Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-24 / 24. szám

a választásoknak juniusra való kiírása lehetővé van téve. Pár nap óta megint az a nézet uralkodik, hogy a választások még aratás előtt meg lesznek. Faültetés. — Aktuális téma. A boldogult királynénk emlékére ültetett fák milliókra szaporodtak. Es március szelid szellője lengedezvén sikon ós halmokon, évről-évre megismétlődik a földmivelósügyi miniszter felhivása. Oly megindítóan szólnak azok, hogy szaporítsák a milliókat, ültessük az Erzsébet-ligeteket, hogy minden körben, hol a természetnek szeretete él, ennek a felhívásnak foganatia van. Pedig a magyarnak úgyszólván százados, szinte mondhatnók : nemzeti szokást kell leküzdenie. A pásztornép szerette Isten ragyogó meleg napját, az árnyékot nem ismerte. A délibábos magyar rónán a juhász nem is heveredik fa alá, hanem a legelő szabad térségén teriti el subáját. Jellegzetes magyar alföldi vidékeken máig is kevés a fa ós a földmivelő-foglalkozás között a faültetés vásik a magyar embernek legkevésbé kezére. A kecskeméti gyümölcstermelés az más dolog. Először nem régi, másodszor nem magyar ember kezdése. A német hivatalnoki világ egy odaszakadt embere kezdett barackíákat oltogatni és gyümölcsét a kecskeméti piacon eladogatni. A kecskeméti b rack kapóssá lett ós szépen terjedt e hasznos gyümölcsfák ültetése. Ma pedig Kecskemét ott van, hogy a barack virágjáért nagyobb aggodalmat áll ki, mint a buza ledőlésót tapasztalva, mert az exisztenciájának komolyabb kérdése. Nem a kecskeméti példamutató ember találta ki,- hanem népek civilizációjának ezer évekről való tanulsága, hogy ellenszenvet, balvóleményt, nembánomságot azzal a példamutatással törjük meg, mely vagy hasznos, vagy kellemes annak, a ki követi. Igy annak, hogy alföldünk átvarázsoltassék olyan szemnek kellemes földdé, a hol köz- ós dülő-utainkat fák szegélyezik, nincs más módja, mint a példa és a szoktatás. E tekintetben SZÍVÓS és lankadatlan tevékenységet folytat a földmivelósügyi kormányzat. Nincs esztendő, hogy ujabb ós ujabb állami fanevelő-iskolákat ne létesítene. Ma már 22 állami faiskolánk van, 394 katasztrális hold területtel. Nagyszabású csemetetelepünk létesül Gödöllőn még ez év őszén. Uj faiskola létesítése folyamatban van Kecskemóteu és Pápán. Anyagyümölcsösünk kiterjedése 131 katasztrális hold. Tavaly több mint egy millió kiültetósre alkalmas fát osztottak ki; ő s s z r e pedig kétmillió készlet áll e célra. Évről-évre nagyobb körre kiterjedő munkásságot fejt ki a földmivelósügyi minisztérium gyümölcsószeti osztálya A rendszeres kertészeti iskolák mellett kertmunkás-képzők és téli tanfolyamokon 3! 6 kisgazda tanulta meg a fanemesitóst, a fatenyésztést. A fatenyósztósi vándortanítók és felügyelők pedig ez évben is végezték ambuláns munkájukat, 34 községben 2216 hallgatónak tartottak előadást. Ezenkívül pedig mindazoknak, kik a néppel közvetlenül érintkeznek, kik hangulatuk irányítására hivatottak, kik gazdasági téren is póldaadólag tevékenykedhetnek : lelkészek, tanítók részére kurzusok rendeztettek és rendeztetnek. Igy a jövő hó derekán négy ilyen kurzus nyilik meg. Még az utmesterek és kaparok is kioktattattak arra, hogy mi a teendőjük. Mert ezeknek az ut rendben tartására hivatott közegeknek a faültetés terén is feladatok jutottak. Az állami utaknak gyümölcsfák kai való szegélyezése folyamatos és évről-évre kiterjedtebb tevékenységet ad ugy a földmivelósügyi, mint a kereskedelmi miniszter kirendelt szakközegeinek. Összesen tizenkét megyében több irányban futó állami utakon díszlik a szilva, cseresznye, alma, dió, körte. Csak tavaly 18638 uj gyümölcsfa ültettetett és tizennégy hosszabb állami utunkon ma már nemes gyümölcsfa díszlik ; sőt egyik-másikon már termést is igér. A közutakra kiültetett gyümölcsfák megmaradásához nem sok reményt fűztek Azt hitték, hogy a laza ellenőrzés mellett, melylyel természet szerint e helyeken a farongálásokat megakadályozni szinte lehetetlen, — a legtöbb fát ostornyélnek fogják kivágni, mielőtt gyökeret verhetne. De nem igy volt! Az egész kulturába fogott állami mesgyóken tavaly mindössze 3009 kipusztított fát kelletett pótolni, a többi : egeredt, mert ezt a közvagyont a nép tisztelte ós szándékosan meg nem rongálta. Mily örvendetes változás ós mily sok tapasztalatot szerzett arra a magyar, hogy a fát szeresse, szaporítsa, a vele való bajlódást eltanulja és áfát oktalanul ne pusztítsa. Ezt a rendszeres nevelésnek tulajdonítjuk. Különösen sokat tettek a néplélek átalakításában a tanítók, a kik olyan tanitóképezdében tanultak, hol a kertészet és gyümölcsószet nem volt afféle lógós tantárgy. Ez volt indító oka a földmivelósügyi miniszter azon rendelkezésének, hogy a gazdaságtan tanítását gazdasági szakemberek lássák el, a kik a jövő tanítói generációban a kedvet fölkeltsók a nekik amúgy is jövedelmes kerti gazdaságra és gyümölcstenyésztésre. Ha az eddigi nyomokon haladunk, akkor az alföldi nép társadalmi helyzete is megváltozik, melyről Vadnay Andor is oly vonzó képet fesc a „Tisza mellékéről" szóló tanulmányában, Hogy erre a kormányzat valóban törekszik, arra legalább rámutatni volt e vázlatos sorokban célunk. Társadalmi téren is sok történik, a községi utcák befásitása is megkezdődött. A kedv meg van. hozzá, pedig ebben a dologban ez a döntő. Igy remélhetjük, hogy a községi faiskolákra is több figyelmet fordítanak a jövendőben, mint eddig és az állam e téren való munkásságát az erőhöz képest követik. A modern leány. — Egy szerkesztői üzenet. — Egy falusi kis leány levelet irt Pestre. Nem tett egyebet csak leányos pongyolasággal és naivitással leírta az arcképét, A. külsőségeket, ugy ahogy mindennap látják őt ismerősök és ismeretlenek, ahogy mindennap látunk minden leányt, csak az egyik szép, a másik még szebb. A falusi kis leány jó helyen kopogtatott. A Pesti Hirlap szerkesztőjének : Kenedi Gézának irta levelét és a szellemes Quintus felelt a kisasszonynak. A mélyen gondolkozó, szellemes filozófus abból a néhány odavetett külső vonásból bámulatosan éles kontúrokkal rajzolta meg a modern leány benső világát: tükröt állított elébe, amely talán kegyetlen, de igaz. Vájjon hányan fognak magukra ismerni ? Csupa esprit, csupa színigazság ez a szerkesztői üzenet. Megérdemli, hogy ide nyomassuk: — F-i. Nagyon érdekes és tanulságos levél ez. Hiba lenne, ha a javától megfosztanánk az olvasót : ... 18 éves vagyok, volt már valami 18 udvarlóm (mert ha szép nem is vagyok, de érdekes vagyok, és mint mondják, fess vagyok.) Mikor valaki megismer, rögtön udvarol, rögtön meg akar halni értein mindenki, de nem akar élni értem senki. És én mindenkihez végtelen kedves vagyok. Van is udvarlóm mindig, de mindig más és más, soha két mulatságon nincs egy udvarlóm. Mi az oka ennek ? No most itt következik a levél második része; épen ebben adja meg a választ nagysád magamagának anélkül, hogy észrevenné : Még eddig csak jó volt minden, de mi lesz akkor, ha a mi kis városunkban kifogynak az olyan fiatalemberek, akik nekem még nem udvaroltak és ha kezdek vénülni. Talán buta lennék! Nem hiszem, mert habár elég szerény vagyok, azt mégis elmondom, hogy elég szellemes leány hírében állok. Kacér nem vagyok — tetszeni szeretek mindenkinek, de azért ez ugyebár nem kacérság. A szivem, ha egyáltalában vau szivem akkor olyan omnibusz-szerkezetű : elférnek benne roppant sokan. Jelenleg is vannak benne valami tizenketten, de ez a tizenkettő nekem egyformán tetszik. Nem tudnék választani közülök egyet. A melyik sorba jön, azzal mulatok, még pedig olyan jól, mint akármelyikkel a többi közül. I Csak azt szeretném tudni, hogy fog-e jönni egy, akiért én föloszlatom az egész omnibuszt. És ha fog valaki akadni, mit kell akkor tennem vele, hogy ki ne ábránduljon belőlem, mint a többi ? Akkor ne beszéljek más fiatal emberekkel ? Vagy beszéljek, de ne legyek hozzájuk kedves ? És milyen legyek ahoz az Ö-höz, természetes, ideális, vagy reális? Mert én tudok ám sokféle lenni és ha ön uram ismerne, ugye megmondaná, hogy milyen szerep áll nekem legjobban Egészben véve én olyan vagyok, mint egy gépezet, ugy viselem magamat, ahogy a mama betanít. No most már nem folytatjuk tovább, mert félünk, hogy ráismer a mama magára . . . azaz hogy néhány száz mama ismer egj: erre rá magára, aki a leányát olyan kész gépnek neveli. Hát önnek nem kell mást felelni, mint amit magának felel. Egész levelében csupa udvarlás, csupa tetszeni vágyás, csupán a vonzó külsőségek mérlegelése. Sehol egyetlen mélyebb gondolat, sehol egyetlen erősebb érzés ; mindenütt csak asszonyi mathematika vagy mértan. Hogy ez a viselet mennyire h a t az udvarlókra; hogy majd mi képen kell elbánni azzal az O-vel annak idejében, stb ? Hát persze, ha valaki önhöz rokonszenvvel közelit és észreveszi, hogy omnibuszon utazik, hát persze hogy az leszáll a legközelebbi állomáson. Omnibuszon az emberek nem szeretnek messzire utazni. Vigasztalására szolgálhat - bár nem nagy vigasztalás ! — hogy mindezeknek nem ön az oka. A „művelt" fiatal leányoknak ugy 80 - 90 százaléka igy van elkészítve az életre, csupa külsőségekkel, tetszeni vágyással, mulatságra és kacérkodásra való neveléssel. És lehetőleg semmi, vagy csak igen kevés értelmi és szívbeli műveltséggel, ami az élet nagy kérdéseit előtte megnyitná. Ezek a fiatal lányok tisztán sírra vannak kikészítve, hogy alkalmas férjet fogjanak maguknak, - anélkül, hogy észrevennék, hogy mit müveinek tulajdonképen. Arról, hogy érdemeiket mérlegelni tudják és jó, igaz asszonyok is legyenek belőlük, szó sem esik. Legfölebb ha véletlenségből, vagy a maguk jobb indulatából válnak jóravaló asszonyokká. Sorsuk legtöbbnyire az, hogy még nagyon fiatal korukban a mama segítségével meg is fognak maguknak egy - bamba férjet és csak később veszik észre, hogy az életnek olyan mélységei és szépségei is vannak, amelyekről nekik fogalmuk sem volt. Valóban jól érezte magát nagysád gépnek De ennél mi többet nem is mondhatunk; ez is elég keserű lesz. Biztató önre nézve az az egy, hogy érzi helyzete kinos voltát és abban nyugtalankodik. Az életnek valamely egészen más, bensőbb, őszintébb, mélyebb, hogy ugy mondjuk becsületesebb fölfogása az, ami az ilyen lelki szegénységből valamely nagyobb tökéletességre vezet; de százszor ennyi hely is szük volna ahhoz, hogy annak mivoltát önnek megmagyarázzuk. Bizunk azonban benne, hogy magától ráakad. Szerelmes história. A szökés párosan, Oh mi édes, oh mi jó . . . Szökésről regél a pajkos operett-ária, mely felvidítja a mulató publikumot, de olykor belopja magát egy-egy bolondos ifjú szivbe s a nótából valóság lesz, az operettből — néha tragédia. Vagy legalább is szomorú végű história. Rügyfakasztó tavasz legelső napján csinos kis szenzációval szolgált a gyomaiaknak a mindenható örök szerelem. Erős ós gyöngéd érzése bohó leánysziveknek, a mely megfogant egy gyomai kis leány lelkében s csinált egy érzékenyt kis regényt, ami félig operett, félig tragédia, kezdődött a csókon, folytatódott a szökésen s talán a törvényszék előtt fog szomorú véget érni. Lakatos Terka az eset hőse, Lakatos István jómódú gyomai lókupec leánya. Feltűnő szépségű, fekete szemű, óben-haju leány, mindössze tizenhat éves, Semmi különös sincs abban, hogy halálosan beleszeretett Weinstein Vilmos kereskedősegédbe, a ki persze viszontszerette a tüzesszemü leányt. A szerelmesek többször találkoztak titokban, de jött a tavasz s hevesebben kezdett dobogni az ő szivük is. csóje van az asszonyok körül s irodalmi sikerei mellett főkép ez biztosit neki népszerűséget a komolykodó honatyák közt, a kik deres fejjel is nagyon szeretnek járkálni a szerelem berkeiben. Mindössze hatan-heten ülnek ott a sarokban. Gróf Sármay viszi a szót. Kaszap Gyuri néha megrázza bozontos fejét s nagy tenyerével tiltakozó mozdulatokat csinál a levegőben. Zachariás Rudi hol nagyokat kacag, hol meg tüntetően bólogatja fejét, a mivel magára tereli a beszélő figyelmét, ugy, hogy a gróf olykor egyenesen neki beszél nyomatékos, hideg hangon. N n politikáról esik a szó. A képviselő urak szinte kapnak az alkalmon, hogy kissé hiuságos dolgokról tereferéljenek. Már megundorodtak a közügyektől. Valósággal felüdülnek, hogy a szerelem problémájának forrásából meríthetnek egy-egy keveset s megöntözhetik vele elméjöket is, kedélyöket is. — Mondom, hogy bolondság ! Merő bolondság — folytatta a már megkezdett vitát Sármay gróf. Szerelem nélkül ép ugy meg lehet élni, mint pisztráng nélkül. Csak az kell, hogy a férfi elméjét ós lelkét komoly dolgok foglalkoztassák. Ti novelisták, a kik folyton-folyvást szerelemről irtok s az emberiség egész lételót, küzdelmét a szerelemre viszitek vissza, nagyon csalódtok. Én elhiszem, hogy a szerelem szenvedélyének nagy szerepe van az ember életében, azt is megengedem, hogy a szerelem' óriási mértékben belejátszott a világhistóriába; de meg vagyok győződve arról, hogy a, szerelem csak gyöngédség. A férfias karakternek gyöngesége. A ki előtt nagy, egy nemzet érdekeit, vagy az egész emberi társadalmat érintő célok lebegnek s ezek a célok hevítik : az nem lágyul el egy asszony előtt. Az nem merül bele bárgyú turbékolásba. Hogy férfi sorsa az asszony ! Ezt csak magukat ámító vagy a világot bolonditó érzelgős poéták mondják. Bizony jobb lenne, ! ha nem mondanák ós nem csinálnák könynyelmüen a szerelemnek azt a kultuszát, : mely irtózatos rombolásokat visz végbe az emberi társadalom erkölcsi világában. — Ugy van ! Igazságod van ! — kiáltott közbe Zachariás Rudi. Kaszap ránézett Zachariásra, s csak annyit mondott neki: — Rudi, te hallgass ! Sármay gróf hidegen nézett körül. Abrázatán szinte megfeszültek a kemény I vonások. Lerázta szivarjának hamvát s aztán folytatta : — Vesszőparipán nyargaltok ti mind, a kik a szerelem problémáját állítjátok oda, mint az emberi társadalom elsőrangú kérdését s m'ndig csak azt hajtogatjátok. Hallottam már százszor, olvastam ezerszer, hogy férfi nem lehet el szerelem nélkül. Hogy a férfi lelke megköveteli a szerelmet. Hogy megittasulván tőle, megnemesedik, vagy elkárhozik benne. De el nem kerülheti. Hogy ez a természet törvénye. Hogy ez igazság, mely beteljesedik az emberen, minden férfiún. Nem igaz. Ismerek akár hány embert, aki sohasem volt szerelmes. A. lelke nem is vágyódott utána. A fizikuma megkívánta, hanem ez más dolog. Ez nem az, a miről ti regéltek ós meséltek. Mondom, csak az kell, hogy a férfi lelkét erős ós nagy hivatásával járó kötelességek sarkalják s nemes ambíció tüze hevítse: akkor bátorítva van a ti általatok megénekelt s olyan nagy lelkesedéssel körülrajongott szerelem szamárságai ellen. Kaszap Gyuri nagyot fujt a szájában levő Henry Clay-szivarból s a kék füstöt szótszórván tenyerével, komolyan ránézett gróf Sármayra s azt mondta neki: — Kedves grófom! Nem hiszed te komolyan azt, a mit mondasz. — Hogy nem hiszem ? Már hogyne hinném. Erős bizonyítékom van rá. Ezt a bizonyítékot magamban hordozom. — Még lehetsz ! vetette közbe Lázár, a novellista. — Nem én. Érzem, tudom, hogy nem. Tul vagyok efféle gyarlóságon. Nem is környékezett soha a szerelemnek se a vágya, se a mámora. El voltam nélküle. És el lehetek nélküle. Miért ? Mert ifjú koromban is hevítettek azok a magasabb ambíciók, igy megmentettek a szerelem boldogságaitól, most már biztosítanak ellenök a tettekre és eredményekre váltott komoly törekvések. — De hát a házasság ? Hiszen megházasodtál. A menyasszonyodba csak szerelmes voltál ? Ezt Zachariás Rudi mondta. Észre se vette, hogy ostobaságot követett el A társaság tagjainak fészkelődósón meglátszott, hogy zavarba hozta őket Rudi kérdése, Csak Sármay gróf maradt hideg ós zavartalan. A házassághoz nem kell szerelem. A házasság-kötéshez okosság kell. A férfinek meg kell házasodnia, hogy eleget tegyen a fajfentartás nagy ós fönséges kötelességeinek. De ehhez épp ugy nem szükséges mohó falánkság az étvágy lecsillapításához. A házas viszony nemességét és benső szentségét csak zavarhatná a szerelem szenvedélye. A házasólet nem arra való, hogy benne buta, állatias szeretkezés durvaságai nyilvánuljanak. Én megházasodtam, mert ezt kötelességemnek tartottam ősi családom iránt s mert nevünknek ós családunk közéleti hivatásának örökös kell, örökösök kellenek. A menyasszonyomhoz nem fűzött szerelem ; hanem ennél több : feltétlen tisztelet ós feltótlen bizalom. Lángoló szenvedély nem hevített. Ismétlem, a mit mondtam: a férfi el lehet szerelem nélkül. Sármay gróf azzal a határozott nyugalommal nézett végig környezetén, amely tanúságot tett róla, hogy meg van elégedve magával. Hitte, hogy meggyőzte hallgatóit. Kaszap Gyuri valami gúnyolódó nevetéssel fordult feléje. Azután elővette szivartárcáját; kiválogatott egy gyönyörű Henry Clayt, nyugodtan rágyújtott, néhányszor megnyomogatta s mikor már jól égett, nagyot fujt belőle, hogy a kék füst pillanatra elfödte előle a grófot. — Kedves grófom bevégezted ? No hát most már én beszélek. Nincsen igazad. Mindaz, a mit elmondtál, csak frázis. Te, a ki a politikában irtózol minden frázistól, most a szerelemről elmélkedvén, csakugyan ugy beszólsz, mint egy novelista. A férfinak igenis keli a szerelem. El nem lehet nélküle. Ezt én mondom, pedig ón jobban megfigyeltem az életet. Te a nagy kérdésekkel, a nagy hivatással foglalkoztál, én meg tanulmányoztam az emberi lólek csodálatos rejtélyeit. Ne akarj te a természettel hadakozni, mert a természet erősebb ellenfél, mint akármiféle politikai áramlat. Ezekkel megbirkozhatol, de a természettel szemben te is gyönge vagy. Pedig tudom, hogy nagy akaraterő lakozik benned s bámulom jellemed szilárdságát. De nem filozofálok, mert minden bölcselkedés abstrakt okoskodás. Hanem elmondok neked egy történetet. Talán tudsz róla te is, mert hősét alkalmasint ismered. A nagyok sorába tartozott. Mindaz, a mit elmondtál magadról, fiatalságodról, a nagy hivatásról, fönséges kötelességekről, kora érettségről: ő rá is ráillik. Még úgyszólván gyerek volt, mikor megkezdte politikai pályáját. Óriási sikereket ért el rajta. El lehet mondani, hogy sohasem volt fiatalember. Velem körülbelül egykorú. Emlékszem rá, hogy mikor mi a fiatal kedély egész szilajságával éltünk léha kedvteléseinknek; mikor könynyelmü dorbózolásokkal töltöttük időnket, szerelmeskedtünk és szeretkeztünk, nem törődve semmiféle nagy hivatással ós nagy kötelességekkel: az ón hősöm feléje se nézett semmiféle vidám társaságnak s már