Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-05-07 / 37. szám

XXVI. évfolyam. B.-Csaba, 1899. Vasárnap, május hó 7-én 37. szám. BÉKÉSHECrTEI közlöny POLITIKAI es VEGYESTAH 1 ALMÜ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Kiadóhivatal Appouyi-utcza 891A ez. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 6 forint. - Fél évre 3 forint. - Negyed évre . sJ kr. Apponyi-utcza 891/, sz. (Zsilinszky-féle háj V

p f „ .'* . .„ ...... , , Egyet szám a-a 8 fcr, hova a küldemények és az előfizetési pénzek hova lap szellemi részét illető közleményed — küldendők. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. ! Hirdetéseket lapunk czámára > Ifogad bármely jőnevfi fővárosi és külföldi hirdetési iroda. küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben flzetenr'ő „Nyiiltér"-bon egy sor közlési dija 25 kr. zésében is tevékeny részt vettek azok a megyei férfiak, kikre most a végrehajtás bizva van. A megye intézőinek ma is egyik legfőbb gondját képezi a munkások ügyeinek gyors és igazságos elintézése. Igy aztán érthető, hogy Békésmegyében a május elsejével csak épen annyit gondoltunk, a mennyit a tavasz legkedvesebb hónapjának eső napja érdemel, s hogy ugy is mullott el, minden felvonulások és gyülekezések nélkül. Nem kisért itt már a szoczializmusnak egyik legkárosabb tünete sem: a felekezet nélküliség. Pár év előtt ütötte fel fejét, de a megbotránkozás, mely az uj jelenséget fogadta, nyilvánvalóvá tette, hogy nem ölt itt nagyobb arányokat soha. Hála Istennek nem is öltött, sőt ugy látszik végké pen eltűnt. Május elseje volt hétfőn, meg blaumontág is. Dupla ok a dologkerülésre. A mi munkásaink csak azt látták május elsejének hajnalán, hogy kedvező idő lesz a munkára s ment kiki a maga dolga után kenyérkeresetre. Rut haladatlanság is lett volna másképpen tenni itt, hol különösen a közhatóság bátor kezdeményezései, melyek szinte ellentétbe helyeződnek, a közterheket viselő és ez is áldozatrakész osztályával, annyi komoly társadalomgyógyitó intézményt vetnek föl a munkásokért. Munkásjutalmak, segélyezés, nyugdíj, lakás, munkaközvetítés, mint tudatos kezdeményezések a munkások jóvoltáért és javára. Tudják ezt a munkások és azért van nálunk csend, béke, nyugalom, a megelégedésnek olyan menyisége is, a mit általánosságban elérni lehet. Mert az emberi vágyaknak mind beteljesülni, — egyenlő lenne a köztevékenység leszerelésének és az emberiség csődjének. A békés-bánáti ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A békés-bánáti ev ref. egyházmegye, melynek széles, nagy kiterjedésű zónája egy felől felnyúlik a kunok földje hatá ráig, délre a bánáti határszéli szerbianusig, a melynek kirületóbe tartoznak a horvátországi ref. filiák, a kálvinista második Róma : Hódmező-Vásárhely, most tartotta Gyulán évi rendes közgyűlését. A közgyűlés népes volt, eljöttek a legtávolabb eső helyekről és az érkezők között a legnagyobb óváczió S z abolcska Mihálynak, az egyházmegye ez uj latosának jutott, a ki uj állomását Temesvárott elfoglalván, most mutatta magát először egyházmegyéje kópvise lete előtt. Jelen voltak még : Ráday Gedeon gróf vil. felügyelő, Szabó János esperes, dr. Hajnal István, Oláh Antal, Tatár János, Garzó Gyula, Domby Lajos, Szeremley Sámuel, Papp Imre, Szilágyi Márton, Széli Ákos, Oláh György, Bakos Lajos, Szegedi Kálmán, Ko« vács Lajos, Kovács János egyházmegyei ügyész, Terek Gyula, Szalay József (N.sBecskerek), Kecs. keméthy Ferencz (Békés), Szabó Mihály (Doboz), Nagy Károly, Szabó Béla, Csécsy Miklós dr. Somogyi Lajos, Papp Dezső (Szeged), Nyitray István Szeghalom), Darabos Sándor (Szt.-András), Futó Zoltán (Szentes), Szabó János (K.-Tarcsa), Juhász Bálint (Hm.-Vásárhely), Égesd Mihály A mi munkásaink. A mult hétfőn első ízben a közrendőri hatóság részéről elnézve, — májusi úgynevezett munkástüntetések lehettek volna vármegyénkben. De nem voltak. Mig tilalmazták, talán fölserkedt az oktalan vágy, most hogy megengedték, nem vásott a foga utána senkinek. Mint a hogy a mi munkásaink az egész vonalon nem fogadják el a nemzetközi disciplinát. Ók a maguk baját érzik, nem egyetemest. Az ő tudásukban, közfelfogásukban a májusi ünnep nem vonult be. Még ha valamelyes függést és pártkeretet el is fogadnak ^a központtól, ebben szabad elhatározásukat nem engedik. Mit nekik a május első, mikor ez hétfői napra esik, mikor nap ragyog az égen és 1 frt 20 kr. napszámot kap egyik munkás-ember. Mit lát ő hasznot abból, ha az ünneplőt fölveszi és elténfereg egész napra ? Semmit! Nagy városokban, hol a sajtó az ilyen össze tülekedéseket firtatja, elaprózza és históriáját végigsöpri az egész országon, talán ér valamit az ácsorgás, — vélik a mi munkásaink, — de kis falukban, kis eszközökkel való tüntetés kinek jó ? Az eszmét nevetségessé teszi Magukat világcsufjává. Renyhe ember volt cLZj cl ki a nagy dolog napot polgári ünnepnek szánta. Van úgyis ünnep elég. Az a magyar munkás baja, hojjy a hétköznapjain sincs elég dolga. Es azt a maga-csinálta ünnepekkel rontsa ? A mi munkásnépünk megmosolyogta a május elsejét. BékésmegjeiKözlónytarcája" Lányszemek. Daloltam sokat már a szerelemről, De érzem azt, hogy nem volt még elég. Dalolok addig, mig a lányszemeknek Izzó tüzében a szivem elég. A szerelem mig fellobog szivemben, Gyönyörrel mondom addig én a dalt, S mikor már többé nem tudok dalolni, A szivemből a szerelem kihalt. A lányszemeknek villanó szikrája, Hogy tud mesélni, óh, de hogy beszél . ,. Örömre, búra adja meg a hangot . . . A szerelem a lányszemekben él. Ha rám villan a lány szemek sugára: Dalolom én a szerelem dalát . . . A mi rajongás támad a szivemben, A lányszemekből suhan mind az át! Ezért merengek szőke-barna lánynak, Nem piros ajkán, de csak a szemén . . • S ezért esett meg, óh, de hányszor velem : Hogy lelkem félig ott feledtem én. Hisz' lányszemeknél nincs szebb a világon. Mi ugy ragyogjon, mi oly tiszta, mély . . . Sötét lányszem villanó szikrája, A szerelemről nékem csak mesélj . . . Belenczéresy Oezsö Május hónap története. A május hónapot elnevezték : a szerelem hónapjának. Ez sz elnevezés ugy hiszem a költőktől ered, mert azok szoktak a legszerelmesebbek lenni és iendesen nekik van legkevesebb sütnivalójuk és aztán, hogy legytn mit sülni, az ideális érzelmű költők gazdagon megszok tak nősülni, félre dobják a lantjokat, fel csapnak haziuraknak és a szerelem hónapját c#ak annyiban különböztetik meg a többitől, hogy akkor kell a lakóknak Május elsején kivül a haza és isten tagadó elvek igen gyéren vonulnak a szivekbe nálunk. Ott is ámítással, kendőzéssel. Nem nevezik igaz nevén a gyereket a kezdő socialistáin. A kik nálunk bevallottan socialisták, azok sem tartoznak ama felforgatásra törekvő elemek közé, a kik először is Isten és a Haza oltárát rombolták le, sziveikben véghetetlen sivárságot teremtve ez által önmagukban, hogy még tehetetlenebbül álljanak a megbonthatlan világrend előtt. A mi munkásaink (szociálistáknak nem is szeretjük őket nevezni, ne hogy az ismeretlen egy vonalba helyezze őket a fent emiitettekkei) szintén politizálnak néha ugy vasárnap délutánonként ősi magyar szokás szerint, de sokkal okosabb dolgokról beszélnek, mint azt a nemzetközi apostolok szeretnék. Beszélnek a maguk ügyéről és bajáról és sorsuknak lehetőleges könnyítéséről. Gyűlés [[után pedig eléneklik a magyar ember imáját a Hymnust és csendesen ballagnak haza. A mi munkásaink belátták, hogy immár nincsenek magukra hagyatva. A törvényhozás gondoskodott jogaik megvédéséről s folyton uj, meg uj intézkedéseket tesz sorsuk könnyítésére és megélhetésük biztosítására. Belátják, hogy eme törvények és intézkedések végrehajtása mily lelkiismeretességgel történik itt nálunk Békésmegyében. A mi csak természetes, mikor az intézkedések kezdeményeházbért fizetni ós hogy akkor költözködnek ki és be. Mivel én is azon egyének közül való vagyok, kiknek keblén van a kenyerök ós a holdban van a házok, ós azonkívül pénzem sinc% a májusi fertálykor rendesen kitesznek a lakbsból a háziurak. Ergo költözködnöm kell. Ennek folytán első elbeszélésem lesz: I. A költözködés. Február elsején, éppen gyertyaszentelő- boldog-asszony napján észrevesszük, hogy az egerek beköltözködtek a kenyérbe. Ezt a tényt kedves nejünkkei megvitatva, egyhangúlag konstatáljuk : hogy a lakasban egerek vannak. A fér jeknek kötelességük elmenni a házi úrhoz és határozottan kijelentein: „Hogy mivel egérkók is vanmk a házban, hát a menydörgős istennyila lakik tovább a lakásban, de nem mi I'

1 Ezt mi nyugat európaiak felmondási formának nevezzük. A felmondás után következik a költözködést célzó élőké szülét, a mi rendesen a háziúr bosszantásával jár. Ha a háziúr nem szereti a zongorázás', gyermekeinket zongorázni tanítjuk, jourokat rendezüuk és sz anyósunkat sokszor meghívjuk vacsorára, ami — mondani sem kell — pokoli lármával szokott végződni. Ha emeleten lakunk, legfőbb gondunkat az képezi, hogy házigazdánk fejére, kellő időban ós jól irányítva egy egy fazekat lebocsássunk és kaján jóakarattal nézzük, ha gyermekeinek a háziúr nejének befőttes üvegeit veszik céltáblánsk a gummipuskázás alkalmával. Végre aztán elkövetkezik a május elseje és elköltözködhetünk. Ez alatt a procedúra alatt szerencsésen kificamodik a szalon asztal Iába, betörik a consoltükör, a zongora leesik az emeletről, a szilva-lekvar szótfolyik a cimbalmon, feleségeink nyakonütik a szakácsnét anyósaink majd megpukkadnak mérgökbe... és ez az élvezet alig kerül többe, mint 70-80 forintba. Mikor aztán nagy nehezen belevergődüok az uj lakásba, akkor vesszük észre, hogy egerek ugyan nincsenek, de vannak már apróbb állatok, melyeknek kiirtására a Zacherlin hivatott. Természetesen ezt a lakást is felmondjuk ós igy örömrepesve tekintünk a november hónapra, amikor — ha Isten segit — megint öltözködni fogunk. II. A járásbiró sági ,gyüjtöszekrények. Krisztus születése előtt, ha jól emlékszem 524-ben a római kormány felálli totta Rómában az első járásbíróságot és kinevezte igtatóuak Oaius Mucius Scevolát. Ezen idő óta a beérkezett ügydarabok beiktatását a később felállított járásbíróságoknál is az igtatók végezték. Május eheje óta azonban Magyarországban az igtatókat elbocsátották, helyettök azonban minden járásbirósághoz gyűjtő szekrényeket neveztek ki. Azigtató és a gyűjtő szekrény között csak az a különbség van, hogy mig a gyűjtő szekrényekbe bele kell lökni a beadványokat, addig a régi igtatóba nem kellett, (vagy csak kivételes alkalomkor). Ezeknek elbocsátása után bevezetem a kedves olvasót a járásbíróság folyosósára, ahol sok ember tolong. Ezek az emberek ; „felperes" ós „alperes" nevekre hallgatnak. A „felperesek" pipálnak, az „alperesek" is pipálnak, ez a kettőjük közötti különbség. A folyosókon aztán folyik a politizálás, meg a nagy beszélgetés. Széles Gergely uram is váltig erősítgeti Sóró Mihály uramnak a világ huncutságát. — Ugyan komám mór vóna huncut az velág ? kérdezi szerényen Góró Mihály. — Hát nem tapasztali kend az akrobatát a főjárásbiró ur pitvarában ? — Az ám komám. De hát mi is legyen az a akrobata ? — Aujnye de nehéz fejű kelmed. Hát abba a ládába bó kell górálni egy hatost, oszt' meghúzni a huzókát, oszt' csüstül potyogványozik a malozsa meg az cúkor 1 — Poróbáljuk meg komám, hajótsunk be egy piczulát az akrobatába, oszt, hadd hulljík a kolompér cúkor I És a két jámbor be is hajigált vagy egy korona áru piczulát az iratgyűjtőszekrénybe, mégis húzták a huzókáját még utoljára az oldalát is majd be rúgták és mégse jött ki a krumpli czúkor. Mikor aztán látta a két jóember, hogy erélyesebb rúgásokkal sem lehet az autam&tát működésbe hozni, egyhangúlag konstatálták, hogy „Mégis hunczut a nímötl" III. A fürdőzés Csabán. Egyszer a mi lapunk „áldozatkésze" orczáján a boldogság terjengő mosolyával állított be a szerkesztőségbe. — Urak, fürdőtulajdonos lettem I — ? ? ? — Igen. Az első csabai fürdő-rész vénytársulat mint egyesület fölszámolt. A fürdő az enyém. Gyémánt Mór unokaöcscse kiszólt az egyik betüszekrény mögül: — Le a nagy tőkével. ... De nem olyan jelentéktelenné vált a dolog Miként Csávolszkynak, a mi kiadónknak is aranynyá válik min den a kezében s hallatszott, hogy a balmaz újvárosi kávéház gyanús szinü kávénak nevezett moslékjához hasonló „eleven" Körös igazán eleven lesz. Nem soká olyan desztilált vizet szűrnek belé a Körösből, hogy az eleven Köröst fogják használni a körösmenti szép lányok tükörnek. Egész nyáron nem fog kiapadni belőle sohasem a friss, az izmokat, idegeket edző friss folyami viz. Szegről-vógről hallottuk, hogy Veres Guszti már meg is váltotta éves bérletjegyét. De kutyából nem lesz szalonna. Nyűtt vonóból nem lesz bot. A furulya még sem messzelátó. Múlik egy esztendő a másikára, az