Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-09-07 / 72. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899 Csütörtök, szeptember hó 7-én. 72. szám. BEIES KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Szerkesztőség: Api onyi i;1cza 891 /

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hovii k Jip sjtllemi lészét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik lietenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI Dl J: Egész érre 6 frt. — Félévre 3 frt. — Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 8 kr. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza sz. (Zsilinszky-féle ház) hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben egy sor közlési dija 25 kr. üdvözlet Csaba város vendégeihez. Az országos iparegyesület nagy nevű vezérei, az aiadi kamara elöljárói és a kamara felületéről huszonnégy ipartestületiek küldöttei érkeznek ma Csaba város falai 'közzé, a kiket szívtől üdvözlünk, mindnyájukra Istennek bőséges áldását kéljük. Az önkéntes polgári társulás, az egyesületi és társulati szelkm mi nálunk nem erősödött a sok egyesülettel, sőt ellenkezőleg szánalmas nemtörődömség és közömbösség veszi hatalmába az embereket. Sokan vezérmondatul választottuk a pusztaszenttornyai gatyás philosophusnak azt a hiressé vált szálló-igéjét: „Valahogy csak lesz, mert úgy, hogy sehogy se lett volna, még nem vult. „Sokan az állami omnipotentiától várnak mindent és hogy ezen belső mivoltában kiépitettlen nemzeti állam a tennivalók özönében felfakadt és jogosultságában kérdésbe sem tehető igényeket nem tudja és nem iparkodik lázasan kielégíteni: a rekrimináció áldatlan mezején tartunk, fehér és zöldasztalnál azzal ér véget működésűnk, hogy vagy szidjuk az intézkedő kövá&y Patópáloskodunk: „Ehj, ráérünk arra még." Társadalmunknak talán minden rétegére illik ez a jellemzés, de semmivel sem jobban egy társadalmi rétegre, mint az iparosságra Az ő testületi szervét majdnem törvényszerű szükségesség toborozza, a hivatali „muszáj;" társadalmi kérdései bátortalanok és reménytelenek, akcióképességüket bénítja a szegénység, az elto ^ultság, a bizalmatlanság és szervezetük széttagoltsága. Ebben a helyzetben biztosak voltunk a felől, hogy az a kezdeményezés, mely Csabán nyert alakot: az iparkamarai területen való értekezletek eszméje, — kedvező és példaadó lesz. Lám, Nagyváradon már egy miskolci szakember mutatott arra, hogy ilyen parcziális ipari érdekeltséget kell mind sűrűbben akcióba hivni, mert igy csinálunk voltaképpen számbavehető és őszintén megnyilatkozó ipari közvéleményt. Csak kezdeni kelletett az aradi ipari kamara területén egy ily értekezlet összehívását s országszerte népszerűvé vált az eszme Maga pedig a kamara területén, lévő mintegy 46 ipartestület azzal demonstrál, hogy mindjárt elöljárójában jóval többen felénél az első szóra a hadsorba áll, Mi ez, ha nem az, hogy az eszmét | megertették, immár elérkezettnek látják az időt arra, hogy az önsegély, a társulás, a kari erőnek tömegesítése által kell czélhoz jutni. A holnapi értekezletet, melyre az ipartestületek küldöttei ma megérkeznek elsőrendű célok hozták egybe: Ma az iparosnak létkérdése. Virágzó iparállamban a munkaképtelenség idejére való biztosítás, a humanismus kérdése, nálunk jóformán az iparüzők háromnegyedének létkérdése. Nálunk a kis iparos átlagban olyan számba vehető vagyont, mely őt az elöregedettség csöndes idejére tisztes megélhetés felől biztosítaná, — nem gyűjthet össze Nálunk minden iparos lelkes hive a nyugdíjalap megteremtésének. És minden jel arra mutat, hogy példaadólag az egész ország iparosainak, az aradi kamara területén megcsinálják. E fontos és elsőrendű kérdés mellett a mit az ország első iparosa, Thék Endre akar, — egymagában méltó, hogy messze földről elfáradjanak érte azon kérdésért: miként lehetne a leendő iparosnak már tanuló éveiben becsvágyát fölgerjeszteni abban az időben, mely idő a jellemalakulásának ideje. A harmadik tárgy is aktualis ma, Gelléri Móré, a ki az ipartestületek működésének hatályosabbá tételéről szól, vagy szerkesz tőnké, a ki az ipari szövetkezetek szervezési kérdését hozza szőnyegre. Mindezek teszik ki munkásságát a holnapi gyűlésnek. De nem lehet kicsinyleni azokat a szellemi és anyagi sikereket, melyek a különféle vidékről összesereglő ipari küldöttek érintkezése által az iparosságnak kamatoznak, hogy a pályaszeretefcet növelik, az összetartás vágyát fölajzzák, és az egyesületi élet czélzatait népszerűsitik. Az iparosság ügye iránt való igaz szeretettel üdvözöljük Csaba vendégeit, azt kívánva, hogy teljes siker érje az ügy szeretetében idesereglett vendégek működését s a holnapi napot jegyezze föl az a könyv, a melyben az ipari társulás által elért érdemek nyernek méltatást. Isten hozta vendégeinket! az érkezés idejére s a gyűlés tartama alatt föllobogózni méltóztassanak, velük együtt Csaba minden polgárát pedig arra kérjük, hogy az iparosok érdekképviseletének zászlóbontása idején a szivek rokonszenvével, érdeklődésükkel támogassanak, segítsék a vendéglátó iparos-osztályt abban, hogy a távol vidékről egybesereglett küldöttek e vendégszerető alföldi város jó liirnevét vigyék haza. Békés-Csabánj 1899. szept. hó 5-én. A végrehajtó bizottság nevében: Áchim János, Rosenthal Ignácz, jegyző. elnök. Kérelem Csaba város háztulajdono saihoz. Arad,- Békés,- Csanád- és Hunyadmegyének, mint az aradi ipar- ós kereskedelmi kamara területét kitevő vármegyék ipartestületei és társulatainak küldöttei ma csütörtökön Csabára érkeznek, hogy itt több, igen lényeges kórdósben tanácskozzanak. Tisztelettel alólirottak a vendéglátó csabai iparosok képviseletében ós megbízásából mély tisztelettel kérjük Csaba város háztulajdonosait, hogy házukat Csaba birtok vétele a megyegyűlésen. — Rendkívüli törvényhatósági ülés. — Most kedden rendkivüli közgyűlést hívott egybe a vármegye főispánja. A törvényhatóság tagjait Csaba község kérelmére liivta egybe, sürgős lévén törvényhatósági jóváhagyással ellátni Békés-Csaba községnek a 7rautmannsdorf-féle birtok vétele tárgyában hozott határozatát. Nem túlságos számban jelentek meg a törvényhatóság tagjai, de élénk érdeklődéssel kisérték a horderejű akció ügyében az állandó választmány három részből álló határozatát. Lukács György főispán éljenzés közben elfoglalván helyét és üdvözölvén a törvényhatósági bizottságot, — előterjesztetik Széli Kálmán belügyminiszternek határozata Puszta-Szent-Tornya községet illetőleg a status-quo fen tartásáról. A belügyminiszteri intózvóny egyszerűen tudomásul szolgált. Ezután következett Békés- Csaba község birtokoéteti ügye. Az állandó választmány a kérdést három részre osztja, külön választja a vételt, külön Csaba községének 200.000 frtnyi kölcsön ügyét, melylyel a birtok első részletét kiegészíti a vevők által befizetett 300.000 frtot egy fól millió frtra és külön választja azt a szaBékésmegyei Közlöny tárcája Bimbófakadás. — Irta: Szabó Elemér. — Malvin ! — te már megint az ablakban vagy ? Hát nem megmondtam mór, hogy ne merészelj oda menni, mikor az átellenes ablakon ott guksol az a majom ! — De édes mama hisz' én . . . -— Semmi ellenvetés ! Megtiltom, punktum ! Többet meg ne lássalalak abban az ablakban . . . A kis Malvin az ő tizenöt esztendős, ábrándos fejecskéjével el nem tudta gondolni, hogy az ő kedves mamuskája, — aki eddigelé minden kívánságát, vágyát, óhaját teljesítette, mondhatni szinte elleste, — miért tiltja el egyszerre attól az ablaktól, honnan a szomszéd szobaurat megláthatni. Az valami különös ember lehet, hogy a mama olyan nagyon tiltja tőle. Kezdte sajnálni, hogy eddigelé jubban meg nem nézte azt az érdekes fiatalembert . . . Ugyan miért haragudhat ugy rá a mama ? . . . Különös, mig az a másik ur, az a kövér, szőke bajuszu lakott ott, a mama egy csöppet sem haragudott, ha kinézegetett is az ablakon, pedig annak még a bajusza is nagyobb volt . . . De most ? Ujjé, nem is jó rágondolni. De hát miért? . . . Hát egyik fiatalember nem olyan, mint a másik ? . . . Igy töprengett :i kis Malvin magában, mig a marna éles, rikácsoló hang;a félelmesen rezgett a levegőben. De a mamának nemcsak a hangja, hanem a szeme is éles volt. Kutató, fürkésző tekintete az uj szobaurban rögtön megsejdítette a veszedelmet. Kár, hogy a szeme hez nagyon gyenge volt a logikája. Az a jámbor lélek egyszerűen azéit volt veszedelmes, mert veszedelmessógét; a mama előre fölfedezte. Az igaz, hogy a mama által megállapított szimplomák szerint minden kellék meg volt benne a — veszedelmessógre. Az arcza sápadt, fakó volt, beesett szemei tétován pislákoltak s összeborzolt haja rendetlenül hullott homlokára. Mindezek s más egyebek a mama szemében rettentő, kiáltó bizonyítékai voltak a mélyen elsülyedt, romlott embernek, ki az éjszakát átdorbózolva, könnyelmű lóhassággal merül a kéjek tengerébe ; — ki nem sokat törődik a férjek szent és sérthetetlen jogaival, a szülők gyöngéden szerető, féltő aggodalmával. Hanem válogatás nélkül, amint útjába akad, kegyetlenül tépdesi, szakgatja le a feléje hajló ártatlan bimbókat és pompázó virágokat . . . Pedig ily rettenetes dolgok az eszeágába sem fordultak meg annak a szegény ördögnek. Gondolt is az most az asszonynépsége. Hisz' minden idejét a szigorlatra való készülődés foglalta le ; — ezért volt sápadt arcza, fénytelen, beesett a szeme. Éjjel-nappal a vastag foliánsokat bújta; látta is az most a Malvin két szép, ábrándos szemét. Nem látott az mást, csak azokat a folyton egymásután futó, rohanó betűket, a melyek tudást, képzettséget lehelnek az agyvelőbe, amelyek lerakják az alapot egy szegény elhagyott ifjú jövendő boldogságához. De a mama máskép látott. Az ő szeme a rideg, kiélt, sivár kójenczet látta a sápadt, íakó arezban s tulságig vitt anyai aggodalmával sok keserű perczet szerzett a kis Ma vinkí nak. A kis Malvint időnkónt el-elhagyta régi. pajkos kedve s valami névtelen szoi) , írság szállotta, meg. A kíváncsiság apró, }, ördöge pedig ópenséggel nem hagyta i\t dni. A a ér már zsibongott, zajlott e.'A n; érezte, hogy valamije hiányzik, amit nem pótol sem a ezukros sütemény, ser" a kebléhez simuló lágy brüsszeli csipke. Olyan átmeneteli állapot volt ez, melyben sóvárgással vágyódott parányi szive valami határozatlan, ismeretlen édesség után. Olyan volt, mint a fakadó rügy, melyhez csak a napsugár lágy csókja kell, hogy zöldelők, viruló életre pattanjon. A lelke tele volt aranyos, rajongó álmokkal, fantáziája csodás, bizarr meséket szőtt, melyekben — természetesen — ő volt a hetedhótországi, tengerekentuli tündérleány, akinek a tüzetfuvó sárkány karmai közül okvetlenül ki kell szabadulni. A kiszabadító pedig csakis az átellenben lakó szobaúr lehet. Malvinka ezentúl gyakrabban odalopózkodott ahhoz a tilos ablakhoz, honnan a tiltott gyümölcsöt láthatta Nem talált rajta semmi különöset, de mivel tiltva volt, édes sóvárgással merengett el a színtelen, fakó arezon. Egyszer aztán a megfigyelt fiatalember észrevette, hogy valaki kutató, kémkedő tekintettel nézi a szembenlevő ablakból. Először zavarba jött egy kissé, mert nagyon véletlenül találta ez az érdeklődés, de midőn jobban szemügyre vette bájos vizaviját s látta, hogy az határozott kíváncsisággal tekintget feléje, megrestelte a dolgot s bátran, merészen nézett vissza. Vér ömlött az arczába s a szeme ragyogott. Malvin "ugy találta, hogy most szép. Ezzel megkezdődött az ismerettsóg, az ismeretlenek édes ismeretsége. A bimbó kipattant, hogy a nap hevitő csókjánál szint nyerjen, illatot árasszon maga körül. Csak a szemeikkel beszéltek, de ez a beszéd édesebb, kábitóbbvolt annál, melyet i. nyelv, az ajak adhat. Ez a hangtalan beszéd az, mely részegítő álomba meríti a lelket, mert a szerelmesek ebből csak azt értik, csak azt hallják meg, amit épen akarnak ami épen jól esik sóvárgó leiküknek, vergődő szivüknek. Remegő vágyódás, öntudatlan, kéjes érzés között telt el pár nap, mig nem egy este a lépcsőházban találkoztak. Senkiaem volt közelükben, de ha lett volna is, Malvin akkor sem vette volna azt észre, mert e pillanatban olyan varázslat alatt állott, melyben látó ós halló szerve csaknem felmondta a szolgálatot, A. gázlángokat körülfogó világosszürke üveggömbök egyszerre elkezdtek körülötte forogni és zagyva összevisszaságban kavarogtak a fehér márványlépcsőkkel ós az aranyos czirádáju kartámaszokkal együtt. Malvin önkéntelenül megállott s kezét a lópcsőzet kartámaszára helyezte. Kissé megfogózkodott, ^rcza lángolt s szemeit ódes bambasággal irányozta a közeledő ifjúra. Erezte, hogy most valaminek kell történni. Törtónt is. A fiatalember — bár nem volt valami híres nőcsábító, mégis azonnal megértette a Malvinka ódes, kellemes zavarát. Látta, hogy itt nem lehet egyszerűen visszahúzódni, mert a helyzet parancsol. Amint látta ezt a piruló rózsabimbót maga előtt remegni, egyszerre megbizserget a vér ereiben s önkéntelenül is odaszólott a bájos gyermeknek: — ügy látom, kegyed megszédült, kedves kisasszony . . . pardon ... én Zágoni Dezső vagyok. Különben mi félig-meddig már ismerősök vagyunk. Én vagyok a nagysád kellemetlen vizavija. —- Oh, dehogy . . . rebegte elpirulva a bájos kis bakfis. — Azt hiszem, jót tenne, ha egy kissé szabadk vegőre mennénk. — Nem bánom, de a mama . . . k íilönben . . . — Menjünk, édes nagysád ! — hangzott az ifjú kellemeten csengő hangja. S azután mindkettőjük alakja belemosódott a nagy, boltíves kapu félhomályába. Az élénken zajló, zsibongó utczán, a sok ismeretlen között már ugy érezték,