Békésmegyei közlöny, 1901 (28. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1901-03-17 / 22. szám

XXVIII évtolyam. B.-Csaba 1901. Vasárnap, március hó 17-én 22 szám. lÍKÍSMEGYEI KÖZ LŐNI POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Fő-tér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. — Negyedévre 3 kor. - Egyes szám ára 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden beliii is. Liberálizmus, Budapest, márc. 15. Március idusának mesgyéjén történt. Szinte évfordulóján a szabadság születésének s egyszersmind örök diadalának. Akkor történt, hogy a liberalizmust a magyar nemzet gyűlésében megtámadták s ugyanott megvédelmezték. Mintha nem is konkrét egyének, hanem nemzeti históriánk két, harcban álló szelleme ütközött volna meg s a jelen nemzedék szemei előtt végigharcolta voinc több, mint félszázad nehéz küzdelmeit. A reakció a néppárt padjairól hallatta szavait, mig a szabadelvüség dicsó' és hagyományos igéi a kormány fejének, Széli Kálmánnak ajkairól hangzottak. A liberálizmus ünnepszerü diadalt aratott, március idusához méltó diadalt. Még a győzelem és vereség méreteiben is a história szelleme nyi latkozott meg. Szinte a kedvező sors intézkedése volt, hogy a szabadság ünnepének előestéjén Széli Kálmán megragadta és kibontotta a liberáliz mus zászlaját. Szellemének ragyogó fénykévéjét sugározta arra s figyelmeztette a nemzetet, hogy létérdekeit csak ez a zászló viheti diadalra Deák Ferenc sem beszélhetett volna másképp, mint szellemi hagyatékának méltó örököse, Szél' Kálmán. Senki, aki eddig a Sándor-utcai palotában fölszólalt a liberálizmus védelmére, nem magyarázta meg jobban a liberálizmus s a nemzeti érdek közti kapocs szükségességét, Senkisem jelölte meg jobban a magyar nemzeti politikának nem célja, hanem alapja és eszköze gyanánt a szabadelvüséget, mint Széli Kálmán miniszterelnök. BékésmegyeiKözlöny tárc- ja. Március 15. A magyar nép szabadsága ma született . . . Üljétek meg ezt a dicső, nagy ünnepet! Lobogjon a szabadságnak Háromszínű lobogója, Harsogjon a „Talpra magyar !" Lelkesitő riadója, Visszhangozza magyar hegység, Magyar róna! A magyar nép szabadsága, tudjátok-e, Hogy a nemzet féltve őrzött, nagy öröke ! ? — Mikor még a turul madár Vezette a magyarságot, Akkor kaptuk a ragyogó, Az isteni szabadságot, Hirünk, nevünk lázba hozta A világot! A magyar nép szabadsága, boldogsága Ezer éves küzdelemnek koronája ! — Idegen nép: török, tatár Betaposta sárba, porba, Lelkünk véres verejtéke Mosta le a szennyet róla, Hulló könnyünk tisztogatta Csillogóra! A magyar nép szabadsága olyan drága, Annyi jajszó, annyi vércsepp volt az ára! A lábunkra békót tettek, A kezünket bilincs törte, Oroszlánok száll tik síkra, Félistenek haltak érte! . . . De az ország, de a nemzet Szabad végre! . . . A magyar nép szabadsága úgy ég, ragyog, Mint az égen tündökölő szép csillagok ! Sugarával a világot Beragyogja, te's^zórja, Ismételjük: két történeti iskola vivott egymással harcot. Az egyik többé-kevésbé mindig szemben állott a szabadelvüséggel, a másik a liberá lizmust tartotta Ariadné fonalának, mely kivezórli nemzetünket a lét és nem lét sötét rejtelmeiből. A régi antiliberális iskola azonban nem gyűlölte a liberálizmust s nem hódolt föltétlenül a felekezetiség sötét szellemének. Az igazi konzervativek politikai alaptétele merőben ellentétes a néppártéval. A nemzet erőit amazok nem tartották elégségesnek a liberá lizmus által teremtett magyar állam kereteinek betöltésére, tehát szűkebbé igyekeznek tenni magukat a kerete ket Hitük az volt, hogy semmiféle kormányzat nem képes az ország errőtorrásait a modern államiság követelményeinek megfelelően növelni, lejebb kell tehát szállitani e követelményeket. A néppárt elismeri az erőfejlesztés lehetőségét, de azzal vádolja a jelen kormányt s a mult kormányait, hogy nem tettek meg mindent a nemzetben rejlő erők kibontására A magyar históriát nem szabad meghamisítani. A néppárt nem utódja a régi konzervatív pártoknak, eszméik nem letéteményese, zászlójuknak nem hordozója. Kizárólag felekezeti jellege eddig soha sem volt egy pártnak sem Magyarországon. A néppárt külföldi példát utánozva, a kereszténység dicső tanait foglalta le pártcélra s a vallásból politikát csinált oly országban, a hol a nemzeti politika és a vallás közt soha ellentét nem volt s a hol maguk a felekezeti küzdelmek ártó erő nálkűl vonultak át századok küz dőterén. Ha nem tudjuk teljesen kimenteni, ám mégis értjük a magyar história konzervativjait. Ezekhez azonban a A kerek föld minden népe Csodálattal beszél róla, Mi meg: áldunk szabadságunk Alkotója! . . . A magyar nép szabadsága szent minékünk ! Szívdobogva, lelkesedve azért égünk ! . . . Ha felrivalg a csatáknak Harsány, zengő trombitája, A ki nem vesz kardot kézbe, Nem magyar az, gyáva, gyáva ! Nem érdemli, hogy a napfény Süssön rája ! . . . A magyar nép szabadsága sohsem vész el, Büszkén szembeszállunk érte ezer vészszel ! Szembenézünk száz viharral, Feláldozzuk életünket, De nem adjuk, nem halálig A mi drága mindenünket, Őseinktől reánk szállott Örökünket! . . . A magyar nép szabadsága ma született, Üljétek meg ezt a dicső, nagy ünnepet! Egetverő riadással, Lelkesitő szavaival Kárpátoktól Adriáig Harsogjon a nemzeti dal: „Talpra magyar!« . . . „Talpra magyar!" . . . Ifj. Nuszbek Sándor. Szerelmes levelek. Irta : Zalay Masa I. Ön egyszer látott uram és eljött, hogy nőül kórjen. Szüleim, ezek az aggódó, jóságos szülők, megfontolták az ön tekintélyes vagyonát, magas állását és legvégül személyét ; ugy találták, hogy az ön olnéppártnak semmi köze. A néppárt a legelső politikai alakulás Magyarországon, mely a liberálizmust azért támadja, mert az liberálizmus. A legelső alakulás, a mely intranzigensen áll szemben a szabadelvű fölfogással, valamint intranzigensek egymás iránt az ultramontánizmus és a liberálizmus, mig a helyes vallási felfogás ás a szabadelvüség nagyon is megférnek egymással. Széli Kálmán a legutóbbi diadalát eképp a liberálizmus legesküdtebb ellenségeivel szemben vivta ki. Azon ellenségeivel szemben, a kikhez hasgpló oddig nem volt parlamentárizmusunk történetében. Akik lényegében támadták meg a magyar nemzeti politika alaptételét, azt, hogy Magyarországot csak liberálisan lehet kormányozni s más nemzeti kormányzat 'agyarországon nem lehetséges, mint csak szabadelvű, Ezért van nagy jelentősége a kormányelnök diadalának, A nemzeti politika alaptételét nemcsak klasszikus formában megmagyarázta, hanem egyszersmind megvédelmezte azon politikai iránynyal szemben, mely történelmünkben legelőször tör felekezeti zászló alatt a liberálizmus ellen s melynek eddig csak egyetlen politikai ceíja van: a liberálizmus lerombolása. De hogy mi következnék a nemzeti politika alapjának bukása után, ezt csak sejteni lehet a fölállított tételek következményei után. Megiüdultak a jelölések. — Reflexiók. — Megindultak a jelölések ós kikiáltások^ de n6m gondolnánk, hogy a legbiztosabb kerületekben. Ezek a tulkorai jelölések a a féle preokupálások szoktak lenni, nehogy dalán nem fogok semmiben hiányt szen| vedni, nem fogok semmit nélkülözni, a í mihez kényelmes neveltetésemnél fogva ^szokva vagyok és,— nyugodtan odaigór| ték a kezemet. Én egyetlen beleegyező j szóval sem járultam ahhoz, hogy ön biztató választ kapjon és ha nekik joguk volt életem felett rendelkezni— akkor jogosan cselekedtek 1 Mielőtt azonban az ön menyasszonyává lennék, kötelességemnek tartom nagyrabecsülésemet olyanformán leróni, hogy megismertessem egy mindennapi, de reámnezve végzetes történettel. Végzetesnek azért mondom, mert megölte bennem a szivet, szín vakká tett a remény zöldje iránt— és kétkedővé az Isten jóságában ! Keserűen megmosolygom a könnyeket, melyen keresztül leirom e szót: csalódtam! Kergettem ón is lepkét, — ártatlan öröm volt ! Szerettem én is férfit, — inondhatlan gyönyör volt! A lepke után fáradhatatlanul futott hajdan egy rövidruhás leány és csak hosszas küzdelem árán ejthette foglyul, — a férfi önként ment bele a napsugár szőtte hálóba ós ezért több bizalmat érdemelt a szabadságszerető pillangónál, pedig csak a kíváncsiság hajtotta oda ! Megismerkedett a lelkemmel ós megteremtette benne az „Ideál" fogalmát, festményei, melyeket mesteri ecsete alkotott, csodálnom kényszeritének őt ós a melyik leány csodál — az már szeret! . . . Pompázott a völgy s mező, de jött egy duló fergeteg, mely mögött lopva elillant a hütelen „nyár" ós a szegény kis virág haldokolni kezdett a korai fagytól. Az anyatermészet megigézte a napot szerelmes sugaraival, a néma éjszakát ragyogó csillagaival, langy meleg szellőt, harmatos esőt — és egy hü, becsületes jellemű férfit, aki majdan könyörületes szivén fogja felmelengetni. Kiadóhivatal: Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 50 fii. megelőzze az illető jelölt urat valaki. De nem mindig sikerűinek. Azt tartják ugyan, hogy aki a sztrategiai pontot előbb foglalja el, annak a győzelem fele biztosítva van, mert az ellenfél már ostromra van utalva, amihez több ágyú és puska kell, mint a védelemhez : napjainkban pedig ezt az ágyút ós puskaport elég drágán árulj ák. Sztrategiai fogásnak ezek a koriai jelölések megjárják -ugyan, de többször jelentenek gyengeséget mint erőt, kivált pedig a kerület bizonytalanságát jelentik, ahol a preokopulással és nem a népszerűséggel akarnak egy lehető másik jelölt elébe vágni. Kivált ott, ahol a fungáló képviselő nem erősen áll a nyeregben ós fölteliető, hogy a paripa, ha egy kicsit megcs

;klandják a derekát vagy a torkát, ledobja a hátáról, ott mutatkozik szükségesnek a szavazatoknak lehetőleg előlegesen történő lefoglalása, mint például most. Még nem is virágzik a mandulafa ós már lefoglalják a manduláját, pedig megvagyon irva, hogy a mandulafa kidőlhet, amint a nóta mondja : Kidőlt a fa mandulástól, elszakadtam a . . . mandátumtól. Vannak azonban esetek, ahol nem a képviselő ur igyeksz

;k magának biztosítani a keia'etet, hanem a kerület a képviselőt, amely esetben szintén előre ke)l gondolkozik, meic a befolyásos képviselők kapósak ám, olykor több kerület számat rájuk, m

;g e

1 lenben ai olyan kerület, amelynek örökös képviselője van mind halálig ós nem aka- váltakozni, a fejebubját se mozdítja, mig a választásokat ki nem tűzik : de eféle kei alet nem sok van, könnyen meglehetne szám^'ni a tiz ujjunkon. Ezek a korai jelölések vagy abból w okból történnek, hogy a keiuletet a képviselő félti, vagy pedig abból, hogy a kerület a képviselőt félti. E? az utóbbi minden esetre hizelgőbb és irigylendőbb mint az előbbi, amely sok álmatlan ójszaEz a történet uram, — és avval nyer befejezést, hogy ön eljött érettem. Szabadságában áll visszavonni kinyújtott kezét, de ha szerelmet nem követel, akkor ne tegye ! Ha megelégszik tiszteletem nagysagával, ha becsülósre érdemesnek tartja önzetlenségemet, a melyből kifolyólag életemet sohasem haboznék az önéért feláldozni, akkor vegyen hitvesóvó ós ón megelégedett, kitartó s ha kell, küzdelemtől soha vissa nem riadó élettársa leszek önnek. De a multat felednie kell, mint a lelkésznek a gyónás szent titkát ós ón meg fogom érteni a feloldozást, ha viszontlátáskor bizalommal szőrit velem kezet. II. Mikor azon az első estén megláttam kegyedet Madelein, a szivem minden érzelmével rabja lett! Hisz a sok vidám arc mosolyánál csak egy volt szebb, csak egy volt fenségesebb, az ön csendes bánata! Madelein! ón szép jegyesem! tudom és tudtam az első pillanatban, hogy szerelmi buja van, látszott azon a megvetően közönyös tekinteten, a mivel a fórfinemet könyörtelenül végignézte. Ott álltam a tánchely szines lárapiónjai alatt a nélkül, hogy észrevett volna. Akkor azon gondolkodtam, hogy egyszer lesz idő, a midőn önt, csodálatos leány, karomba zárhatom, a midőn reám fogja hajtani szép fejét ós elmond egy regét, a mit ketten könyebueqfelejtünk. Ah ! Madelein ! csókról álmadoztam, forró, égető csókról, hangjának szerelmes dallamáról és szőke fonatainak kábító illatáról. Hittem, hogy megsimogathatom kezeimmel, mpgölelhetem karjaimmal ós nem fog szertefoszlani, mint a szent jelenések. De ne ijedjen meg tőlem ós szerelmem nagyságától én szépséges, félénken remegő jegyesem! Ha a viszontszerelem