Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-01-20 / 6. szám

ujabb csapatok küldésének szükségessége nem csupán közgazdasági szempontból káros, de megbénítja Angliának egész külpolitikai helyzetét is. Anglia kénytelen tűrni Franciaország térfoglalását Marokkóban, Oroszország terjeszkedését Kínában s az Egyesült Államok hódításait gazdasági téren. íme, az oktalan, s a terjeszkedés vágyában elbizakodot külpolitika káros hatásai! Valóban, a milyen nagy szégyene a mult századnak a nemzetölő bur háború, épen olyan nagy dicsősége volna az uj századnak, ha hajnalhasadásán az anynyira esengett bókét a burok felszabadításával meghozná s mintegy bevezetésül arra, hogy folyamán a századnak a szabadalmazott gyilkolások helyét a békés s szociális szempontokból annyira kívánatos egyetértő, fejlesztő munka foglalja el. Közgyűlés Csabán. Lényegtelen ügyek voltak az év első közgyűlésének napirendjére kitűzve, de egy röpke megjegyzés, mely a községi pénzek elhelyezésénél kelt szárnyra, váratlanul hosszú és heves vitatkozást idézett elő. — Aki városatya, annak szavazni is kötelessége 1 — szólt a megjegyzés, mely legalább annyiban nagyon találó volt, mivel épen az a „városatya" tartózkodott a szavazástól, ki pár perccel előbb követelte, hogy csak az lehessen képviselő, a ki eljár a közgyűlésekre. Sajnos, hogy belejátszott a pónzelhelyezós vitájába egy kis animozitás a pénz intézetek iránt, holott nem nehéz megítélni, hogy a minden alap nélküli aggodalmaskodással nagyon is túllőnek a célon némely óvatos atyái a t. városnak. Sem a közügynek, sem a közlakosságnak nem használnak vele. Hát ügyan kinek ? . . . A járlatok jövedelme. A rendes havi jelentések után az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló kormány-rendelet volt az első érdekesebb tárgy. A rendeletben az a leglényegesebb, hogy a marhajáriatok kiállítási dija ezentúl az eddigi dijaknak kétszerese lesz, ami különösen a gazdák körében lehangoiólag hatott, de tudomásul szolgált. E kérdésnél H a á n Béla azt indítványozta, hogy mutassa ki az elöljáróság, mily jövedelme volt a marhajáriatok kiállításából visszamenőleg tiz év alatt s ez a jövedelem hány tisztviselő között és mily arányb m osztatott szét ? Mert különösnek találja azt, hogy vásárok alkalmával a közigaztási jegyző napokon keresztül emiatt távol legyen a hivatalától. Szalay József fölöslegesnek tartja a marhaj áriatok utáni jövedelem kimutatását, sőt azt sem tartja bajnak, ha a közigazgatási jegyző vásárok alkalmával távol van hivatalától, legalább e tekintetben eddig nem volt baj. Egy későbbi felszólalásában azonban ő is magáévá tette az indítványt, melyet a közgyűlés rövid vita után egyhangúlag elfogadott. A virilisták. Felolvasták ezután a város 1901-ik évi virilistáinak névjegyzékét, melyet már régebben közöltünk, A. Békés-Csabai Takarékpénztár Egyesület Varságh Bélát, a termény és áruraktár Vidovszky Károlyt, Hirsch Mór örökösei dr. Sailer Vilmost, báró In ke y István pedig Kiss Lászlót nevezte meg megbízottul. Kii ment Z. János arra kérte a közgyűlést, mondaná ki, hogy olyan virilisi megbízottakat nem óhajt, akik nem járnak el a közgyűlésre. Ami persze csak óhaj maradt . . . Az indóház kibővítése. A csabai vasúti állomás rég óhajtott kibővítése végre talán megvalósul, ez idő szerint azonban csak egy ujabb sínpárnak lerakásáról van szó; e célra a méntelep mögött levő három hold liepe hupás területnek átengedését kéri az államvasutak igazgatósága Csaba „polgármesterétől." A tanács azt javasolta, hogy az a három hold, melynek haszonélvezete a íöldmives iskolának engedtetett át, négyszög ölenként kót koronáért adassék el az államvasutnah. Áchim Gusztáv és Beliczey Rezső felszólalása után elfogadta a közgyűlés a javaslatot, azzal a megjegyzéssel, hogy csakis a célra, a föld minőségére való tekintettel engedi át a tarületet oly alacsony áron. A pénzelhelyezés. Törvény rendeli, hogy minden évben névszerinti szavazással, igy tehát felelősség vállalással határozza el a közgyűlés, mely pénzintézetekben óhajtja elhelyezni a község pénzkészletét. 1891 óta Csabán ez a kérdés sokaknak — fázós. A tanács azt javasolta, hogy a város pénzkészlete, ugy mint eddig (az állandó betét 5, a forgó 4y

2% kamat mellett) féle részben a Békés-Csabai Takarékpénztárban, fele részben az Aradi Ipar ós Népbank csabai fiókintézeténól helyeztessék el. A névszerinti szavazásnál a többség a tanács javaslata értelmében határozott. A bevezetésben emiitett incidenstől eltekintve, H a á n Béla kijelentette, hogy bár nem tartozik indokolni a szavazástól való tartózkodását, tette ezt nem bizalmatlanságból, hanem a törvény nem helyes intézkedése miatt; ezt igazolva látja abban a legújabb tervben, hogy a kormány a közpénzeknek postatakarékpónztári kezelését szándékozik megvalósitani. Szalay József az állam által betétként elhelyezett 300.000 koronára nézve intézett kérdést az elöljárósághoz, mire K o r o sy László elsőjegyző megjegyezte, hogy az nem a községre, hanem a pénzügyminiszterre tartozik. Mig az a pénz itt lesz elhelyezve, addig a város jótókonycólu alapjainak óvenkint 600 korona jövedelem van biztosítva. Egyéb ügyek. A vármegyei közigazgatási bizottság utasította Csaba községet, hogy lakositási szabályrendeletét akkép módosítsa, hogy azok, kik négy éven át adót fizettek s hallgatólag nyertek illetőséget, ne fizessék a dijnak kétszeresét. Miután a díj tekintetében a községi törvény nem intézkedik, a tanács azt javasolta, hogy e határozat felebbeztessék meg a közigazgatási bírósághoz. H a á n Béla ügyész is azt tartja, hogy amennyiben a lakositási dijnak magassága a törvényben nincs kitüntetve, a község szedhet olyant, a milyent megfelelőnek tart, mert ex-re joga van, már csak azért is, mert nem tartozik a lakosság kötelékébe fogadni esetleg kifogásolt egyéneket minden retorzió nélkül. A közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát. A vármegyei törvényhatóság közgyü lése pótlás céljából visszaküldötte a kenderbeváltó-telep felállítására vonatkozó határozatot, mert abban nincs meghatározva, hogy miből fizeti Csaba a 16 000 koronát s mikor fizeti? A közgyűlés a kívánt pótlást olykép eszközölte, hogy a 16.000 koronát a tavaszsszal az állami iskola épitéséx-e és a városháza kibővítésére felveendő ujabb kölcsönből fogja fedezni; a kenderbeváltótelep felállitójának pedig akkor fizeti ki, ha majd a kikészítő gyártelep üzemét megkezdte. Végül 400 koronát utalványozott a kórház részére bonc szerek beszerzésére ; a Vörösmarty-szoborra J00 koronát szavaztak meg; Erzsébethelyen a posta előtt egy lámpa felállítását elhatározták; Nagy István vágóhídi biztosnak a vágóhíd jövedelméből egy százalékot jutalók engedélyeztek; Szamek Sámuel, Fischer Ignácz és Kalocsa Lajos a lakosok sorába felvétettek. lemondott a mandátumáról. Feltűnést keltett Mezei Mór beszéde. A Lipótváros képviselője szintén a választói reform szükségességót hangoztatta. B u z á t h Ferenc a költségvetést bírálta s a patika-ügyekről beszélt hosszasan. Fejérváry betegsége. Budapest,január 19. (Saj. tud. távirata.) Fej érvá ry Géza báró honvédelmi minisztert, ki hónapok óta súlyos betegen fekszik : ma megoperálták, az operációt dr. Sonnenburg, a világhírű berlini orvosprofessor hajtotta végre, akit maga a király rendelt Budapestre, hogy a honvédelmi minisztert, régi öreg katonáját megmentse az életnek. Az operáció a Herczlféle szanatóriumban folyt le, hova még tegnap elszállították Fejérváryt. Délelőtt kilenc órakor Sonnenburg, — M ü 1 1 e r és H erezi doktorok segédkezése mellett — elaltatta a beteget, s az operáció, mely teljes kót óráig tartott, fényesen sikerült. Konstatálták, hogy ha még két-három napig halasztják a súlyos bai operációját, vérmérgezés folytán beállott volna a halál. \z operáció végeztével Fejérváryt felébresztették, de a kimerült beteg újra elaludt. Fejórváry főispán, báró G e r1 i c z y né és férje, Széli Kálmán miniszterelnök, G r o m o n Dezső államtitkár és sok képviselő várakozott szívszorongva az operáció kimenetelére. A király kabinet-irodájának .rögtön jelentést tettek. A betegnél a legelső látogató B á n f f y Dezső báró volt. A „Békésmegyei Közlöny" táviratai A képviselőházból Budapest, jan. 19. (Saj. tud. távrata) A Házban ma folytatták a belügyi költségvetés vitáját, előbb azonban az elnök bejelentette, hogy B e r n á d y képviselő koron ,nagyon vonzó és érdekes szokott lenni. Általánosságban mindig valami más, jobb módját suggerálta az „irodalmi űr" kitöltésének. Meghányva-vetve elmémben a dolgot, utoljára is belekaptam az uj módszerbe, a melyet azonban' néha el is hagytam az eredeti terv kedvóért. Mikor már ennyire jutottam, "ellenállhatatlanul eröt vett rajtam az a meggyőződés, hogy kimerültségem szivarra szorult. A rágyújtás mű tétele rendesen eszembe juttatta, hogy egy kis nyugodt elmélkedés hasznomra fog válni ós én mindég engedni szoktam az okos szónak. Ablakomban ülve, véletlenül ekkor föltűnt Dinnyés s bár társalgásunk ritkán ment többre, mint „Halló tensur", „Nos Dinnyés!", a bohém ösztön, melyet közösen éreztünk, mélyebb szövetkezést szült, mint a milyent szavak képesek létrehozni. Ebben a lelki összekeveredésben eltelt az idő, melyet részéről a kerítésen vagy kötélen gyakran tornagyakorlatok segítettek megcsalni, mig ebédet jelentettek s ugy találtam, hogy fontosabb „ür" igényli figyelmemet. Egy váratlan esemény szorosabb viszonyba hozott bennünket. Egy tengerész barátom, a ki éppen forró földövi utazásából tért haza, egy csomlóbanánt ajándékozott nekem. Még nem voltak egészen érettek és ablakomba akasztottam, hogy a Mc Ginnis vendéglőjének napja, mely nevezetes érlelő erőt tudott kifejteni, megédesítse. A csodásan összekevert illatban, melyet a gyümölcs egész szobámban elterjesztett, más boldogabb vidékek emlékezete kezdett föltünedezni. De éppen ennek az örömnek substratuma e közben eltűnt — a banánok sohasem értek meg. Mikor egy nap hazajöttem és épp megkerültem az utcasarkot, látok egy kicsi, banánevő fiúcskát. Ebben nem volt semmi különös, de a mikor Mc Ginnis vendéglőjéhez közeledtem, egy másik kis fiút pillantok meg s az is banánt eszik. Egy hasonló kis fiu, hasonlóképpen elfoglalva, a gyanús jelek egybeesésének kínos tudatát keltette bennem A figyelmes olvasóra bízom a szoros vonatkozásnak megállapítását e körülmény ós veszteségemnek boszszantó érzete közt, mikor szobámba toppanva, meggyőződtem róla: a banánfüzér elpályázott. Csak egy volt, aki tudott róla, csak egy, aki ablakom körül járt, csak egy, aki eléggé ügyes tornász arra, hogy elérhesse s ez, ez — szégyenlem mondani —- ez Dinnyés. Dinnyés, a pazarló, Dinnyés, nagyobb fiuktól kifosztva rossz uton szerzett zsákmányából, vagy szemtelen, kíméletlen bőkezűséggel pocsékolva a jót; Dinnyés, a ki most bizonnyára a szomszéd háztetején ül! Szivarra gyújtottam s székemet az ablakhoz húzva, a muskátli szemléletében kerestem vigasztalást. Egy-két másodperc múlva valami fehér alak suhant el ablakom alatt. Nem lehetett félreismerni ezt a hóka fejet, mely most örökös boszuságot jelentett rám nézve. Dinnyés volt, a tiszteletreméltó fiatal hypokritos. Tetette magát, mintha nem venne észre s bizonyosan nyugodtan eltávozott volna, ha az a rémletes igéret, mely a gyilkost bűne színhelyének ujralátogatására ösztönzi, felém nem húzza. Egynehányszor föl és alásótált az udvaron, a szemek ós vállak feliig merev, félig harczias szellemű kifejezésével, avval a nyilvánvaló szándékai, hogy az ártat m gondatlanságát fitogtassa. Egyszer-kétszer megállott s karjait egész hosszúságúkban nadrágzsebeibe mélyesztve, némi érdeklődéssel nézte ruhája bőségének e növekedését. Aztán fütyülni kezdett s Dinnyés a divatos uj nóták ilynemű előadásában máskor remekelt. De ma hamis, fülsértő hangok jöttek elő fogai közül. Végre szemeink találkoztak. Áz övéit egy pillanatra lesütötte, de magához tért s a kerítéshez menve, tótágast állott, meztelen lábait rezegtetve a levegőben. Aztán felém fordult s ilyen módon igyekezett társalgást kezdeni. „Van itt egyezirkusz, mondá Dinnyés nyomatékkal, háttal a kerítés léczei felé, melyekbe belefonta mindkét karját, a czirkusz odaát van, itt lábaival helyiségei felé intett, lovakkal ós mülovakkal. Van ott egy ember, aki egyszerre hat lovon nyargal, haton egyszerre, nyereg nélkül" — s élénken várakozva feleletre, szünetet tartott. Még az az újság sem hatott rám. Mereven néztem Dinnyés szemébe, s elkezdett reszketni s láthatólag összehúzta magát tágas szobájában Ügyesebben kezdte a kísérletet. „Ismeri maga Répásyt?" * Homályosan emlékeztem erre a szépszemű, vöröshaju fiúra, a ki Dinnyés játszótársa ós üldözője volt. De nem szóltam. „Rópásy rossz fiu, egyszer megölt egy rendőrt, éles kést tart a csizmaszárában ; épp mostan láttam benézni ablakán." Ereztem, hogy most végét Jkell szakitnom a dolognak. Fölugrottam s a szigorú szavakkal fordultam Dinnyéshez. „Dinnyés, mindennek semmi köze sincs az esethez, azokat a banánokat te vitted el. Amit Rópásyról mondasz, még ha el is hinném gyanúsításodat, nem változtat a dolgon. A banánokat te hordtud el. A kaliforniai törvények szerint ez tolvajlás. Hogy mennyiben járult hozzá ítépásy a bűntényhez, előzetesen-e vagy utótag, azt most nem vitatom. A tett kétségbevonhatatlan, s mostani viselkedésed világosan mutatja az animus furandit." A mig beszóJtem, persze eltűnt Diny- j nyés, a hogy vártam. Sohasem jelent meg többé. A lelkiismereti furdalás, amit az az eszmém okozott, hát ha tönkre tettem a szegényt, talán ismeretlen előtte, ha csak e sorokból nem tudj a meg. Mert azótanem láttam többé. Akár megszökött és tengerre szállt, hogy kiszolgált vén matróz képében jelenjen meg valamikor, akár egészen a nadrágjába temetkezett-e, azt sohasem fogom megtudni. Kutattam nevét, keresve az ujságokb n, elmentem a rendőrhivatalba, de hiába törekedtem arra, hogy elveszett gyereknek tekintsék ós keressék. Valóban, sem nem láttam, sem nem hallottam róla azóta. Különös felelem szállta meg néha lelkemet, hogy tiszteletre hangoló külsejét tán csakugyan , vénsóge okozta s hogy azóta atyáihoz költözködött. Sőt koronként még a létezésében is kételkedtem, s azt gondoltam, hogy titokzatosan a sors ajánlta föl nekem, hogy ama bizonyos „irodalmi ürt" kitöltsem. Ebben a reményben írtam ezeket a sorokat. ÚJDONSÁGOK. Hányan vagyunk ? Ma már hozzávetőleges képet lehet adni a népszámlálás ereamónyéről. ^.z összeírást az egész vármegyében befejezték, jelenleg a revidiálás nagy munkája van folyamatban, de a teljes precizitással megállapított végleges eredmény nagy eltéréseket. "ím fog mutatni az alábbi összegektől : Békés-Csaba 37.050 Békés '27.200 Szarvas 26 000 Oroshása 2-1.000 Gyula '22.500 Mezőberény 13.200 Endrőd 11.500 Gyoma 11.000 Tót-Komlós 10 380 Szeghalom 10.023 Füzes-Gyarmat 9000 Öcsöd 8300 Vésztő 7931 B.-Szt.-Ándrás 7496 Körös-Ladány 71'25 Doboz 6100 Körös-Tarcsa 5468 Csorvás i 5084 Hj" Kígyós Kétegyháza Sámson Bánfalva Kondoros Nagy-Szénás Gyulavári P.-Sz.-Tornya Békés-Földvár Sz.-Sz.-Tornya 4480 4417 3929 3700 3656 3456 3378 '2992 2785 1831 E számadatokból kitűnik, hogy Békésvármegye öszszes lakosságát körülbelül 285.000- re lehet tenni, azonban valószínű, hogy valamivel magasabb lesz a véglegesen megállapított összeg. Ez a tiz óv előtt kimutatott 258.836 lélekkel szemben jelentékeny emelkedést: 26 000 lélek szaporodást mutat, ami mindenesetre örvendetes jelenség. Hogy az egyes községek hány lélekkel ós mily arányban szaporodtak, azt majd a végleges eredmény után fogjuk kimutatni. Azonban már most is konstatálható, hogy a kivándorlás és főleg a sok kitelepülés jelentékenyen apasztotta a népesség természetes szaporodását. — Előadások az intelligens gazda-közönségek. Emiitettük azt az érdekes tervet, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesüles szakelőadásokat kíván rendezni Békósvármegye intelligens gazdaközönsége részére. A rokonszenvvel fogadott terv már a közel jövőben megvalósul: február hó 2-ikán. 3-/kán és 4-ikén tartják az előadásokat Békés-Csabán kiváló gazdasági akadémiai tanárok 03 szakemberek. A gaz-