Békésmegyei közlöny, 1899 (26. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1899-04-16 / 31. szám

XXVI. évfolyam. B-Csaba, 1899. Vasárnap, április hó 16-án. 31 szám. BEKESME6TEI EOZLORT POLITIKAI es VEGYESTAHTALMÜ LAP. Szerkesztőség : Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Appouyi-utcza 891/< sz. (Zsilinszky-féle ház) a ELŐFIZETÉSI 01J: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre . ^ - kr hova lap szellemi részét illető közlemények Egyes szam ára 8 kr. küldendők. Előfizethetni: helyiien a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikoi lehet, évnegyeden belül is. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetéseket lapunk »zámára • l ogad bármely jónevü fővárosi éB külföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/

4 sz. (Zsilinszky-féle há> hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetenc'ö „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 26 kr. A költségvetési vita végén. Magunk is valljuk azt az elvet, a mit különben a parlamenti szokás is megállapított, a mit Kossuth Ferencz ir egyik napilapban, hogy az ellenzék a budget vitában fejti ki kormányellenó'rző működését Ebben a vitában mutat rá az ellenzék a kormány esetleges hibáira és irányozza a figyelmet azon politikai, közgazdasági, kultur-szükségletekre, a melyek a magyar államélet fejlesztését czélozzák. Az ellenzék azt véli, hogy most ezt a jogát a budget vita keretében nem gyakorolhatta. Nem volt rá ideje Mert a paktum szerint, nehogy újra felhatalmazási jog adassék a kor mánynak, költségvetés nélkül kormányozni, április hó végére szentesítve kell lennie az 1899 íkí költségvetési törvénynek. Azért szavazta meg gyorsított tárgyalással tegnapeló'tt a pénzügyi tárczát, jóllehet, hogy ennek a keretében Széli miniszterelnök is ominozus részleteket helyezett kilátásba Mindez lezsugorodott Polónyinak Lukács miniszter ellenében kifejtett bizalmatlansági beszédéig, a ki a már régen kellő értékérg leszállított ischli klauzulát hánytorgatta föl újra. Ujat nem mondott; az egri mandatum pedig ismételt tárgyalás alapjául is szolgált, a miniszter felfogása az: hogy ő ott vállalhat mandátumot, ahol ezzel megkínálják Miután az egri mandátumot igazolták, neki jogszerüleg elkelletett azt fogadnia. Ez a kérdés különben annyira tul van már hidalva, hogy újra kiterjeszkedni reá, merőben felesleges. A budget vita azonban a gyorsított tárgyalás mellett is sokban tanulságos A ressort miniszterek H egedüs, Darányi, Wlassics sorban nagy jelentőségű beszédet tartottak Az ellenzék azt hánytorgatta föl ellenünk, hogy detailokban mozogtak. Ez igaz! De éppen ez mutatja már az állam élet konsolidációját, hogy immár a minisztereknek nem kell föltétlenül általánosságban, hogy ugy mondjuk. elvi keretekben mozogníok, hanem a berendezkedés részleteit is nemcsak szóvátehetik, de dolgozhatnak is. Most következnek a parlamentre meleg napok. A Ház előtt van a kúriai bíráskodásról szóló paktumos törvényjavaslat, melynek keretében, különösen az ellenzék, a választási jog kiterjesztését is fölvette. A liberálismus szelleme kívánja, hogy az államélet irányításába a társadalom minél szélesebb rétege vétessék föl; arról azonban beszélni, hogy a mi Ausztriát szétbomlasztotta és Németországot a destrukció hazájává tette, — a választási szabadság minden census nélkül kiterjesztessók, — beszélni nálunk nem szabad. Szép az elv, fölvenni mindenkit, a ki nagykorú polgára a hazának, szavazóul; de gyakorlati alkalmazásában minő romboló hatású lenne az országra, — ezt minden gondolkodó ember figyelmébe ajánljuk. Még a kulturában, szabadságérzetben, törvénytiszteletben és nyelvi egységben különb földeken sem hozott az általános választói jog áldást, — országunkon pedig nagyobb csapás lenne az, mint a tatárjárás. Mert mig amaz végig viharzott és egy századot elgyöngitett, emez nemzeti létünket örökre veszélyeztetné. Az emberiségnek sokat, kell egyetemesen haladnia, a törvénytiszteletnek begyökereződni, a nyelvi egységben fejlődni, a magyar faji szupremáciának győzni és senki által megtámadtatva nem lenni, — mig mi a korszellemnek ezt a csalóka követelését teljesíthetjük. Kétségkívül a szabadságvágynak, az egyenlő jogoknak, egyenlő kötelességeknek teljes győzelmét jelenti az elv; — más azonban az elmélet és más a gyakorlat. A gyakorlati életben az elméletileg szép századeszme megölné a magyar nemzetet. Azért senki, a ki hazáját szereti, ezt nem akarhatja. Gazdasági egyletünk sürün egymásutánban tartja most üléseit, AZ ülések érdekes menetüek. Maguk a tagok som. érdekes, időszerű indítványokat vetnek föl, annak tanuságau', hogy tudatában vannak annak, hogy a gazdák szaktes tülete révén több ügyben sikerrel lehet a mutatkozó bajokat orvosolni. A moslani űlé en az egyesület egykori titkára, Mokry Sámuel indítványt adott be a kukor cza moly ellen való egységes védekezés megállapítása érdekében. Mokry figyelemre méltó, indítványa azt kontemplálta, hogy a mint a szerb tövis irtás, a a hernyó pusztítás mulasztói ellen az eljáró közhatóságnak büntető jogai vannak, — akként a kukoricza moly ellen való vedekezés tekintetében a hatósági egységes és erélyes eljárás vittemsék keresztül. Az egyesület azonban nem kivánt ily radikálisan intézkedni, az erről folyt vita után, melyben részt vettek ismételten ós általános helyeslést keltett beszédben az ülést vezető Zsilinszky Endre dr. igazgató elnök, továbbá Krafft Viktor, Vidovszky László, Kállay Ödön. Kimondotta az ig. választmány, hogy hirlapilag fölhívást intéz a gazdákhoz a védekezés módjait közölvén. Utaljuk olvasóinkat lapunk mult számának közgazdasági közlésére, mely au egylet nek a gazdákhoz való fölhívását a ku koricza moly irtása felől tartalmazza. Elnök bemutatja az országos gazdasági egylet fölhívását a S ebeden az ősz foljamán rendezendő kiállítására ós az azon való részvételre nézve. Ez a kérdés is élénk eszmecserét kel ett, végre is akként mondották ki a határozatot, hogy egvrószt a szomszédság, másrészt a specifikus mezőgazdasági kiállítás erkölcsi köteléssóget állit az egyletre nézve, hogy azon vegyen részt, kimondatik egy kollektív mezőgazdasági kiállítás rendezése és bemutatása, — egyben az időszaki állat kiállításokban való részvétel. A kiállítási bizottság megalakitására föl fo^ hivatni a növénytermelési és kert bizottság, hogy három három tagot delegálni szíveskedjék. Zsilinszky Endre dr.jelenti, hogy «7, elsőrendű magkereskedő : Mauthner Ödón azzal bizonyította be érdeklődé sét az egylet iránt, hogy egy arankatisztitó roBtát ajándékozott. Már most ezen aranka-rostának elhelyezése vált kérdésessé. Szerinte legjobb lenne azt a csabai városházán olyanképpnn elhelyezni, hogy az egylet tagjai ingyen, a nem tagok pedig mérsékelt díjért használhatják. A csabai elöljáróságot fölkeresendőnek vélné, hogy a közlakosság érdekében a rosiáaak adjon helyet és a lakosság között hirdesse meg. A választmány az elnök javaslatát elfogadta. Élénk éljenzóssel fogadták Darányi miniszter köszönő iratát, ki az egyesületnek megköszöni azon kizalmi föliratot, melyet a borhamisítók ellen való Imre báesi. — A „Békésmegyei Közlöny' eredeti tárczája Az vo't a szándékom, hogy még életében megírom róla azokat a kedves apróságokat, melyekkel ő annyi derült perczet szerzett a kondorosiaknak ! Az ő zamatoí előadása, a csudálatos dolgok, a miket ő tudott, mikről más nem is halott, az adomák, a már-már elfeledett nóták, mind feljegyzésre méltó volt s nagyon sajnáltam, hogy hallgatva őt, nem nem jegyeztem fel azokét. Most már ő is elment a halandó testek utján, megkönyeztük, eltemettük s vi/.sza vissza terünk azokhoz a miket elmondott s a mikkel megkaczagtatta hallgatóit. * ... Az nem is akasztás uram a hogy mostan akasztanak, m c-oda akasztófa az, mely c fik alig egy öl ? 1 Hiszen, ha annak a nyavalyásnak csak egy kicsit leérhetn« a lába, hát majd megmutatná nekik I Én láttam akasztast tul a Dunán minálunk S e (szárdon! A mar akasztás vo't I A hóhér? nem ugy jött, mint Kozarek ur, frakkban, köcsög kalapban, kesztyűben, hogy «zt hiunó az ember, hogy valami külföldi atase ; de hosszú vörös ingben állt oda. Első dolga volt, hogy a jó magas akatztófához támasztott lét rán föllépett; mutató ujjával megütötte a vashorgot, ha jól szólt, akkor meg volt elégedve: megbirja. Azu'án, mikor hozták a zsiványt megfogták a hóffhói legények ; föl a hurkot a nyakára, másikat a lábara; föltették a samlira, azt kirúgták alóla, azután az „ipse" kivágta a „brusztot" De nem vették am le mindjárt, mint a hogy most az szokás; ott lógott két hétig a szélben s az alatt a hollók kiszedték a „schmukkot". A mikor én néztem, akkor három zsivány volt a delinq^ns ; hanem mond hatom, hogy olyan hamarosan „fölgombolta" mind a harmat! . . . — De édes Imre bácsi, olyan kegyetlenül be

;zóli el. mintha nem szánná azt a szeiencaótleneket. — Nem is sajnálom én a zsiványt. Lakoljon, ha ő nem sajnált másokat. Túl a Dunán minálunk, hegyen van a szőlő. Nem is ugy mivelik mint itten, a hol nem értenek hozzá. De mert he gyeu van, gyakran megtörténik a hegycsusznmlás. Pakson a grófné szőllője mellett volt szomszéd egy siegóny ember szőllője. Egyszer azután nagy zenebona keletkezett : megc-uszott a hegy. Mikor kimentek, látták, hogy a grófnő szőllője meg van, de lejebb; rácsuszo'.t a szegény ember szőllőjóre. Az egészet betakarta, soh' sem láttam olyat I A cse resnyefának is csak a hegye látszott ki. A szegény ember panaszra ment abirósághoz. Kiküldték a deputaciót, hogy vizsgálja meg a dolgot, mindenki belátta, hogy ott volt a azegény ember szőlője, de a grófnóá rá csmzott. Maga a grófné is kíváncsi volt, megnézte ós azt mondta hogy ő n^m kívánhatja kárát a az9góny embernek, maradjon az ővé az a darab szőlő, a mi rácsúszott. A szegény ember azután megnyugodott Tolnában minálunk, mikor vasárnap délután tánczolni mén a fiatalság, hát egy korcsmában el nem férnek s igy három helyen van a táncz. Banda — persze — csak egy van, a sváb faluban, de ez az egy elég. Először elmennek az egyik korcsmába ott belehozzák a fiatalságot a tánezba. Faczipőben járják s igy a muzsikát ugy sem hallanák az irtóztató ko pogástól; a banda elmegy a másik, majd a harmadik korcsmába s mindenütt megindítja a tánezot. Mikor az első korcsmába vissza térnek, ott még folyton tart a „Schneider Fáni", c-ak ugy c-orog a veritek a tánczolókról. Meglátva a ban dát, más nótát követelnek s ez megint rázendít egyre azokból, a melyiken behozták a stemplit meg az ekszekutiót. Igy megy az folyton: igazán jól mulatnak . . . * Egyszer több barátommal végig néztünk egy táncz mulatságot Dombováion, melyet ugy a szabadban rendeztek a népnek. A tánezolók közt láttam egy hetyke uri embert, fehér mellényes gavallért. Kíváncsi voltam, hogy ki az, a ki oly nagy kedvvel tánezol ? Láttam hogy egy paraszt ember is nagy élvezettel szemléli. Megkérdezem. — Ki az a fehér mellényes ur ? Az pedig le sem veszi a szemeit róla mikor felel. — Doktor, a fena egye mag . . No ez jó gondoltam, majd ráküldök többeket is. Egyenként mondom a barátaimnak : kérdezzétek csak azt az atyafit, hogy ki az a fehér mallónyes tánezos Ezek rövidebb időközökben egyenként oda mennek s kérdik. — Mondja csak, ki az a fehér mellényes, a ki olyan tűzzel tánezol ? felelet mindig az volt: — Doktor a f . . . egye meg. — Hát ón se bánom . . . Lakodalom alkalmával a vacsora ide jón Tolnában a sok gyerek mind az asz tal alatt van. Mikor az után valaki nem kiván megenni valami falatot, csak lenyújtja az asztal alá : abban a minutában száz apró kéz nyul utána, igy kisegítik az embert, ha kissé válogatós. Nagyon becsü'ettudó nép a tul a dunai. Ha lakodalmi, vagy más ünnepélyes alkalommal pap is van jelen, aztat különös módon megtisztelik. Az apjuk oda szól az anyjukhoz: — Szopjék kelmed a tisztelendő urnák egy falatot. Az anyjuk erre kivesz a tálból például egy csirke ícombot, azt illendően megszopja ós oda nyújtja a tisztelendő urnák. Az osztán már be nem csepegteti a lajbit . . . De ki tudná mind összeszedni azokat a jóizű históriákat, a melyeket már rendesen előlegezett mosolylyal hallgattunk a jó Imre bácsitól. Utóbbi időkben bús volt Mikor az egyik barátomnak ugy mutattam be, hogy nyugalmazott gazdatiszt, azt mondta: igen, az vagyok most, fizetésem 50 mázsa nyögés és 40 köböl sóhajtás . . . De azért többször felderült azóta is és eldalolta, hogy hogyan pipál Zsidi Pál ? . . A doktort nagyon szerette. Néha összeszidta: „Ha neke

1^ háziorvosom, hát itt legyen minden nap, még ha 1 hajnalba is". — De édes Imre bácsi, hiszen hogy ha igazán beteg volna ! Az nap halt meg, mikor a doktorun kat elragadta Mező-Beróny. Ugy képzeljük, hogy Imre bács akképpen gondolkozott magában : — Engem ugyan nem öl meg holm ismeretlen jött-ment, elmenni pedig csal doktori segítséggel akarok . . . És elment . . . Áldás és béke legyen a porain 1 . . . K. L.