Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) július-december • 53-76. szám

1899-08-31 / 70. szám

XXVI. évfolyam. > B. Csaba, 1889. Csütörtök, augusztus hó 31-én. 70 szám. FOLü'ÍKAÍ es VEG YESJ ART A JLXJ V LAP. Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közleményed küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forirt. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre . - u' kr Eqyes siam ára 8 kr. Előfizethetni: hsiyhsn a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoí lehet, évnegyeden belül ia. Hirdetéseket lapunk számára el'ogad bármely jónevű fővárosi éB külföldi hirdetéB) iroaa. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle táz hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A. hirdetési dij készpénzzel helyben fizeteidő „Nyílttériben egy Bor közlési dija 25 kr. Nálunk és a külföldön. A politikai élet némi pezsgésbe jutott Budapesten. A miniszterek otthon vannak s készítik a javaslataikat. Széli Kálmán szeme kiváncsiabban tapad Bécs felé, mint a honvédhadapród-iskola udvara felé, a honnan pedig Hentzi mered Ugyanis a német ellenzék — most már bizonyos — megobstruálja a delegáczió megválasztását is. Az alkotmány kereke egy nagyott berseg és aztán megáll. Szó van arról, hogy a delegácziót, ha már használhatatlanná vált, egyszerűen sutba dobják és a császárparagrafussal kiböjtölik a veszekedő' németséget. A Dreyfus-per e heti anyaga rendkívül kedvező a vádlottra. Ez a Bertillon mesésen eredeti alak. Rendszere szédületes Csak Eötvös Károly masszírozhatná meg. Cordialis alak lenne belőle. Az eszi rak Tteichsi ath összehívásáról sokat beszélnek most bécsi politikai körökben s a lapok híre szeurit irajdntm bizonyos, hogy a Reichslathot oktcbeiben hívják össze. Azt is jxiiíLrjtik a lapek, hogy a kormány Icrr.oly lentől ér a \ette a nyelvrendeletek lelíügg€£zté£ét. Hegy e c^élra n egnjerjék sz ujesehelet, Kaizl cr kgkczelelb Fiágába utazik, hegy az ujcsehek végrehajtó-bizottságával tant cskozzék. Ugy rroridják, hogy Kaizl dr. tok engedményt készül tenni, c&akhcgy a estheket megnyerje. A lelgá választó-reíoimjavaslatot a nuhlci a biicíUigUn 16 sióval (Megadták s a javaslat nem sokára a ház plénuma elé kerül. A szocziáldemokraták ismét szervezik az obstrukeziót. Bizalmi embereik tegnapelőtt Charleroiban értekezletet tartottak, a melyen elhatározták, hogy a javaslatot a végletekig megobstruálják. Erre a czélra pedig három eszközt fognak használni: a parlamenti vitát, az utczai tüntetéseket ós ha mindez nem használ, a parlamentből valamennyien kilépnek. A szerepeket már szétosztották. A hét radi kális, ki a szocziálistákhoz csatlakozott, mindenben hozzájárult az obstrukeziós tervhez. A kormány most a házszabályokat akarja módosítani, hogy az obstrukezió élét elvegye s mindenekelőtt a szólásszabadságot akarja korlátozni. A parlament egyik első ülésében erre nézve indítványt is tesz; de bizonyos, hogy ennek az indítványnak a tárgyalása sem fog simán lefolyni. A franczia összeesküvőket nemsokára törvény elé állítják s a szenátus, mint áilami törvényszék fog rajtuk Ítélni. Mire ez a törvényszék összeül, Guérin és társai valószínűleg megadják magukat, mert se élelmiszerük, se vizük nincs már s igy nemsoká állhatnak még ellen. Azt hiszik, hogy az összeesküvőket nagyon szigeiuan fegják megbüntetni. Transzvál elküldötte már utolsó válaszát Angliának, a mely ugy szól, hogy a transzváli kormány ragaszkodik utolsó javaslataihoz s több engedményt nem tehet. Már most, ha Chamberlain angol gyarmatügyi mijiiiszter beváltja a minap mondott feInyegetését, akkor a legrövidebb idő alatt ki kell törnie a háborúnak. Valószínű azonban, hogy Anglia még egy felszólítást küld a transzváli volksraadnak és ez is válaszol még egyszer s csak azután dől el a béke vagy a háború sorsa. A porosz liberálisok nincsenek megelégedve a kormánynyal, a miért nem oszlatta föl a képviselőházat. Azt mondják, hogy a kormány ezzel a politikával erősen kompromittálta magát, mert a konzervativek most a helyzet urainak érezvén magukat, még erősebb akciót fognak indítani a kormány javaslatai ellen vagy barátságukat és szavazataikat nagyon drágán fogják megfizettetni. Zsivena, meg egyebek. (V. L.) E>e!őU huszonhat nappal a „Budapesti H i r i a p" megtisztelő megbízásából miit a legtekintélyesebb napilap tudósítója részt, vettem Turócz Sz-Mártonban u Z ivena és a felvidéki tót muceu n egy atti^k kózgy'ilésén. Mikor hazajöttem, az ií-.z-ág *z*rint la írtam a „B-kesm gyei Közlöny "-ben is benyomásaimat. Kiemeltem, bog? a lurccz-szt.-mártoni sót társadalom menynyire példát mutat rekÜLk. az alföld magyar tár-adalmának, a kik z-urozó körökre, koteriakra, k ikkekre, érdekcsoportokra vagyunk széttagolva, a kik tiz busz jótékony, közmivelődósi, tanügyi, emberbaráti és n it ludom én milyen egyesületek tagsagi dijait fizetjük, aztán voltaképpen nem teszünk semmit. Nem dicsőites volt az, a mi' a zsjvená?okról megírtam, hanem vészkiáltás, hogy ke vesebbet handabandázzunk ós tegyünk is már. Hogy intencziómat eképpen magyarázta az olvasó közönség, klasszikus lanuiágot szolgáltatott arról Hajnal István dr., ki a czikkről másnap, szó esvén felőle, — dic&érőleg nyilatkozott, a maga résziről is hangsúlyozta, hogy teljesen osztja az ott Írtakat. Minket a töménytelen egylet ront meg ós az, hogy a közmunkassag terén csak egy két ember végez komoly munkát. M.nnyire meg lep hát. hogy három htre a czikk megjelenése után e sorok Íróját, a ki se nem tót ós még csak n m is luiheránus, a hazafiatlanf-ág hirébe igyekeznek keverti mindazon c-abai szereplőket, kik a bárányi „konfliktus"ban hivatalból szerepet vittek s ezért méltatlanul meghurcoltatnak, — kétszer is o'dalvágássql sújtanak felém „Zuvena" czimü csikkemért es a kik nem olvasták azok előtt abba a gyanúba kevertek, ho^y már én is fölesküdtem „Szlávia" édes anyának. A B ó k ó s c elekszi ezt abból az alkalomból, hogy a mezőberényi Petőfi üunepely színhelye körül támadt koníiikiusban azt iujja, a mi nem éget. A „B é k é b" oldaltamadása csak „lapos" vágás Az nem számit Hova jutunk, ha már a hazafiatlanság gyanújába keverhetik azt is, a ki — meglehet, ez a bűnöm — a szláv felvidéki tót társadalom összetartásának példáját látva, a magyar társadalom egyseges és lelkes munkásságát szólítja ós serkenti. Végezvén a lapos vágással nem elegyedem a vitába. Bizonnyal ugy van, hogy az aradi határozat nem volt tapintatos. Mondhatta volna az esperesség előbb, mondhatta vclna a Petőfi halála 50 éves fordulójának lélekemelő üone„I e k ó ii e t j ti K tárcáig Vége a vakácziónak. Irta : Magyar Gyula. Vége lett a nj írnak. A lekaszált rémek újra kihajtott, zsenge tüvét mé nestk, gulyák tepossfck, a kánikula meUget tlfújja Demeter őssi esőt hajtó. Janjma.ag szeLője. Az erdőnek naptól m>f. perzselt lombjai között valami kellen i s artdata innád »z üdi<ő hüvös?eg nek s a megsárgult szölőlevél árnyából kimoíoiytg a lökének aranyos, vagy fó Jig piros-ló gfcre-'.dje. Csendes alkonyat ior, mikor az ág ie mmdul s a nadas eJítJejti íUt'ogjüá', ptraktól terhes föd tóiul le a laihatbrra s miközben szálló v&dludakcak Luc u gagogása har gzik a maga>bcl : idelent felzokog a pásztor tilinkója, őszi hangulattal löltvo ei az ál madozó lelket. Hajh, itt a szeptember, vege az édes vakácziónak. jx vidéki l urifck, laiuvi uri hazak őszirózsat hajtó, virágos kertjeiből titkolt zokogása hangzik egj-egy jó fdes snyának, mire a nap felkel, viszik a diákot a messze vá lűsüa, idegen világba elszakiijak az ő anyai Kebléről. Az első búcsúzás, hajh, az a lagfájóbb, a legkeservesebb. Eddig az övé volt, egyedül az őve az a vágott lurkó. ÍV szivéről szaktdt s virraszioit feleit^, hogyha kis agy&ban Jázalom nehezüli ziháló mellére. Leste a növését s rnoai elviszik tőle, es ki iudja, hogy vL-elik gondját? Mar vagy két hónapja sürü könj hullás közt varrt, egyre varrt rája, mint ha egy e^-étz árvaházát kellet volDa ellátni hófehér ingekkel, rózsaszínnel hímzett patyolat kendőkkel. Azt a diakladat s.iug t»'le rakta, meg újra megnezte, bogv megvan e minden a drage ficzkónak. aki e.ppeu akkor dulakodott nagjb&n a biomtztd fiával, s miníhogy sikeiült azt jól há ba vágnia, egy ina rész ugra-sal ugy vaiette magát által a palaukon. hony bizonyos helyen egy roppanással ví'gig ketté hasadt a földi gu nyája. — Nem verlek meg lelkem, Bandikám, nem bántlak, —vigasztalta lágyan. — ugyanis nem okára inas teszi rád k" zét, én edes szülöttem. És amint hogy eljött most az utoLó esi, ha aggodalomnak százfele érze'mi s/crrolta össze anyai szivet s mikor megcsei;diit az e-teli harangszó, imádkozott ér f azután bement as uicsai szobába, atiol Bandi éppan most. szedte magába az uj ale're szóló apai tanácsot. Mert az éd«« apa szigorú ember volt maga i> megjárta azt a ha-zno-! utat, melyre .Bandi fia most teszi ra lábát Bacdi csak ball^dtta. Komor arc-ot vágott s nóhaiiehn titkon be ekandiiott a nagy falitükorbe, hogy van-e neki ia olyan tudo mányos raueza a két szemöidja között, mini a minő az édes atyjának. Két öcscse a ia.aácsok alatt ki.«zókött a konyha elebe s nagy jáukot lezdett a Bodri kutyával, melynek vihogása amint ba hailatszot', Baudiszintetüskén ülve várta, hogy mikor ujorhit ki ő is a pitvarba. Mert az.t meg kel! adni, hogy a Bodri ku'ya a talutnin nem volt az utolsó altat. HO-SJU fakó szőrű, kedélyes játszótárs Savó szemeiből az örökös jókedv nevetett ki. tudomanya is voli. Két lábra feiallco;, azután ugy tánczolt; a birkoz.ashoz meg szörnyű vala a kedve. Ha Bandira vaiaki csak félszemmel nézett, fogait mutogatta, mttlyek fehérek valámik, pedig amint tudjuk, Bodri soha sem uasznalt, se < kefet, sem fogport. Bandi meg ket ücscse nagyon szerette az okos kis jószágot, meg voltak győződve, hogy kiiűnőbb pajtás nincs a kerek földön ersnel a kutyánál. Ugy vacsora után min dig kö»re fogták s a Bodri ilyenkor előadsst tarlót, nagy kutyabumorral. Ha azután néha odaat a szomszédban a ven katznárkisaeszony énekelni kezdett, a Bndri kidugta lejét az uiczára s oly versen yvonitást vitt véghez a bunezut, hogy a három lurkó majd hogy boltra nem pukkadt, a homokban hempergett a nagy nevetéstől. Hogy minő keseivek szállták meg Bandinak a kedályvilágát, hogy ezen az e-<tón komolykodnia kell s nem vehet részt a szokott élvezetben — el lehet gondolni. Folyton azon törte a gonosz kobasját, hogy soká tartanak-e még az apai tanácsok; jut-e idő arra, hogy a Bodri kutya nagy oolondságain mág egy jót nevessen. Hajh, varaia kellett es bölcsen hallgatni, miközben az édes, gondos anya még egyszer föl fölnyitotta a ládáját s igazgatta, rakosgatta a sok egyetmá8t, melyek közé Bandi már rég becsempészte saját készítette, apró kis puskáját, amelynek gumi a rugója s amelylyel olyan isteni elvezet verebeket lőni, vagy a szomszédoknak ablakát bezúzni Végre egy vigaszta'ó hang szólt ki a konyhából, amely véget vetett az apai tanácsnak. Zsuzsi a szakácsné rezegtette meg azt a fuvo'ahangot: — Tessék vacsorálni 1 Ez a vacsora volt nagy, hosszú időre, majd egy esztendőre, otthon az utolsó. Az volt vigasztaló, hogy ez az estebéd még szent karácsonyi lakomának is bátran beillett volna. Fenyes ezüst tartókban lobogtak a gyertyák kékes-sárga lángjai, hirdetve, hogy ünn

jp van a háznál: a Bandi gyereknek búcsúzó ünnepe Az apa szokatlan komorsággal ült a zsöllyeszékében ; az édes szüle meg néha néha hosszan ugy elnézte Bandit, mintha le akarná fényképezni, oda, a lelkébe A két kisebb fiu meg sem mert mukkanni, csak szótlanul csipte meg az asztal alatt egyik a másiknak a iábaszárát, ezombját. Da enni n->m ettek, ami édes anyj'iknak sóbajt csalt ajkára: — Ugy-e kicsikéim, Bandit sajnáljá tok, hát azért nem esztek ? Pedig dehogy azért. Az volt sz oka a nagy étványtalanságnsk,hogy a Bandi gyerek még vacsora előtt kilopott a lábasból két sült libaezombot s azzal jól megtömte őket. — Hanem azért valami megmagyarázhatlan, fájó érzés fogta el mindnyáját a kerek asztalnál. Ott a gyertyafény nel mintha a bútorok, az öreg almáriom, mind-mind, egytől egyig valami ünnepi színbe borult volna. Mintha a falon függő Petőfi-kép haldokló alakja reá nézett volna a Bandi gyerekre nagy szemrehányással : — Hát elhagysz rossz gyerek ? tA falut, a kertet, a jó szülőházat ? Mintha máskép csengtek volna a poharak s a villák csörgése is olyan tompa volt. Az udvarról behangzott a Bodri kutyának fájó nyihogása. Bandi szeretett volna rögtön kirohanni, hogy egy elcsent szárnyat oda dobjon neki, de a nagy meghatottságtól meg sem mert moccanni. Azután megjelent ismét a Zsuzska leányzó. Elvitt abroszt, tányért, miközben az apa rágyújtott az öblös, czimeres nagy tajték pipára s cda intve Bandit a divánra, szokatlan gyengéden megsimogatta bozon os fejének kuszált szőke hajfürteit. — A mi tanácsokat édes fiam adtam, el ne feledd őket, mert én azokat a nehéz tapasztalat iskoláján szedtem. Es Bandi e megjegyzést nem is fe lejtó el, hanem a bölcs tanácsokat még azon az estén mind elfelejtette az utolsó szóig. i. Végre bekandikált a hold az ablakon s elnyugodtak szépen. Ez volt az első ój ebben az életben, amikor Bandi „nem tudott aludni. Maga előtt látta a távoli várost, nagy kőhazaival, zsongó életével. Azt a nagy iwkolát, azt a sok szigorú professzort, meg azt a temérdek nádpálczát. Mert hát Bandi apja megvala győződve, hogy ahol ő tanult, abban a városban önlhetik csak bele a tudományt a üa fejébe s még hogyha talentum csak ugy mérsékelten volna is a gyerek koüakjában, akkor is ember lesz, nagyember belőle. Bandi ugyan soha világéletében el nem gondolhatta, hogy miféle