Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-06-15 / 48. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Csütörtök junius hó 15-én 48. szám. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Szerkesztőség : Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház) hova lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI es VEGYEtíTARTALMU LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 8 forint. — Negyed évre . : o

:> kr tgyei szám ára 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikot lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára tlfogad bármely jónevü fővárosi és külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. A kiegyezés tető alatt. Tegnap, mint azt távirati rovatunkban megtalálja a szives olvasó, Széli Kálmán miniszterelnök beszámolt a* országg} ülésnek arról, bogy a kiegyezés vajúdó ügye dűlőre jutott és pedig akként, bogy a magyar érdekek áldozatul nem estek. Es mik vol tak a magyar érdekek? Arra közrehatni minden erővel, hogy a vámszövetség ideje és a külállatnokkal kötött szerződés egyidőbeu járjon le. Ugyanis az 1877 , mint a második lH87-iki vámszerződéseknél az osztrák érdekek azért győztek, mert mi komolyan a vámszövetség elvetésére nem is gondolhattunk, mikor a külállomokkal való kereskedelmi szerződések a vámszövetséghez kötöttek. A gazdasági különválást, eltekintve az egymásra utaltságtól az alterálti, hogy nem egyezvén össze a két szerződés időpontja, az összreudelkezés joga számunkra elveszett. Mivel a gonosz külön lejárat annyira kedvez az osz trákoknak, megérthető, hogy az osztrák pénzügyminiszter, Kaitzl, mily SZÍVÓS küzdelmet folytatott és micsoda haicz volt az Bécsben, a hova a győzelem reményében az osztrákok a döntő csatát helyezték. Széli tehát méltán megérdemli azt a triumfáló diadaliinu pet, melyet a sajtó, szín e megoszthatatlanul neki önkényt juttat; a sokat vajúdó, sokszor féldlmes, nagy lemondásokkal, gonosz összekeveredéssel, mértéktelen politikai gyűlölettel megcsit ált kiegyezés az első normális szerződés, melyben a méltányosI ság, a jogosság a magyar érdekek javára is billent és nem érvényesült a gazdaságilag fejletlen országnak gyarmatként való gazdasági kizsákmányolása. A Széli Kálmáu kiegezési vívmányai ezek : A kiegyezés Ausztria és Magyar ország között létrejött, a vámszövetség meghosszabbításának ismert alapján 1907-ig, tehát tiz évre, miután két éves provizórium is beszámittatik. A bankszabadalom is megadatik 1910-ig azzal a feltétellel, hogy a szabadalom megszűnik 1907-ben, ha a vámközösség 1907-ig meg nem ujittatik. Az uj bankszervezet azonnal életbelép. A vámközötség és a kereskedelmi szerződések lejárati ideje is egybeesik. A kvóta, továbbá a magyar értékeknek az osztrák járadéki adótól való fölmentése kérdésében nem jött létre megállapodás. A két kormány köteles még 1903. előtt, a kereskedelmi szerződések lejárata előtt, bizonyosságot szerezni a fölött, hogy a fontosabb kereskedelmi szerződések megújítása, illetve megújítása egyáltalán és ha igen, mily feltételek között érhető el. Ez feltételezi, hogy a két kormány ezen időpontig az uj vámtarifára nézve is megállapodásra jut. A két kormány megállapodásaiban minden eshetőség figyelembe van véve és igy az az eshetőség is, hogy a kereskedelmi szerződések meghoszszabbitása esetleg nem következnék be. 1867-iki alapvető törvény azt feltételezte, hogy gazdasági kiegyezés csak az alkotmányos Ausztriával köthető meg, ámde nem zárta ki, hogy az önrendelkezési jog alapján ne létesithessüuk vámközösséget, ha ez igy alkalmatos. Már pedig a függetlenségi párt vezére is elismerte, hogy ez időszerűit, midőn az önálló vámterület csak politikai jelszó volt, de mint komoly pénzügyi és gazdasági kérdés nemzetgazdaságilag tanulmányozva nincs — egyenesen a nemzet nagy rázkódtatása nélkül át sem mehetne a gyakorlatba. Még mindig oyerstermelő állam vagyunk és természetes piaczuuk Ausztria, hova vámmentesen megy búzánk. Ha az osztrákok vámokkal terhelik nyersterményeinket, az amerikai túltermelés következtében micsoda árdevalválást érnénk el ? Azért a gazdasági különválás erős fejlődést és haladást feltételez. Balgaság lenne vitatni, hogy az iparra nem lenne egy jobb korszak, mely után buzgó imádság epedez annyiak ajakán, ámde mi nem ipar-állam vagyuuk. Az ország mezőgazdaságból él. Azt kell első gondozásban részesíteni. Gazdaságilag eleget szenvedett ez a szegény ország, hadd induljon meg minél hamarább hazánkban egy egész séges, törekvő, fellendülő gazdasági élet vérkeringése, helyrehozva azon mérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt, a mely reánk is, Ausztriára is, a négv évig tartó küzdelemből származott. A közigazgatási bizottságból. — Juniusi ülés. — AZ ülés egy kis házias ünnepélylyel kezdődött. Felolvastatván a királyi kit evezés, mely Csák György kir. pénzügy igazgatót magasabb fizetési osztályba helyezi, — a bizottság éljenezve tüntette ki népszerű főnökét a békésmegyei adóügynek. A bizottság szerencsekivánatait Lukács György elnök, főispán tolmá csolta. Hosszabb vita volt egy csendőrségi I szakácsnénak hátralékos bére ügyében, , valamint azon kérdésben, hogy Tótkomlós községében elrendeltessék-e az isko lak szaporítása. Az ülésről a következő tudósítást adjuk : Jelenvoltak : Lukács György dr. főispán elnöklete alatt, Fábry Sádor dr. alispán, Bodoky Zoltán dr. főjegyző, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Sylvius királyi tanfelügyelő, Zöldy János m. főorvos, Oláh György t. főügyész, Liszy Viktor királyi ügyész, Jancsovits Péter árv elaök, Haviár Lajos, Szarvasi Arzén főmérnökök, továbbá : Almássy Dénes gróf, dr. Hajnal István, Haviár Dániel, Varságh Béla, Zsilinszky Endre dr., Jancsovits Emil, Horváth Károly bizottsági tagok. Az ülés megnyittatván, előterjesztetik az alispáni jelentós ; ebből a következő részeket közöljük : A közbiztonság állapota kedvezőnek mondható. A vagyonbiztonság csak apróbb esetekben zavartalott. Tüz hat esetben merült föl. A sertésvész állandóan terjed. A munkások magatartása nyugodt; egy jó aratás esetén az egész vonalon nyugalom biztosan remélhető. A jelentés tudomásul vétetett. Csák György kir. pénzügyigazgatónak előléptetéséről szóló kinevezést él„Békésmegyei Közlönytárcája" Első szerelem. — Irta : Karczag Vilmos. — Tágas, poros utczán végig, jobbról balról két széles árok vezet a falu vé géig. Onnan messze látszik a szélmalom; vitorláit vigan lengeti a szellő. Az árok tele vízzel, a partja zöld pázsitos ; a feléje hajló gyenge hsj'ásu füz árnyékba borítja. ulyan kedves dolog leheverni ott, papiroshajót csinálni a vizre, s elmélázva nézni, amint elúszik a zajtalan szelíd hullamokkal, a melyeket a ruczák, tavaszi kis apró libák libbenése ver fel. A kis Erzsike ugv elgyönyörködik benne ; kezében egy fibzvavessző, csapkodja vele a partot, — aztán göröngyét bajit a kis libák után : — Hess I hess I Meg pirosaz ég alja a nap feljöttén, mikor már kihajtja a libákat. Meg nem unja az őrzést reggeltől délig, déltől estig. Minden tavaszszal ott játszik az árok partján, vagy a falu alatt. Déltájban arc a rózsapiros lesz, mintha az ő lelkeben hajnalodnék. Felve, zavarral fordltja kökényszemét a falu felé, toronyirányába, talán arról vár va lakit? Hat hogyne; ugy illik, hogy az ember egy jónapot köszönjön. Hiszen olyan szépen tudja mondani: „KÖ9ZÖ nőm,, kis húgom 1" És egyszer már meg is caipte két ujjával az orczácskáját. A bizony. Jaj, akkor milyen büszke volt a kis Erzsike; kezelejevei meg-megtapogatta azt a hely et az arczan, megigazgatta babos kötőcskejét, kurta ruháját . , , A rakövetke-ző nap vasárnap volt, istentiszteletre mentek ; a falu valamennyi ieanya, kezében a szép keményre vasalt íejrevaló kendővel, ott várta a tiszteletes urat a templom ajtóban . . . aztán be mentek, leültek szépen sorba, — vala mennyi leány mind egy csomóba. Azok a csuny8, nagyszaju, nyelves leányok majd kikapartak a kis Erz ike szemét, hogy minek búvik oda az eladó leányok közé kis tacskó létére. Egész nap eirt-ritt szegény, hol a padlasra bújva szégyenletében, hol a szénaboglya aljaba húzva meg magát. Panaszolta az édes anvjának, — Hát igazuk van. le kis bogár vagy még. Várj sorodra. No hát majd megmutatja ő, hogy nem kis leány; nem hát: tegnap is ránézett a jegyző ur, kalapemelóasel fo gadta a köszönését, aztán parolát adott neki, hozott váeárfiát a debreczeni vásárról. Es szép piros mézeskalácsot, a közepében kis tükörrel, meg egy czifra papirosra ilyen verssel: Szemeidnek tüz sugára Az én életemnek hajnala. Kiválasztotta; — bizonyosan kiválasztotta, a melyikre ea van irva. Jaj, mennyi mindent olvashatni abból I Eete, mikor már mindenki lenyugodott a háznál, kilopta a tulipánto? ládából a nagyanyó nagyvirágu selyem viganóját, felvette ; a dereka helyett a hóna alatt kötötte meg, igy is a földre ért; a haja két. fonatába hosszú sz°les pántlikát kötött, mint a többi falubeli leányok. Nagyon furcsán nézett ki, de ő tetszett ma gónak, mert abba a tükörbe találta megnézni magát. Egy hétig aztán nem őrizte a libákat, mert olyan beteges volt, mintha hideglelése lett volna szegénykének. Azzal vigasztalták meg, hogy: — Ne sirj kis leányom, Erzsikém, nézzed, latod, varrunk neked szép, hosszú ruhát, fejedre kötünk selyem keszkenőt, lábadra meg piros csizmát husunk. Ha felgyógyulsz abba öltöztetünk. Mikor újra ott üldögélt a szomorú füz ágak árnyékában, kis libáit őrizve, már akkor szentül azt hitte, hogy no most már ő igazán nagy leány lett. Milyen nagyot fog nézni a jegyző ur, ha erre jön. Nézett is, oszt' meg azt mondia, mi kor meglatta, hogy bokáig lubiczkol a nagy eső után a jó hideg vizben: — Milyen szép a lábod szára, — kis húgom. Mindez régi dolog már ; idestova két esztendős, mégis eszébe jut a kis Erzsikének s arcza, szeme fénybe borul s megtelik gyönyörűséggel. Az öreg édes anyja messziről kiabál feléje : — Erzsi te 1 Erzsi te I Hajtod haza már azokat a libákat. Siess 1 izibe 1 — Egyszeribe, édes anyám. És ugy tesz, mintha hajtaná, hessegetné a libákat, kötőcskéje két sarkát mozgatva, libegtetve. (Lám, milyen anyatollában van még, a hogy érti a rafinériát). Izgatottan teginget e közben jobbra, balra. Nem megy addig haza, ha agyon veri is az anyja. És ha jön, megköszönti; nem ugyan ugy, mint régen, kicsi kacsójával nagy parolát adva a jegyző ur nagy tenyerébe, hanem módosan, illedelmesen adjoa Istennel, mint nagy leányhoz illik. — Ugy ám! Sok mindent nem szabad, a mit régen. Éa öntudatlanul, zavartan, szűzi piruláesal két fehér lábát, melyeket az árok vize ásztatott, — hirtelen felhúzza s elrejti szoknyája alá; rövidre kötött fehér ingvállát pedig kibontja s lebocsátja hó-, fehér karjára. * Aztán megint egy nagyot gondol, megrángatja vállat: — Éh, mit, ő azt mondta, hogy szép. Hát miért szégyeljem fckkor ? . . . A hol ni I Egyszerre csak ott terem a jegyző ur előtte. A száraz malom közből bukkant ki váratlanul. Hopp I A libaőrző vessző belesett a vízbe, meg a keszkenője is; . . . már most mit csináljon ? Jegyző urat köszönt se-e előbb, vagy a kendő után az árokba szaladjon?.. Majd elpityeredik bánatában — Jó napot, kis húgom. — Jó napot . . . beleesett . . . — Micsoda ?' — A kendőm a vízbe. A hol úszik la I Jaj de jó, hogy beleesett, lám, most beszélgetni lehet a jegyző úrral.De még többet 'is. Jegyző ur kisegíti a kis gyermeket zavarából, óvatosan lemegy a parton, a viz felé hajlik s botjával kipiszkálja a kendőt. — E hol la I A kis Erzsike kicsavarja a vizet belőle. — Jól áll a kezedbe. — Oh Istenem; tudok ón mosni, va ealni, főzni, patkát vakolni, szobát meszelni . . . — Akkor hát mindent tudsz. — Mindent én; csak tehenet fejni nem próbáltam még. Azt mondja az édes anyám, hogy arra még nem vagyok elég erős, mert (aszongya, hogy) ahhoz még több erő kell, mint a kenyérdagasztáshoz és pedig az már csak nehéz munka. De meglássa, jegyző ur, hogy megtanulom ón a tehénfejóst is. — Jól teszed. — Akkor aztán, ugy-e, már beállhatok szolgálatba. — Hát azt akarod ? — Nagyon szeretnék. — Ha szeretnél, kis húgom, hát beállhatsz te akár ma is. — Hát eleget tudok arra ? — Eleget. — A jegyző úrhoz szeretnék beállani. — Miért éppen hozzám ? — Hát . . . C9ak. — Megfogadlak én, kis szolgám 1 — Meg? . . . meg? . . . hát tetszem én a jegyző urnák? — Tetszel szivecském.