Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-02-09 / 12. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök február hó 9-én. 12. szám BEEESH P< >1 .WJ E . - • > - V K< i V KH fAH I A1A117 LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkiut kétszer: vasárnap és csütörtökön. Appouyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELOFIZETE8I DIJ: Égési évre 6 forint. - _Fel évre 8 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. hova lap szellemi részét illető közlemények a .... Előfizethetni: helyben a kia<i5bjvata!ban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évi)t>n:y«det! belül is. küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapuuk tzámárt < lfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési di,j készpénzzel helyben fizetett! „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Lesz-e hát már vége? A farsangot csakugyan végig mulatjuk az ex-lex állapottal. A békéltetés csigalábou halad és végkép unalmassá lesz, fölötte legfülebb élczelődnek már. Csütörtöktől egy pár napig parlamenti szünet lesz a farsangi uto'só napokra tekintettel, legalább a lélekölő névszerinti szavazások megfognak szűnni. Elhatározott dolog, liogy ham vazó szerdára legalább minden part hamut hint a fejére és a béke igájába hajtja inagat. Ujabban sok kellemetlenséget okoz P o 1 ó n y i Gréza, ki az adó egységesítésén meríti ki argumentumait. Az egységes választói czenzust pedig komolyan egy ember sem akarja Polónyit kivéve, a pártközi konfereuczián. Mert kétségkívüli dolog, hogy a ki a választói adóczeuzust egységesíteni akarja, az tudva, vagy nem tudva, az országot megmérhetetlen bonyodalmakba sodórja. A ki ennek a ezéluak elére sére törekszik, az azt érheti el, liogy a parlamentbe behozza a nemzetiségi villongást, egy sötét és kiszámíthatatlan elemet soroz be és véget vett a magyar uemzet supremácziájáuak, előkészíti a talajt a Lajtháu-inueni föde atizmusra. Ám ha akarja valaki Magyarországban, a nií az osztrák állapotokat plántálná ide, az lehet pártember, ele nem magyar ember és nem hazafi. A cenzus egységesítésének eszméje mögött — ami szégyen Polónyi igeu tisztelt socialistáukra — az a czélzat lappang, hogy míudazou éitelmiségü pályákon levőket, a kiknek eddig a választási törvény szavazatot ad, a szavazás jogából kifárasszanak. Mert az egységes adó cenzus nem ismer kivételeket és Polónyi nagyszabású terve Magyarország összes tiszviselői karának választói jogát bojkottálni akarja. Pedig ha Hajdú Szoboszlón nem lettek volna városi tisztviselők, Polónyi legfölebb a fővárosi „Sasok" körében fejthetné ki politikai eszméit. Hja, de igy fizet Polónyi! Szerencsére azonban az ő politikai ígérvényeit nem honorálják, mert átlátják aunak abszurd túlzásait. S e r b á n Miklós orsz. képviselouek talán szabad a választói cenzus egységesítésén fáradozni, V i s o n t a i Somíuak és Sima Ferenczuek, kik hallgatagon a soc.iaíistá^at képviselik, lehet tovább menni: de Polónyit, a ki sociaiista (J?) a socialisták Által éppeu ugy perborreskált elvekeu riyargaluí, épp ugy nem érijük, miut a hogy azt nem, hogy bár a Kossuth kultusz szolgálatában lesz politikailag nagygyá és mégis az egész magyar nem zet bálványát, szeretete, rajongása tárgyát bélyegzi agyalágyultnak. De kár ennyi szót vesztegetni. A parlamenti anarchia még nincs ott, hogy Polóuyi-Robespiere diktálja a feltételeket A pártközi koaföfencii tisztázta már nagy részét a kérdésnek G y ő r y Elek a házszabály-módosítás részleteit, A p p o n y i régi kedves gyermekét, a tiszta választások reudszerét dolgozta ki a kúriai bíráskodás elve alapjáu. A megegyezés ezeu kérdésekbeu nem lesz nehéz, az indemnitást, hogy Bánffy kapja meg, ez is elemi követelése a parlamentarizmusnak. Es komoly akadályai nincsenek is már. Számba jöu ezek szeriut: ki lesz a miniszterelnök ? Legalább az átlagom olvasót nem a politikai lacikonyhák sütése-főzése érdekli, hanem ez a személyi dolog. A Pester-Lloyd szerint a miniszterelnök más nem lehet, mint Széli Kálmáu, a kinek ezt az áldozatot meg kell hoznia, más hírek szerint Fejérváry, miut miuisz tereluök annyira bizonyos, hogy állítólag fogadások is történtek erre a szabadelvű párton. Mi pedig ne fogadjunk, hanem várjuk be a játék végét. Az orosházi iparkiállítás. — Saját tudósítónktól. — Nagyarányú előkészületeket tesznek a húsvétkor megnyitandó iparkiállitásra. A helyi rendezőség lelkes munkásságán kívül motora, mozgatója, lelke ennek a bizonynyal nagysikerű mozgalomnak a vármegye buzgó főispánja, a ki nagy befolyásával kiemeli eit a lokális kiállítást, a maga vicinális jelentőségéből, a kinek közremunkálkodása révén már eddig tetemes államsegitséghez jutott az ipari vállalkozás ós aki nagy befolyásáal- ;zt is biztosította, hogy maga a kereskedelmi miniszter is megfogja tekinteni a kiállítást, a mi erkölcsileg ad jelentőséget az orosházi iparosok kezdeményezésének. Hasonló nagy érdemei vannak az ország első iparosának, T h ó k Endrének, az országos iparegyesület alelnökének, a kinek agyában termett i. jóravaló eszme és a kinek az első nagyobb anyagi támogatása hozzájárult ahhoz, hagy az oroiházi iparosok egyáltalában belemertek fogni a szép vállalkozásba. A kiál'itás ügyében vasárnap nagy értekezlet volt, melyen maga a kiállítás védnöke, Lukács György dr. főispán, disxelnöke T h é k Eridre, az ország ós a vármegye sajtója, nemkülönben a csabai ipartestület elnöksége Rosenthal Ignácz és Áchim János Í3 megjeleatek. Kellemesen lepte meg az idegeneket az orosházi iparosok és iparpárti lók nagy érdeklődése. Jelen volt Gerster Béla iparfelügyelő is, akit a kereskedelmi miniszter bocíájtott, mint szakerőt, a ki állítási ügy szolgálatába. Az értekezletre zsúfolásig megtelt az orosházi községháza tanácsterme, a melynek lelkes közönsége megéljenezte ugy Lukács György dr. főispánt miat Thék Endrét. S. ók ács István, a kiállítás elnöke üdvözli a kiállítási bizottság neveben szívből jövő szavakkal a fői»p int, meg köszöni azt a kitüntető rokonszenvet, melylyel Oroshaza minden közüayét ki séri ós különösen azt a >oha el nem felejthető fáradozást, melylyel a kii litas sikerén eddig is bu gólkodott. Lendülettel, lelkes tetszést keltve kívánja, hogy a vármegye javára sokáig éljen a vármegye főispánja. Szűnni nem akaró éljenzés felelt a formás, szép beszédre. Lukács György dr. azon kezdi, hogy közepében élünk a szép Alföldnek, mely az utóbbi időben nok bajon, betegségen ment keresetül. A bajok fő oka a gazdasági egyoldalúság és még a gazdasági egyoldalúságban is az, hogy mezőgazdasági termelésünk a magtermelésben merül ki Bajaink oka, hogy gazdasági tevékenységünk néhány hónapra terjed. A baj ellen nincs más megoldás, mint a munkaalkalmakat szaporítani. Kormányzati princípium tehát itt e vár, ,Bé késniísg j ei Közlön j "tárcái a. Válás eiőtt. El kell mennünk innen, elkeli mennünk végkép, A lelkünk örömét ily hamar letépték. His z alig hogy jöttünk, — hozzátok szólt ajkunk, — El kell már szakadni, hiába sóhajtunk. — A válás mindég fáj, sziveink leverve, De itt nálatok még égetőbb keserve ! Mert hisz szivetekben birtuk itt a menyet, É-i vigaszt keresni, ugyan merre menjek ? Ti nem vagytok oka, fáj szivetek értünk, Mi is felleltük azt — mit tőletek; kértünk. De csak ez a sorsunk, végzet rendelése, Szivünknek örömben soká nincsen részel Mert a sorskönyviben rég meg van az írva, Hogy lalkünk az üdvöt várja csak, ne bírja ; És mikor eléri, egy rövid időre, Akkor szakadjon el mindörökre tőle. Szom > az arezunk, könnyeink locsolja Thália papjának csak ilyen a sorja. Mindéi' múlik gyorsan, mindég szakadatlan, De emlék ott él, nálunk változatlan ! Tuboly Clementin. A bol dog falvi esendélet. — Falusi életkép. — _ \ „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Irta: Gajdács Pál. Mind nnek daczára bizva lovaim okos?-aabtiti s a Cripős éjszaki szél józanító hatasaoan, azt hittem, elindulhatunk. — igen ám, de most az egyszer kifrlejte tem a számításomból azt, hogy az Miib r or-at fenn a magasban hatal misabb -nyek intetik, mert hat : ember terve?. is en vegez. Most az egyszer a. ónba: nem isten vegezett, hanem az áreg ' yucha András, a harangozó. — D. hogy végzett I hiszen épen az volt a baj, hogy nem végezett, sehogy sem akarta a harangozást bevégezni, holott már nemcsak a szabályrendelet! negyedóra is eltelt, de a második negyedóra is elmúlt s ő még iolyton húzta Néha-néha ugy tetszett, mintha már megállná s ekkor a kocsin ülők s a házbeliek között újra meg újra felhangzottak a búcsúszavak — De az öreg ugy be lejött a harangozásba, hogy mi azt hit tűk, ítélet nspig sem hagyja abba. II* néha lassított i«, ez is csak olyan volt, mint vihar alkalmával, ha a szél egykét perezre elpihen, hogy azután annál nagyobb vehementiával folytassa, Mikor ma- 3-ik t egyed is elmúlt folytonos ha rangozá* mellett, a jámbor boldogfal viak, kik télen már 6 órakor a maguk puha ágyában pihennek, fel-fel riadoztak s miután a diszee harangozás sokszor nagyon is hasonlított ahhoz, mint mikor tűzvész alkalmával felreverik a harangot, kiszaladtak az utczára körülnézni, hol merre van a tüz, egymástól kérdezgetik, de a tüz felől senki sem tud semmit. Magok a disznótori vendégek, közöltük a kurátor uram is, kezdik a fejeiket csóválni, mi annyival könnyebben ment nekik, a mennyiben a mokraitól fejők ugy is hol jobbra, hol balra, hol előre, hol hátra bicczent. A harangozás még egyre tartott, már több mint egy órája harangozott a vén Gyucha, kit kezdett a felháborodott közvélemény kegyetlen czimekkel apostrophtlni tmly d ulu ok között a r. szag disznó, egyip o ni mirha, akasztani való gazember, még a legszelídebbjéből valók voltak. S mikor a harangozás már az ötödik, majd a hatodik negyedbe is áthúzódott, a kuntor tekintélyének egész súlyával s igy nehéz, hataro.ott, bár nem mondhatom, hogy biztos leptekkel neki indult, hogy majd elhallgattatja ő a gazembert. Neki is indult, de vagy a nagy sötétségnek, vagy egyéb oknak miatta csak a canoellária előtti olajfáig haladt, mert itt ugy neki ment a lutheránus papok eme szent fájának, hogy az orrából, mint a kinyitott csapból, csak ugy düh a Vi

jr, a rossz nyelvek azt mondják, hogy nem is vér volt as. Ekkor látva a kurátor uram siralmi« állapotát, az egyházfi rohant a tem plom fele, neki vágtat egyenesen a parochia előtt levő, simára fagyott pocsolyának, rohanl, de csak a jég közepe tájáig, mert itt mind a két laba hirtelen kiszökött alóla s a másik perezben ,már akkora c.illag disziett a sima jégen, akár csak a jupiter az ég^n. Mi a sötétben csak egy nagy zuhanást s reesc-enés*, utána padig épületes elmélkedést hallottunk a gazember, a részeg harangozókról s azoknak szentjeiről. Ez alatt az emberek próbálták kinyitni a templom ajtaját, előjött a lakatos is, de a kulcs be'ülről lévén a zárba téve, ez sem boldogult. Azután próbáltak kiáltani, mintha az, ki a harangot húzza, hallaná azt, ha alatta mintegy 15—30 méterrel akár egy ország is torkaszakadtából kiabálna. Ekkor valakinek eszébe jutott vizipuskát hozni elő, igen ám, de ez be volt fagyva. Azután göröngyöket kezdtek hajigálni a haran gok felé. Egyik másik fel is tudott dobni odáig, sőt egy el is treffelta az öreg Gyucha kabátját, mire az öreg csak anynyit mondott: — Adta roiz bőngérjel gondolva, hogy valami denevér csapódott hozzá. — Fel kell mm ni a toronyba! kiált a bíró, a ki szintén odarohant. De hol van olyan ho«szu létra, a mely odáig érjen. Hoztak ott három, négy lajtorját is, de az mind kevés, egyik sem ér fel a templom párkányáig "sem. Már szinte kétségbeesett az egész falu s Boldogfalva majdan Boldogtalan faluvá lett. E kétségbeejtő helyzetben egyszerre a biró uramhoz furakodik Szemes Jancsi, a falu logvásottabb, mintegy 12—13 éves sihederje. — Biró uram, ha egy kis szívessé get megtenne nekem, ón fölmennék a toronyba, lehoznám András bácsit. — Nos? s mi légyen az? kérdi a biró nyom ttékosan. — Csekélység az egész, az ősszel biró uram egyik kotlója alól kiloptam 17 tojást s a Vargáék Gyurkája már kikottyantotta, hogy ón loptam el, s igv a mi rendőrségünk, mely pedig áll 30 emberből, ha a sán a Lipták Marczit 30-szor olvassuk, nyomomban van. Engedje el tehát a büntetésemet. — Ejnye ilyen meg amolyan akasztani vala gazembere, majd elengedem ón aat neked, ha a rendőrségünk a 17 tojást 17 mogyoróval váltja be, mondja szellemeskedve a biró. — Jól van hát nó, akkor Andris bátya harangozni fog reggelig. Vagy, vagy ? mondja szemtelen vigyorgással a sihedei. Ingyen semmit, még biró uramnak sem! — Jól van no, hát elengedem ! — Adja rá a kézit I mondja a fiu, s azzal jól odavág a biró ur markának éppen ugy, mint vásárban a lókupecz, aki valami vaklóra nagyon alkuszik. Igy la I Tanúm rá az egész falu, hogy szent a béke kö'.öttünk biró uram. A fiu ezen szemtelen kihivó modorára ugyan nagyon viszketett a biró uram tenyere, de részint birói tekintélyének megóvá a, részint pedig a kritikus helyzet nyomasztó volta parancsolta, hogy álljon ra az alkura. Erre azután Szemes Jancsi ledobva csizmáját, mint a kutyák által megkergetett macska egy pillanat alatt a temp'om falánál termett s a fal vízszintes rovátkáiba kapaszkodva majom ügyességgel ment fel azon. Ez, alatt a hold is teljött. A publikum visszafojtott lólekzettel nézte a suhancaot, ki egy holdkóros biztonságával ment a torony lejtős párkányzatán. Egyszerre csak beugrik a torony