Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-03-05 / 19. szám

XXVI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Vasárnap, márezius hó 5-én. 19 szám. BEEESHEEfT EOZLONT POLITIKAI es VEÜYESTAHTALMÜ LAP. Szerkesztőség;: Apponyi-utcza 891 / 4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 50 kr. E-SJ788 szam á -a 8 Kr, Előfizethetni: helyíian a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára tlfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/ 4 sz. (Zsilinszky-féle há? hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizeten 1 „Nylltter"-ben egy sor közlési dija 26 kr. A mézes napok. A békének nem olajágát, hanem olaj-erdejét lengetik. Polónyi Géza keblére öieli Széli Kálmánt a folyosón, Pázmándy, a miniszterevő Pázmándy, a rátóti lakályos kastélyról ir lakályos czikket, dicsérve a rátóti teheneket, melyek oly szépek, hogy szeretne a nyakukba borulni. Mi lesz a világból ? Wittmann, a Bauern-Verein diszoluöke a húsosfazék mellett és a kéneső Ivánka, mikor igennel szavaz ! Hogyan lehet ezt elképzelni ? Nem üldözik ezeket az urakat álmaikban lidércek ? Vagy mit szóljunk olyan politikai szituációhoz, hogy Apponyit Holló Lajos dicséri, a miért kormánypárti lett. Hát az ellenzék örül annak, ha megkevesbedik ? Vagy a parlamenti küzdelemben az a jó, mikor egyszerre átmennek az ellen táborba a katonák ? Az ember véges ésszel ezeket a mézes­napi tüneteket megérteni nem tudja. Bizony ezen mind át kell esni — mondaná a politikai Nopcsa. Hogy a szabadelvüpárt örül a nem­zeti párt beolvadásának, ezt értjük. Sohasem tagadta senki, hogy egy Apponyi, Hódossy, Horánszkyuak az aktív politikai életben való működése nagy politikai nyereség. A főkövetel­mény az, hogy ne akarják bevinni a trójai lovat és a liberalismust ne akar­ják közömbösíteni amaz érzelmekkel, melyek eddigi politikai maguktartását jellemezték. Liberalismusnak kell ural­kodnia és a mivel hitegetik a kint­maradottakat, annak bekövetkeznie nem lehet. A programmot, ugy a mint vau, teljes egészében kell elfogadni. Viszont a mézes hetekben a világért sem szabad recriminálni, mert akkor hamar vége lesz a mostani szeretke­zésnek. Miutáu elhatározták belépésü­ket, tiszta, őszinte, becsületes barát­sággal kell közeleduiök. S ha a szabadelvüpárt levegőjét kissé megszokták uj munkatársaink és barátaink, maguk fogják enyhíteni azt a kritikát, a melyet a párt múltja íölött gyakoroltak. Értjük s emberileg méltányolni tudjuk azt a sajgást, amely Horáuszky Nándor ajkaira a multak felpanasz­lását adta, de nem oszthatjuk felfo­gását azokra nézve, a melyekből az ő rekrimináczióit leszármaztatta. Nem fogadhatjuk el s nem oszthatjuk fel­fogását azért, mivel súlyos kényszer­helyzetek voltak azok, nagy elvi ér­dekek és fontos alkotmáoyos tekinte­tek, a melyek a szabadelvüpárt maga­tartását és eljárását irányították. Mi nem várhatjuk s nem is várjuk, hogy Horánszky s a uemzeti párt volt tag­jai a multr* nézve ma honorálják a szabadelviipártuak azt a magatartását, de viszont azt se várják, hogy mikor őket utógondolat nélkül, baráti ka­rokkal fogadják, elmúlt cselekede­teikre nézve elfogadják az ő elmúlt ellenzékiségük rideg kritikáját. A közeledést nagy nyíltsággal és őszinteséggel kell szolgálni mindkét részről. Utoljára itt két évtizedes po­litikai gyűlölködést kell lassanként leszerelni. Olyan embereknek kell közeledniük, a kik eddig több ízben közfórumon és párbaj mezőnyön, mint engesztelhetetlen ellenfelek találkoz­tak. Horáuszky és Apponyi, Tisza István és Ivánka, Károlyi Sándor és Gajáry mint foguak összeszokni, ez szinte mesés. Hiszen eszméik, felfo­gásaik, politikai vélekedéseik, nevel­tetésük és mult gyűlölete miud, ugy szintű áthidalhatlan ellentéteket állit föl számukra. Azért a mézeshetek érzelmét ám ápolgassa mindenki, a ki a békét akarja. Ha ma még vau egy kis utó viharzís, az ne zavarja meg egyikük szándékát és elhatározását sem abban az irányban, hogy a paczifikáczió minden következményeit levonják, az egész vonalon. A szabadelvüpárt uj erőre kapva, fokoi.ott mértékben fogja teljesíthetni nagy hivatását, hogy ha a teljes paczifikáczió mennél gyoi­sabbau végbemegy, ha, ami elválasz­tott bennünket, elenyészik a mult fel­hőivel s csak azok az érzések és in­tencziók uralkodnak lelkünkben, a melyek egyesítenek a munkában az ország javára, hazánk üdvére. Törvény a népért. Csaba, márcz. 2. Csak kevesen ismerik üdvös intéz­kedéseit annak a törvénynek, mely ez évi január hó 1-én lépett életbe és mely hivatva van az országnak annyiszor ki fogá?olt közegészségügyi viszonyait lé­nyegesen javítani Ez a nyilvános beteg­ápolásról szóló 1898. évi XXI. t.-czikk. Es az ügy megelőzőleg is voltugyan a törvdiybozás utján szabályozva, de korántsem oly mélyrehatóan, mint a fen­tebb hivatkozott törvénnyel. A vagyontalan nép, különösen a szegény munkás-osztály, melynek gyer­meki i szerte vándoroltak a hazában hogy megélhetésüket biztosítsák, beteg­ség esetén részint a kellő ápolás hiánya, részint vagyontalansága miatt kórházi ápoltsra volt eddig is utalva, a gyógy­keselessel és ápolással járó költségeket a kezelő kórháznak — miután a beteg ezt sajátjából nem fedezhette — meg­térítette az a község, a hova való a be­teg volt, vagy az illetőségi törvényható­ság betegápolási a apja A törvenynek ez az intézkedése rend­kívül sújtotta különösen azon törvény­hatóságokat, melyeknek szegényebb vi dékeiről sok volt a ki vándor ó. A betegápo á i alap terhei egyre szaporodtak s néha ezen alap oly súlyos helyzetbe jutott, hogy a kórházak köve­teléseit nem volt k-pjs kiegyenlíteni. Ebből a viszonyból természetszerűleg fej ődött ki az a törekvés, hogy a beteg illetőségét az egyes törvényhatóságok elismerni vonakodtak s egy egy illető­ségi tárgyalás csak nagy huzavona után, rendszerint minisz'eri döntéssel fejezte tett be. A mely beteg aztán ekként az elmarasztalt törvényhatóság nyakán ma­radt, annak keserves dolga let', mert *z illető törvényhatóság nyomozo levelet küldött az összes kórházakba, hogy az a bizonyos egyén voltaképpen nem bi teg, csak színleli a betegséget, tehát ha felvételre jelentkezik, a kórházak be ne fogadják, hanem mint munkakerülői, lo­lonczcljak haza. Könnyen fellehető, hogy a sok b*­teg között akadt bizony színlelő is, do az is megeshetett ekárhanyszor, hogy a jelentkező beteg, nem találhatott enybü letet a kórház ajtajan, mert — súlyos esetet kivéve — kórház helyett toloi c ­házba került, hogy aztán a :oloncz u un elszenvedje a legnagyobb nyomort az, a kit a nyomor máris agyoncsigázo't A humanizmus szent nevében köve­tett ezen embirielen eljárásnak votett véget az 1898. evi XXl. t-c:ikk, mely elrendeli, hogy a nyilvános betegápolás költségeit ezentúl ne a törvényhatósági, hanem az országos betegápolási alap fe­dezze. Ezüdvös rendelkezés hordereje abban áll, hogy a törvényhatóságok nam kény­telenek többé a kórházba jutott beteg illetősége ellen védekezni s teljesen kö zömbös lesz előttük, hogy vaiamtly beteg hányszor veteti fel magát a kórházba ápolás végett, mart a felmerülő gyógy­költséget ezen;ul az országos bdtegápo­lásialap viseli. A tirgyalás moit már „BékésmegjeiKözlőnj"tárcája. Megveszett ezigányok. — Sárréti história. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája — Mikor a v ... i pikniken a „virrad­tig csárdái" is véget ert, — a faradha­tatlan rendezőség ezzel a kijelentéssel lepte meg a „kedves est emlékével" osz­lani kezdő társaságot : — A hideg sültekből ós parázs kedv­ből még mindig olyan készletünk van, hogy akár élőiről kezdheijük a — pik­niket I Széli Kálmán elég gyorsasággal csi­nálta meg ez ellenzék vezér féifisival a kompromisszumot, — de az ő nagy si­kere is csak kismiska a v . . . i pik­nik-rendezőségének diadalához képest... A legálmosabb mamák, a legázotabb papák sem obstruáltak itt sz indítvány ellen, s a kabinet — akarom mondani — a rendezőség életre való tagjainak egy hangulag szavazták meg az indemnity t egy követki zö esti „moraea-muri" keresz­tülvitelére 1 A bájos tánczosnők pártja épen el­képzelhetőleg élénk helyesléssel fogadta ezt az indítványt; s a párt elvi állás­pontjának épségben tartása tekintetéből csak annyit kötöttek ki, hogy a morzsa­pikniken is a szeghalmi ezigányok húí' zák a talp alá valót, mert hát Fakó Lsczi bandája tudja igazán kimagj aruzni a párt felfogását abban a szivet bizsergető, s lábat csiklandozó nótában, a melyik olyan kesergőn panaszolja el a nagy ká­zust : „Nádfedeles kis hajlékom Leégett a héten ..." Dikium faktum, a morzsa piknik klotűr néiüül is elhatároztatott. A ezigányok estig a rendezőség esryik agilib tagjának : a patyikusnak gondjaira bízattak, mint a kinek gaigon lakása epen alkalmas arra, hogy ott egy éjsza­kat átmuzsikaló cziganybanda elvacz koljou. Se asszony, se gyerek nincs a háznál, a barna legenyek akár csigány­kereket hágyhatnak a tágas vendégszo­bában Beszáilásolás alkalmával, egy igazi Maecenas gondosságával kérdezte Faraó­ivftd kait a patyikus : — No morék 1 ehetnétek-e f ihat­nátok e valamit? Csak szólni kell, ma még a nagybőgőre is kolbászból Csinál hattok húrt; a cognac kai meg akár a Klárnótot öblögethetitek 1 — Csúkollyuk a nacscságos patyiká­rius úr míltóságos kezseit, meg &zs ek selencsiás labaitl — szónokolt erre a klarinétos — gyengyen tecscsik besélni I Addig is, még azs a bégehúr idekevet kezsik, hadd gyíjen a pikula eblegitő 1 Talán bemelegítené ezst a gyenyeií pin­gált Bobát . . . Mer jujujúj ! olyan hideg ezs, mint a farkas-geder 1 Biz az nem fűllött egész télen; mi velhogy a patyikus — mint legény em ber — a vendégszobát raktár gyanánt haszná ja Most is ott állt az egyik sarok­ban, szép glédában, nem tudom én hány üres medicinás üveg. Egyébb bútorzat n«m is igen inkomodálta a morékat. Dj annál jobban inkomodálta őket a — hideg. — Járt is kézről kézre a cognac os üveg, a melynek tartalma — mellesleg legyen mondva—nébán csepp aqua carminativa val megfestett denatu­rált szesz volt. De ugyan melyik czigány gyomor sejtené olyan fogvaezogtató hi­degben, hogy hétköznapokon a patyiká­rius úr, a borszesz lámpát is olyan cog­nac kai fűti I Annyit az egész banda jóle­sőleg tapasztalt, hogy belsőleg rohamosan melegedtek. Am a Maecenas nem feledkezett meg a külsőt érdeklő melegről sem. Mikor a laborans gyerek a második üveg pikula öbiögetőt szervírozta, kiadatott néki a napiparancs 1 — Jancsi I a hangász urakra gondod legyen 1 A fát ne sajnáld, a szenet se kí­méld, fűts kemenczerepedósig 1 Ez a napiparancs komolyan indokolt volt, mert a lsgymatag tói után, épen e papokban duhajkodott neki Télapó a mu­lasztás helyrepótlásának. Metsző éjszaki szól siví'ott a Kőrös felül, nem a legba­rátságosabban zörgetvén a patyikus ven dégszobájának ablakait, a melyen belül tíz gémberedett czigánynak kelle a mor­zsa-piknikre új erőt gyűjteni. A laborans-gyerek emberül is cs ­nálta dolgát 1 Mint egy fiók-Vulkán, egyre tömte a hatalmas kivülfűlő kemen­ezót, s az utasításhoz híven mind annyi­szor megtöltötte a cognacos üveget is, valahányszor a ezigányok kiürítették. Pedig azok ugyancsak ürítgették I A külső 8 belső meleg kellemes hatása alatt végre kezdték magukat jól érezni; s ugy dél felé már Morpheus is simogatni kezdte fürtös pilláikat. Fejük alá gyűrték a va­lódi uraságoktól levetett kabátot, s ki fővel, ki lábbal a kemencze felé, — igazi czigány össze-visszaságban elhevertek. C-upán a pisze kontrásnak nem akart álom jönni szemére. A nagybőgős már szerszámát megszégyenítő horkolással adta jelét elcsendesedósének, a mikor a kontrás még mindig ébren áhítozott a — meleg után. Vágyait ebben a czigány rigmusban fejezte ki: Tatesz taisza acs fute, Tatipen oh devla de 1 lent: A mi magyar fordításban ennyir je­Mindig legyen melegem, Meleget adj Istenem I — Ne basavei more 1 — csiította a kántáló kotitrást, a szunnyadni ke:d5 brácsos. Jagerel (fűts 1) ha fázol ! Déli harangszóra aztán csend lőn a czigánytanyán, — már a mennyire tíz bekonyakolt muzsikus hortyogása csend­nek mondható. S hogy édes (?) álmukat még a fagyos februári napsugar sem há­borgássá, a Maecenas patyikus bezáratta az ablskok spalett tábláit is. Délebéd idején többnyire a közegész­ségügy is szünete). „Reczóvel" ritkán há­borgatják faluhelyt ilyenkor a patyikust. A horhelyleves után nem is sok biztatás kellett a mi patyíkusunknak sem, hogy ernyedt idegeit az ebédlő bőrdiványán kissé megaczélozza. Rá is fert, mert épen ő újrázta meg előző este tizenkétszer a souper-csárdást. De még a szieszta előtt is lelkére kötötte a laborans-gyerekn^k: — A czigányokra pedig gondod le­gyen 1 Fűts, ha a kerítést eltüzeled isi Talán egy jó órahosszat szendereg hetett a patyikus; — talán épen az ál­moktündóre kaczérkodott vele annak a júnói termetű szőke lánynak képében, a kiről ébren is annyit álmodozik : beront hozzá a laborans gyerek, s szörnyen ijedt képpel jelenti: — Tekintetes uram I baj van . . . A patyikus angol flegmával fordult másik oldalára, csak anyit mordult : — Megnyúzlak, ha megint össze­törtél valamit! — Nem törtem ón, — mondja pitye­regve a Jancsi gyerek, — nagyobb baj van annál ... A ezigányok megvesztek.

Next

/
Thumbnails
Contents