Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-27 / 60. szám

X XVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök julius hó 27-én. 60. szám. BEKESM POLTi íICAi VEGYESTARTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre . o , sr f „ , , .„ . _ cgyea azam ara 3 ur, hova lap szellemi részét illető kozlemenyek Előfizethetni: helyaen a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bái-nukui lehet, évnegyeden belül is. küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk számára tlt'ogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő ,Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. A esabai eongresszus. Egyre biztatóbb jelek mutatkoznak arra, hogy a mit a csabai ipartestület kezdeményezett, egy, az iparosok érdekében való kongresszus tartását főbenjáró ügyük, a nyugdíj-ügyben, — ezt a mozgalmat teljes siker fogja koronázni. Mindenfelé, a hol csak az országban az akcióról tudomást vettek, nem győzik elismeréssel kisérni a csabai mozgalmat Ez érthető is. A kézmű ipar helyzete szinte vigasztalatlan minálunk. A ki belőle él, gyöngén gyűjt tartalékot öreg napjaira. A fiatalt, a család alapitót, sőt az élte delén élő szegény iparost még jobban bántja a jövő gondja, a munkaképtelenségnek vigasztalatlan éjszakája, annak a munka képtelenségnek, mely falatot, kenyeret kér; az a munkaképtelenség, melynek szintén meg van a maga igénye; az a munkaképtelenség, mely irtózik a szegény- és menháztól; az a munkaképtelenség, melyet a képzelet másként szinezett ki: egyszerű, de tisztes hajlékkal, az udvaron bokrok, a bokrokban árnyék, az árnyékos helyen egy öreg becsületes karosszék, ebben délután szunyókálni, délelőtt pihenni, a múlton elmerengeni, a jövőn tépelődni, látni azt a csodás vegyfolyamatot, melyet folytat az élet. A munka pörölyétől elszakad a tehetetlenség, de nyomába lép az iíju erő s folytatja, bevégzi tán nagyobb, tán kisebb becsvágygyal, de teszi az ő álmaival és rendeltetésével, mit előtte kezdtek. Ámde ezt az öregségre elképzelt jövőt, ezt a vigasztaló álmot az élet nem nyújtja. Az ipaiosnak átlag öregségére rossz sorsa van. Nyűg a gyerekén, vagy nyűg a társadalmon. Es akár igy, akár ugy, sok lelki bánat forrása az olyan emberre, a kiben van önérzet Azért az egész országban csodás lelkesedésre galvanizálta iparosainkat, a midőn arról értesültek, hogy a csabaiak kibontották a zászlót és már nem csak a theoretikus vitákkal érik be, hanem komo lyan tenni is akarnak a nyugdíj szervezetért. Az a keret, a mibe beilleszkedik a csabai, mozgalom teljes sikert igér Uj intézményt, melynek még próbaéveket kell megérnie, nagyon helyes kisebb területen kipróbálni. Hogy az iparosok nyugdijegyesületét az aradi kamara területén akarják megszervezni, ez nagyon helyes a czélszerüségi szempontok mellett azért, mert ebben a körben szervezkedő mozgalomhoz meg van az a nélkülözhetetlen faktor, a ki egymaga is, talán minden kongresszus nélkül propagálni tudná a sikerig ezt az ügyet. Edvi Illés Lászlót, az aradi kereskedelmi és iparkamara titkárát értjük, a ki egymaga hat évig változhatatlan bizalommal csüggött eszméjén és a kinek — minden jel arra mutat — megadatik érnie, hogy czélt ér és szellemi szülöttét Csabán keresztvízre tarthatja. Nem hiányzik a sikert biztató számos tényező; a kitartásban és lelkesedésben azonban a ^csabai iparosságnak, mint vendéglátóknak elől kell menni. Mindnyája a czélért, mert a czél is mindnyájáért vagyon. A csabai társadalom vendégszerető és nemesen fölfogja kötelességét. A csabai társadalom lelkesedését, érdeklődését, azt az erőt, a mi egy város közmozgalmainak sodrában felkavartatik, — most a csabai iparosságnak kell fel buzdítani. A rendezőség meg fogja tenni a magáét e tekintetben, hogy a czél érdekében minél nagyobb számban és arra hivatottak jelenjenek meg a kongresszus tartamára; de nagyon selejtes lesz a czél, ha az iparosság egyeteme mulasztja el föladatait, többet mondunk, kötelességét, mely már a becsület mezején hivja őt közös munkára, hogy tanúságot tegyünk arról a hagyományos magyar vendégszeretetről, mely BékésCsabán is hajlékot talál és a melynek kultuszát ápolják. Szeptember 8-án lesz az a nap, midőn Csabára négy vármegye összes ipartestületei megérkeznek s idejön nek azok, a kik az iparügyek terén nevet szereztek. A sokadalmat orszá gos ügy hozza össze, nem a kirándulás léha mulatókedve. Az országos ügy helyes elintézése függ a kongreszszus tagjaitól; a csabai iparosság azonban, mely most elismeréssel említtetik az ország ipari-világa előtt, ezt a becsülést csak ugy fogja megtartani, ha vállhoz-vállat téve egyöntetűen tesz meg minden lépést és ügyének az egész társadalmat megtudja nyerni. Az iparos tisztes szegénységben sokszor adta tanúságát ideális lelkének. Soha sem adta szebb tanuságát, mintha most vetélkedve lelkesül azért az eszméért, mely végtére még is csak az ő élete alkonyát van hivatva, — ha czélt érünk, — megaranyozni. A gazdasági egyletből. — Az igazgató-választmány ülése. — Gazdasági egyletünk igazgató-választmánya vasarnap délelőtt rövid lefolyású ülést tartott. Az egyesület titkára. Z 1 i n s z k y István által irt és lapunkban is méltatott. a dohánytermelés értékesítése ügyében szerkesztett terjedelmes memorandumot az igazgató választmány újból kiadta dr. Zsilinszky Endre, Beliczey István, Szalay Jó?sef és a titkárból álló bizottságnak, hogy az emlékiratnak néhány erős kitételét simítsa, azt végleg megállapítsa. C?ak azután küldi fel az egyesület a me t orandumot a miniszterhez A csabai vármegyei földmives isko Iánál az egyesület által tett s most újra betöltendő alapítványi helyre nézve azt határozta, hogy az egyik alapítványi helyet egyelőre fentartja s arra a pályázatot kihirdeti. A másik helyre függőben tartja határozatát addig, mig a földmivelétügyi miniszter válasza megérkezik az egyesület azon felterjesztésére, hogy a földmives iskolánál a felügyelő-bizottság határkörét továbbra is fentartja-e. A földmivelésügyi miniszter leirata a rozsda, hesseni légy puszlitása, a buza torzsgombája, a szőlő moly ós iloncza pusztításai, sző őkarók ós erőtakarmányok kedvezményes szállítása tekintetében, a melyeket mi már ismertettünk, tudomásul vétettek. Az ülésen dr. Zsilinszky Endre elnöklete j alatt jelen voltak : Beliczey István, Géza és Tibor, Sohár Kálmán, Urszinyi János, Kocziszky Mihály, Vidovszky Károly, Fábry Károly, Rosenthal Ignácz, Seiler Elek. A kibitelezés. — A csabai kereskedők mozgalma. — Nálunk, a hol a kereskedelem most tör utat, a hol nincsenek meggyökerezett jogszokások és általános érvényű kereskedelmi elvek, átlagosan az szokott történni, hogy mindnyájan abban a hiszemben élünk, hogy midőn valamely kereskedőnél vásárlunk, azzal kiváló jót teszünk, hogy az nekünk le van kötelezve több irányban; de egy irányban feltótlenül ós pedig abban, hogy tartozik a nekünk nyújtott hitelre addig várni, a meddig mi jónak látjuk. Külföldön ez JJ 810' A kémia tanára. A Békésmegyei 'Közlöny eredeti tárczája. — Dr. Bangó Loránd, a kémia tanára megunta az 8gglegenyt életet s megnőfült. Az egykor oly mogorva, magtba járkozott nűegj etemi h. Ugató, ime most szép reményekre jogcsito férjjé változolt. Az ifjú pár, a divatos nászutazás bevégezte-után boldogan vonult be saját otthonába, a fény ós elegancziával berendezett uj lakásba. Ebből a kis lakásból igazán nem hiányzott semmi; képviselve volt ott a növényvilág szebb példányai, néhány díszes virág kosárban; az állatt világból sóm hiányoztak a megszokotabb házi állatok, mint pl. a cziczuskaés kutyuska ; csak egyetlen egy — különben más rendes háznál mindenütt található szükséges ós nélkülözhetlen rossz — egy hiányozhatatlan bútordarabot hiába ke résünk itt, még pedig egy élő bútort, egy szolgáló leányt. sünnek a rendellenes dolognak az oka pedj/? egyedül magában dr. Bangó Lo"^/^n rejlett, mint hogy ő volt a?, /,

S-V\reken meghagyta, hogy neki nem of'o . íyaaiféle szolgálattevő lélek háza-.nem engedi a feleségét pöoí ő zavartalan egyedüllétben á feleségével, lfju Bandó Lorándnó ő nagysága minden ellenvetés nélkül e határozatba belenyugodott. Igy törtónt meg ezután az eset, hogy Bangóóknál szakácsné fo golom nem volt élő lény által kópvi selve. — Ugyan minek is lenne nekünk ily személyre szükségünk ? — mondá dr. Bangó annak idején drága anyósának, hogy talán elsózza a levest, vágj boszantsa Olgát az ügyetlenkedéseivel, hát azért tanultam én kilencz éven ^ mit tudom én hány hónapon keresztül a kémiát, hogy még főzni se tudjak ? Ugy-e, Olga is tud jól főzni és ha hozzáadjuk az én tudományomat, biztosithatom édes mamuska, sohasem fog az ebédjeink ellen kifogást emelni. A „kedves, édes mamuska" — nem volt még talán anyós — mióta az em beriség e bűnös sárgolyót tapossa — ki legalább az első időben ne volna kedves a vő uramnak, — tehát szintén engedett vejének, bár nem mondhatni, hogy öröm me), csak kényszerűségből. Sőt az igazát megvallva, neki a dolog sehogy sem tetszett, — az ő leánya, a ki az ország első nevelő intézetében nyerte a főúri kiképeitátést — legyen cseléd nélkül; — no meg azután a vő uram szakács tudományában meg épen nem bizott. De most eleinte nem akart a fiatalok közt kontra bontot csinálni ugy gondolta, hogy les? még arra ezer ós egy alkalom elég. Elvégre is majd a tények fognak bi zonyitani. Az első ebédnél majd kisül, hogy mennyire alkalmazható tudományo szempontból a vegytan a konyhában. Eljött az első délelőtt. — Mi lesz ma az ebéd, kérdé Olga kíváncsian fórjót ? — Mindenesetre egyszerű ós tápláló eledelek 1 válaszolt dr. Bangó oly nyu godt komolysággal, mintha legalább i 25 év óta volna házas ember. Lelkem OJgám, fő dolog az egészséges házikoszt — Hát nem akarja elárulni az ót lapot? kérdé Olga. — Tudja lelkem, hogy nem tudok tiltakozni, no hát hallja: tehát legyer borjuczomb zöldbabbal. — S a leves, kérdé Olga? — Ma nem lesz, határozta a kémiü tanára olyan arczkifejezéssel, mintha leg alább is a herczeg prímás főszakácsa lett volna. — Helyes, tehát borjú czomb zöldbabbal, ezt a mama is szereti, mert tud nia kell Loránd, hogy ma a mamuska is vendégünk lesz. — Ah, igaz, a kedves mama 1. Igen különös hangsúlyozással mondá ezt dr Bangó, melyből nagyon kiérzett az elszántság hangja. No hát annál jobb, ha a mamuska is itt lesz. De talán valami tésztafélét is kellene készíteni, indítványozza Bangónó, talán egy kis töltött palacsintát. — Ah, maga kis nyalánk 1 — mondá a szakács kémikus. Lelkem Olgám, az édességek kémiai szempontból nem valók egészséges étlapba. Nálunk pedig az lesz a jelszó, hogy egyszerűen, de jól fogunk élni. Erre az asszonyka hirtelen elővette arany óráját s ijedten mondá: — Szent Isten I Már tizenegy éra s még mindig csak tanakodunk, de nem főzünk. No még csak az kellene, hogy mindjárt az első nap későn ebédeljünk. Az bizonyos, hogy nem hagyná szó nélkül a mama, kinek oly kitűnő rendérzéke van. Fél egyre biztosan itt lesz és még tüz sincsen a konyhában. Egyedüli megmentőnk e kinos helyzetben, hogy itt a piacz! Futok is nyomban, hozom a zöld babot, borjú czombot, meg a diót, tejfelt. Rögtön felvette porköpenyét ós elsietett. A kémia tanára pedig ezalatt rágyújtott egy szivarra s nyugodtan sétált a szalonban föl s alá. Alig egy fél óra múlva, kipirult arczczal, levegő után kapkodva, megjött a fiatal asszony és hozta a bevásárolt tárgyakat. Oh jaj I mondá siró hangon, már fél tizenkettő lesz, hogy fogunk az ebéddel elkészülni, csak legalább ne jönne ma el a mama. — Csak nyugodtság lelkem, ez a fő, mondá a férj türelmesen, majd meglátja Olgám, hogy micsoda kitűnő férj vac, még iámpával sem találhatott volna külömbtít. Hát mire való az én kémiai tu-