Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám
1899-07-20 / 58. szám
XXVI. évfolyam. B.-Csaba^ 1899. Csütörtök julius hó 20-án 58 szám BÉKÉSMBGYEI KÖZLÖNY PÍ){ RRRCAI VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap es csütörtökönf j Kiadóhivatal: . • , 0 fiql / . KJLŐ F1ZE T ÉS1 DÍJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint.— Negyed évre . . oU to Appouyi-utcza 891/ 4 sz. (Zgilinezky-féle há, Appouyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-fele ház) a K t Mam á_ a 8 R r hova a küldemények és az el5fizetési pénzek hova lap szellemi részét illető közlemények " , küldendők. ír.iMor^st Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikot « . <r küldendők. > lehet, évnegyeden beliil is. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetenoő Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk száméra .liogad bármely jónevű fővárosi és külföldi hirdetési iroda. „Nyllttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Itthon és másutt. A kiegyezésnek még egy bárányfelhője szaladt végig a treuga Dei egén Azt rebesgették, hogy a kiegyezés nincsen tető alatt: Thun a törvények szentesítése elé akadályt gördített. Széli rohanva száguld a császárváros felé és Horánszkynak eleredt az orra vére. Az egészből szó sincs. A csupa flegma „Bud. Tud", ez a cáfolásokra berendezett szócső igen lapidorisan ezeket irja a Széli bécsi utazásáról: Ily utazásra egyáltalán semmi ok nincs. A miniszterelnök e héten Rátóton maiad,ahonnét csak a jövő héten jön vissza a fővárosba. A zágrábi Obzor figyelmezteti a horvát kormányt, hogy még Mazuranics Iván horvát bán egy titkos alapot létesített, mint annak idején mondá, az esetleg bekövetkezendő „ fekete napokra". A titkos alapot állítólag az évi költségvetésekben évrőlévre fokozódó rendelkezési alapokból létesítették. Minthogy az alaphoz, — mely az Obzcr állítása szerint közel hárommillió lorintot tesz ki, — sem Mazuranics, sem Pejscsexich László bánok hozzá nem nyúltak, lölszólitja a horvát kom ányt, nyilatkozzék, mi történt a „fekete napokra" létesített alappal ? A Dreyfus haj t>a ír ég niidig tart. Augusztus 3-án kezdcdik az ügy tárgyalása s már eddig is a világ min oen tájából érkeztek Kei nesbe Walsin-Eszterházy újra nyilatkozik. Kijelenti, a bciderót ő ketziteite, hogy anyagi bizonyíték is legyen Dreylus mellett, a kit a német katonai atassé áiulcnak mondott Eszterházy továbbá kijelenti, hogy Mercier, Boisdeffre és Gonse tábornokok a borderó készítésének módját ismerték. Dreyfust törvénytelen módon Ítélték él ugyan, de könnyű bebizonyítani, hogy az elitélés ennek daczára igazságos volt. Eszterházy már annyiszor ismételte ezt a vallomást és annyit hazudozott, hogy lehetetlen reá valamit adni. Szerbiában még egyre-másra tartóztatják le az embereket; hiába mondják a hivatalos táviratok, hogy a vizsgálatnak már vége van s a kormány a kezében tartja az összeesküvés ösz szes szálait, napról-napra több embert fognak el. A rendőrség buzgósaga anynyira megy, hogy Belgrád utcáin még azok sem járhatnak szabadon és félelem nélkül, a kik teljesen ártatlanok. A sok letartóztatásból kitűnik. hogy Milán király nem népszerű ember Szerbiában, hiába gratulálnak neki most sorban a százas-deputációk, a kik között sok megijedt radikális is van; ha annyian szövetkeztek ellene és a szerb dinasztia ellen s ha az .összeesküvés valóban annyira elágazik, mint a hogy a belgrádi táviratok előadják, kérdezhetjük, hogy ugyan mi biztosítja Szeibiában az Obrenovícsok trónját? A szerb kormány mostani terrorisztikus politikája, a mely bizony semmiféle engesztelő hatást nem tesz a népre, nagyon rossz politika, mert elvégre is az Obienovics dinasztia sorsa a nép szimpátiáján nyugszik. A végletekig talán még sem viszi a szerb koimány a dolgot, mert Ausztria-Magjai ország és Oroszország, ha eddig talán nem is avatkozott bele a szerb rémuralomba, de nagy figyelemmel kiséri a napról-napra történő dolgokat s alkalmas pillanatban bizonyára nem mulasztja el, hogy komoly, intő szót ne küldjön Sándor királynak. A szerb trónkövetelő Karagyor gyevics már tiltakozik. Evek óta nem üz Szerbiában gyakorlati politikát. Várakozó álláspontot foglal el, mert biztos abban, hogy Milán vigyázatlansága az Obrenovics-dinásztiát tönkre fogja tenni. Akkor aztán fölvirrad a Karagyorgyevicsek napja. Milán király az ő legjobb agitátora. A Milán ellen intézett merénylet csakis a bomlás természetes proczesszusát tartóztathatja. Ez pedig bizonyára nem áll a radikálisok érdekében. Ne feledje senki, hogy 1880. óta ez már az ötödik merénylet volt, a melyért a radikálisokat teszik felelőssé. Minden jel arra mutat, véli Karagyorgyevics, hogy a mostani merényletet a rendőrség rendezte. Ha a radikálisok igazán merényletre gondoltak volna, száz és száz bátor ember találkozott volna, a kik végrehajtják, de bűntársakat meg nem neveznek. Nincs szükség olyan csavargó gazemberre, mint Knezevics, a ki már az első kérdésre megnevezte a bűntársakat. A herczeg az európai sajtóhoz folyamodik, hogy tiltakozzék Szerbia legjobb fiainak elitélése ellen, t J! belga választóreform miatt ismét éles konfliktus tört ki, a mely előreláthatóan a mostani kormány lemondásával és a kamara feloszlatásával fog végződni. Először a király különbözött össze a minisztériumával. Lipót király az egységes választórendszer mellett foglalt állást, a mi által a liberálisoknak kedvezett, a kik ilyképen visszanyernék régi helyüket a parlamentben. Általában kizártnak tartják, hogy a választóreform még ebben az ülésszakban napirendre kerül s elkerülhetetlennek mondják a kamara föloszlatását. Iskolai értesítők. — Ill-ik közlemény. — A b é k é s i ev. ref. gymna^ium értesítőjét Osváth Ferencz kö/.li s hIőbocsatja azt a beszédet, melyet az intézet 1898. t-zept. 18-an tartott Erzsebeígyas/,ünnepalyen mondottéi A protestáns iskolai drámákról való tanulmánya,igen figyelemre méltó e nemben, N»gy Lajos tanár tollát dicséri. Van aztan még egy tanulmány, az akcaó a latintanításban, mely okszerű, hogy szivesebben látnók szaklapban es nem abban a könyvben, melyei a szülők és gyermekek forgatnak. Meibodikai müvek közlése érteí-iiőkben szerintünk ozéljatévesztett. A tanárok szama 7. Az niiezet jeles növendékei: I. o.: Bányai Gábor, Daru János, S eineri Arnold, Sieiner Mór. II. o. : Megyer Lajos, Popovtcs István, Páko/dy Elek. III. o.: Stein ürmin, Áment Mihály. IV. o. Szekely Akos. V. o. Koctor Dezső. VI. o. Hidegi Kálmán, Tolnai Lajos. A tanulok száma év elején 162, ev végén 146 volt. Átlag egy osztályban 25. Leg nepesebb az első osztály ban : 45, legnép telenebb az ötödik osztályban: 14. Tandíj 8 fr». Vidékieké 25 frt. Valószinüleg megnyílik ez évben a hetedik osztály is. Az orosházi polgári fiu ós leányiskola tz evben is határozottan izmosodott. Összesen 363 növendéke volt az intézetnek. A szarvasi főgymnasium után tehát népességben ez következik. A tanítói kar 13 tagból állo t. Az iskola jeles növendekei Fiuk : I. o.: Weisz Sándor, Tar Lajof, MadarbSí Lajos. II. o.: Nemeth Lajos, Zsamboky Lajos. III. o : Ravasz Antal, Verasztó János, Horváth Antal. IV. o.: Bender György, Tafler Andor. V. o.: Fridvalszky József, Har.^ánvi Béla Márkus S»ndor, Pe'rovics Ernő, Zsinanyi „Békésmegjüi Közlönytárcája" A gyémántkő. — Századvégi fürdői történet. — ',Irta: Tewrewk István. A fürdő es>planádján, a reggeli korzó alkalmaval, fthünés keltett egy rendkívül elegáns fehér ur. Ugyanis fehér volt rajta minden Ruhája: igen finom fehér nyári öltöny ; fejen ; fehér hijó^kapiiánysipka, aminőt engedély nélkül viselnek a ryaraló gavdlerok; nyakkendője: fehér; a kabát hajtóka gomblyukában fehér szegfű; szandalszerü félczipője : feh^r; puha selyem inge I fehér; harisnyája .. . bocsánat I Révedtem . . harisnyája fekete volt. És fekete, és hatalma?, és ím ponáloan fölkefelt vo t a bajusza. Haja g fppel tövig nyírott, s az •'gyík f. k-ite cziganyszeme aranyszegélyű monoklival fölfegyverezett. S karc u, de széles mellű, szép szál magas aiak volt a negyven év körüli fehér ur. A már-mar egyhangúvá váló min dennapi ugyanegy kellemességbe a ki vacc i^ap, az érdeklődés, a felvillanyozás hullámzását hozta, a miot at étái ruga nyos léptekkel s a valódi előkelőség nyugalmával a hosszú eszplanád gömbölyű akácifatora közt vagy tizszer föl, lement. Un leányok ós namak kíváncsian lekintettek reá ós kérdő,eg egymásra. Vajh' ki ő és hol vagyon hazája?! A támlás padokon üllő beteges fia'ai asszonyok ölbe tettek a piros boriteku regénykötetet, s melazva néztek utana. Talán azt a re gényhőst láttak bent.e, akiről imént olvastak ? I . . . A női kivánc isig csakhamar megtudta, hogy a föher ur a legelőkelőbb S'állodábun háromszobás lakást bérelt érkezett, a vendégkönyvbe igy jegyezte be magát: „magánzó " Ah, egy maganzó I Egy igazi ur! Egy előkelőség, aki semmiféle poziczióra sem szorul, ól a saját jából s ez bizonyára dúsan kamatozó százezrekből áll. zji előkelő ós vagyonos Cáaladbeli urhölgyecskék, s a mamák a déli ebédre különösen kicsinosítva jöttek az első szálloda éttermébe. De vájjon lejön-e a fehér ur is ? . . . Nem hozatja-e az ebédet fel a lakására? Oh, szomorú sejtelem ! Valóban . . . valóban ... a fehér ur nem jött le. Nem jött le se delben, sem este; az eszplaná don nem társalgott senkivel ; rejtélyes magánosan sétált két napon, három napon át; yachtot bérelt, s egymaga ült benne, s ringattatta, vitette magat a szó le?, mély távon. A pinczérek sem tudtak semmi bi zalmasabb részletet. Azt látták, hogy az otthon kényelmében igen drága szivarokat szítt, sok az ekszere ; tárcíáj* telve bankjegyekkel, de egyéb semmi. Harmadnap sürgönya érkezett. „Jehntem, móltóságodnak, birtokain semmi baj. Mély hódolattal uradalmi igazgató". Aztán jött a sürgöny mindennap. Ennek persze híre ment a távirdai titok szabálya ellenére. S még az özvegy báróné is büszke sugár leányával melegebb tekintetre kezdték méltatni a fe hér urat, ha séták alkalmával vele találkoztak. S ez nagy szó, a legnagyobb talán, amelyet a jelen esetben kiejthetünk. Mert az özvegy báróné nyaralója a legszebb az egész fürdőtelepen. s leánya a legjobb . . . Hogy is mondják magyarul ? I . . . parthie. Parthie . . . Ugy-e bár: mily bü völő e szó csengése, századvégi ifjú ba rátáink, kik nem azt valjátok, hogy a Laviratilag; a kora reggeli vonattaVm unka Lemeteit, de nemesség, gazdagság utan vágyódtok, hogy feloldva legyetek a munkának — szerintetek — terhei alól. Parthie! ... De ne kalandozzunk az e szó igérte tündérszigetekre, hanem maradjunk csak a fehér urnái. A fehér ur megősmerkedett az özvegy barónéval ós leányával, s csakha mir folyton együtt lehetett őket látni. Együtt sétáltak. Együttyachtoztak, most már a báró kisasszony yachtján. Együtt ültek a báróaé villájának verandáján S alig telt bele egy hét, s a fehér ur már ebedre, vacsorára volt hivatalos náluk. Már most gyakrabban a bárónéékhoz vitték utánna a naponta érkező távirati jelentést, hogy „méltóságod birtokain semmi baj" . . . Az egész fürdőt beözönlötte a sejtelem forrásából mihamarabb erősen áradó hír s ebbe az árádatba egy-egy hölgyecske, a ki már titkon ugyancsak reménykedett, számított, csaknem befulladt mérgében, elkeseredésében, hogy a fehér ur a bárókisasszonyt nőül fogja venni. S a sejtelem közel járt a valósághoz A fehér ur nagy társaságbeli ügyességével, humorával, elegancziájával a báróné s a bárókisasszony kegyét megnyeite s az a szép perspektíva, melyet a naponta érkező s tartalmilag már általunk is ismert táviratok nyújtottak, még a nagyobb kavicsokat is elgördítette arról az útról, mely egy elegáns, előkelő dúsgazdag úriember ós egy sugártermetű büszke báró-kisasszony közös boldogsá gához vezet. Valóban, egy langyos, illatos, csillagos nyári estén a villa verendáján a báróné előtt a fehér ur s a bárókisasszony eljegyezték egymást. Csöndesen titokban. A nyilvánosság majd később tudjon csak róla. S ez különösen a fehér ur kívánsága volt, „Minek is legnagyobb boldogságunkat piaezra vinni?!" mondotta volt a fehér ur. A bárókisasszony megmutatta ékszereit, 8 köztük azt a sok ezret érő gyémánt-nyakéket, amelylyel ugy nagyanyja, mint édes anyja oltár elé állottak, s amelyet ő is viselni akar, ha kimondja az életre kötelező igent. S éppen kivágott nyári ruha volt rajta. A gyöngysorokat levette nyakáról, s helyökbe illesztette a gyémánt ékszert. — Ah ! kiáltá a fehér ur, midőn a bárókisasszony érdekes, pikáns gőggei tekintett le reá, félig tettetósből, mert megszerette ezt a különös embert, — ... királynő áll előttem, s én rabszolga, térdre borulok. Le is térdelt, s igy csókolta a büszke leány kezének rózsaszínű körmeit. A gyémántok gyönyörű színjátszásban ragyogtak a hattyúnyakon. Néhány nap múlva a távirat tartalma különbözött az eddigiektől. — „Kisebb, tízezer holdas birtokra vevő, móltóságod szakítaná félbe róvid időre fürdőzését . . ." Tehát tövid időre távozik. Egy-két napra. Ah, sietni fog ide vissza, ahol boldogságát láthatja. S bucsulátegatásakor érzékenyen szólt menyasszonyához: — Bárónő ! Rabja egy nagy kéressel fordul önhöz. Mielőtt távozom egy napra, két napra, . . . ah, mily hosszú idő ! hadd láthassam ugy, ahogy az oltár előtt fog allani: — a gyémánt nyakékkel. Bementek a szalonba s a bárónémama az egyik szekrény rejtett fiókjából elővette a legértékesebb csaladi ókszort. Leánya pedig engedett a vőlegény kóró sének s a gyémánt nyakéket ismét fölvette. S a fehér ur ismét letérdelt ós is mót csókolta a büszke nő kezének rózsaszínű körmeit. A bárókisasszony ismét leveti az ékszert s éppen amidőn az asztalra teszi.
