Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-09 / 20. szám

tartja annyival inkább, mert ugy műkö­dési köre, valamint a társulat alapját ké­pező fontos tényezők a társulatnak eddig fennállott hatáskörében érvényesültek s azon körülmény pedig, hogy a községi képviselet egyrésze egyes ártéri birtoko­sok csoportosulása folytán más más megbizottak körébe jutott, a társulatnak újbóli alakulására befolyással nem lehet, mert a képviseletnek ezen joga és módja a törvény értelmében eddig is fennállott és továbbra is fennáll. A belvizrendezósi tervek na­gyobbrószben való elkészültét aközgyü lés tudomásul veszi és utasitja a társu­lat főmérnökét, hogy a tervezetet az egyes érdekeltekkel, a gyulai folyammér­nöki és aradi kultúrmérnöki hivatalokkal tüzetesen megvitassa, a netalán szüksé­gesnek mutatkozó változtatásokat eszkö­zölje s azt végleges terv alakjában a május havi rendes közgyűlésnek terjessze elő. Abókésiszivattyu-telepre beérkezett tervekre vonatkozólag pedig elrendeli a közgyűlés, hogy ezek a föld­mivelósügyi minister rendelete értelmé­ben gépész-mérnöki szempontból felül­vizsgálat megejtése u'án végleges terv alakjában szintén a május havi rendes közgyűlés elé terjesztendők. A közgyűlés elrendeli, hogy a tár­sulat hálás kegyeletének nyilatkozása­ként Erzsébet királyné emlékezetére, em­lókfák ültetessenek, s utasitja a tarsu lati igazgatót, hogy a társulat hivatalos helyiségének telkén s a gátőrházak te lepein, s egyáltalán a tátsulat tulajdonát képező alkalmas helyeken emlékfák ül­tetéséről s az ültendő fáknak „Erzsébet királyné emlékfái" feliratú táblákkal való ellátásáról gondoskodjék, továbbá, hogy az elültetendő fák mennyiségéről — az ültetési helyek megjelölésével — a gyu lai kir. folyammérnöki hivatalt április haváig órtesitse. A társulat kijelenti, hogy a fekete­körösi fahidnak vashiddá való át változ­tatásához hozzájárulni nem hajlandó, mi vei már egy ízben eme hid meghosszab­bításához 3221 írtai hozzájárult. Az ülésen jelenvoltak: Ladics György társulati elnök, Dutkay Béla, Korosy László, Áchim Gusztáv, Szatmári Gábor, Szél István, Hoffmann Mihály, Szekér Gyula, dr. báró Drechsel Gyula, Erdödi Ferencz, „Aszalay Gyula, Békési Mihály, dr. Hajnal István, Varga András, ifj. Endrész András, GerleinJ Reinhardt, K. Schriffert József, Keller Imre, Álb János, Arató István, Eisele József, Exner Ferencz, Fábián La­jos, Góg András, ifj. Góg Mihály, Horváth Pál, L. Kovács János, Kukla Ferencz, Lendvay Má» tyás, Ludvig Ferencz, Ludvig Mihály, Miskucza György, Pikó Imre, Ravai Gábor, Rostás Lajos, Rozsos János, Schmidt Gyula, Ád. Schriffert Jó­zsef, Sebestény Mihály, Stefánovics Péter, ifj, Steigervald Ferencz, Szilágyi Imre, Szőke Peter, Yaszpil József, Vidó István, Vidó János, Kocsor Gergely, Lavatka Gyula, Minich József, ifj. T. Nagy Gergely, Z. Tóth Sándor, továbbá Gallacz János kir. tanácsos, ministeri osztálytanácsos, Szarvassy Arzén kir. főmérnök, ministerij meg­bízott, Erkel János társulati főmérnök és Csausz Lajos társulati igazgató. A társulatnak az uj árfejlesztéssel 305 érdekeltségi szavazata van. A községi érdekeltségen kívül legtöbb szavazata vanAlmássy Dér es ós W e n c k b e i m Frigyes grófoknak, egyenkent huszonhét Az orosházi tehénlegelő fel­osztásához. A napokban érkezett meg a törvény szék Ítélete a tehónlegelő felosztására nézve, a mely annyival kedvezőbb a fel­osztókra, mert eddig meg senki sem volt, a ki a felosztást megtamadta volna. Most, a midőn elérkezett az ideje, hogy ugy az Ítéletet, mint a felosztást meg támadjuk és föllebbezzük, nem tartom időszerűtlennek e tárggyal nyilvánosan foglalkozni s szellőztetni azon okokat, melyek meggyőztek engem is arról, hogy a tehónlegelőtfelosztaninem szabad s a felosztást minden áron meg kell akadályoztatni. Az orosházi tehénlegelőt urbariális alapon akarják felosztani, pedig az u r bariális eredetű volt ugyan, de ma nem urbariális termé­szetű. Az uradalommal végleg rendez­tetett és lebonyolittatott az elkülönítés, majd a tagosítás és telekkönyvezós kér dése is ezelőtt körülbelül 40 évvel. Ma nem az urasággal folyik a legelő felosz­tásának kérdése, nem az urasággal fo­lyik a perlekedés, hanem perel egy ne hány sptkulácziót üző egyén, a ki többre becsüli saját önző czé'jait, mint egy köz­ség érdekeit, a ki többié becsüli azt az egy pár garast, mint a község békéjét s a lakosság nyugalmát, a ki érzeketlen szívvel ós kézzel dob üszköt a nyugodt polgár házára, a ki irgalom nélkül for­gatja fel a mar 40 év előtt rendezett, a mai napig törvényesen fennállott telek­könyvileg igazolt s hosszú 40 évi meg­szokás és haboritlan birtoklás által meg­változhatailannak hitt elévült állapotot. Nem akarok ezen alkalommal kitér jeszkedni azon első mozzanatra, mely a legelő felosztás tervét egyik községi kis­bíró agyában megfogamzotta s a mely a rokon lelkekben hamar viszhangra ta­lált. Itt csak annyit jegyzek mag, hogy ezelőtt 40 évvel az urasággal a birtok­elkülönítés rendeztetvén, azután már nem az urasággal, de Orosháza birtokos la­kosságával rendeztetett a legelő kérdése olyan formán, hogy minden 1U sessió után adatott egy-egy "tehén járás. Ez a tehén járás pedig a birtokosok által fen­tartott közös tehén legelőből osztatott ki, mindenkinek a nevére íra­tott s minttehón járás min denkinek a nevére teleköny veztetett s mint ilyen volt adás-vé­tel tárgya. Egy szám alatt szerepelt az egész tehén legelő a telekkönyvben és „közjelleg" volt máig, amennyibeq min­denki hajthatott ki marhát a legelőre, akár volt birtokos, akár nem, akár volt tulajdon tehén legelője, akár nem, csak legeltetési jogot kellett váltani, a mihez eddig mindenki könnyen hozzá juthatott, mert mint „legelő" a vételár nem volt magas, de a bérlet sem volt jelentekeny Ezek a száraz tények, ez a szomorú valósági De hát hol van itt az uraság gal bevógzetlen egyezség, — hol van az úrbariális pörnek az alapja? Hisz az uraság kiadta a tehénlegelőt még 40 óv előtt, az urasággal az elkülönités lebo nyolittatott s ma sem szándékozik senki az uraságot pörbe fogni. A tehéntegelő régi birtokosai pedig felosztották maguk közt a legelőt s „legelő" czimen telek­könyveltettók saját nevükre, ajután „köz­jellegei" adtak a legelőnek az altal, hogy annak kezelését s felügyeletét a községi elöljáróságra bizták, a mely elöl­járóság vásárolta be a szükséges bikákat s a község gondoztatta azokat csak azért, hogy a marhatenyósztés fenntartassák s a legelő „közjeliegu" biztosittassók, a mit az első birtokosok is kívántak és óhajtottak. De lás-uk a kérdést más szempont­ból s ha már nézetem szerint nem urba riáÜ8 természetű ez ügy, szabad e tűrni s nem kell-e mindent elkövetni éppen a község, a község lakosai érdekében, hogy a felosztás megakadályoztassók I Lassúk pár szóval a község érdekeit, hisz azzal szorosan összefügg a lakosság érdeke is Orosháza ma egy nagyközség 22 ezer lakossal, a melynek igen cs kaiy határa van, alig 16 e.er hold, a melyen a lakosság megé ni nem tud s igy más vármegyékbe, vagá más községek hatá­rába kell terjeszkednie. A kö^sagnek e szeiint adóalapja csekély, igy a köz,égi terhek fokozatos emelkedesát lehet csuk remelni. A községnek szabad, rendelke zésre álló területei nincsenek, a mint a községből kilép az ember, már magán­területen van. A község élénk kereske­delem és forgalommal bir, hetipiaczai mes-zeföldön híresek, népesek s igen na­gyok. A piaczról él a lakosság egy nagy része s még nagyobb része az, mely a piaczról szerzi be a legfonto-abb táp­szert, a tejet, amelyet ma aki-gazda, a ki-iparos, a szegény zsellér szállít a piaezrs 5, hogy az abból szerzett parktaj czária fedezze napi szükségletét s tartsa ftnn csaladját. Hány szegény család trar, melynek egyedüli vagyona az a kis te= hén, mely tejével az egész cjaládot el tartja, sőt a megtakarítottból a piaezra is juttat valamit. Hat megfoszuk — t. legelő osztók — ezeket a szegényeket utolsó falat kenyerüktől ? Ki veszi ma­gára a felelősséget, hogy az által nem-e a ma is alig fékezhető, elégedetlen so­cialismusnak lesz kiszolgáltatva a köz ség nyugalma. A tehénlegelő felo>z'ásával tönkre lesz téve Orosháza piacza s közgazda­sága, a legfontosabb élelmi czikknek, a tejnek szabad piacza s versenye lesz megszüntetve s lesz kiszolgáltatva egyes legelőosztok monopóliumának. A marhatenyesztás p»dig, melyet eddig a község gondozott, ki lesz szol­gaitalva egyes gazdag birtokosoknak, a kik t. i. kepesek lesznek apaállatokat is tartani. Nézetem szerint: a tehénlegelő mai állapotában fenntartása az egyedül lehetséges mód, a község nyugalmának, érde­keinek, piaczának s állatte­nyésztésének megóvására, mert a kö'síg közelében szabad föld nincs, más varmegyék területén a köz­ség nem tarthat fenn tehénlegelőt, a község körül egyesektől drágán ösz-za vásárlandó terület pedig roppant adós.ag­gal s adóval terhelné meg a lakosságot. Azt mondják a legelőosztók: „ott a község földje." Igaz. Csakhogy annak a földnek a jövedelme a községi szükség­let, a községi adó pótlására szolgál s h'a az ma elvételik rendeltetése czéljatól, a hiányzó jövedelmet a lakosságnak kell pótolni. Vagyis azt kívánják a földosztók, hogy vétessék el a községtől egyedüli vagyona, mely értéket képvisel s szántó­föld számba megy, melynek jövedelme az összes lakosság szükségleteire fordit­tatik ós alakittassók „legelővé", ennek ellenében osztassék fel a mai tehenlegelő, mely mindig, ős idők óta legelő volt, de osztassék fel az érdekelt spekulánsok közi, a kik a legelőt nem mint szántó főidet, de mint „legelőt" olcsó pénzen vették össze. Miután pedig a legelőnek ma sincs magas ára, igy értékesíteni nem érdames, tehát meg kellett indítani a felosztási mozgalmat, a malynek vógczélja csak is az. hogy a mit megvettek egye sek „olcsó" áron, mint, tehm'.ejelőt, nzt eladjak „drága" pénzen a közsegnek újólag, mint „tehénlegelőt." Da közegészségi szempontból sem engadhető meg a lagelőfalosztás. Az 1894 évi törvény a tehónlegelő felosztásit a miniszter jóváhagyásatói tette függővé. És nagyon h'lyesen Orosháza kép viselőtestüíete utóbbi közgyűlésén egy hangulag ellene nyilatkozott a falosztás­nak, sőt elhatározta az üíy föllebbezését. Nagyon halyasen tette. Csak egy pontra hívom fel m <g a lakosság figyelmet s sz a pont az, hogy Orosháza összes csap adók vizeinek egyedüli levezető csatornaja ma a te hónlegel ől Nézzen széjjel valaki Orosházán s meg fogja látni, hogy a száraz idő daczara a község körüli viz medenczek színig vannak vízzel, a fölös leges viz a legelőkre szivárog ki. Milyen lesz az állapot akkor, ha beáll az rső< időjárás s elzárják a legelőkre vezető csatornát, — no akkor az egész község belefulladhat belvizeibe, melyeket eddig mint legalacsonyabb helyre, egyedül a legelőre lehetett levezetni. Hol van m :g ennek az állapotnak további követkaz­mónye, a ki'erjedt bategedés, járványok s sűrű halálozások ? Ezek után csak egy kérdést intézhe­tek a t. legelő-osztó urakhoz: Szabad-e egy 22.000 lélekből álló nagy község közegészségét, nyugalmát, piaczát, köz gazdasági előnyösebb helyzetét,} egyne­hány ember haszonlesésének oda vetni* Én bizom, hogy a sziv meg fog dobbanni önökben is, mely füleikbe fogja harsogni: „Urak, első sorban legyünk emberek 1" —ó —k. i „Eékésmegyei Közlöny" táviratai. Rakovszky mentelmi ügye. Budapest, márcz. 8. (Saját tud. táv.) Midőn a Bái ffy kormány ellen az utcza tüutetett, a reedőrség megszállotta a Sán­dor u cát s többek között Rakovszkyt nem akarta átengedni. Rakovszky ekkor he vesen szólott, mire Krecsányi kapitány le akarta tartóztatni és csak Perczel Bé­ninek sikerült kivonni a képvise őt a ren dőrség kezei közül. Ezt az ügyet ma tár­gyalta a képviselőház. Kubinyi Árpád uj vizsgálatot indit ványozott. Gajáry Ödön ezt ellenezte, Buzáth, Oiay Lajos és Ivánka pártolták. Szavazásnál a Tisza csoport 69 tagját kivéve, — azuj vizsgálatot a képviselőház elrendelte. Interp^ll czió a nemes-ócsai választásért. Budapest, márcz 8. (Saját tud. táv.) A képviselőházban kettős interpelLczió volt ma. KubikBéla ós Piohler Győző beszéltek hallatlan visszaélések­ről, mire Széli Kálmán megígérte a vizfgálat elrendelését. A választ általá­nos helyesléssel f'ogsdtók. A kiegyezési provizórium. Budapest, március. 8. (Saj. tud. táv.) Ma megkezdte k a képviselőházban a gaz­dasági provizorium tárgyalását, mely minden emoczió'né kül folyt ÚJDONSÁGOK. Titokzatos gyilkosság Csabán. Hétfőre virradóra a közraktár vasúti sinjén, az államvasutak kerítésénél egy ismeretlen bullára skadtfk. Intelligens­nek látszó fiatal ember volt, a kit nem lehetett agnoszkálni, iratai nem voltak és nem ismerte senki. Kezdetben azt le­hetett gondolni, hogy az idegen Csabára jött meghalni, hogy öngyilkosságot kö­vetett el. A hullát a kórházba vivén, a törvényszéki bonczolás nevezetes föl­fedezést tett, hogy az illető gyilkosságnak áldozata ós a legborzasztóbb halál ne­mek egyikével végezték ki: megfojtot­ták. Nyakán durva kezek ujanyomai lát szacak, végül egy kék vérrel futott szal­lag mutatjf, hogy az idegen embert zsi neggel hurkolták meg. Kedd délutánig t hulla ismeretlenül feküdt a kórházban. Kedden délután a csabai csendőrség táviratot kapott Kis jenőbői, hogy Pikó László nyomdatulaj­donosnak, a kinek megkelletett volna ér­keznie és a ki Csabán időzött vasárnap virradóra, — nyoma veszett. A személy­leírás, a ruházat teljesen megegyezett a még el nem temetett bullával. Kisjanőn pedig a fuvarosainak tűnt föl Pikó elmaradása. Pikó ugyanis egy feivideki városkából Kisjenőba volt le telepedendő, a hol nyomdát szándékozott nyitni. Laszállittatta kis nyomdáját és nyomdai műszereit vonaton Csabáig, in­nét fuvarosokat szegődtetett, a kikkel útnak indította kereseti eszközét. — Menjenek csak szépen, én majd vonaton addig oda is érek, mig maguk megérkeznek, előbb meglátogatom gyu­lai rokonaimat, — mondotta a fuvaro­soknak. Pikó azonban ugy látszik a vonatot elkéste és már c.-ak hajnalban mehetett Gyulara, unalmában az állomáson bó­biskolt, majd vesztére az állomás körül őgyelgett. Ez volt a veszte. Gyilkosa pénzt sejthetett nala és a gyönge szer­vezetű embert fojtogatni kezdie és hi­hetőleg ő vonszolta, a mikor végzett vele a sínekre. Mit, mennyit rablott el aztán tőle, körülbelül sem tudják,meit Csabán Pikót senki sem ismerte. Gyulai rokonai, a kikhez látogatóba akart menni, tegnap jöttek át Gyuláról, a kik a meggyilkoltban fölismertek tény­leg Pikó Lászlót. Ugy a csendőrség, mint a rendőrség iázasan keresi a gyilkost. Nem lehetet­len, hogy az idegen ember volt, a ki a hajnali vonalok egyikével elakart utazni s rálesett a szereECsétlen áldozatára. A fuvarosok kihallgatása is ma történik s talán valami nyomott nyernek ebben a rettenetes bűntényben, mely egyike a bestiális bűneseteknek. — A nyakon lévő vérrel futott szallag az ing erős megszorításától származhatott, a mint a gonosztevő áldozatát hátulról vonszolta a gyalogjáról a forgalomtól távolabbi sínpárra. Mint lapunk zártakor értesülünk, a gyí kost elfogták. Lakatos Sándor lefokozott hadapród követted a gyilkos­ságot rablási czólból. A lefokozott had­apród a 101 es gyalogezredhez tartozott ós Fejértemplomban állomásozott. Mély megdöbbenést keltett, mindenfelé ez a züllés, mely a nagy remény ű intelligens ifjút a vesztőhelyre juttatja. — A Nemzeti Szövetség zászlóbontása. a vasárnapi ünnepély nagy arányúnak ígérkezik. A szövetség nemzeti szinü pla­kátjai, melyek a közönséget egybegyűj­tik, állandó érdek ődés tárgyai A szer­vező bizottság elnökénél, Vara ágh Bélánál most jelentkeznek ugy a köz­ponti, mint a vidéki szövetségi kikü döt­tek. A vendégek nsgy része, köztük a szövetség központi igazgató-tanácsa a 10 óra 44 perckor érkező gyorsvonattal ér­kezik es fogadtatásukra a szervező bi­zottság tagjai, az elszállásolási bizottság is kimegy. Ehhez a fogadtatáshoz a nagy­közönség részvételére is számit a rende zőeég. Az ünnepély a vigadóban lesz és pontban délután három órakor kezdődik. A közönséget a rendezőség fölhívja, hogy mivel az ünnepély pontban 3 óra kor kezdődik, helyeit időre elfoglalni szíveskedjék. Nehogy a közönség túlsá­gosán megszállja a vigadó termét, a ren­dezőbizottság annyi belépő jegyet nyo mattat, a mennyi hallgató a terembe be fér. Ezeket a jegyeket mától kezdve dij nélkül, ingyen G e n c s y József és F e­k e t e Sándor kereskedéseikben a jelent­kezőknek sor szerint kiosztják. A tolon­gás elkerülése és a rend érdekében fel­hívjuk mindazokat, a kik a szép haza­fias ünnepélyen részt venni kivánnsk. szíveskedjenek minélelőbba jegyei­ket átvenni, mert a jegyek jelentkezés sorrandje szerint, személyválogatás nél kiii mindenkinek kiadatván, attól lehet tartani, hogy a jegyek hamarosan elfogy­nak. Három órakor a vigadó eló kordont vonnak, a vaeut-utczát nyitva tartják, hogy a jegygyei biró közönség minden akadály nélkül elfoglalhassa helyét. A vigadóban H ü k e Lajos elnöklete aluli rendfentartó bizottság jelöli ki a hallga­tóságnak helyét, de a vendégeknek és a hölgyeknek székek állanak rendelkező sére. Az esti előadás szintén, tekintve,

Next

/
Thumbnails
Contents