Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-31 / 26. szám

fölhatalmazást fog nyerni, hogy a járási számvevőket, a szükséghez képest, a pénzügyminisztérium által el nem helyezett eddigi vármegyei alkalmazottak soraiból nevezze ki. Minden vármegye egyelőre egy kinevezett számvizsgálót fog kapni. A törvényhatósági joggal fölruházott városok házi és árvapénztárai eme törvény által érintve nincsenek, azok továbbra is az eddigi eljárás szerint lesznek kezelve.' az egyöntetű pénzkezelés és számvevőségi ellenőrzés tárgyában, a bel- és pénzügyminisztérium szakközegei az állami számvevőszéknél most dolgoznak egy részletes ügykezelési utasitáson. Amerika Budapesten. — Fővárosi levél. Budapest, márc. 29. Nem esik zavaratlan csatangolás a a főváros utcáin. Itt is csoport, ott is csoport, mely elállja az utat, bámulván és tanulmányozván a Barnum és Bailey falragaszait, melyekkel „Amerika büszkeségét" a cirkuszát hirdeti. Ezek a reklám-ponyvák szokatlan izt adnak az utcáknak. Valami amerikaias hangulat van a levegőben s az angol nyelvű plakátok előtt ácsorgó tömeget egy futó pillanatra csikágói közönségnek képzeli az ember. Hiába, de minden uj, minden szokatlan, minden jó és rossz a Nyugatról jön. Nem csak a civilizáció vívmányai, nemcsak a tudomány legújabb eszméi, a művészet legújabb irányai, a divat legújabb szösszenetei, de az életiskola tanmódszerének a legújabb paragrafusai, az élni tudás legfrissebb mesterfogásai is. Mintha a szellemi élet áramlata párhuzamosan követné a föld forgását, mely nyugotról keletnek tart. A tudományra és művészetre a közvetlen nyugot tanít meg minket, de a gyakorlati életre Amerika, melyet a faji kiválás tett nagygyá az élettudomány terén. Odament Európának min den tetterős, vállalkozó embere (a sikkasztáshoz is energikus vállalkozás ós kockázat is kell), a kik a gyakorlatiasságot soha nem álmodott rendszerré, ha tetszik : tudománynyá fejlesztették. S az ember földi boldogulásának szempontjából talán nem is áll hátrább ez a tudomány a teológusokénál. Mostennek a tudománynak egy rövidke fejezetét nálunk is előadja Barnum, a kinek a neve eddig csak homályos fogalmat jelentett nálunk, de most itt lesz ő maga is. Igaz, hogy nem az öreg, a humbugnak megalkotója, a ki már régen meghalt, hanem a fia. És megnyitja rengeteg cirkuszát a föltámadás ünnepén ós ez aktust amerikai módon késziti elő, megtanítván minket, szájtátó európaiakat, hogy mint kell a sikert kierőszakolni. Rengeteg, soha nem látott méretű plakátjai lefoglalnak minden helyet s a szemét szúrják annak, a ki rájok tekint. Elmenni mellettük pedig nem lehet, éppen nagyságuk miatt. Vannak nagy plakátok és vannak kis plakátok minden elképzelhető helyen: a járatlan Dembinszky-utcában épp ugy, mint a leguribb utcában, az üres telkek kerítésén épp ugy, mint a templomok falán. A vállalat hirdető osztályának főnöke nagy adminisztratív tehetség, a ki nem elégszik meg azzal, hogy a kisebb hirdetményeket a Városliget platánjaira ragassza ós a napsugárra akaszsza. Plakátjai befurakodnak még az üzletekbe is, a kirakatok üvege alá is, s az amerikai reklám, ez a diadalmas szellem, éz a hatalmas perisprit beszivárog mindenüvé, géne nélkül, a siker minden áron való biztosításának erős akaratával. S mi csodálkozva kérdezzük, hogy hát igy is lehet ? Bizony lehet, mert ennek ez a módja, mi több, a sikernek ez a filozófiája A jó közönség már egy hónappal az esemény előtt hallja a reklám trombitáját s mire megnyílik a nagy látványosság, alaposan meg lesz gyúrva. Még a bölcs is ingadoznék (ha ugyan van Budapesten bölcs), elmenien, ne menjen, mint a virágszirmot tépő szerelmes s a vége az, hogy megnézi a cirkuszt, legalább egyszer. Mert végre is legyőzi a hipnózis, a mi a plakátról árad felé, hogy „Amerika büszkeségét" meg kell néznie. Óriási összegbe kerül ez a reklám, de Barnum tudja, hogy mit csinál. A közönség kíváncsiságát addig fokozza a proxizmusig, mig ez a kíváncsiság végre is pénzzé változik át, mint a hogy a hő változik át delejjé. A dologban az a fő, hogy oly pénzzé változik át, mely az ő zsebébe folyik. Barnum elmegy majd tőlünk más hazába, de azt hisszük, a tanítása maradandó lesz s hatásának nyomai meg fognak látszani ezentúl való hirdetési rendszerünkön. Az uj transzverzális ut — Közigazgatási bejárás. Egész héten át folyt s tegnap befejeződött a Berettyó-Újfalu—Csaba—Orosházi III. transzverzális állami müut közigazgatási bejárása. A bejáráson véglegesen megállapították az utvonalat — mely teljesen megfelel a már többször ismertetett eredeti tracirozásnak — s most már semmi akadálya sincs az építkezés megkezdésének. A Hartig Sándor miiliszteri osztálytanácsos elnöklete alatt működő bejáróbizottság kedden kezdte munkáját BerettyóÚjfaluban s csütörtökön reggel érkezett Békésvármegye határára ; itt találkoztak a bizottsággal a békésmegyei kiküldöttek. Az útvonal által érintett összes községekben: Füzes-Gyarmaton, Szeghalmon, KörösLadányban, Körös-Tarcsán, Mezőberényben ós Békésen nagy örömmel fogadta a lakosság a bizottságot, mindenütt a községek és birtokosok fogatai várták őket, a bizottsági tagok a községek vendégei voltak s banketeket rendeztek tiszteletükre. Az utvonalat mindenütt ugy állapították meg, amint eredetileg tervezve volt. Pénteken délután négy órakor érkezett a bizottság Békés felől Csabára. A városháza tanácstermében várták őket a csabai kiküldöttek s nyomban kezdetét vette a tárgyalás. Hartig Sándor min. osztálytanácsos, mint a kereskedelemügyi miniszter képviselője vezette a tárgyalást, melyen a minisztérium részéről részt vettek még: Petracsek Ferenc ós Pünkösti Ferenc kir. műszaki tanácsosok ; Bókésvármegye közönségét dr. Fábry Sándor kir. tanácsos, alispán ; a gyulai államépitészeti hivatalt Haoiár Lajos kir. főmérnök, Mányi József kir főmérnök ós 7iszay Géza kir. mérnök (a tervező mérnökök); a gyulai folyammám öksóget Szaroasy Arzén kir. főmérnök és Bodoky Mihály kir. mérnök; az aradi kulturmérnökséget Papp Elemér és Künzl Ernő kir. mérnökök; a csabai járási hatóságot Sztraka György főszolgabíró ; Bókés-(Jsaba Községet Zv.cos András biró, Koresy László első jegyző, Jfchirfi Gusztáv mérnök, dr. Zsilinszky Endre, Beliczey Géza ós Kocziszky Mihály ; UjKigyós községet Pain Károly jegyző ós a biró képviselték. Mielőtt a tárgyaláshoz fogott volna a bizottság, Hartig Sándor min. osztálytanácsos kiemelte, hogy Csaba község az uj transzverzális ut központja s igy legfontosabb pontja. Mint a megye határán, most is szívélyes üdvözlettel kezdi: a vármegye közönségének képviselőjét, Fábry Sándor alispánt üdvözli első sorban a kereskedelemügyi miniszter nevében, akit itt a bejáráson képvisel, másodsorban a maga nevében is. Végül a község kiküldötteinek támogatását kérte az ut létrehozásához. Zajos éljenzés fogadta a beszédet, mire felállott fábry Sándor alispán s ékesen szóló, meleg szavakban üdvözölte Hartig Sándort ós azt, akit képvisel: Hegedűs Sándor kereskedelemügyi minisztert. Nagy hálával tartozik e vármegye a miniszternek, a ki mindig szeretettel karolta fel Békésvármegye törekvéseit. A megye határáról üdvözletet küldött a miniszternek, melyre épen az imént a következő rálaszt kapta: Nagysuyos fábry alispán urnák Békés-Csaba. Fogadja a vármegye közönsége a szives üdvözletért hálás köszönetemet Hegedűs. Ép oly szeretettel ós megbecsülhetlen jóindulattal támogatta a vármegyét Hartig Sándor, neki másodsorban tartozunk köszönettel ; igaz nagyrabecsüléssel, szives szeretettel üdvözli őt. Az éljenzés lecsillapultával Haoiár Lajos kir. főmérnök terjesztette elő és ismertette a terveket, onnan, ahol Csaba határába lép az ut, egész Apácáig. Békés felől jövet Csaba belterületén, a Zöldfakorcsmánál érinti az uj az I. transzvális utat. A szarvasi uton együtt halad a kettő a Jókaiutcáig, ott az ujut elválik, a Jókai-utcán végig haladva az oláh-templomnál (a Sürgönyutcánban) rákanyarodik az orosházi-utra s a vasúti átjárón és Erzsébethelyen át ugy halad tovább a már meglevő törvényhatósági uton (Gerendáson át) a csanádmegyei Apácára. Közben . egy rövid darabon az aradmegyei Megyes-Bodzás határát is érinti. Egyes érdekeltek szót emeltek ugyan, hogy ne a szarvasi uton és Jókai-utcán, hanem a Fő-uton ós Siirgöny-utcán haladjon az uj ut, de állami és megyei érdekek folytán nem fogadták el ezt a kombinációt. Az uj ut mindenütt 4 méter szélességben lesz makadámmal burkolva. Csaba belterületén csak a Jókai-utcán végig húzódó részt kell kiépíteni ; ez 5 méter szélességben kockakővel lesz burkolva ós pedig mint vámos-ut a vámtulajdonos költségére. A vasúti átjárónál az áthidalás 40 per mill emelkedése ismét szóba került, de tudvalevőleg az alföldi gazdasági vasút akadályozza, hogy az áthidalás 20 vagy 25 per mill emelkedéssel legyen kiépíthető. Erzsébethelytől 6 km. hosszúságban, egész az orosházi ut betorkolásáig, nem 4, hanem 4 ós'fél méter szélességű lesz a makadám burkolat. Az utkaparó-házak részére szükséges területet a kö^tíg felajánlotta. Tt5j-Kigy4%—kj^Ag kiküldő ttein ek f el szólalásá.ra kilátásba helyezték nekik, hogy az uj úthoz a vármegye fog Kígyós részére egy csatlakozó szárnyvonalat kiépíteni, 4 és fél kilométer hosszúságban. Végül Korosy László első jegyző Csaba község nevében mondott köszönetet a kereskedelmi miniszternek ós Hartig Sándor tanácsosnak. Aztán a jegyzökönyvet szövegezték meg. Szombaton reggel a vendégek megtekintették a Borju-rét öntöző-müvét, majd kilenc órakor a városházán folytatták a tárgyalást. Ekkor csatlakoztak a bizottsághoz : Jank János főszolgabíró Aradvármegye, Heroay István t. főjegyző Csanád vármegye, Juhász Mihály polgármester H.-M.-Vásárhely város, Keller Izsó kir. főmérnök az aradi, Mikes Gyula kir. főmérnök a makói államépitészeti hivatal képviseletében, továbbá Megyés-Egyháza, Csanád-Apáca, Puszta-Földvár ós Orosháza községek előlj ái'óságai. Délig letárgyalta a bizottság az ut hátralévő részét: Apácától Puszta-Földváron át Orosházáig. Ezt is az eredeti terv szerint állapították meg. * A bizottság tagjai ugy pénteken este, mint szombaton délben Csaba város vendégei voltak. A kaszinóban lefolyt pezsgős lakomán számos felköszőntő hangzott el. Szombaton délután 2 órakor az Alföldi Gazdasági Vasút különvonatán Apácára utazott a bizottság, onnan kocsin ment tovább Orosházára, hova este érkezett meg. Ezzel a helyszíni bejárás befejeződött. Erkel-szinkör. - A gyulai szinpártoló egyesület. Gyulán a színészet ügye nevezetes forduló-ponthoz jutott: vasárnap megalakult a „Gyulai szinpártoló egyesület," mely az állami szubvencióból fel fogja építeni a nyári arénát — elnevezvén azt Erkel-szinkörnek — s céljául és feladatául tűzte ki, A múlt, Irta : Mozsolics Milos. Radovics Sándor érkezett meg. Csak ő késett még az estélyről; a többi vendégek már mind együtt voltak s csoportokra oszolva, élénken diskurálgattak. Az asszonyok mosolyogva üdvözölték a fiatal fiskálist, a lányok szintén, míg a férfiak egy-egy szervuss-szal vagy jó estét-tel, ki ahogy. Csakhamar Radovics is a társaságba vegyült; a zongora mellett ép egy csomó lány beszélgetett, körülvéve egy csomó fiatal embertől. Hozzájuk szegődött. Kezdetben a zenéről beszéltek, azután csakhamar áttértek a kaszinói bálra, majd egy fiatal mérnököt, aki menyasszonyát a hozomány miatt ott hagyta, rántottak, le szapultak meg, Különösen a lányok és már ép arról akartak beszólni, hogy ki hogy szereti a harcsát, citrommal-e vagy tejfelesen, amikor a ház úrnője az ajtóban megjelent ós jelentette, hogy terítve van az asztalnál Radovics a ház úrnőjének nővére mellé került; tán már az igy volt kieszelve is, mert a társaságban, ha nyíltan még nem is beszéltek róla, de hallgatag mindenki tudta, hogy a fiatal leányban a leendő Radoviusnót látja, noha nagy ellentét volt köztük. A leány vigkedólyü, afféle flirtelő leány, aki a harmadik találkozás alkalmával a fiatal ismerőseit már a keresztnéven szokta szólítani, ami tetszhetik a fiatal embernek, de a leendő férjnek nem. Radovics ép az ellenkező volt. Arcának éles vonásai azonnal feltűntek bárkinek, kék szemeiben bizonyos melankólia voít, bár társaságban igyekezett vidám is lenni, huzamosabban megfigyelve azonban, látni is lehetett arcán, hogy gondolatai valahol messze járnak. Velők szemközt Brabonay .andornó (jlt, egy huszonöt óv körüli csinos asszony, kinek molett alakján meglátszott, hogy egyedül csak az életnek él ós szereti a szórakozást. Az asszonyok ama fajtájából való, akik szívesen látnak maguk körül egy sereg udvarlót is, de csak bizonyos határig s hogy ne unatkozzanak. Tán az apróbb kalandoktól sem irtózik, érdeklődik minden pletyka iránt s amellett kedvét lelte abban, ha egy házasságot összehozhatott. Most is alig vártai a vacsora végét s mint régi jó ismerőse elé, azonnal oda állott Radovics elé, hogy megkérdezze, mennyire is van hát Irmával, a háziasszony húgával ? — Sokra is, meg nem is. Azt hiszem, ha megkérném ma, ebben a percben a kezét, igent mondana s akár az ellen sem volna talán kifogása, hogy holnap már megesküdjünk, de azért ha magamban azt kérdezem, hogy szeretem-e őt ugy, amint egy jövendőbelit kell szeretni, vagy még most is csak olyan közömbös nekem, mint mikor először megláttam, őszintén mondhatom, még sok hiányzik az eljegyzéshez. — Nem baj ! Azt mondják, jobb, ha a szerelem az esküvő után jön meg, mint ha akkor tűnik el. — Gondolja? De ha a szerelem az esküvő után se jön meg ? Mi lesz akkor? Vagy oly közömbösen üljünk reggel, délben és este az asztalhoz, mint a vasúti éttermekben szokás ? Pardon, nincs elfoglalva ? s azzal odatelepszik az ember az asztalhoz, vis-á-vis valami ismeretlen hölgy vagy ur, aki egy cseppet sem érdekel, mert senkink ós semmink, magunk saját gondolatainkkal vagyunk el foglalva; eszünk, fizetünk s azzal tovább megyünk. — Nem értem magát. Irma szívesen látja, gazdag is, előkelő is, hát mit akar még ? Hiszen Irma szép s nem egy fiatal ember eped utána titokban. — Ez mind meglehet. De ha mégsem szeretem. — Lárí-fári! Láttam a múltkor is, mikor a közjegyzőóknól voltunk uzsonnán, mily ődaadóan udvarol s szerelemből. — Erőltettem a dolgot egy kicsit. Bebeszéltem magamnak, hogy szeretem s szerelmes vagyok beié. — No ós ? . . . — Meggondoltam a dolgot. Erre néhány pillanatnyi csend lett, majd Brabonayné tovább ostromolta a fiskálist. — Nézze, R idovics, ón igazán szeretném, ha lenne valami a dologból. Mondja, hát mi áll útjában, ha Irma sem vonakodnék ? — Kíváncsi reá ? Elmondom. Nem vagyok szabad, le vagyok kötve, pedig ő máirégen a sirban van. Nehigyje, hogy talán örök szerelmet fogadtam volna neki, mert még csak szerelmes sem voltim belé. Unalomból, mivel nem volt más, udvaroltam neki s most, mikor már nincs az élők között sem, oly erősen tart lekötve, hogy nem tudok szabadulni. Feljön fehér leplében a mély sirból, mely már rég be is gyepesedhetett felette ; megjelenik előttem, bánatos szemeiben nagy könycseppek látszanak s rám néz azzal a nézéssel, amit felejteni nem lehet. Ép mikor legjobban akarom, hogy felejtsem, jön fel mélységes sírjából, mikor leginkább akarok hűtlen lenni hozzá, jelenik meg hófehér ruhájában Ott van előttem bánatosan epedő arccal éjjel-nappal. Csak ő és ő! Ha az édesanyám arcképét . nézem, akkor is csak őt látom, vagy valami vig kedélyű színésznőjét, az mindegy. Sokszor kikelek ellene, hogy hagyjon békén. Mit akar ? Hiszen hűtlen se lehetek hozzá, meg se csalhatom, mert még hü sem voltam hozzá. Jogászkoromban ismerkedtem meg vele. Akkor újságíró is voltam s udvaroltam egy színésznőnek, akinek.a varrónőjét ós a lakását a rendőrkapitány szokta kifizetni. Én semmit se. A rendőrkapitány ezt csakhamar megtudta, mire megverekedtünk. A párbaj után harmadnap a színésznő megszökött valami vigóccel, a rendőrkapitány ellen a felesége válópert indított, engem pedig a vállamon egy hatalmas sebbel vittek anyámhoz falura. Ott falun ismerkedtem meg vele. Mikor már gyógyulni kezdtem, unalomból elmentem hozzájuk s mivel az édesanyám szobalányának csak nem udvarolhattam, elkezdtem őneki udvarolni. Szegény kis leány! Minden szavamat szentül elhitte. Egyszer egy nyári estén megkérdezte tőlem, igaz-e, hogy egy színésznőnek udvaroltam s őmiatta verekedtem meg ? — Nem igaz. — Elhiszem, mert te mondod, s azzal sírva borult a nyakamba. Eljárt mindennap a templomba is, de ha egyszer ugy, cinikus szemtelenséggel azt mondom neki, hogy nincs Isten s hogy ostobaság a vallás, az imádság ós a templombajárás, elhiszi azt is, mert ón mondom. Én voltam mindene. Ez igy tartott ugy félévig. Mikor már nem volt semmi bajom, s ellenállhatatlan vágy vonzott a városba, ahol este fényes kivilágitás mellett mosolygó arcú asszonyok sétálnak s árasztanak maguk körül erős parfüm-illatot, ott hagytam . . . Azután csak nagy ritkán találkoztunk. Magam is kerültem, mert tudtam, hogy hibás vagyok, hogy bűnt követtem el, talán megbocsájthatatlan bűnt, amikor egy fiatal leány első ideáljának feltoltam magam anélkül, hogy ezért a nagy ós szent érzelemért csak egy kicsit is viszonoztam volna szerelmét. Vagy két óv múlva valami falusi jegyző megkérte, a szülei odaigórtók «s m kor látta, hogy én nem igen akarok tudni a dologról, ő is beleegyezett. Szegény leány ! Az eljegyzés napjától hervadni kezdett, az esküvőt az egyik hónapról a másikra halasztották s tél évre az eljegyzés után búsan szóltak a harangok egy szerelmes leány temetésén, aki másé lenni nem tudott.