Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-04-21 / 32. szám

Ausztriában csend van, ugy ez még nem jelent tétlenséget. íme, mialatt nálunk teljes volt a letargia s mindenki tétlenségét a cselekvésre nem alkalmas időkkel indokolta, addig Ausztria egészen váratlanul egy nagyszerű csatorna-projektummal lepte meg a világot, mely hivatva lesz arra, hogy egyrészt felvirágoztassa iparát, másrészt pedig poziciót biztosítson Ausztriának a nemzetközi kereskedelmi forgalomban. A csatornajavaslatokra azonban csak azért térünk vissza, hogy rámutassunk arra a közgazdasági gyengeségünkre, mely minden adott alkalmakkor ismételten kifejezésre jut. Mert csak alig ocsúdunk fel az osztrák csatorna-javaslatok okozta meglepetésünkből, ime kiderült, hogy hát nekünk is vannak terveink kereskedelmünk fejlesztésére vonatkozólag. Nem is egy, hanem több, melyek közt nem utolsó helyen van a teljesen kidolgozott Stettin Fiumei viziutak terve. De mivel ezúttal a vám kérdésről kívánunk szólni, szorítkozunk annak konstatálására, hogy korai dolog | volt a magyar csatorna-ügygyel ráduplázni a pénzpiacra, mely anélkül is elég ideges, akkor, ha invesztíciókról van szó. Az osztrák csatorna-javaslatok szolgálj anak azonban tanulságul nekünk, magyaroknak. Jusson eszünkbe, hogy még nálunk a gazdasági faktorok egymást gyengítik, addig Ausztriában egy az erő ós akarat, ha a gazdasági érdekek megóvásáról van szó. Jól vigyázzunk, hogy a vámterület dolgában is ugy ne járjunk, mint ahogyan a csatornajavaslat ügyében jártunk s hogy egy ujabb meglepetés osztrák részről bennünket többé ne érjen. Meg irtuk már több iaben s most csak ismételjük, hogy égetőeu szükségessé vált már a gazdasági faktoroknak nyilt állásfoglalása a vámterülett kérdésében. De nemcsak állásfoglalásra, hanem az álláspontok nyilt preciíirozására is szükség van, hogy a vámterület ügyében nálunk is közvélemény alakulhasson. Az agráriusoktól nem tagadhatjuk el az elismerést ama őszinteségükért, melyet épen a vámterület dolgában tanúsítanak. Az agráriusok nyiltán kimondják, hogy időszerint ők a külön vámterületnél többre becsülik a vámközösséget Ausztriával, föltéve, hogy meg van a teljes reciprocitás és feltéve azt is, hogy ez a reciprocitás becsültessen be is lesz tartva. Egy füst alatt fel is sorolják az kat a sérelmeket, melyeknek gyógyításához fűzik állásfoglalásukat. Ezek közé tartoznak, hogy csak a fontosabbakat említsük fel: Ausztriának állatkivitelünkkel szemben tanusitott és sérelmes magatartása, az osztrák mübor törvény hiánya ós a gyapjuvám. Mindezek nagyon is megszívlelendő dolgok. Az olasz bor máris sokat ártott a magyar szőlőtermelésnek ós a gyapjuvám hiányát ugyancsak érzi a magj'ar gyapjutermelő, az amerikai konkurrencia következtében. Az egyik fél álláspontját ismerjük tehát motívumaival együtt, de a másik táborét még sejtenünk is alig lehet. Beszélik, sőt minden jel arra mutat, hogy a merkantilisták az önálló vámterületnek hivei. Különválást óhajtanak állítólag azért, mert ugy kereskedelmünknek, mint iparunknak számos és nagy kedvezményekre van szüksége, hogy nagygyá fejlődhessen és nem biznak abban, hogy a magyar piacért egyre jobban aggódóosztrákok mindezen kedvezményekbe belemenjenek. Hát ebben is van ráció. Ilyen értelemben is lehet jól ós okosan beszélni. De nyíltan ! Mert nincsen olyan egyéni vagy politikai érdek, melynek nagyobb fontosságot lehetne tulajdonítani annál, minthogy a vámterület ügyében nálunk erős közvélemény alakuljon. B. Városi közgyűlés. — Április 19. — Hűvös szél csapkodja az áprilisi esőt odakünn, komor, unalmas hangulat a terem ben, hol a patkóalaku zöldasztal mellett mintha szörnyen álmos volna az a néhány városatya, kit a csúnya idő se rettentett vissza a honpolgári kötelesség teljesítésétől. A főjegyző csak referál, referál, a közgyűlés meg hallgatja némán és tudomásul vesz mindent. Vitatkozás ami volt is egy kevés, csak ugy immel-ámmal ment A rendes havi jelentések után dr. F á b r y Sándor alispán meleg hangú levelét vette tudomásul a közgyűlés, melyben megköszöni az uj transzverzális ut bejárása alkalmából küldött üdvözletet. Özv. M i z s1 e y Mihályné szinte megköszönte a fia elhunyta alkalmából nyilvánított részvétet. JX gazdasági ismétlőiskola részére a kért ujabb 60 koronát megszavazták, az 1902. évi községi közmunka előirányzatot a javaslatba hozott 26,000 korona kivételével állapították meg. A közkórházi előirányzat 1264 kor. bevétellel szemben 17 426 kor. kiadást tüntet fel, tehát 16.162 korona a fedezetlen összeg. Ennek alapján a minisztertől a napi ápolási dijat 1 kor. 50 fillérben kérik megállapítani. Sailer Gyula gazdasági intéző terjesztette elő az 1900- évi községi zárszámadásokat. Tudomásul vették s beküldik a megyei számvevőséghez. Korosy László első jegyző itt felvetette egy tartalék-alap létesítésének eszméjét, meiyet Fejér Béla főpénztáros ós apraja, nagyja. A cselédek is, a kiknek a „nagyasszony" szintén édesanyjuk volt. Hihetetlenül hangzik a mai világban, mikor egy-egy zsúr téma sokszor pusztán a cseléd-kérdéssel foglalkozik. Földgolyónk tévedt volna valami különös uj légkörbe, a mely optikai csalódásba ringat, hogy ugy tótágast látunk mindent ? Pedig soha több szó nem hangzott el a gyökeres orvoslásokról az egyéni szabadság védelmére, mint napjainkban. A nőemancipátorok is arathatják babóraikat abban a mértékben, a mint szaporodnak az agglegény-klubbok. A nő több akar lenni, mint nő ; szerepelni vágyik. Nem azokról a napszámosokról szólok, akik ópen emezek hibája miatt kénytelenek szépségüket, fiatalságukat, sokszor életüket odaadni a kenyérért, mert a ki eljött volna értük, hogy felajánlja a közös munkát, a közös boldogulást, azt mondom épen e félreismert szereplés miatt, valamelyik vendéglői asztal mellett szidja a savanyu kosztot, mely azért rosz, mert egyedül kell elköltenie. Egy fecske nem csinál nyarat, de viszont egy parlagon hagyott asszonyi lélek tiznek vesztét okozza. Konkoly konkolyt terem és a konkolylyal együtt sokszor kirostálják a tiszta búzát is. Egynémely lélekre ugy hat a csillogás, mint a vademberre az üveggyöngy. Bolondul utána s feláldozza érte a mi legszentebb — a családját is. Másikat a divat hóbortja ragadja magával ós nem tudja felfogni józan ésszel, hogy az a majmolási ösztön Darvinnak egyetlen igaz érve, a mivel származásunkat bizonyítgatja. A legtöbb „mai asszony" — tisztelet a kivételnek — leánykorában alig tanul egyebet, mint öltözködni. Összes irodalmi foglalkozása, hogy feljegyzéseket tesz a zsurokon „megtapasztalt" torták és cukorsütemények agyafúrt kémiájáról. Az édes mamája büszkén mutogatja a remek befőttöket, mik mind a kis leánya jó gazdaszszonyságát hirdetik. Ezzel, meg egy csomó kotillonemlékkel aztán férjhez adják. Az obligát három szoba bútor kitelik a „biztosításból," az apanázst, a mi elengedhetetlen, az öregek csak kisrófolják egy darabig. A fiatal fériet is megszédítik eleinte a felesége sikerei. Látja, milyen dolgos, hogy izzad a cukorbefőttek mellett, -csoda-e, ha az ebéd későn kerül az asztalra ? A világ tapsol, az. a fő. A kiadás ugyan több, jóval több, mint a szegény férj azt vőlegény korában kikalkulálta, de hát a nagy ismeretség kedvéért engedni kell. AZ asszony majd eldűl a fáradtságtól. Annyi a vendég ós kicsi a lakás, a bútor felét kipakolták, A gyerekek a szomszédba kerülnek kvártélyra. Ne lármázzanak itthon. — Nem birok velük ! panaszkodik az asszony az urának, ezek a cselédek egészen elrontják őket. Nyolc forintot fizet a dajkának, de a gyerekek mégis kifognak rajta. A ruhájukat se birja kifoltozni, rongyosak, azért is külön fizet a varrónónak, a kitől meg Isten tudja, mikor várhatja ki. Ö nem jut semmihez, maga is ugy dolgozik, mint egy cseléd. Kétszer felfényeztette a szobát a héten és ráadásul meg is hűlt a fagylalt csinálásnál. A mit pedig ugyancsak leszóltak a mult zsuron — panaszkodott később nekem. Sajnáltam szegényt, — épen a Jenőke anyja volt. Sajnáltam egyért is, másért is, a miről talán nem is tehet, a mi csak ugy magával sodorta, mint a lepkét a lámpavilág. S a i 1 e r Gyula intéző hozzászólása után az elölj árósági tanácshoz tettek át. A kórházi szükségletek beszerzésére megszavazták a kórt 700 koronát. A kórház igazgatására s a felügyelet és ellenőrzés gyakorlására állandó bizottságot alakítottak, melynek elnöke Z s i r o s András biró, tagjai Korosy László első jegyző, Sailer Gyula intéző, Szeberényi Lajos, Kovács L. Mihály, K 1 i m e n t Z. János, Wagner József, dr. B e n d e Albert főorvos, dr. Reisz Miksa, dr. Wagner Dániel orvosok és B o h u s János gondnok. A mult év folyamán a kórházban teljesített szolgálatokért dr. Reisz Miksát 800 kor., dr. Wagner Dánielt 1200 kor díjazásban részesítette a közgyűlés. Varságh Béla felszólalt ezután, hogy nem volna-e időszerű egy a modern igényeknek és a város népességének megfelelő uj kórház előmunkálataival foglalkozni ? Ez is a megalakított kórházi bizottság feladata lesz. A marhásjárlatok jövedelmének megosztása került ezután ismét napirendre. A tanács javasolta, hogy 25°/

0 adassék a kezelő-személyzetnek,, 10% a kezelő jegyzőnek, a többi 65°/

0 egyformán osztassék meg a három jegyző között, mig az erzsóbethelyi jegyző maga élvezi a jövedelmét. E javaslattal szemben Gally Gyula jegyző, ki a járlatokat kezeli, külön indítványt adott be, kérvén az eddigi gyakorlat fentartását. Korosy László első jegyző felvilágosításai után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta a tanács javaslatát. A vadászati jog bérbeadására nézve javasolta a tanács, hogy a község határa ismét négy részre osztva adassék bérbe. Áchim L. András azt kívánta, hogy ne 4, hanem 12 részre osztassék a határ, Korosy László ós Rosenthal Ignác felszólalása után azonban a közgyűlés elfogadta a tanács javaslatát, május 13-ikára tűzvén ki az árlejtés napját. Névszerinti szavazással elintéztetvén egy csomó telekvételi és házszabályozási ügy, elhatározta a közgyűlés, hogy az anyakönyvi hivatalok részére két tűzmentes szekrényt szerez be; jóváhagyta az adóvégrehajtók jutalmazását; három tisztviselőnek megadta a kért szabadságot; Petrovszky Erzsébetnek megadta az eddig nővére által élvezett ovoda-segélyt s végül néhány bórszerződósi és lakositási Ügyet hagyott jóvá. vára rendezett műkedvelői előadás ós hangverseny fényesen sikerült, a mennyiben 347 kor. 62 fillért eredményezett a mondott célra, lelkes örömmel vétetett tudomásul. Egyben elhatározták, hogy ezen összeg 400 koronáig egészítessék ki a járáskör pénztárából, az összeg feléért, 200 koronáért vétessék az Eötvös-alap által a Tanitók Háza javára kibocsájtott 4 drb. 50 koronás, a b.-csabai járáskör nevére szóló részjegy, a felmaradt 200 korona pedig a bókósvármegyei tanitó egyesület által a Tanitók Házában létesítendő szobaalap gyarapítására fordittassók. A közgyűlés a rendezőbizottságnak ós az előadásban, valamint a hangversenyen közreműködőknek jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. A rendezőbizottság felkéretett, hogy ezen célra ez évi karácsonykor ia rendezzen ilyen előadást. Tudomásul vette a közgyűlés a pónzés könyvtárvizsgáló bizottság jelentésót. Ezután id. S u c h János olvasta fel dolgozatát a magyar nyelv tanításáról. Tanulságos vita után a közgyűlés magáévá tette az előadó fejtegetéseit, hogy a nyelvtan mint tudomány nem szükséges az elemi népiskolában, csak nyelvtani Írásbeli gyakorlatok által tanítandó a nyelv és helyesírás, fogalmazványok által pedig a szabatos gondolkozásra szoktatandók a tanulók. U 1 r i c h Győző érdekesen értekezett a számtan-tanitás módszeréről. Élénk és hosszabb eszmecsere után a közgyűlés köszönetet mondott az előadóknak. Az idő előhaladottsága miatt a többi tétel megvitatása az őszi közgyűlésre halasztatott el. A bókósvármegyei általános tanítóegyesület elhatározta volt, hogy a folyó évi XXV. éves jubiláris díszközgyűlés ó t m áj u s h ó b a n Csabán fogja megtartani ós a közgyűlés rendezésére a b.-csabai járáskör kéretett fel; a gyűlés kimondotta, hogy az egyesületi díszközgyűlés május hó 7-én délelőtt tartassék meg. Több adminisztratív ügy elintézése után a közgyűlés késő este ért véget. Tanitó-gyülós; A csabai járáskör közgyűlése. — A békésvármegyei általános tanítóegyesület b.-c sabai járásköre április 17-ón tartotta B.-Csabán az áll. elemi népiskolában rendes tavaszi közgyűlését. A közgyűlés igen látogatott volt, a mi fölött D o n n e r Lajos egyesületi el nök megnyitó beszédében örömét is nyilvánította, látván ebből, hogy ez egyesületi élet iránti érdeklődós évről-évre ismét fokozódik, a mi dicsérendő jelenség. Az őszi közgyűlés által kiküldött bizottság jelentése, hogy a mult karácsonykor, december 26-án a Tanitók Háza jaVasárnap Alsós-affér. Hogy milyen erős az a szenvedély, mely az embereket a történelem legnépszerűbb alakjaihoz a derék Teli Vilmoshoz és társaihoz köti, ennek ékes bizonysága az az eset, ami a napokban történt vármegyénk egy derék községében, fönn a csöndes Sárréten. Hárman ültek a vendéglőben, kezükben a kuoni pásztor és a stüszi vadász jól sikerült arcképeivel. A kietlen, szomorú nagyterem ablakain egyhangúan kopogott az eső. Egy hete olyan idő volt már, amit csak azzal a kopott közmondással lehet jellemezni legjobban: hogy ilyenkor a jó kutyát is kár kiverni. De mi közük az elemek dühöngéséhez azoknak, akiket a kalábriász izgató fordulatai mulattatnak ? Éppen most is, nagyérdekii játszma Ígérkezett. Az egyik játékos osztott és fölvette tőkre. Mire a másik kiadott és kontrát sózot a nyakába, kvarttal súlyosbítva. A harmaiik pedig, mikor ráküerült a kiadás sora, szép csöndesen megjegyezte : Doretta gyónása. Irta: Enrioo Castelnuovo. — Ej de jó, hogy meglátogat! — e szókkal üdvözölte Doretta a belépő signor Anselmo-t. Lássa, én elvből nem járok gyónni, de maga gyermekkorom óta ismer, szinte atyám lehetne, magának megmondhatok mindent . . . — Nono ! — Képzelje csak . . . Alig két napja vagyok itt látogatóban a családomnál és az uram már válni akar tőlem . . . — Ejnve, ejnye ! — Hát nem tudja ? — Nem ón. — Ugyan ne tréfáljon, hogy na tudná ! Képzelje csak, avval a kis Baraldi hadnagyocskával gyanúsítanak, azt mondják, utánam jár és ón szivesen fogadom az udvarlását. No ilyen csúnya rágalmat még soha életemben nem hallottam ! Hát tudja, azt a kis Baraldi-t valami három hónap előtt láttam legelőször Orelli grófnőnél Firenzében . . . Azaz, hogy Orelli-nó nem is grófnő, de hát tenetek én róla, ha minden i annak csúfolja . . . Szegény olyan örömest hallja . . . különben most az egész világ a nemességhez akar tartozni, még a szobalányom is azt mondja, hogy a Peruzzi-akkal van rokonságban . . . De térjünk a dologra, hiszen maga tudja, hogy nem szeretem a kertelóst. Hát egy este Orelli grófnőnél voltunk, lehettünk vagy tizen-tizenketten. A grófnőnek megint főfájása volt ... a feie tudniillik akkor fájdul meg, mikor neki tetszik, örökké arról jajgat ... A fogadó szobában csak két lámpa égett, egyiknek vörös volt az üvegje, a másiknak zöld, aztán az arcok is olyan pompás színeket játszottak, hogy az már maga is mulatság volt. A háziasszony a zöld lámpa mellett állott ós valóságos éretlen citromnak látszott az arca, a huga meg a másik lámpa mellett olyan volt, mint egy vörösrépa. Középen egy nagynéni állott és egyik orcája zöldes, a másik rózsaszín fényben ragyogott. Persze, persze, a grófnő is, meg a huga is érett szépségek, talán kissé tul is értek, de azért még mindig hódítani vágynak. Orellinéről a verebek csiripelik, hogy egy bíróval van viszonya . . . — De Doretta ... — Kérem, kérem, a viszonyuk egészen plátói, de képzelje csak, egy bíróval, a ki minden nyáron hidegvizkúrát használ Oropában! . . . — De Doretta, ez már csakugyan nem tartozik a dologhoz. — Micsoda ? Inkább nagyon is hozzá tartozik. Hát mondom, én voltam ott az egyetlen fiatal ... és csinos hölgy. A biró a grófnővel szópelgett, egy tábornok meg a húgával beszélgetett . . . azt mondják udvarol neki, pedig szegény ördög fél szemére vak ós fólfülóre süket, mintáz ágyu. Mellettük állt egy gyanús milliomos, vagy micsoda, aztán volt ott egy képviselő, aki bizony nem találta volna tel a puskaport, amellelt ült egy iró ember, hogy jobbról-e vagy balról, arra már nem emlékszem tisztán, de annyi szent, hogy iszonyatos egy alak volt szegény ; aztán ott volt Baraldi, meg a férjem. No szép kis kompánia volt, mondhatom ... én meg Baraldi hatalmasan kiríttunk belőle ! Mert látja, a férjem áldott jó lélek de rettentő unalmas. Nem is csodálom, hiszen ő is férj, a férjek pedig ugy látszik, mind unalmasak. Hiába csóválja a fejét, signor Anselmo; maga móg nem volt férjes asszony, hát nem tudhatja ... — De Doretta, ha igy folytatja tovább, akkor ítéletnapig se hallom meg, mit akar meggyónni . . . — Oh, maga kiállhatatlan. De jó, hát majd rövidebbre fogom amondókámat. Most már tudja, milyen körülmények k" ;ött ismerkedtem meg Baraldi-val; ezt csak el kellett mondanom ! Gondolhatja, hogy ö is milyen rőfszámra unatkozott! Az iró egy sarokba szorította ós a verseit szavalta neki; mindenképen tudni akarta, hogy Baraldi szereti-e a költészetet. A hadnagyocska végre szerencsésen lerázta nyaká-