Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám
1899-08-17 / 66. szám
XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök augusztus hó 17-én. 66. szám. POLITIKAI es VEGYESTARTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle. ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. _ Fél évre 8 forint. — Negyed évre i - ! oy tor Egyet szám ára 8 kr. Előfizethetni: helyben » kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bárraikoi lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad b&rmely jónevfi fővárosi és külföldi hirdetési iroaa. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 ez. (Zsilinszky-féle háe hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő »Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Áz orosházi nyilt levél. — Levél • szsrkesztőhöz — Orosháza, augusztus lö. A Zay Miklós nyilt levele orozva kelt. Orosházán nem tudott róla senki, a szabadelvüpárt elnöke sem. Van-e szükség nyilt levélre és miket tartalmazzon, ezt másutt párttagok, mondjuk: a vezérek megbeszélik a képviselővel. Orosházán képviselő' és választók között kontaktus nincs. A nyilt levelek eddigelé pedig a rokonszenv szállai t nem erősítgették. Mégis, népképviselő részéről, melegebb érintkezésre vagyunk mi szoktatva. Lehet, hogy a trencséni hűvös klíma ezt a hidegebb érintkezést oktroyálja képviselőnkre. — A mostani nyilt levelet a szabadelvüpárt organumai a Nemzet, Pesti Napló, Pesti Hírlap néhány sorral honorálja, ezzel szemben méltán feltűnő, hogy az Alkotmány vezérczikkben magasztalja a „ravasz spekulánsokat" tépászó gróf urat, a ki azzal a tanácscsal szolgál választóinak: tiz forinton alul ne adjátok. (Félreértés kikeiülése végett megjegyezzük, hogy az orosházi választók — búzájáról van szó.) Az orosházi gazdák mégis fogják ezt a tanácsot szívlelni. Hanem egy bökkenő van a dologban. Tudvalevőleg jó tanácsból nem lehet ebédet főzni. Harapni való kell. Azért az ígéret földjére, a 10 frtos buza árba bajos eljutni, ha a nemes -gróf az átmeneti időkig, a kikoplalás idejéig, — valamelyes megélhetési forrásokhoz nem vezet. Szóval: a legfényesebb gazdasági elméleteket is elhomályosítja a muszáj. De nem szeretném, ha félreértenének. Sem a gabona elővételeknek, sem a papiros búzának, sem pedig egyéb tőzsdejátéknak barátja nem voltam soha. Sőt kötelességem megerősíteni és aláirni jó részét annak, a mit Zay Miklós gróf az ő nyilt levelében vádként elmond. Kétségtelen: tüzzel-vassal kell irtani a tőzsdei visszaéléseket. De nem szabad azért oly egyoldalú harczot támasztani, mely minden merkantil érdeket elöljön. A ki a szabadelvűpártnak elvi alapon tagja, az nem lehet egyoldalúan agrár, vagy egyoldalúan merkantil. Mert képtelenség, hogy jogosult merkantil érdekek és jogosult agrár érdekek ne keletkezzenek egy országban, a hol a nemzetfejlődés a boldogulásnak széles vonalú eszközeit megkívánja. De ez érdekek okos összeegyeztetése és kielégítése a politikusokra vár. Bizonyára lehetne mondani, amint Zay Miklós gról mondja is, hogy az agrár-államban agrárpolitikát, a merkantil országban merkantil politikát kell folytatni, mert a helyes gazdasági politika el sem képzelhető anélkül, hogy ezt a kettős irányt egymással össze ne egyeztesse. A ki ilyen megkülönböztetést tesz, azt magát az ország gazdasági politikáját nem helyeselheti, hibáztatja. Zay Miklós gróf ezt tenni nem akarta, pártpolitikai állásával ez nem is volna összeegyeztethető. A levélnek tehát ez a része sem volt alaposan megfontolva. A minthogy képviselő és választó között a szükséges érintkezési mód, nem az évenkint születő nyilt levél, hanem a személyes találkozás. Végre is, ha nem is mindenki ért Orosházán egyet Zay Miklós gróffal, (még a szabadelvű párt tagjaiból sem, kikhez e sorok irója is beszámitódik), de kétségtelen, hogy Orosházán nem laknak emberevők. Miért nem jön el hébe hóba hozzánk ? És a kölcsönös eszmecserék kohójánál tudná meg, mik a mi bajaink, hogy bár földmivelők vagyunk, de még nem ültünk az agrár vesszőparipára oly mértékben, hogy egyedül csak e játszi jelszavakon véljük sorsunk javítását. Mert fél gazda ki csak termel, de kereskedelmi érték nélkül ad tul terményén. A kereskedelmi szabad versenyt minél szélesebb alapon kell kifejleszteni, ha lehet a börzével, ha nem lehet aukcziókkal, de a biztos piaczot fönn kell tartanunk, mert a buza nem du^' o áru s a falusi kereskedelem kisszerüsége jobban megölné, mint a börze minden visszaélése. A börzét pedig irtsuk minden gyomtól, minden gonoszságától, mely benne mérget alkotva, a gazdára, a termelőre tör; de vigyázzunk, hogy a teknő vizének kiöntésével, — ne dobjuk ki a fürösztött gyereket se, mert tudnunk kell, hogy azon országokban van legfejlődöttebb és legjövedelme sebb mezőgazdálkodás, a hol legkifejlettebb egészséges kereskedelem s piacok vannak. Csak még egyet: A mandátum tartamáig van még képviselőnknek egy alkalma, midőn nyilt levél helyett eljöhet hozzánk beszámolni, ámbár szívesen látjuk most is bármikor. Az élőszó közvetetlen, az érintkezés teszi bensővé a viszonyt, mely j képviselőt és választót egybefüz. A ki a hol mandátumot szerez, ott poljgárosul. Annak otthona van e helyen. Levelet is küld a távollevő; de haza is jön az, a ki szeret. Azért esik nekünk zokon orosháziaknak, ha a nyilt levél pótolja a politikai beszámolót, a személyes érintkezés alkalmát. A közigazgatási bizottságból. — Augusztusi ülés. — A kánikula veritókes melegére tekintettel, a nagyterembe hordották ba az aktákat (volt ismét szép porció), de ezek sorában nem emelkedik valami nagyobb, több nyomdafestéket órdeaalő ü^y. Néma csodálattal és keresztényi részvéttel tekintettek a bizottság t. tagjai, a vármegyei tb. főjegyzőre, ki az ő ismert vasszorgalmával végig ásta magát egy igazán komplikált ügy szövevényén. Ez az ügy csabai. Ugyanis Ungár Nándor hagyatéka rendeztetvén, midőn a hagyatéki tömeg fölosztatott, as a gyanú támadt, bogy a kiskorúakat m ígröviditették. Éi pedig abban állt volna a megrövidítés, bogy Lédig Miklós, az egyik örökös feleségj, mintha nem valósággal fönn nem forgó váltó adósságot mutatott vo'na be utólag, hogy egyébként meg nam kapható örök részhez jusson. Eu a gyanús körülményt azonban a vizsgüat nem igazolta, annál kevésbé, mert a tti előbb gyanús vol f, Lédig utólag a hagyatéki töaaaghaz tartozó haszonélvező„Békésmegyei Közlönyíárcája" Levél a kaszárnyából. Irta: Gárdonyi Géza. Sztretett kedves Szülőim, kívánom, hogy ez a p&r sor írás om jó egészségben lalálja mindnyajokat HaJaistennek magam is egóEí Sfges vagyok, csak épp hogy pénzem nincsen. Továbbá megkaptam a sonkát, szalonnat, lor', mind a kétszer. A második alkalommal a lakodalomból a or a maradék is megerkezett, a bárom virgoniával együtt es Miska bátyamnak szívből kivanom, ho^y a házasélete boldog legyen. Ha vagyona nincs is a Naczának, vagyis most már ángyomnak, van neki két jó dolgos keze, meg olyan szép gyönge szépsége, bogy szebb p raszt menyecske még a vármegyebe sincs tán. Es hat, hogy Miíka batyámnak se ipa, se napa, nem lesz, az is fölér egynehány hold földi boldogsággal. lit más újság nincsen, mint az, hogy a Szodorai Jancsi agyonlőne magat. Az újságok bzi írtak, bogy a tiszt urak ke ményen banuk vele. De ez nem igaz. Mindössze tgyszer ütötte főbe a káplár a r»jz knkz miniszter miatt, hogy nem tudta kimondeni, de amiatt minket is eleget pofoztak, többet mint a Janc-it. Hát lássak, ilyen hazugok az újságok 1 Inkább az az igaz, hogy a Vass kapitány ur őt tette köztünk leghamarabb lrajierré, aztan meg azt mondta neki, hogy maradjon örökös katona, meg m&nikülás őrmester ur is lehet belőle öregségére Da a Jancsi nem akart. P<dig én is beszéltem neki, hogy mondok, se apad, se anyád, se egy la p alattnyi földed, csak ugy lógsz a u.ágon, mint a pitykegomb a czsrnán. Akkor moiidta, hogy azt mondja: majd ha kikerülök a katonaságtól megbázasodok. De hogy kit vesz el, aziránt hiába íakgattam. Még c-ok azt tudtam meg, bogy annak sincs semmije, akit elvesz. No ilyen bolond. Mondok hát mibül éltek meg? Hát ízt mondja, csak ugy mint 8 meseben van : mikor ránk adta a pap az áidas', kivezettem a templomból, aztán elindulunk szépen amerre a nap süt. — siolgalatot keresni. Lestük aztán, hogy ki a szerelője, de sohse tudtuk meg, pedig bogy olyan szép szálas gyerek vol>, az idevaló lányok mind bomlottak érte; még a kisasszonyok is utana nóítek az ablakból, mikor vasárnap a Szécsónyi u czán végig setalt. Hanem az'án megzavarodott az elméjében. Akkor nap vettük ezt először észre rajta, mikor nekem a kézfogóról való bőit meg kalácsot küldötték. Meghittam rá őt, meg a a káp Iáit, aztan mikor megkóstoltuk a kalácsot, meg a borból is ittunk egyet, elővettük a levelet, aztán kelten a káplárral kikukoriczáztuk a gyertya mellett, hogy mit írnak ; hát akkor tudtuk meg, hogy a Miska bátyám kézfogójáról való a kab.es. No jól is mu'attunk volna, hanem hogy a Jancsira aznap este jött rá az első bolond óra, felkapta a kis széket, az tan ugy vágta a földhöz, hogy éppen egy milliom darabra törött. Még ez nem lett volna baj ; mert csak olyan husz krajezáros szék volt, hanem inkább az, hogy véletlenül a pintest is leütötte, pedig még majdcsaknem felig volt a jó hazai borral. G.erlya, minden eia':ud . 0 meg kiment engtdrlem nélkül a varosba. Hohrószegen hozták be másnap rnggel a patak partjáról. No ezert kapott volna vagy három napi egyest, de hogy azelőtt sohase részegeskedett, hát csak egy hónapi kaszárnya áristomot szabtak rája. Már itt mondta nekem a káplár, hogy azt mondja meglásd, hogy ez a sündisznó meg van zavarodva. A haja miatt hiti ók sündisznónak. Mert az nap este, mikor a hazai vacsorát ettük, ugy kerekezett a szeme, mint az irgalmasok kórházában némelyik bolondé. De én még akkor se hittem, hogy bolond, pedig, ha egyébről nem, arról is gondolhattam volna, hogy akkor éjjel minden pénzét elmulatta. Sohse költött az semmire a lénungjából, se szivarra, se pálinkára. Összerakta a garasokat, két vászon-zacskóba és a nyakán hordta, hogy azt mondja, kell az esküvőre. Aztán a fehér pénzes-zacskót ugy hivta, hogy édesanyánk, a^ részpánzes zacskót meg: édesapánk. Mindez c ak a temetés után jutott eszünkbe. Megnémult aztán mint a bolondok szoktak, csak egyszer este szólt hozzám mikor már lefeküdtünk, hogy azt mondja : emlékszel e otthon arra a görbe hárs fara, az alsó földetek mellett. — Hogyne emlékeznék, — mondok — akárhányszor állottam alatta, mikor »z eső esett. — Hát azt mondja, lá'tad-e rajta ezt a két szivet bevágva? — Nem, mondok. — No azt mondja, van pedig ottan de betű nincsen rajta, oszt ugy van bele vágva, hogy az egyik belehajlik a másikba. Gondoltam mindjárt, hogy megint bolondján van, hát mondok : — Hallgass, mert rám szólnak. Azt mondja: — Hát majd holnap megmondom mire kei lek. Da nem mondott másnap semmit. Mikor megjött a lakadalmi aprólék őt is megkínáltam, ds nem evett, pedig a tortából is kínáltam. CLak a levelet hallgatta meg, hogy kik voltak a laka dalomba. Mindegyikra bólintott a fajéve!, mint aki részeg. Mink aztán sokat daloltunk. Apám nótáját is eldaloltuk, bogy a Tisza mellet nem jó lefeküdni, meg a te nótádat is eldanobuk Nacza ángyom, hogy : Csak az a jó isten tudja az égbe. A káp'árnak is megtetszett ez a nóta, csak a Jancsi nem énekelte velünk. Azt mondta, betegnek érzi msgát, pedig hát cs?k bolondján volt, lefeküdt a sötétbe. De nem hagytunk neki bókét. A káplár ur azt mondta : — Gyere ide sündisznó, mert én most szavalok. L^huituk az ágyról, hát nagy kónytelenkelletlen odaült, a káplár ur meg fölvette a poharat ós felköszöntötte az uj hásaipárt, hogy azt mondja, a jó Isten pántlikát csinált a boldogságból és két szerető szivet kerestetett a földön, az angyal aztán megtalálta Miska bátyámat, meg a Naczat, összefűzte őket egybe. Ezen a szép köszöntőn mindnyájan sirva fakadtunk, a Janc-i legjobban. — No mondok a Jancsinak, erre már neked is ke'l innod. Mert mondok tudod, ho jy nálunk ugy szeretnek téged, mint en?em. Aztán mondok, hát félig meddig testvéred is volt a Nacza, mert az is a fa'u árvája, te is a falu árvája vagy. Hát az ő egészségére. Erre megrázkódott, mint a kutya az eső után és megivott egy pohár bort a te egészségedre Nacza. A káplár ur nem tudta, hogy a Jancsi falu árvája, hát el kellett mondani neki, hogyan mentették ki a Jancsit meg a Naczát az árvízből, a ház födeléről, hogyan nevették a Jancsit a szomszédunkban, a N-xezát meg nálunk a falu költségén, de szeretettel. — No, azt mondja a káp'ár ur, ugy lett volna szép, hogy a Jauc i vette volna el Naozát — Igaz mondom, de hát ki tehet