Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-30 / 61. szám

is létezik s első sorban ez az oka annak, hogy a kereskedő, mint ilyen, semmiféle tekintélynek sem örvendhet és hogy ennélfogva intelligens egyének, akik ezen pályára komolyan készültek, látván társadalmi alárendeltségüket, a legelső kínálkozó alkalmat felhasználják arra, hogy más, a társadalom által inkább befogadott, pl. o. irnoki, dijnoki pályára lépjenek. Ilyen és hasonló bajokon csakis ugy lehetne segíteni, ha a mostaniaktól teljesen eltérő hatáskörrel bíró kereskedelmi kamarák létesíttetnének. Indítsanak meg a kereskedők egy országos mozgalmat, hogy a törvenyho zás létesítsen a mostani kamaráktól független oly kereskedelmi kamarákat, egyes kerületekben ós lehetőleg minden nagyobb városban, a melyek hivatvák volnának: 1. Az iparengedélyek kiadását ós ez által a nem szolid verseny terjedését korlátozni. 2. A kereskedelmi pereket elintézni. 3. A kereskedelmi csődöket és fize téskóptelensógeket rendezni, lehetőleg megakadályozni a hamis bukásokat az által, hogy rovott multu egyéneknek az iparengedélyt megtagadnák. 4. Felügyeleti joggal ruházsndók fel a hitelügyletekre. 5. Korlátoznák a házalást stb. Ha a a kereskedők komolyan hozzálátnak és elég ügyesen inditják meg a mozgalmat, lehetetlen, hogy czólt ne érjenek, mindaddig azonban, a mig ez meg nem történt, hiába fáradoznak a helybeli kereskedők a kihitelezés korlátozása és szabályozása tekintetében, mert, feltéve, hogy ily egyezmány itt Csabán létre is jöhetne, az csakis az itteni és jelenleg meglevő kereskedőkre lehetne kötelező, de nem a vidéki vagy az itten később alakuló kereskedésekre és különösen nem a közönségre. Hisz kereskedőink jól tudják, hogy a közönBÓg nagy része kávét Triesztből, czukrot ós fűszereket Budapestről, Bécs bői, gazdasági czikkeket, úgymint kocsikenőcsöt, olajat, zsákot, ponyvát stb, az illető gyárakból, divatáruczikket, ruhákat pedig bárhonnan inkább hozatja drága pénzen, csak Csabán nem veszi. Naponta lehet utazókat látni, a kik a maganfogyasztókat látogatják, sőt odajutottunk már, hogy a gyáros utazója előbb a kereskedővel köti meg az üzletet és aztán sorba látogatja még a magánfogyasztókat is. Nem kevéssé fokozza a bajt még az is, hogy mostanában a fogyasztási szö vetkezetek is mindinkább szaporodnak ós idővel nem lesz oly helysége az országnak, a melyben ily fogyasztási szövetkezetek czimü vegyeskereskedósek ne léteznéuek. Végül pedig, feltéve, hogy ezen, a kereskedőket érzékenyen károsító körülmények tekintetbe vétele nélkül mégis létrejönne az egyezménv, több. mint valószínű, hogy épen a legnagyobb kereskedők fogják azt megszegni, mert a) a kereskedő állandó éves vevői X., Y., E. uradalmak, a melyek löbbnyire újévkor fizetik az évközben hozato't árukat; gyakran előfordul, hogy a fizetés csak néhány hónappal később ós akkor is csak részben történik, b) A kereskedő nek akárhányszor fő a feje a sok gondtól, hogy hol vegye a kötelezettségei tel jesitósére szükséges pénzt, da a<;ért esze ágában sem lesz, hogy az egyezmény előhozakodásával fizetésre szólítsa fel azt, a kinek ő nemcsak legalázatosabb rabszolgája, de a kinek elmaradása esetén oda az ő boldogsága. A kérdés tehát véleményem szerint országos és nem lokális. Országosan is kell rendezni, máskép nem érhetünk czélt Tevan Adolf. Az iparosok nyugdíjügye. Arról a rég húzódó mozgalomról, a mely a kózmüiparosok jövőjének biztosítását czélozza, több izben volt már szó. Ismertetjük most azt a tervezetet, melyet Edvi Illés László, az aradi kereskedelmi ós iparkamara m. titkára — a kérdésnek 1893. óta országos kongresszus előadója — kidolgozott s melyhez eddig az ország tizenkét nagr ipartestülete járult hozzá, kilátásba helyezvén, hogy ez alapon több ezer tag fog belépni a nyugdijegyletbe. A tényleges szervezkedés a szeptember 8-ikán Békés C-taban tartandó kerületi ipirosgyulésből fog kiindulni. Ab ban az esetben, ha az országos szervez kedós boszszabb időt venne igéoybe, ad dig is, mig az esetleg feltorlódó nehézségek legyőzve lesznek, Csabán m-gfo^ják alakítani az arad-kerületi, vagy sz alföldi iparosok nyugdijegyletét 8 ez még ez évben magfo^ji keídani működését. Az alapszabalyok fő elvei a követ kezők lesznek : A vidéki iparosok országos nyugdíjegyletének tagja lehat miad n kis iparos vagy a kisiparban alkalmazott családos ipari munkás, aki élta 40 ik évét még be neu töltötte. A tagok felvétele az ipartestületeknél, ott pedig, a ho! ipartestület nincsen, azon iparegyletnél ipartársulatnál, vagy iparoskörnél, történhetik, mely az egylet helyi képviselőségével felruháztatni fog. Minden belépő tag egyszer s min denkora 2 frt felvételi dijat fizet, melyből 1 frt a nyugdijalapra, 50 kr a temetési segélyalapra és 50 kr. a kezelési tartalékalapra esik. A tagsági járulók hetenkint 30 kr, melyből 20 kr. a nyugdijálpor , 8 kr. a temetési segélyalapra, 2 kr. a kezelési alapra fordittatik. Egy tagnak jogában b11 — ha magasabb nyugdíjban akar részesülni — több ilyen 30 kros befizetésekre is vállalkozni, ötszörös befizetésnél magasabb azonban egy tag részéről nem fogadtatik el. Ha egy tag járulékainak egy éven át történt rendes befizetése után meghal, hátrahagyottai minden 30 kros járulékegység után 8(J frtnyi temetési segélyt nyernek. Ha egy tag járulékainak öt éven át történt pontos befizetése után nem ön maga által tudva és akarva előidézett szellemi elgyöngültsóg következtében a további — keresetforrasul szolgált munkára tökéletesen képtelenné vált, rokkant segélyt vehet igénybe, melyet mindaddig huz, a mig a munkaképtelensége tart Az ilyen tag a nyugdijalapra történő további befizetések alól felvsn mentve, de a temetési és keze'ési — 10 kros — járulókot tovább is fizeti. AZ öt évi befi etés ut*n beálló mun kakép'elenség eseten igénybe vehető rokkantsi-géiy minden egyes befizetési egy ség utan minden betöltött lagsági évre 12 frttal számíttatik, vagyis 60 frtot tesz ki és öt éven tul havonkint 1 frttal emelkedik, vagíi^, a ki 10 évi befizetés után lesz rokkanna, évi 120 a ki 15 ev után '80, 20 ev uián 240, 25 év u án 300 ós 30 év után 360 frt rokkantsagi járulékot húzhat. A ki a heü jaiulekokat harmincz éven át fi,ette. minden további befi'.etés alól felvan mentve es mugdiji', melynek elvezess a betöltött 30 ev után jo go-ílva van, élte végéig húzhatja tekin tet n ikül arra, hogy munki- ós keresetk<pe--e va^y sem Az egyleti tag özvegyének — ha a ferj elhunyta n«pjatól visszafele számítva leguhbb öt óvet töt ítt há'.ns tágban — joga van férje helyett az eg>let tagjai közé belépni. Ha az özvegy ezen jogát igénybe veszi, agy az elhunyt ferj által teljesített ös?zes befizetések az özvegy javára leszamittatnak, viszont azonban köteles a férj helyébe lépő özvegy a további ha'i befizetéseket telje-iteni. A ke resetképtelennó váló özvegy rokkantsa gólye, illetve nyugdija csakis az özvegység tartama alatt jar. Ha az özvegy e jogát igénybe nem veszi, végkielégítést nyer, mely a temetési Bególyen felül a ferj altal a nyugdíjalapra teljesített heti befizetések kamat nélküli összegének 50%-ával fizettetik ki. Ha a rokkantsegó y vagy nyugdíj élvezetére jogosult tag meghal, az őt tagsági évei aranyában magilla'.ett rokkautsególy vagy nyugdíj egy ötödrésze minden egyes hatrahagyott árvájanak neveltetési költségéül fizettetik a gyer mekek 14 éves koráig Az országos egylet szervezeti az ipartestületekkel és társu'atokkal kapcsolatban czóloztatik. Székhelye valamely kijelölendő vidéki nagyobb váro» lesz, de közgyűléseit váltakozva más é» mas városban tartja. Petőfi Sándor. — Békéemegyei emlékek. — Dl hányi Zsigmondot, a szarvasi gymnasium nyugalmazott professzora', a galambősz öreg urat, meglátogatni min dég nagy gyönyörűség nekem. Egy ne gyedezázad távlatából a gyermekkor naiv bizalma vissz hozzá. Szeretem őt szivem szerint s mikor czikkea; elejére egy tündöklő meteor nevet illesztem, vele kapcsolatban, a közlendő adatok előtt, elővesz a subjektivitás. Az öreg ur példaszerűen éli a nyugalom enyhületét. Alacsony a ház, a hol lehajtja fejét estenden, de nagyon megnyerő. Udvarán árnyas csalitok. Lugasában asztal, ezen újság s egy töltött c-ibuk, mólázva ül előtte a kiváló férfiú, a kinek szivén nem fogott a reális élet patinája. Mosolyogva ültetett le s láttam arczán, hogy örömmel lesz segítségemre, mint bajdau, mikor mint epborusnak a nyomorult szegénységem mián, — nem tudtam időre bevinni 8Z alumneumi pénzt. — Tanár ur — szólottam Dlhányihoz — ugy tudom Korén Ltván ur aszódi tanarkodása idején Petőfi Sándorral együtt járt iskolába, osztálytársak is voltak. — Igen kedves barátom, dt, ón már emlékeimet alig szedhetem rendbe. A Petőfi relikviák közzé beiriam minden emlékemet |í*gis szivesen beszélek. S oly édesen, áttekintően és közvetetlenséggel pörög ajakán a szó. Ot évet együtt végeztünk Petőfivel. Csak negyen voltunk osztálytársak. Petőfi, E*ztergályi, Dömők meg én. Petőfi nagyon ambiczióius diák vult, azért a siheder Titánoknak kár lesz ágálni, hogy Petőfi sem tanult. De hogy nem tanu.l 1 Sokat is tanult és lelkiismerettel. Nagyon kedélyes és jószívű fiu volt. S ^nem értem az életleiróit. a kik őt mogorvának jellemzik. A jellemalakulás éveiben láttam Petőfit, tanúságot teszek, hogy nem volt ilyen. Már Aszódon is előszeretettel irt költeményeket, de a legnagyobb titokban. En voltam a legjobb barátja. S valahogy négy esztendei ismeretség után ón ástam ki — Nos hát miért kasereg kicsikém ? kérdeztem, már tudj' Isten hauyadszor. — Mert meghalok — felelt lakonikus rövidséggel. — Semmi az, Annuska, ez a mai heur mindannyiunkkal megtörténik. — Igen, de én ma halok meg, nemsokara, íalán ebben a perc/ben 1 — Talán oly nagy a bánata ? kérdeztem némi malicziával. — Oh nem azért 1 — Hanem ? . . . — Hanem mérget vettem be ma reggel, azért. Mint a kit vipera csip mag, ugy ugrottam fel. Maga Annuska mérget, ivott maga. Hát megörült ? Mi az Isten nyi . . . elvesztette az eszét ? I Sok mindent mondhattam neki mert nem tudtam magamon uralkodni, ő maga pedig ott állt előttem, lesütött szemekkel, némán, komolyan Gyorsan megfogtam kezét ós sietva vonszoltam a fürdőhely felé. — Siessünk Annuska az Istenért, csak hamar Beregi doktorhoz az majd megmenti. Lihegve, szaladva, majdnem karjaimban vittem a kis lányt a fürdőhelyfelé. Egyszerre kiütött a hideg veritek homlokomon. Mikor a homályos erdőből kiértünk a világosságba, láttam, hogy ajkai már kékek. Irtózat, gondoltam magamban, Annuska itt bal meg karjaimban. Mit csinálnak majd övéi ? — Hogy érzi magát, kérdeztem ag godalmasan ? — Még nem vagyok roszszu

1. — Hangja még hál' Isten elág jól cseng, de az ajkéi, az ajkai ijesztő módon kékek, gondoltam magamban. De nem ozóltam neki erről. Egy.«zer[megszólalt:Elmondom, hogy miért fogok meghalni, de ígérje meg, hogy nem szól ró a senkinek. Tegye meg utoisó kérésemet. — Megteszek mindont, mindent — szóltam, — csak siesfiünk édes Annuska. Még messze voltunk a fürdőhelytől, kocsi nem volt sehol sem látható, azért csak folyton sietésre buzdítottam. Azért közbe beszólt Annuska: Az első nap mikor megláttam, már is megszerettem. Ő kedves volt hozzám, sőt még udvarolt is. Nem törődtem a gou vernanttal, a barátnőimmel., játékkal csak egyedül ő rágondoltam . . . Rólaábránaoztam éjjel-nappal . . . Azt hittem ő is szeret, sokat volt velünk, együtt sétál tunk, tánczolt velem, adott szarenádot. •. éa tegnap . . . — Nos, tegnap ? — Hát tegnap megkérte Lili kezét. — Ah, hát Beregi doktor ? 0 az ideál? — Igen. Őt szerettem és azt hittem ő is szeret, azért foglalkozik annyit ve lünk, pedig Lili miatt tette, Lili miatt. — De ígérje meg, hogy nem mond semmit a doktornak annál inkább, mert már nem is szeretem. — Hogy ábrándult ki ily hamar? — Ma reggel küldött Lilinek egy nagy csokor piros szegfűt és nekem egy szálat sem. Ebből láttam, hogy engem caak j ítéknak, eszköznek tartott, mert ezelőtt kü'dött nekem. Most tudom, hogy csak azért, hogy hízelegjen Lilinek. — E percztől fogva nem szerettem. Csak hogy akkor már megittam a mérget ós ide az erdőbejöttem meghalni .. — Borzasztó, borzasztó és milyen mórgett vett be íuiajdonkóp? Egy pillanatig habozott, azlán rém^s hangon suttogta: Kiittam utolsó cseppig a tombolán nyert tartómból a tentát. — Hihaha I tintát, hahahi, a gyí:;szünyi tartóból. Váljék egószsegére édne Annuska. Tánczoljük mi még a kálni kettőst. Ha akarja akár moat mindjárt, hahaha! Hat illik igy megijeszteni a vc-n barátj t haha 1 — De kérem miért nevet, hisz tn meg fosok halni ? — Igen, meg; fog halni Annuska, ha azép fehér hajú nagymama lesz és megfelelő számú unokákat riogatott a térdén . . . hahaha I — Da a kémiában a 37 oldalon, a 4. bekezdésben lentről az áll, a tenta szerves méreg anyag . . . A mi minisztereink. — Apró titk ócskák, — Az ember nem hinné, hogy ha egy uj kormány jön, az hányféle irányú ós milyen alapos kritikának van kitéve. A politikai kritika, miben napról napra van részük a t. Ház tagjai róezéről, az még csak hagyján. És ez most különben is meglehetős egyhangúlag kedvező. De azután kritikát gyakorolnak az esztikusok a miniszterek szónoki tehetségeiről, a dohány-gurmandok a miniaz terek szivarjairól, a karzati hölgyek a miniszterek öltözködési elegáncziájáról stb. stb. Ez utóbbi tekintetben, ami az elegáncziát illeti, föl kell jegyeznünk, hogy a megfigyelők majdnem egyhangúi g kiemelik, mennyire elegánsan öltözködik most Hagedüs Sándor, a kereskedelmi miniszter. Da csak azóta, hogy miniszterré lett; mert azelőtt bizony ő épen nem adott sokat az uffále külső dol gokra. Nyilván most sem ad valami sokat reájuk, de tény, hogy az emiitett megfigyelést tették rajta. A mi a dohányosokat illeti, nekik nem sok örömük toliK a kabinéi bon. Mert bátran e ehetne e»t nevezni a „nem do hányzók'' kabinetjének. S r ó 1 t Kálmán egyenesen fél i a tóikét,szemét és hiicji;ját dohányfüstté! és nem barátja a Ház folyosóján állnridón.n gomo yfitó füstfelhőkneii. Bi:;ony itt még az)knak is, a kik r am ellenségei a szív irfüutoek, gyakran támad az a vágya, ho< y ha mar a szólásszabadságot nem, de i, dohányzási szabadságot N leru korlát izai. Pö sze, hogy ennek a valóságos pipár.á iobstrukc ió lenne a kövótkezm énye. A dohányzás tekintetében I3z U Kál mán épe a ellentéte br. Binflyaak.. A volt komiányulnök roppant eiő^t dohányos volt. és ha teremben kellett: maradnia, AZ aü-talíiókjában állandóan ott tiltott burnót-szelenczójéből kárpótolta ma gát és a körülötte ülőket Széli Kálmánnak is van egy ilyen szelenczéje a fiókjában, de nem csipős burnót van benne, hanem mézédes e,ukorka, a malyet ő, kivált beszédei előt\ élvez bőven, hopy eitfsitse a hangját. A szónokokat, ha hangjuk gyengül, gyakran megkinálja belőle a minister. Lukács pénzügyminiszter nem dohányos. Darányi mini zter haragszik a dohányra (termószetosen csak a földmivelósügyi tárcza keretén kivül), Hagedüs miniszter csak elvétve gyújt rá egy gyönge nzivarra. Wlassicj miniszter csak az illatos, de erő nélküli karcsú czigarettákból szokott kóstolgatni. Még a kabinet Marsa, br. Fejérváry miniszter sem mond ható dohányosnak, bár a folyókon ol)koi ő is eregeti szivarból a füstöt. Nyilván csak azért, hogy azok, kik a nem donányozásbau a férfiasság hiányát látják, ezt a hibát ne födezhessák fel a legf

rrfiasabb tárcza képviselőjében Marad még Plósz igazsagügyminiszter és Cseh horvát miniszter; ők állandó uzivarosok ugyan, de — mint látszik — ketten magukban elenyésző kisebbség ben vannak a nemdohányzó miniszterek kel szemben. Egy másik érdekes megfigyelés, amit tettek, ez : Széli minisztere nők sohasem jár az utezón gyalog, Plósz miniszter pv dig sohasem jár kocsin. D irányi ós Wiassics miniszter szivesebben jár gyalu/. mi.nt kocsin, Hegedűs miniszter padig nagyon szeretne gyalog járni, d i soh i sem teheti, mert mindig nagyon sok a dolga. A horvát miniszternek p-idig olyan kevés a dolga, hogy sokat kucsikázhatik, magnézhetiBudipest minden ré <*ót, amelyet uieg ne . jé' i-rc^r Lehetne még ar. . erdekes részleteket irni, hogyan ülnek tz uj kabiuet tagjai a bársonyszékekben Jalenleg — valamennyien elég — erő . en ülnek a bársonyszékben. Csitt.