Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-07-23 / 59. szám

Melléklet a Békésmegyei Közlöny" 59-ik számához. Jrg p

rcuniáru:-: érdekből akarta megíenni. Azonbun részint czólszerüségi részint adminisztratív szempontból annyi akadály gördült a terv kivitele elé. hogy ezi aránylag kevés bíróságnál lehet majd keresztül vinni. Igy aztán a megfelelő erőt onnan kell venni, a hol kínálkozik. Nagyobb városokban nem okoz gondot az alkalmas egyének kiváiasztasa, mert van kikben vaiogatui; de a forgalomtól felreeső helyeken nem igen akad majd vállalkozó. Áz ügyvédik közül csak azok hajlat dók az ügyéizi megbízotti állast ello^adni, kik ke^dő emberek, vagy a kiienialajuk oly caekely, hogy a mellett a». a 100—300 ír

1, melylyel működésűk honorálunk, még jelentős jövedelemforrást ktpez. A munka, a mit majd az ügyeszi meglizoitnak kell telje-iieni. épen nem mondható csekeljnek. A bíró ághoz. beérkezett s hivatalból üldözeLdő mindi n e^yes ügyben »z eljárás megindítása e őtt vádinditvanyt kell tennie, a kitűzött táigyalásokon köteles megjelenni, hol a kifejlendőkhöz képest letzi meg további iLdilványsit. Ha ügyvéd vállalkozik erre a tisztbégre, az nem szerepelhet védőként fctn mifeie bűnügyben annal a bíróságnál, a mélynél ügyeszi megbízottul van alkalmazva. Tehai eleve le keli mondania minden mas jövedelemről, melyet kriminalis pr&xisa után varhatna s meg kell uiígjdnie az^ai a dijazassaí, melyet megbnoiti minőoegeben kbp. Azonkívül köteies lesz a hozza érkezett ügyekről nyilvántartási lajstromot vezemi s az bioki.au ie..ünletendő adatokat a ;egkölülteklütóbb gocdoseággai bevezetni, ne hogy a felügyeleti vizsgalatot teljesítő kii. ügjttz munkáságát kifogasolja. tíekétmegyeben a relorm ne i fog akadalyokba ütközni, mert mind n bitótagi szekhelyen van olyan jogasz ember, ki erie íz uilasra vaiiaikozik, egyedül c-ak az kéideses, hogy ügy ved ember h«jlaudó-e majd arról a szabad mozgásról lemondani, melyet másnemű ügyeinek ellátasa igényel s lekötöttsege mag lesz e aizal a tzereny díjazással fizetve, niit a gj akori büntető-tárgyaiasokon való r szvetelevel kell kiérdemelnie. hötvos Dreyíusról. — Egy kis izelitő a csabai előtt, — Ismeretes, hogy Eötvös Karoly legközelebb a nagyvar^di kir^-kedök egy letében Dreyfu-rói eidekes fölolvatast tartott. Ugy iudjuk, a csabai kereskedő ifjak egylete azzal kezdi meg őszi szezonját, hogy a kiváló politikust hivja meg ugyancsak kedvencz thómájaról, Dreyíusról fölolvasást tartani. A csabai felolvasáson még a kiváló kriminaliíta a rennesi tárgyalásból meriti érdekes csevegese tárgyat, mert Eötvös nem felolvasni, htnem csevegni jönne. Itt azon érdeklődést teikintve, melyet a szomszéd varosban előadott erdekes tárgy keltett, Eötvös előadasaból a következőket kö-öljük: Djeylus ügye kezdettől fogva a bor dero körül forgott. Bordaro alatt mi a vállalati teendők írásbeli jegyzéké értjük. Dreyfus bordi rojában azok a katonai titkok vannak felsorolva, melyeket az ellenségnek elárultak. E bordero irása egy kissé nem hasonul Dreyfus Írásához. A szakértők bebizonyítottak, hogy amenynyiben hasonlít: annyiban Dreyius irta ; a mennyiben pedig nem hasonlít: annál fogva még inkább Dreyfus ina, s/ande kosán ferdítvén el írását, hogy gyanút ne vonjon magara. Tartouak nála házkuía ást s nem találtak násokat. E t fo.ötte gyauu-nak es terhelőnek tekintettek Ha taiaitak volna : abból fegyvert kovácsolnák eliene. De hogy nem iá áiiak : ez kósa fegyver volt eliene. Ait mondtak, azért nem taiaitak, m^rt megsemmisítette Írásait s azeirt seinaii-it aite meg, mert érezte bűnös voltá:. Így készülnek a bűnügyek, a mikor a jogesetek e ín ézetóre a közveleonny is vállalkozni toreksziá. A közvéle.jiénj mindig hatalom Akkor is, há csupán vélemény s még inkább . kkor, ha közakarattá, közszenvedeíylyé fejlődik. Néha a fej.ödes igen gyors. A közvélemény né;aa nagynak, di csőnek bataroz valakit. Néha arulónak, gonosztevőnek. A kit nagynak határoz : 8nnak nem art semmi. A gonosztevőnek, annak sem használ semmi. A franczia közvélemény irtóztató példákat mutat erre a Dreyfubügyben is. Nincs utálatosabb bün, mint a melyet Henry követett el. Be Í9 vallotté, öngyilkos is Dtt miatta. De őt kedvelte a közvélemény s százezreket adott ösHze holtt nte fölött, hogy nemzeti hőssé m&gasztalja legalább emlékében. Megfordított sorsa lesz Dreyfusnak. Fölmentik, napf'ényie derül ártatlansága es sok keserű szejvedese. rügy jó nő szerelmének és hűségének hfijnahugara is körülrajozza alukját s a költészet is dalaba ioglttija. De a tömeg nem fogja őt többé kegyébe fogadni. Mert a tömeg lelke a közvélemény nyomása alatt megkövesül. Es meg nem engadhati hogy a kit ő egyszer bűnösnek határozott: az dicső lehessen. Csak a tiszta elmék és nagy szivek fogják ismét k^b ükre ölelni De miként alakul hát »z a köivélemón\ ? Nem a mindennapi, n m a közönséges, hanem az, a melynek me.-szeható és mélyreható szerepe van a tár s. dalmak történetében. Az a közvélemény, a mely kö akarattá és általános 8Ztínvtdelyiyó válik Furcsa, de nagy szót mondok ki. Az emberek gondolkozását időnkónt csak ugy meglepi bizonyos járványos betegseg, mint az emberek testi szerve zetét. S ha jön a járvány : attól ritkán menekül a legnagyobb elme is. A ragály és fertőzés ellen még az sincs beoltva. Vannak bizonyos lelki állapotok, melyeket látunk, ismerünk, megfigye lünk, de tisztán megmagyarázni nem tudunk. Ilyen például a téli ködben való elbódulas, a tájékozódás képességének .elvesztése. Lovuuk kutyánk, el nem bódul, magunk elbódu

!unk. Egész csapat józan és okos ember elindul biztos irányban Beszélgetés kőiben egv vagy ketiő lépest teveszi 8 vele elteveszti az irányt. A tévedés rögtön meglep mindenkit. összeállnak nyugodt elmével tanácskozni, meghatározzák a helyes irányt, megindu.nak, de hiaba ; a tévedés folyton tért s midőn később megvizsgálják tevedésük szinteróí s körülményeit: nagy csodálkozásukra azt látják, hogy órák hosszant egy kis körben mozogtak. Ilyen lelkiállapot például a hirtelen támadt közrémület, a mit pániknak nevezünk. Ezt se iehet megmagyarázni. Szó hangzik, vakhir támad tempiomDan es színházban, hogy tüz van. Alig néhány másodpercz alatt mindenkit elfog, hatalmába ejt, elméjét romlottá teszi a közremület. Tolongás támad s holtak százai maradnak ott. Intés, okos szó nem használ semmit. Pulszky Ferencz baszóli, hogy egyszer a pozsonyi ors;ágházban valaki el kialtotta magát: tüz van. Az ország rendei a kik ott együtt ültek, az ország valóban leghiggadtabb elmei, legokosabb agyú fórfiai voltak. S egy pillanat alatt teljes rémületben, rohanasban és menekülésben volt mindenki. Meg Széchenyi, még Kossuth is, még Beöthy Ödön is, Bihar jeles ós bátor fia. De ez nem a bátorság, vagy a gyávasag kérdése. E<iek pillanatnyi járványok ós agyfertözósek, a gondolkozásnak gyorsan tamadó s gyorsan eimuló betegségei. De a történelem ismer óriási járványokat é3 fertőzéseket, melyek megtámadták az emberek agyát gyakran fajkülönbség nélkül. Azt hiszem, bizonyos vallások, han gúlátok es egyetemes népmozgalmak, bizonyos forradalmak keletkezésében ós lefolyásában az agyag fertőzésének, a gondolkozás járványos betegségének nagy szerepe volt. Különösen kettőt figyeltem mag éle temben. Az egyik az eszlári ügy hangulata, a másik a Dreyfus-ügy hangulata. Amaz egyetemesebb volt, emez inkább Franczia országra szorítkozott. A mivelt emberek figyelmét világ szerte fölkelti a Dreyfus-ügy is, de amaz világszerte keltette föl a tömegek figyelmét i-t. Volt idő. a mikor minden franczia szentül hi.te, hogy neki joga ós köteles sege hogy a Dreyfu^-ügynek intézője, tanúja. birája ój végrehajtója legyen. Amaz idő volt ez fóljg, amikorEszlerházy és Zolipörei folytak. S a tanuk ós szakértők, a kik ekkor szerepeltek, a legtökelátesebb jóhiszemmel s a lelkiismeret legnagyobb nyugalmával tettek részletesen ós önérzetes felsőbbség tudatiban irtóztató hamis vallomásokat.Becsületes emberek, de hamis tanuk. Agyuk volt csak fertőzött. De nemcíak övék. Ez<-r ós ezer ember hitte ós tudta Dreyfus ártatlanságában a tábornokok Lünössegót, de csak néhánynak volt bátorsága, hősi elhatározása, meggyőződésé nek hangot adni. Nem volt gyáva a többi se. Csak bigvadttá tette agyát a járvány, Picquart ós Zola a társagalomnak nagy hősei de csodálatraméltó mindkettőnél az aeynak ellenálló képessége, mely magához közelíteni se engedte a fertőzést. Talán lesz még időm ós alkalmam beszélni vagy irni arról, amit ón magam észleltem erről tizenhét óv előtt. Dreyfus ügyét nagygyá ós szomorúvá tette a törvényhozás, a kormány, a sajtó, a vasút, a távírda. a közmulató helyek, a bíróság, a gyülekezések: a közvóle mény megalkotásának ós felháboritásának e korszerű eszközei, melyeket a régi ko rok igazságszolgáltatása nem ismert. S ahol mindez összefog és egy irányban működik: ott a Picquartok es Zolák le hétnek hősökké s iesznek vértanukká, de netn győzhetnek. Szerencséje Dreyfusnak, hogy ügyét két francziapárt, az ultramontan és a monarchista töredék önző pírtczélokra akarta kizsákmányolni. Ez nyerte mesr neki a köztársaságiak óriási pártját, fí nélkül Dreyfus csontjai ott száradtak volna el a? Ordögszigeten s emlékét nemzed-kéken át átokkal idézgetné a tömeg scaakegy bánatos család a néhány nagy lélek gondolna rá áldással ós forró könnyel. Nogáll Kígyóson meg Gyomán. — Apróságok. — A nagyváradi káptalan nagyprépostja, Nogáll János püspök elhalálozása alkalmából érdekes reminiscenciákat elevenítenek föl a kiváló főpapról: * A püspök nemrég Uj Kígyóson a Wenckheim Frigyes gróf kastélyában töltö't egy nyári hónapot. Grófi gazdajának leánykájával s a nevelőnővel sétálga'ott délutánoukint a parkban. Egyszer észrevette, hogy a grófkisasszony >ürün ö-«z szemosolygott a nevelőnővel. Az öreg ur erre hirte en megállt és színlelt szigorusággal igy szólott: — Te lány, azt mondom neked, ne figurázz velem. Most rögtön mondd meg, mit nevettetek az imént? A lány pirulva, zavarodottan sütötte le a szemét, de azután nem késett a válaFszal. — Hát, hát — suttogta félőn — azt nevettük, hogy rongyos a bácsika reverandája. (A kis apróságot alig hisszük el. A papirend iránt sokkal nagyobb tisztelettel nevelték a komteszeket, semhogy az amúgy is kitűnően nevelt kis gróf kisasszonyokról föltehetnők, hogy ezért nevettek) Nogáll János végignézett a ruházatán, de úgyis tudta, hogy a lilaszegés lefeelett a reverenda elejéről. Es őisfelkaczagott jóizüen: — Hát aztán ugyan mennyibe kerül ne, ha én ezt most megvaratnám? — Istenkém, tán egy forintért várják meg — felelt immár jobbkedvüen a gróf • kisasszony. — Hm, egy forintért ? Hát száz rongyos reverendát ugyan mennyiért? — íakgatta a püspök. A komtesz gyorsan, fürgén felelt, mintha valami számtani foladványt fejtett volna meg. — Száz reverendát száz forintért. — No hát akkor az a száz forint jó lesz a szegényeimnek, te meg, lányom, hamar hozz ide tűt, ezórnát, hadd lássam, tanultál-e varrni ? Ej a püspök leült a gyertyánfapadra, a grófkisasszony szépecskén összövarta a reverenda zsebét, másnap pedig százforintos utalvány érkezeti Uj-Kigyósról a bölcsőde egyesület czimáre. * Czimsetes püspök korában egy alkalommal a püspököt helyettesítve, bérmauton volt Nogáll János. Bérmautjába esett Gyoma is., hol Spett plébánosnál szállott meg. Fakó, kopott kabát volt az öregen, aki nem szeretett ruhazatra költeni. Mikor a plébános ezt az özönviz előtti ruhadarabot meglátta rémülten csapta össze a kezét: — Ugyan hogy lehet ilyen kabátot hordani ? Nogáll szemügyre vette az öltözékét ós rezignálton jegyezte meg : — Ócska biz ez hanem . . . — Nincsen, hanem. Majd adok egyet a kabátjaim közül, azt öltse fel. Igy szégyelnótn ha meglátnák a hívek. Az agg főpap jóléiekkel vette fel az ajándék kabátot es titokban bizony ira örült, hogy ingyen jutott hozzá. * Valódi aszkéta életet folytatott, a kereszténység papjait szigorú koloston fegyelem alatt szerette volna látni, ö maga is gyakrau tervezgette, hogy vissza vonul egy karmelita kolostorba. Ezt a szerz-ates rendet kedvelte legjobban törvényeiért, melyek a szegény sorsú ern berek istápolasát irják elő. Halála napjáig élénk figyelemmel kisérte a budapesti karmeliták ügyét s most az utóbbi időkben is gyakran segítette őket uj kolostoruk felépítésére. Egy alkalommal, mikor határozott alakban fordult a rend főnőkéhez a szer zetesek közé történendő felvétele véget, azzai utasították el: — Maradjon csak világi papnak. Rendünk iránti szeretetét igy hatható sabban támogathatja. És Nogáll ezt nagyon gyakran bebizonyította. * Sok dolga volt az ipfcrosokkal a Sít. Vmcze-intézetben szükséges javítási es átalakítási munkálatok körül. Ha a^tán a munka befejeztével a számlát hó végén nyújtották be hozzá, Nogáll zavartan mentegetődzött : — Nincs pénzem kedves fiam. Igazán nincs. Elfogyott Nem is szokott már ilyenkor hónap végén pénzem lenni. Jer el elseje körül. Mint valami könnyüvérü diák várta rendszerint az elsejét, mely pénzhez juttatta, hogy "ismét osztogathasson asególyre szórulónak. Áldás emlékén 1 Mikor a férj ravasz. — Történet két jelenetben. — Első jelenet, mely az utczán játszódik le. A férj (találkozik egy jó barátjával): Szervusz ! A jó barát: Szervusz öregem 1 Hogy, mint ? A férj : Köszönöm, lassan. A jó barát: Mi újság ? A férj : Semmi különös. A jó barát: O nagysága ? A férj . Nagyon jól érzi magát. A jó barát: És te ? A férj: Lehetnék jobban is. A jó barát : Valami baj van ? A férj : Csekélység. Szóra sem érdemes. A jó barát: Mégis ? A férj : a feleségem megcsal. A jó barát (meghökken) : Ah ! A férj: Igen, megcsal. Semmi kétség. A jó barát (még jobban meghökksn) : Ugyan ugyan 1 Lehetetlen 1 A férj : Ne vigasztalj. Bizonyítékaim vannak. Véletlenül felfedeztem egy csomó levelet, szerelmes leveleket, a mélyeket gondosan őrzött egy titkos fiókban. A jó barát (rémülten): Borzasztó ! A férj : És tudod, mi a legérdekesebb az egész dologban ? A jó barát: (aggódva(: Nos ? A férj ; Mintha a te Írásodat ismertem volna fel benne 1 A jó barát: (méltatlankodva); Az én Írásomat? Hová gondolsz? (Magában:) Milyea szerencse, hogy sohasem írtam alá a leveleket. A férj : Nono 1 Még csak az kellene, hogy te is megneheztelj! A dolog ugyanis már rendben van. A jó barát: Váltok ? A férj: Dehogy I Kiderült, hogy az asszony ártatlan. A jó barát: (megkönnyebülve) No, látod 1 Es hogy történt ez? A férj: Ravaszul csináltam a dolgot Mint«« hogy reád gyanakodtam, — amiért utólag bocsánatot kérek tőled — egy szép napon hirtelen azzal leptem meg a feleségemet, hogy — meghaltál. Ugy okoskodtam, hogy ha szeret, önkéntelenül is elárulja magát, elájul, vagy legalább is elsápad e rémes hir hallatára. De mindebből mi sem történt. Ellenkezőleg . : . A jó barát (nyugtalanul): Nos? A férj : Elkezdett kaczagni, de ugy, hogy a könnyei csorogtak. Kellett még több bizonyíték ? Ugy-e nem ? A jó barát (bosszúsan): Nem. De hallod, ugyancsak különös tréfáid vannak. A férj: No, csak semmi harag. Szervusz öregem 1 A jó barát: Szervusz 1 Második jelenet, mely egy csinos legénylakásban játszódik le. A jó barát : Ah asszonyom, azt már régen tudom, hogy nem szeret ugy, mint azelőtt, de hogy mulat rajtam, az már sok a jóból. A feleség : Megbolondult ? Mi a baja ? A jó barát : Mindent tudok. Ne tetesse ma gát, a férje mindent elmondott 1 A feleség : De mi történt ? A jó barát : A férje elmondta önnek, hogy meghaltam és ön, ön . . . kaczagni kezdett, hogy a könnyei csorogtak. Mondhatom szép megnyilatkozása a szerelemnek ... A feleség (újra kaczagni kezd): Hogyne . . . hogyne nevettem volna, mikor azt mondta, hogy ön meghalt ... és ön . . két perccel előbb . . . bujt be ... a szekrénybe 1 (Függöny). ÚJDONSÁGOK. A m."herényi Petőfi-ünnepély. Mához egy hétre nagyszabású ünnep ségek színhelye lesz Mezőberény köz sége. Közmivelődési Egyesületünk kegyeletes eszméjét országos ünnepély keretében valósítja meg az ottani rend ?őség. karöltve az egyesület vezéilő tagjaival. A meghívókat a mai nap folyamán küldi szét az egyesület. A pro gramm ez: