Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-05 / 19. szám

XXVI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Vasárnap, márezius hó 5-én. 19 szám. BEEESHEEfT EOZLONT POLITIKAI es VEÜYESTAHTALMÜ LAP. Szerkesztőség;: Apponyi-utcza 891 /

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. E-SJ788 szam á -a 8 Kr, Előfizethetni: helyíian a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára tlfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle há? hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizeten 1 „Nylltter"-ben egy sor közlési dija 26 kr. A mézes napok. A békének nem olajágát, hanem olaj-erdejét lengetik. Polónyi Géza keblére öieli Széli Kálmánt a folyosón, Pázmándy, a miniszterevő Pázmándy, a rátóti lakályos kastélyról ir lakályos czikket, dicsérve a rátóti teheneket, melyek oly szépek, hogy szeretne a nyakukba borulni. Mi lesz a világból ? Wittmann, a Bauern-Verein diszoluöke a húsosfazék mellett és a kéneső Ivánka, mikor igennel szavaz ! Hogyan lehet ezt elképzelni ? Nem üldözik ezeket az urakat álmaikban lidércek ? Vagy mit szóljunk olyan politikai szituációhoz, hogy Apponyit Holló Lajos dicséri, a miért kormánypárti lett. Hát az ellenzék örül annak, ha megkevesbedik ? Vagy a parlamenti küzdelemben az a jó, mikor egyszerre átmennek az ellen táborba a katonák ? Az ember véges ésszel ezeket a mézesnapi tüneteket megérteni nem tudja. Bizony ezen mind át kell esni — mondaná a politikai Nopcsa. Hogy a szabadelvüpárt örül a nemzeti párt beolvadásának, ezt értjük. Sohasem tagadta senki, hogy egy Apponyi, Hódossy, Horánszkyuak az aktív politikai életben való működése nagy politikai nyereség. A főkövetelmény az, hogy ne akarják bevinni a trójai lovat és a liberalismust ne akarják közömbösíteni amaz érzelmekkel, melyek eddigi politikai maguktartását jellemezték. Liberalismusnak kell uralkodnia és a mivel hitegetik a kintmaradottakat, annak bekövetkeznie nem lehet. A programmot, ugy a mint vau, teljes egészében kell elfogadni. Viszont a mézes hetekben a világért sem szabad recriminálni, mert akkor hamar vége lesz a mostani szeretkezésnek. Miutáu elhatározták belépésüket, tiszta, őszinte, becsületes barátsággal kell közeleduiök. S ha a szabadelvüpárt levegőjét kissé megszokták uj munkatársaink és barátaink, maguk fogják enyhíteni azt a kritikát, a melyet a párt múltja íölött gyakoroltak. Értjük s emberileg méltányolni tudjuk azt a sajgást, amely Horáuszky Nándor ajkaira a multak felpanaszlását adta, de nem oszthatjuk felfogását azokra nézve, a melyekből az ő rekrimináczióit leszármaztatta. Nem fogadhatjuk el s nem oszthatjuk felfogását azért, mivel súlyos kényszerhelyzetek voltak azok, nagy elvi érdekek és fontos alkotmáoyos tekintetek, a melyek a szabadelvüpárt magatartását és eljárását irányították. Mi nem várhatjuk s nem is várjuk, hogy Horánszky s a uemzeti párt volt tagjai a multr* nézve ma honorálják a szabadelviipártuak azt a magatartását, de viszont azt se várják, hogy mikor őket utógondolat nélkül, baráti karokkal fogadják, elmúlt cselekedeteikre nézve elfogadják az ő elmúlt ellenzékiségük rideg kritikáját. A közeledést nagy nyíltsággal és őszinteséggel kell szolgálni mindkét részről. Utoljára itt két évtizedes politikai gyűlölködést kell lassanként leszerelni. Olyan embereknek kell közeledniük, a kik eddig több ízben közfórumon és párbaj mezőnyön, mint engesztelhetetlen ellenfelek találkoztak. Horáuszky és Apponyi, Tisza István és Ivánka, Károlyi Sándor és Gajáry mint foguak összeszokni, ez szinte mesés. Hiszen eszméik, felfogásaik, politikai vélekedéseik, neveltetésük és mult gyűlölete miud, ugy szintű áthidalhatlan ellentéteket állit föl számukra. Azért a mézeshetek érzelmét ám ápolgassa mindenki, a ki a békét akarja. Ha ma még vau egy kis utó viharzís, az ne zavarja meg egyikük szándékát és elhatározását sem abban az irányban, hogy a paczifikáczió minden következményeit levonják, az egész vonalon. A szabadelvüpárt uj erőre kapva, fokoi.ott mértékben fogja teljesíthetni nagy hivatását, hogy ha a teljes paczifikáczió mennél gyoisabbau végbemegy, ha, ami elválasztott bennünket, elenyészik a mult felhőivel s csak azok az érzések és intencziók uralkodnak lelkünkben, a melyek egyesítenek a munkában az ország javára, hazánk üdvére. Törvény a népért. Csaba, márcz. 2. Csak kevesen ismerik üdvös intézkedéseit annak a törvénynek, mely ez évi január hó 1-én lépett életbe és mely hivatva van az országnak annyiszor ki fogá?olt közegészségügyi viszonyait lényegesen javítani Ez a nyilvános betegápolásról szóló 1898. évi XXI. t.-czikk. Es az ügy megelőzőleg is voltugyan a törvdiybozás utján szabályozva, de korántsem oly mélyrehatóan, mint a fentebb hivatkozott törvénnyel. A vagyontalan nép, különösen a szegény munkás-osztály, melynek gyermeki i szerte vándoroltak a hazában hogy megélhetésüket biztosítsák, betegség esetén részint a kellő ápolás hiánya, részint vagyontalansága miatt kórházi ápoltsra volt eddig is utalva, a gyógykeselessel és ápolással járó költségeket a kezelő kórháznak — miután a beteg ezt sajátjából nem fedezhette — megtérítette az a község, a hova való a beteg volt, vagy az illetőségi törvényhatóság betegápolási a apja A törvenynek ez az intézkedése rendkívül sújtotta különösen azon törvényhatóságokat, melyeknek szegényebb vi dékeiről sok volt a ki vándor ó. A betegápo á i alap terhei egyre szaporodtak s néha ezen alap oly súlyos helyzetbe jutott, hogy a kórházak követeléseit nem volt k-pjs kiegyenlíteni. Ebből a viszonyból természetszerűleg fej ődött ki az a törekvés, hogy a beteg illetőségét az egyes törvényhatóságok elismerni vonakodtak s egy egy illetőségi tárgyalás csak nagy huzavona után, rendszerint minisz'eri döntéssel fejezte tett be. A mely beteg aztán ekként az elmarasztalt törvényhatóság nyakán maradt, annak keserves dolga let', mert *z illető törvényhatóság nyomozo levelet küldött az összes kórházakba, hogy az a bizonyos egyén voltaképpen nem bi teg, csak színleli a betegséget, tehát ha felvételre jelentkezik, a kórházak be ne fogadják, hanem mint munkakerülői, lolonczcljak haza. Könnyen fellehető, hogy a sok b*teg között akadt bizony színlelő is, do az is megeshetett ekárhanyszor, hogy a jelentkező beteg, nem találhatott enybü letet a kórház ajtajan, mert — súlyos esetet kivéve — kórház helyett toloi c házba került, hogy aztán a :oloncz u un elszenvedje a legnagyobb nyomort az, a kit a nyomor máris agyoncsigázo't A humanizmus szent nevében követett ezen embirielen eljárásnak votett véget az 1898. evi XXl. t-c:ikk, mely elrendeli, hogy a nyilvános betegápolás költségeit ezentúl ne a törvényhatósági, hanem az országos betegápolási alap fedezze. Ezüdvös rendelkezés hordereje abban áll, hogy a törvényhatóságok nam kénytelenek többé a kórházba jutott beteg illetősége ellen védekezni s teljesen kö zömbös lesz előttük, hogy vaiamtly beteg hányszor veteti fel magát a kórházba ápolás végett, mart a felmerülő gyógyköltséget ezen;ul az országos bdtegápolásialap viseli. A tirgyalás moit már „BékésmegjeiKözlőnj"tárcája. Megveszett ezigányok. — Sárréti história. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Mikor a v ... i pikniken a „virradtig csárdái" is véget ert, — a faradhatatlan rendezőség ezzel a kijelentéssel lepte meg a „kedves est emlékével" oszlani kezdő társaságot : — A hideg sültekből ós parázs kedvből még mindig olyan készletünk van, hogy akár élőiről kezdheijük a — pikniket I Széli Kálmán elég gyorsasággal csinálta meg ez ellenzék vezér féifisival a kompromisszumot, — de az ő nagy sikere is csak kismiska a v . . . i piknik-rendezőségének diadalához képest... A legálmosabb mamák, a legázotabb papák sem obstruáltak itt sz indítvány ellen, s a kabinet — akarom mondani — a rendezőség életre való tagjainak egy hangulag szavazták meg az indemnity t egy követki zö esti „moraea-muri" keresztülvitelére 1 A bájos tánczosnők pártja épen elképzelhetőleg élénk helyesléssel fogadta ezt az indítványt; s a párt elvi álláspontjának épségben tartása tekintetéből csak annyit kötöttek ki, hogy a morzsapikniken is a szeghalmi ezigányok húí' zák a talp alá valót, mert hát Fakó Lsczi bandája tudja igazán kimagj aruzni a párt felfogását abban a szivet bizsergető, s lábat csiklandozó nótában, a melyik olyan kesergőn panaszolja el a nagy kázust : „Nádfedeles kis hajlékom Leégett a héten ..." Dikium faktum, a morzsa piknik klotűr néiüül is elhatároztatott. A ezigányok estig a rendezőség esryik agilib tagjának : a patyikusnak gondjaira bízattak, mint a kinek gaigon lakása epen alkalmas arra, hogy ott egy éjszakat átmuzsikaló cziganybanda elvacz koljou. Se asszony, se gyerek nincs a háznál, a barna legenyek akár csigánykereket hágyhatnak a tágas vendégszobában Beszáilásolás alkalmával, egy igazi Maecenas gondosságával kérdezte Faraóivftd kait a patyikus : — No morék 1 ehetnétek-e f ihatnátok e valamit? Csak szólni kell, ma még a nagybőgőre is kolbászból Csinál hattok húrt; a cognac kai meg akár a Klárnótot öblögethetitek 1 — Csúkollyuk a nacscságos patyikárius úr míltóságos kezseit, meg &zs ek selencsiás labaitl — szónokolt erre a klarinétos — gyengyen tecscsik besélni I Addig is, még azs a bégehúr idekevet kezsik, hadd gyíjen a pikula eblegitő 1 Talán bemelegítené ezst a gyenyeií pingált Bobát . . . Mer jujujúj ! olyan hideg ezs, mint a farkas-geder 1 Biz az nem fűllött egész télen; mi velhogy a patyikus — mint legény em ber — a vendégszobát raktár gyanánt haszná ja Most is ott állt az egyik sarokban, szép glédában, nem tudom én hány üres medicinás üveg. Egyébb bútorzat n«m is igen inkomodálta a morékat. Dj annál jobban inkomodálta őket a — hideg. — Járt is kézről kézre a cognac os üveg, a melynek tartalma — mellesleg legyen mondva—nébán csepp aqua carminativa val megfestett denaturált szesz volt. De ugyan melyik czigány gyomor sejtené olyan fogvaezogtató hidegben, hogy hétköznapokon a patyikárius úr, a borszesz lámpát is olyan cognac kai fűti I Annyit az egész banda jólesőleg tapasztalt, hogy belsőleg rohamosan melegedtek. Am a Maecenas nem feledkezett meg a külsőt érdeklő melegről sem. Mikor a laborans gyerek a második üveg pikula öbiögetőt szervírozta, kiadatott néki a napiparancs 1 — Jancsi I a hangász urakra gondod legyen 1 A fát ne sajnáld, a szenet se kíméld, fűts kemenczerepedósig 1 Ez a napiparancs komolyan indokolt volt, mert a lsgymatag tói után, épen e papokban duhajkodott neki Télapó a mulasztás helyrepótlásának. Metsző éjszaki szól siví'ott a Kőrös felül, nem a legbarátságosabban zörgetvén a patyikus ven dégszobájának ablakait, a melyen belül tíz gémberedett czigánynak kelle a morzsa-piknikre új erőt gyűjteni. A laborans-gyerek emberül is cs nálta dolgát 1 Mint egy fiók-Vulkán, egyre tömte a hatalmas kivülfűlő kemenezót, s az utasításhoz híven mind annyiszor megtöltötte a cognacos üveget is, valahányszor a ezigányok kiürítették. Pedig azok ugyancsak ürítgették I A külső 8 belső meleg kellemes hatása alatt végre kezdték magukat jól érezni; s ugy dél felé már Morpheus is simogatni kezdte fürtös pilláikat. Fejük alá gyűrték a valódi uraságoktól levetett kabátot, s ki fővel, ki lábbal a kemencze felé, — igazi czigány össze-visszaságban elhevertek. C-upán a pisze kontrásnak nem akart álom jönni szemére. A nagybőgős már szerszámát megszégyenítő horkolással adta jelét elcsendesedósének, a mikor a kontrás még mindig ébren áhítozott a — meleg után. Vágyait ebben a czigány rigmusban fejezte ki: Tatesz taisza acs fute, Tatipen oh devla de 1 lent: A mi magyar fordításban ennyir jeMindig legyen melegem, Meleget adj Istenem I — Ne basavei more 1 — csiította a kántáló kotitrást, a szunnyadni ke:d5 brácsos. Jagerel (fűts 1) ha fázol ! Déli harangszóra aztán csend lőn a czigánytanyán, — már a mennyire tíz bekonyakolt muzsikus hortyogása csendnek mondható. S hogy édes (?) álmukat még a fagyos februári napsugar sem háborgássá, a Maecenas patyikus bezáratta az ablskok spalett tábláit is. Délebéd idején többnyire a közegészségügy is szünete). „Reczóvel" ritkán háborgatják faluhelyt ilyenkor a patyikust. A horhelyleves után nem is sok biztatás kellett a mi patyíkusunknak sem, hogy ernyedt idegeit az ebédlő bőrdiványán kissé megaczélozza. Rá is fert, mert épen ő újrázta meg előző este tizenkétszer a souper-csárdást. De még a szieszta előtt is lelkére kötötte a laborans-gyerekn^k: — A czigányokra pedig gondod legyen 1 Fűts, ha a kerítést eltüzeled isi Talán egy jó órahosszat szendereg hetett a patyikus; — talán épen az álmoktündóre kaczérkodott vele annak a júnói termetű szőke lánynak képében, a kiről ébren is annyit álmodozik : beront hozzá a laborans gyerek, s szörnyen ijedt képpel jelenti: — Tekintetes uram I baj van . . . A patyikus angol flegmával fordult másik oldalára, csak anyit mordult : — Megnyúzlak, ha megint összetörtél valamit! — Nem törtem ón, — mondja pityeregve a Jancsi gyerek, — nagyobb baj van annál ... A ezigányok megvesztek.