalni a főhercegi nyilatkozattal. Sietünk kijelenteni, hogy tekintettel a Schcnererék állambontó törekvéseire, teljesen értjük azt a felháboro dást, melylyel a trónörökös ez emberek ádáz munkásságát megitéli. Értjük azt, hogy az agyában nagy gondolatokat rejtő, tettvágyó főherceg végre kiesett abból a passzív szerepből, melyre őt az alkotmány ós a dinasztia házi törvényei szorítják, amiden látnia kell, hogy annak a fajnak a képviselői, amelynek uralmi felsőbbsége kedveért a Habsburgok évszázadokon át elnyomták a többi fajokat és nemzeteket, nyiltan lázadást szítanak a Habsburg dinasztia ellen. Hogy ezek a német forradalmárok épen a Los von Rom jelszó alatt űzik honáruló ü^elmeiket, az csak szerencsétlen véletlen, amiről a fö'herceg nem tehet s bizonyos, hogy Ferenc Ferdinánd épp oly erélyesen harcra kelt volna a Schönererék ellen, ha ezek akármilyen más jelszavak alatt kezdték volna ki Aus~t ia területi integritását ós a Habsbuig-náz hatalmi állását. A klerikálisok azonban ezúttal is elég ügyeseknek mutatkoztak s kellőképen kiaknázták a főherceg dinasztikus önérzetét, abból a célból, hogy harcba vigyék őt a klerikálisok legveszedelmesebb ellenségei, a német nemzeti pártiak ellen. De amidőn mi magyarok leplezetlen őszinteséggel elismerjük, hogy teljes mértékben méltányolni tudjuk azokat az érzelmeket, melyek a főherceg szavait inspirálták, mégis sajnálnunk kell, hogy Ferenc Ferdinánd oly módon adott kifejezést ezeknek az érzelmeknek, hogy a legjobb akarattal sem lehet kétségbevonni azt, hogy provokáló nyilatkozatával belemerült a pártok tusáiba s akarata ellenére is állást foglalt egyik párt mellett. A főhercegnek ez a nyilatkozata ismét lángra lobbanthatja a nagy nehezen lecsendesült szenvedélyeket. Azon szoros politikai és gazdasági kapcsolatnál fogva pedig, mely bennünket Ausztriával egybefűz, őszintén örvendünk annak a békés fordulatnak, amely odaát Körber miniszterelnök fáradozása következtében beállott; Nem volna tehát kívánatos, ha ilyen incidensek segélyével bárki is halomra dönthetné a gyenge építményt s mivel Széli miniszterelnök is ugy ahogy rendbe jött az osztrák kormánynyal, csak sajnálni tudnók, ha az osztrák klerikálisoknak ismét sikerülne az ügyek rendes menetét megakasztani. Az osztrák klerikálisok gyozel métől sem tartunk, hiába is akarná a liberális Neue Freie Presse ezen eset alkalmából Magyarországot Ferenc Ferdinánd kir. herceg ellen harcba küldeni. Erre mi hajlandók nem vagyunk. Védjék az osztrák liberálisok a maguk bőrét, ugy, a hogy tudják, mi magyarok, ha a saját országunk liberális intézményeit veszély fogja fenyegetni, szintén a saját embersé günkből fogjuk megvédeni — min denki ellen. Tejszövetkezetek. - A miniszteri kiküldött előadása. Közgazdaságunk fejlődésében fontos dátummá lesz a vasárnapi, ha a tej szövetkezetek megalakítása csakugyan olyan sikerre fog vezetni, mint a minő lelkesedéssel gazda-közönségünk a mozgalom megindítását elhatározta. Ebben pedig nem lehet kétségünk. Láttuk a vasárnapi értekezleten, hogy ugy a földmivelésügyi kormány megbízottja, mint a vármegye főispánja s a gazdasági egylet elnöksége a leglelkesebb, legodaadóbb támogatásukkal rajta lesznek, hogy sikerüljön a tej szövetkezetek megalakítása. Mint legutóbbi számunkban jeleztük, j vasárnap délután dr. Lukács György főispán társaságában B.-Csabára érkezett S i e r b á n János országos tejgazdasagi felügyelő, ki Daráuyi Ignác földmivelésügyi miniszter egyenes megbízásából jött Bókósmegyébe, hogy a tej szövetkezetek megalakítására a mozgalmat megindítsa. Vasárnap délelőtt Gr Y u 1 á n tartott előadást, nagyszámú hallgatóság előtt, mely élénk tetszéssel fogadta fejtegetéseit s a tejszövetkezet megalakítását kívánatosnak mondotta ki. A csabai városháza nagyterme zsúfolásig megtelt gazdákkal, a karzaton is ember ember hátán tolongott. A zöld asztal fején Sierbán János dr. Lukács György főispán és dr. Fábry Sándor alispán között foglalt helyet, mellettük ült dr. Zsilinszky ^ndre, a Bókósmegyei Gazdasági Egylet ig. elnöke, S z t r a k a György főszolgabíró s legelőkelőbb gazdáink, azok is, akik a délelőtti egyleti gyűlésre a megyéből összegyűltek. Jelen De a környezete, vagy nevelése, vagy talán a mai kor szülte, mondhatni szecessziós szeszólylyel volt megáldva. Ideges volt, a milyen ideges minden szép asszony bizonyos mértékben. Kegyetlen volt, a milyen kegyetlen egy imádott nő udvarlóival szemben. A mellett nagyon, de nagyon büszke volt. — Ez is a maga szeszélye, szólt Várossy, végig nézve sáros lakk-cipőjén. — Micsoda ? — Ilyenkor az Ordög-hágóra menni! Takácsné kacagott. — Ha nem akar, visszatérhet. — Megint ? Jól tudja mennyire szeretem, hogy nemcsak az Ördög-hágóra, hanem az ördögök közé is elmennék! Takácsné megint nevetett. — Olyan őszintén mondja, hogy majd elhiszem. n. férfi mintha megharagudott volna, nem szólt semmit, hanem dúdolta tovább az áriát. — Talán megsértettem ? kérdi a hölgy. — Korántsem. Amit maga mond, az engem soha se sért. — Ugyan ne legyen már gyerek ! Ne mondjon mindig bókokat, unalmasak már nagyon. (Pedig rajongott értük.) Lefutott az ut széiére, letépett egy csomó ibolyát és a kalapjához tűzte. — Nekem nem ad egyet ? kérdé a férfi. Békésmegyei Közlöny tárcája. Harmatos fűszálak. Irta : Katona Sándor. Csupa harmatos volt minden. Fü, fa, virág. Az ut mellett nyiló ibolyák ép ugy, mint az ég felé meredő haraszt, A bérc tetején csillogó hó játszott a felkelő nap sugaraival. Méla kolompszó viszhangzott a festői völgyben. Majd a pásztor reggeli dala feste móg ünnepélyesebbé a pompás tavaszi reggelt. Olyan szép, olyan megk >>ó valami volt ez a reggel, hogy épen ).-.- ' csodáMos, ha a szép Takácsné most adv t randevút Várossynak, az örökös jogásziak az Ördög-hágón. üsak ketten haladtak az ösvényen. Várossy egy áriát dúdolt, a szép aszszony i" ;., azzal volt elfoglalva, hogy hogyan lóghatná fel ugy a ruháját, hogy Várossy se pletykálhatna róla, meg az alsószoknyája se lenne harmatos. Szó ami szó, ez a Várossy valóságos erkölcsbiró volt. Egy nem épen pikáns tréfa, egy elejtett kétértelmű szó elég volt arra, hogy a társaságot otthagyja. Dacára azonban erkölcsbiróságának, Takácsnót nagyon szerette. Pedig Takácsnén nem valami sok szeretni való volt. Szép volt, az tagadhatatlan. ^ ~ —- ^ világszerte ismert jó hírnevét kitűnő minőségének köszönheti, mi• M _ _ _ „ y-v I X „ n A I |r A r, A n il it | n nek következtében a földgömb minden részén, még a kisebb hely e• 1 öPPIll / lll fxl'l Iá I* A H l lll/l/i ke

n is, most már található és árusítva lesz. A Ferencz József keserüvl \J ÍM \J ÍÁ fw \J lÁ & \j rn. íl^jLlV I II V I L vízből mint rendszeres adag egy boros pohárral reggel éhgyomorravéve elegendő. Az asszony mintha nem is hallotta volna. •—- Nézze, milyen szépek, szólt az ut mellé mutatva, magának nem tetszenek '? Mért nem szakit egyet ? — Abból szeretnék, szólt, a kalapra mutatva. Az asszony levette s a férfi gomblyukába tűzte. Azzal csendesen haladtak tovább. Az asszony törte meg a csendet. — Beszéljen valami mulattatót, Várossy. — Én nem tudok semmit. Magának minden unalmas. — Nézze, beszéljünk a szerelemről. — Nem bánom. — Tudja, én milyen férfit tudnók szeretni ? Várossy kíváncsian állt meg. — Olyat, a kinek a szeme fekete, a haja szőke . . . — .n.z enyém fekete. — Ne szakítson félbe ! /x haja szőke, a bajussza szőke. — Az enyém fekete. — Ép azért nem szeretem ! (Pedig bomlott érte.) De hadd mondjam tovább. Mindene szőke lenne, csak a szeme fekete! Igazi gentlemann, gavallér lenne ! — Hány ilyen gavallért megölt már a maga szép szeme ! — szólt sóhajtva a jogász Feneketlen mélységbe lementek egy gyopárért ós ott maradtak, örvények felett átugrattak, azaz átugrattak volna, de beleestek. Szép asszony, a maga szerelme utolérhetetlen, mint a mesebeli vasgereblye. Takácsné mit tett volna egyebet, megint kacagott. Ördög-hágóra egy két lépésnyi szélességű szikla-ut vezetett. Két oldalt feneketlen mélység tátongott, melyből ittott gyopárok mosolyogtak föl. Takácsné ment elől, a férfi utána. Az asszony egy helyt megállt. Szép szemét könyörgőleg vetette a férfira. — Várossy, azt a gyopárt! Várossy lenézett a mélységbe, kétszer, háromszor, megcsókolta a szép asszony kezét, mint a ki búcsúzik ós remegő hangon szólt; — Bocsánat asszonyom, de ennyire nem vagyok gavallér ! Es leült a sziklaut szólére. Takácsné végig nézett rajta hosszan, megvetően — és elindult egyedül. Várossy bámult utána. Az meg, hogy bosszút álljon rajta, jól felfogta a ruháját az erkölcsbiró előtt és valóságos kacérbravurban hagyta ott a könnyező jogászt.